Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-19 / 117. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. május 19., kedd Látogatók Kertesy Anna tárlatán Kiállítások a sziráki Kastély Szállóban Új programszervező a galériában Nemrégiben megállapodás született a sziráki Kastély Szálló vezetői és az 1991-ben alakult CONTEMPORAIN Art Képző- és Iparművészeti Egyesület között, amely szerint ez utóbbi lesz a Kastély egységes belső arculatának művészeti vezetője és a Kastély Galéria programszervezője. A szirákiak figyelmét az irányította az egyesületre, hogy azon belül szinte minden alkotói ág képviselteti magát: a textilestől a grafikusig, a keramikustól a festőig. így komplex művészeti feladatok megvalósítására is készen állnak az alkotók. Bemutatkozó tárlatuk május elseje óta tekinthető meg a galériában, ahol az egyesület tagjainak legfrisebb munkáiból látható válogatás. Természetesen az, hogy új kezekbe került a programszervezés, nem jelenti azt, hogy az eddigiekben zajlott bemutatók ne lettek volna színvonalasak. A korábbi tárlatok közt legutóbb Kertesy Anna festőművész kiállításában gyönyörködhettek a látogatók. A művésznő így vallott önmagáról: „Testestől-lelkestől magyar vagyok, bár néhány éve Svédországban élek.” Az alkotó, akinek a családi tradíciók és tanárainak a művészet jobbító erejébe vetett hite lopták szívébe a festészet szeretetét, mint a tárlat látogatói tapasztalhatták, játszik a színekkel, a formákkal, s közben érzelmei, gondolatai jelennek meg a vásznakon.-vétéElhunytak - valahol Oroszországban Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, valamint a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli, vagy a történelmi megyehatáron születtek. Gáspár János 1904. Szé- csény, Hunyadi u.4., 1946. 03.17. hdf. Gáspár János 1905. Beme- cebaráti, honvéd, 1947. 08.28. hdf. Greguss József 1914. Kis- hartyán, őrvez., 1945. 07.05. hdf. Homola Pál 1925. Bércéi, honvéd, 1945.08.29. hdf. Hoffmann András 1903. Nagymaros, *, 1945. 07.07. km. Máriapócs a távhívásban Új telefonközpontot helyezett üzembe hétfőn a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Máriapócson a Magyar Távközlési Vállalat. Az Európa-hírű búcsújáróhely távbeszélő központja 35 millió forintba került, s abból 19 milliót a környék ön- kormányzatai fizettek. Máriapócs mellett ugyanis a 800 vonal kapacitású központ bekapcsolja a belföldi és a nemzetközi távhívásba Kislétát, Nyír- gyulajt, Pócspetrit és Ófehértót is. Az öt település körzetszáma: 42-es. Az automatizálás következtében a telefonszámok ötjegyűre változtak. Jubileumi dalostalálkozó Székesfehérváron A Magyar Művelődési Intézet, Székesfehérvár Megyei Város Önkormányzata és A Szabadművelődés Háza az idén 20. alkalommal rendezi meg a Fehérvári dalostalálkozót. A június 26-27-i találkozóra nevezni lehet saját szerzeményű közéleti, „közérzeti” dalokkal, valamint feldolgozásokkal, megzenésített versekkel, s a népzenét alkotó módon felhasználó szerzeményekkel. Együttesenként, szólistánként legfeljebb 10 perces komplett műsorösszeállításokkal lehet nevezni. Az előadni kívánt produkcióról készített magnófelvételt elbíráló zsűri véleménye alapján kaphatnak az előadók meghívást Székesfehérvárra. A nevezési lapok és kazetták beküldési határideje: 1992. június 12. Cím: A Szabadművelődés Háza, 8000. Székesfehérvár, Fürdősor 3. Egy levéltári kiadványsorozat tizenhetedik kötete Egyesületek, iskolák, nemzetiségek Nógrád vármegyében a 18-20. században Kétszáz éve a civil társadalomért Napjaink legégetőbb kérdései közé tartozik az úgynevezett civil társadalom viszonylagos gyengesége, illetve megszerve- zetlensége. A jelen túlpolitizált körülményei közepette a kívánatosnál jóval lassabban halad ez a folyamat, amit ráadásul a politikai erők egy része sem túlságosan szorgalmaz, rövid távú érdekektől vezérelve. Ugyanezt a politikai indíttatású hercehurcát tapasztalni az érdekvédelem körül is. Márpedig nyilvánvaló, hogy civil társadalom nélkül a politikai demokráciát nem követheti a szükséges társadalmi demokrácia, így hosszabb távon az előbbi is veszélybe kerülhet. Levéltári kiadványt ritkán szokás időszerűnek nevezni hétköznapi