Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. április 9., csütörtök Csütörtököt mondunk Mottó: „Az életet csak visszafelé lehet megérteni, de csak előrefelé lehet élni.” (Kirkegaard megfigyelése Murphy törvénykönyvéből) Aligha van olyan színházi szakember, aki eltalálná, hogy mi volt Spíró György első utasí­tása, amikor két hónappal ez­előtt a szolnoki társulat élére került igazgatónak. Beállíttatott egy pinpongasztalt, mert a töb­biek mellett ő maga is szeret játszani rajta. Nem ez volt az egyetlen szo­katlan kijelentése az újdonsült direktornak a Szalon című rá­dióműsor legutóbbi adásában nyilatkozván. Megfogalmazta például azt az igényét, hogy szívesen látná prózai előadás­ban az operaénekesként közis­mert Gregor Józsefet. A színházirányításra vonat­kozó koncepciója azonban több volt merő érdekességnél. Nem mást és nem kevesebbet állított ugyanis, minthogy nincs szük­sége semmiféle koncepcióra, már ami az esztétikai elveket il­leti. Populáris színházat akar mindenfélre lila avantgárd nél­kül. Nála nincs, nem lesz előnyben részesített irányzat, minden műfajt játszani kell, ami hat és, amit szeretnek a nézők. Ha jól meggondoljuk, nincs ebben az „ars poeticában” semmi különleges. Ugyanakkor éppen ez a hétköznapiság, ez a „földhözragadtság” adja egy­szersmind rendkívüliségét. Mert manapság nem sokan mernék így ország-világ előtt kijelenteni, hogy nem tartják fontosnak a hangzatos progra­mokat, a színházcsinálás agya­fúrt ötleteit. Az egyszerűen, világosan megfogalmazott elvárás persze közel sem takar igénytelensé­get. Spíró íróként is az elmé­lyült alkotók közül való, nívós munkát végzett tíz éves drama­turgiai pályáján is, s aligha gondolkodik másként új funció- jában, az igazgatói székben. Azt tartja, hogy a jó színház csak kollektív, kölcsönös, folyama­tos munka eredménye lehet. Az új „pasasnak” nem szabad saját ízlését ráerőszakolni egy kiala­kult társulatra. Egy jól sikerült, sallangmen­tes nyilatkozatból persze még nem tudni, hogy Spíró milyen színidirektor lesz, hogyan tud megküzdeni a művészeteket - köztük a színházat is - elért vál­sággal. Az mindenesetre biz­tató, hogy a közönségre gon­dolva „építkezik”, az előadás hatását tartja perdöntőnek. Hogy igaza lehet, bizonyítja Jorge Lavellinek, a Theatre Na­tional de la Collíné igazgatójá­nak a március 27-ei színházi vi­lágnapon elmondott üzenete is, amely így fejeződött be: „ ... kívánom, hogy ez a civilizáci­ókkal egyidős, mindig meg­újulni képes művészet tovább éljen és hasson ...” * * * Gyanítom, sőt tudom, hogy a szokottnál jóval több felnőtt korú néző is a képernyő elé ült vasárnap délelőtt fél tízkor Sal­gótarjánban és környékén, hogy megnézze az Asz című ifjúsági műsort. Az ok kézenfekvő: a nógrádi megyeszékhelyről egyenes adásban közvetített programban sokan érdekeltek voltak a szereplő fiatalok révén. így az is természetes, hogy többféle vélemény is elhangzott a látottakkal összefüggésben. Akiknek valakijük szerepelt, eleve jobbnak, érdekesebbnek tűnt e műsor, míg mások ber­zenkedtek, hogy miért éppen ezeket a fiatalokat kellett a vá­ros képviseletében felvonultatni a nagy nyilvánosság előtt. Miután én magam az Asz ko­rábbi adásait nem láttam, nincs korrekt összehasonlítási ala­pom. Feltételezem azonban, hogy a tarjáni adás nem nagyon lógott ki semmilyen irányban az átlagos színvonalból. Tagadhatatlan, hogy mind a hat Asz-jelöltben (az öt egyéni „versenyzőben” és az alternatív rockot játszó Leads együttes­ben) megcsillant valami, amiért kiválasztatott, s ez azt igazolja, hogy „aki keres, az talál”. Azaz, ha alkalom adódik rá, ha bizo­nyítani szükséges, akkor rále­lünk a köztünk élő tehetségekre, akikről egyébként, a sima hét­köznapokon alig veszünk tu­domást. Az már ízlés dolga, hogy ki­nek melyikük nyerte meg a tet­szését. Nálam - tekintve, hogy a zenéhez nem értek - Kleibán János és Kadlót Adám vitte el a pálmát. Az előbbi azzal, hogy van lelkiereje saját, boxverse- nyeken nyert díjait feláldozni az általa szervezett grundfoci tini bajnokainak, az utóbbi pedig azért mert konkrétumokban (csillagászati megfigyelés, társszerzőként írott könyv) is megjelenik tevékenységének eredménye. Ezzel együtt jó­szívvel fogadtam a kispesti zsűri döntését is, amelyik a Le­ads együttest minősítette Ász-nak, már csak azért is, mert e döntés négy fiatalembernek is jogos örömet okozott. Azt azért szeretném, ha a pókbarát Bari Beáta mihama­rább belátná, hogy nem létezhet olyan ,»kedves” nyolclábú, ame­lyik felérne egy emberi élet ér­tékeivel.-csongrády ­Menedzserek szemináriuma Másodízben rendezte meg Országos Menedzser­szemináriumát a Buda­pesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetem Vezető­képző Intézete szerdán az építők székházában. A konferencia célja az, hogy áttekintést adjon a kor­mány egy évvel ezelőtt meghirdetett gazdasági programjának eddigi helyzetéről. A konferencia Kupa Mihály pénzügymi­niszter előadásával kez­dődött, ezt követően Bo­gár László a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politi­kai államtitkára aktuális külgazdasági kérdésekről, Bőd Péter Ákos, az MNB elnöke pedig a monetáris és a gazdaságpolitika kap­csolatáról tartott előadást. A délután folyamán Ger- gátz Elemér földművelé­sügyi miniszter áttekintést adott az átalakuló mező- gazdaság helyzetéről. Ez­után Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter, végül Szabó Tamás tárca nélküli miniszter szólalt fel. A konferencián több mint 800, állami és ma­gáncégeknél dolgozó me­nedzser vett részt. Andorka Rudolf, a Bu­dapesti Közgazdaságtu­dományi Egyetem rektora a szeminárium előtti saj­tótájékoztatón elmondta: a rendezvénnyel fórumot kívánnak teremteni a gazdasági vezetők és kor­mány tagjai eszmecseré­jének. Sajátosan magyar. Ezt szoktuk mondani az olyan dolgokra, amik teljesen el­lenkeznek a kristálytiszta Sherlock Holmes-i logikával, szóval még visszafelé is megmagyarázhatatlanok és követhetetlenek. Ilyen volt például a gulyásszocializmus. És - amennyiben hinni lehet nyugati szakértőknek, hogy mi ezután meg fogjuk valósí­tani a gulyáskapitalizmust - az is olyan lesz: semmilyen. A régi kölcsönökbe most dög­lünk bele, a most nyakunkba zúdulókba pedig tíz-húsz év múlva. Enélkül hogyan tud­nánk folyamatossá tenni Ma­gyarország fogyását? Ugató kutya legyek, ha értem ezt az egészet. Most még ugye eltérünk a Nyugattól. Elég látványosan. Például a végkielégítés