értelemben. Ez érthető is, hiszen az ezen intézményekben folyó tudományos kutatás nem a napi aktualitásokból indul ki, hosszabb távra szól. Most mégis ki kell emelni, hogy a salgótarjáni Nógrád Megyei Levéltár friss kiadványának tartalma nagyon is időszerű, úgyszólván a legszorosabban kapcsolható a napi társadalmi folyamatokhoz. Miről van szó? Salgótarjánban megjelent az „Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból” című kiadványsorozat tizenhetedik kötete „Egyesületek, iskolák, nemzetiségek Nógrád vármegyében a 18-20. században” címmel, A. Varga László szerkesztésében. A helyi tudományosság szempontjából kitüntetett helyet foglal el ez a levéltári sorozat, miként arra az intézmény munkatársai is utalnak az Előszóban, emlékezve a sorozat indítójára: „Immáron 17. kötetét tarthatja kezében az olvasó annak a kiadványsorozatnak, amelyet Schneider Miklós, az 1968-ban ismét nógrádi földre visszakerült megyei levéltár első igazgatója indított el 1971-ben, s ezt követően - 1981-ben bekövetkezett váratlan haláláig - rendszeresen, évenként napvilágot látott egy-egy kötetre való dokumentum a nógrádi táj középkori, valamint új- és legújabb kori történetéből. Levéltárunk munkatársai, illetve a nógrádi kutatók ezen legújabb kötettel emlékeznek Schneider Miklósra, halálának tizedik évfordulóján.” A kötet időszerűségét azonban elsősorban nem ez a szép és indokolt gesztus jelzi, hanem egyrészt a közreadott megyei egyesületi kataszter, amely jelzi, hogy a dualizmus kori Nógrádban milyen szerveződések voltak, másrészt az ehhez kapcsolódó tanulmányok. Mindez ugyanis arról győzheti meg az érdeklődőt, hogy a civil társadalom megteremtésének folyamata már legalább két évszázaddal ezelőtt megkezdődött. tehát korántsem új gondolat, másrészt kiderül, ennek bizony minden korszakban megvolt a maga örömén kívül a maga nehézsége is, a mindenkori politikai szituációnak megAz 1867 és 1918 Nógrád megyében működő egyesületek teljes adattárát Földi István állította össze. Ez a forrásközlés kitűnő alapot jelent az egyesületi múlt további kutatása számára is. Brunda Gusztáv tanulmánya a dualizmuskori művelődési tartalmú egyesületekkel foglalkozik. A többi között művelődés- történeti alapvetést tesz, módszertani, tipizálási és korszako- lási kérdésekről szól, előzményeket sorol, összegező történeti áttekintést ad, föltárja az állam és az egyesületek, illetve a politika, a társadalom és az egyesületek viszonyát. A mai ilyen jellegű kezdeményezések megítélése szempontjából sem érdektelen például a közművelődési egyesületek, társas körök, gazdasági és rétegegyesületek, vallási és karitatív egyesületek, ifjúsági-, legény- és leá- nyegyletek, politikai tartalmú és hazafias egyesületek jellemzése. Szomszéd András tanulmányában a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság társulati népiskoláinak történetét dolgozza föl, Diósi József pedig a salgótarjáni népoktatásügyet elemzi 1868 és 1948 között. A kötet ötödik, egyben zárótanulmányát Zólyomi József írta „Adatok a Nógrád megyei német telepítésű falvak (Berkenye, Szendehely, Katalin puszta) történetéhez 1848-ig” címmel. A tanulmányokat minden esetben igen gazdag jegyzetanyag egészíti ki, az általános és hely- történeti szakirodalom jegyzékével, névmutatókkal, mellékletekkel.- mér Varázslat? Szemfényvesztés? Csodate- vés? Káprázat? A lélektől-lélekig vezető szabadság-remény valóságosságát dokumentálni nemigen lehet 1992. májusában sem, de a különös mágia létezését tagadni is reménytelen vállalkozás. Hiába a fenyegetettség! Hiába a tisztességet, felelősséget, erkölcsi aggályokat felőrlő folyamatok sokasága! Hiába a változásdzsungel káosza! A magyar értelmiség reflektorfénybe kerülő személyiségeinek nagy többsége eddig ismeretlen erőt, elszántságot mutat fel magatartásában. Tanári szoba? Bírói pulpitus? Egyetemi aula? Lapszerkesztőség? Orvosi szakrendelő? Kutatóintézet? Televíziós műhely? Majdnem mindegy! Nagyon különböző tudomány területek tudósai, a szellemi élei. az alkotó tevékenység ismert személyiségei, a közigazgatás, a jogszolgáltatás szakértői szinte egységes bátorsággal vállalják a nyílt kritika felelősségét. A határozati