közt van a különbség. Csakhogy még a krokodil közt annyi a különbség, hogy jobban úszik, mint zöld - addig a végkielégítés közt annyi, hogy amott az elegendő az egzisztenciateremtés elősegí­téséhez, emitt ez pedig csak a vegetáláshoz. Mert addig még munkanélküli segély sem jár. Tehát csak a gyerek neve más, a szerencsétlen munkanélküli pénze egy fi­karcnyit se több. Ettől aztán végleg ki lehet elégülni; Petákok. Magyarországon ma demokrácia van. Ez tisz­tán látszik. Már csak abból is, hogy minden újságban elő­fordulnak bíráló glosszák, s egyéb írások - s ezek még nem a Gulagszkaja Gazétá­ban jelennek meg. Véleményt mondani tehát lehet, a véle­ményalkotások utáni hely­zetre pedig nyugodtan mond­hatjuk, hogy jobb, s ez igaz is. Mert ahhoz képest, hogy a helyzet lehetne kétszer rosz- szabb is, voltaképpen ez is rá­fogható. (Eszembe jut egy korábbi vicc: A hallgatag pa­raszt bácsit megkérdik, mi a véleménye a rendszerről. „Jó!” - vágja rá az öreg. „Rendben bácsika, de ha bő­vebbet hallhatnánk!” Mire az öreg: „Nem jó!” Ennyit a vé­leményalkotásról.) Szóval, van nekünk egy té­vénk. Illetve kettő. Jól meg­különböztethető nevük van. Még a hülyegyerek is érti. Van TV1, és TV2. A különb­ség itt is annyi, mint a kroko­dil közt. Ma demokratikusan eldönthetem, hogy melyik le­hetőséget választom. Decem­ber 31-ig volt a TVl-en a Reggel. Vagy ezt néztem, vagy a TV2-n a Napkeltét. A nap ugyan még kel, de már csak Budapest vételkörzeté­ben. Most aközül választha­tok. hogy mit csináljak reg­gel: a Reggelt nézzem — vagy ne kapcsoljam be a tévét. (Bár Budapest vételkörzeté­ben ugyanannyi petákot fi­zetnek a tévéért, mint vidé­ken.) A tévéintendáns Peták legyen a megmondhatója, hogy is van ez. Am a nézés és a nem nézés is egy-egy lehetőség - mely újfent alátámasztja minden magyar számára: itt és most demokrácia van. Balázs József Barátság Kiskönyvtár sorozat Új programokat indít az 1989-ben meghirdetett „népi diplomácia” jegyé­ben a pécsi székhe­lyű Magyar-Román Baráti Társaság. Céljuk, hogy egyengessék a köl­csönös ismerkedés, a közvetlen, baráti kapcsolatok kiala­kulásának útját, s így hozzák köze­lebb egymáshoz a magyarokat és a románokat. Azt sze­retnék, ha a két or­szág polgárai a poli­tika fordulataitól függetlenül maguk ápolnák a jószom­szédságot. A félezer tagot számláló tár­saság több progra­mot is indít: gyer­meknyaraltatási és autóbusztúrákat szervez, kétnyelvű kiadványsorozatot jelentet meg, part­nerkapcsolatokat épít és sajtókapcso­latokat alakít ki. „Barátság Kis­könyvtár - Mica Bioteca de Priete- niei” elnevezéssel új kiadványsoroza­tot indít a pécsi egyesület. A füze­tek két nyelven mu­tatják be a magyar, illetve a román kul­túra értékeit. A pécsi társaság arra is vállalkozott, hogy elősegíti ma­gyar és román csa­ládok közvetlen kapcsolatteremté­sét. „Barátokat ke­resünk barátaink­nak” rovat címmel kezdték közölni lap­jukban azoknak a magyarországi és romániai családok­nak a nevét és cí­mét, akik szívesen lámák vendégül a másik ország polgá­rait. A sajtókapcsola­tok ápolása arra irá­nyul, hogy felhívják a román nyelvű új­ságok, rádió- és tv— műsorok készítői­nek figyelmét a ma­gyar-román barát­sági mozgalomra. HÚSVÉTI SZINESTELEVÍZIÓ­VÁSÁR A -BAN HIRAÜÁÍ*T>XHN|Í5i^ DÚL 1 Salgótarján, Erzsébet tér MINDEN ITT NOKIA SZÍNES TELEVÍZIÓ VÁSÁRLÓNKNAK NICOSONIC iy 2 kazettás magnós rádiót (Made in Japan) adunk ajándékba! Ökumenikus egyházi naptár - április 12-20 Á prilis 12. Virágvasár­nap. A húsvét előtti vasárnapot Virágva- sámapnak (liturgikus nevén: pálmavasámapnak) ne­vezik, amelyen Jézus Jeruzsá­lembe vonulását ünnepük. Jé­zus tanítványai kíséretében ün­nepélyesen vonult be Jeruzsá­lembe, hogy részt vegyen a zsi­dók peszah ünnepén. Az evan­géliumi elbeszélések szerint a szamárháton bevonuló Jézust Messiás-királyként ünnepelték. Felső ruhájukat terítették elébe, pálmaágakat lengettek és ho­zsannát kiáltozva ujjongtak. Ennek emlékére a katolikusok körmenetet tartanak, amelyen a hívek pálmaágakat (nálunk bar­kát) fognak a kezükben. A katolikus naptárban Szent I. Gyula pápa emlékezete. A magyar ortodox egyházban nagyböjt V. vasárnapja és Szent Vazul páriioni hitvalíó emlék­napja. Április 13. Nagyhétfó. A ka­tolikus naptárban Szent I. Már­ton Pápa /649-Ó53/ emlékezete. A legtöbb ortodox egyházban is ezen a napon ünnepelték. A magyar ortodox egyházban Szent Artemon papvértanú em­lékezete. Április 14. Nagykedd. A kato­likus naptárban Szent Tibor vér­tanú napja. Tibor a kereszté­nyüldözések időszakában bátyja, Valér feleségének, Szent Cecíliának a hatására lett ke­resztény. Mivel hitüket bátyjá­val együtt nyíltan megvallották, előbb megkínozták őket, majd 229-ben fejüket vették. A magyar ortodox egyházban Szent Márton római püspök hitr valló emlékezete. Április 15. Nagyszerda. A ka­tolikus naptárban Gonzalesz Szent Péter XIII. századi hit­valló emléknapja. A magyar ortodox egyházban nagyböjt V. vasárnapja utáni szerda, valamint Szent Arisz- tarkhosz, Pudisz és Trofimosz Jézus-tanítványok emléknapja. Április 16. Nagy csütörtök. E napon valamennyi keresztény egyház (a más időszámítást kö­vető keleti ortodox egyházak kivételével) az utolsó vacsorára emlékezik, amelyet Jézus apos­tolainak társaságában költött el, s amelyet követően mint áldo­zati bárány önként kiszolgál­tatta magát ellenségeinek. Az utolsó vacsorán Jézus kezébe vette a kenyeret, majd a bort és mint testét és vérét nyújtotta apostolainak, meghagyva ne­kik, hogy ők is hasonlóképpen cselekedjenek. A katolikus és ortodox egyház azt tanítja, hogy a szentmisében a pap a kenyeret és a bort Krisztus valóságos tes­tévé és vérévé változtatja, ame­lyet a hívek az áldozás révén magukhoz vesznek. A halálba menő Jézus iránti részvétét a ka­tolikus liturgia azzal fejezi ki, hogy a pap az oltárokat minden díszüktől megfosztja, az or­gona, a harangok és a csengety- tyűk pedig elnémulnak. A katolikus naptárban szent Bernadette lourdds-i szűz em­léknapja. A magyar ortodox egyházban nagyböjt V. vasárnapja utáni csütörtök, egyben Szent Iréné, Agapé és Kionia vértanú szüzek ünnepe. s Á prilis 17. Nagypéntek. E napon a kersztény egyházak azt a halált ünnepük, amelyet Jé­zus Krisztus, az Istenember az emberek bűneiért a kereszten elszenvedett. Krisztus, aki „mindenben hasonlóvá lett az emberekhez, a bűnt kivéve”, a halált is vállalta, hogy az em­beriséget az erkölcsi és az örök haláltól