szembefordulás kockázatával is kimondják: itt és itt nyilvánvalóan nem mennek rendben a dolgok Magyarországon. A szabad választások után két évvel bizonyos: a progresszív változások feltételei közül a hatalomgyakorlás körében hiányzik a körültekintő bölcsesség, az értelmiségi munka terén pedig a gondolat, a cselekvés szabadsága. A szorosan összefüggő „hiányok” szinte automatikusan kizárják az értelmiség optimális alkotó közreműködését, s az erre invitáló politikusi gesztusok komolyságát. Fel lehet mutatni egyik nap a hatalom arroganciájának tu- i ütni fenyegetését, másik nap lehet különféle ürügyekkel megkérdőjelezni szakértelmet, életmű-nagyságú tapasztalatot, munkásságot, s megint másnap - mintha mi sem történt volna - lehet értelmiség- barát politikáról prédikálni, úgy tűnik Májusi mágia mindhiába, mert az értelmiség komolyan ragaszkodik reményt adó „műalkotásához" , a szigorú, alkotó kritikához. S független akar maradni minden csoporttól, párttól, „főnökségtől”, hogy esélye maradhasson a szabad gondolatra! Az értelmiség színe-java mintha feledtetni akarná a rendszerváltást megelőző, régi állapotokat, amikor kényszerhelyzetében „belesétált" a történelmi csapdába, s napi vezényszavak szerint ügyet szolgált, s nem embereket. . . A politikai hatalom birtokosainak, s a holdudvarban sütkérező fontoskodóknak szinte fölösleges alkalmassági-levál- tási-kinevezési hercehurcákat magyarázni. Már nem lehetnek illúziók! Ugyanakkor sem az otromba intézkedések, sem a bürokrácia labilis magyarázatai nem vezetnek a kívánt eredményre, mert 1989. és 1992. között nagyon sokan legyőzték régi félelmüket. A félelmeket, amelyek természetesen nőttek ki azokból a helyzetekből, amikor eltérő nézetek, vagy valamiféle kritikai hang miatt az állampolgár konfliktusba keveredett a hatalommal, a hatósággal. Szóval: ezekre a félelmekre már nem lehet biztonsággal építeni, sőt éppen hogy érezhető májusi mágia erősíti fel az értelmiségi összetartozás, a szolidaritás esélyeit. Kötelező értelmiségi magatartás-minimummá lett a józan ész, a feltétlen szakszerűség mérlegén minősíteni a politikát, a törvénykezést, az új hatalom- gyakorlás folyamatait. A nyilvános minősítések hisztérikus reagálások sokaságát váltják ki, és szóba sem kerül méltányos önkritika, a tanulási képességek, a párbeszéd erősítése. Sőt, aki belépett a „pártba”, megkapaszkodott a zászlórúd- ban, arra törekszik hogy saját bölcsességét, erkölcsi feddhetetlenségét evidenciának fogadtassa el, s erről az alapról tízezreket, százezreket kizárjon megint egy közös alkotásból. Éppúgy, ahogyan ez más zászlók alatt megtörtént már 1949. és 1953. között. Csakhogy a magyar értelmiség már elképzelt egy láncok nélküli jövőt, s ez a kirekesztés már nem valósítható meg. Még akkor sem, hogyha megint és újra leváltanak egy bankelnököt, rádióelnököt, vagy egyetemi rektort. Ez mind keserű tapasztalatit jelenség marad már csak a lényegi folyamatok ellenében: az értelmiség - mert ez a dolga - gondolkodik, minősít. Nem lehet elvenni többé a gondolkodás, az alkotás szabadságát. Nem lehet a háza, a szülőház elhagyására kényszeríteni a másképp gondolkodókat, s nem lehet ilyen alternatívákat büntetlenül ajánl- gatni az ellenfeleknek. Az értelmiség nagy többsége a pénz hatalma helyett ma is a szabadság, a demokrácia, a kultúra kritériumait tartja sajátjának. S az átmenet éveiben akár természetes megértéssel viselné el, hogy prolongálják történelmi léptékű hátrányos helyzetét, ha a zászló- rudakba kapaszkodók nem fenyegetnék még szabadságát is, s nem mutatkoznának túlontúl mohónak új kiváltságok megalapozásában, véglegesítésében. De a szabadságot fenyegetik, s a mohóság már-már elviselhetetlen! így különös jelentősége van a májusi mágiának, amely nemcsak összetart, de ösztönöz is egy más minőségű újjáépítés megszervezésére. A gondolkodók párbeszédére, cselekvésére . . . Erdős István Manójáték óvodásoknak Az elmúlt hét második felében a Kiviszi Színjátszócsoport Manójáték címmel több alkalommal zenés darabot adott elő a Kohász Művelődési Központban a salgótarjáni óvodák gyermekeinek. Képünkön a 10. számú óvoda nebulói figyelik az előadások egyikét. Gyurkó felv.-