megváltsa. A magyar ortodox egyházban nagyböjt V. vasárnapja utáni péntek, egyben Persziszi Szent Simeon és Szolovecki Szent Zoszimász napja. s Á prilis 18. Nagyszom­bat, amely péntek esté­től szombat estéig tart, Jézus sírban való nyugvásának a napja. A nagy­péntek gyásza uralja a napot: a templomok üresek és csende­sek, a hívek Máriával, a Fáj­dalmas Anyával a sírjában fekvő Krisztust siratják. Az este azonban örömünnepbe csap át, amikor megkezdődik a keresz­ténység legnagyobb ünnepe, Jé­zus feltámadásának napja. A magyar ortodox egyházban nagyböjt 6. (Lázár) szombatja, valamint Janinai Új Szent János vértanú és Szent Kozmász hit­valló napja. A zsidó vallásban Peszah (Niszán hónap 15), az egyip­tomi szolgaságból való kisza­badulás emlékünnepe. Nevezik „kovásztalan kenyér ünnepé­nek” is, mert a 8 napig tartó ün­nepen csak kovásztalan kenye­ret (maceszt) szabad fogyasz­tani. Az ünnep előző este kez­dődik (Erec Paszeh-Peszah elő- napja), amikor a 10. egyiptomi csapásra emlékeznek, amelynek során Isten angyala elpusztította az egyiptomiak elsőszülötteit, Izrael fiainak a házait pedig el­kerülte. Ezen az estén költik el a „szédemek” nevezett lakomát, amelynek meghatározott rendje van. A jelenlevők közül a legfi­atalabb fiú megkérdezi az ün­nep értelmét, mire a családfő ismerteti a szabadulás történe­tét. Elmondja, hogy azért fo­gyasztanak bárányt, mert őseik is így tettek, s az öldöklő angyal azért kerülte el házaikat, mert a bárány vérével bekenték ajtófél­fáikat, továbbá hogy azért esz­nek kovásztalan kenyeret, mert őseik is azt ettek, akiknek nem volt idejük kenyeret keleszteni, mert késznek kellett lenniök az indulásra. Végül elmondja, hogy a keserű saláta azért került az asztalra, hogy szolgaságban lévők őseik sanyarú életére em­lékeztesse őket. Az ünnep val­lási tartalma nem zárta ki, hogy ez este a legmeghittebb zsidó családi ünneppé váljon, ame­lyen lehetőség szerint a család távol élő tagjai is részt vesznek. Április 19. Húsvétvasárnap, a legnagyobb keresztény ünnep, Krisztus feltámadásának az ün­nepe. Feltámadásával Jézus Krisztus a hit szerint fényesen igazolta, hogy nem pusztán em­ber, hanem Isten is, akinek ha­talma volt életét föláldozni, majd önerejéből visszavenni. Feltámadásával beteljesítette a megváltás művét, s az ember­iséget kiszabadította a Gonosz, a Bűn, a Halál rabságából. A katolikus liturgiában a húsvéti vigilia (éjjeli szertartás) tűzszenteléssel kezdődik. Ezt követi az Allelujás mise, amelyen megkondulnak a ha­rangok és megszólal az orgona is, majd megindul a feltámadási körmenet. A délelőtti ünnepi misét is az ujjongó öröm hatja át, amely öröm egy teljes hétig tart és egy nyolcadot alkot. A magyar ortodox egyházban virágvasámap, egyben Szent György hitvalló és Szent Pafnu- tiosz papvértanú emlékezete. A zsidó vallásban Peszah II, napja, amely az ünnepnek a föl­dműveléssel való kapcsolatára utal. Mivel ekkor ért az árpa, e napon kévét áldoznak Istennek (omer-áldozat). s Á prilis 20. Húsvéthétfő. A katolikus naptárban a 410 körül meghalt Szent Töhötöm püs­pök és hitvalló emlékezete. A magyar ortodox egyházban nagyhétfő és Szent Trichinusz Theodorosz napja.

Next

/
Thumbnails
Contents