Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-28 / 100. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. április 28., kedd Nemzeti park az Ipoly mentén „ ... a Duna Esztergom-Bu- dapest szakaszán és az Ipoly völgyében a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság hozza létre a közös Duna-Ipoly Nem­zeti Parkot... e folyók, mel­lékágrendszerük, valamint az érintett területek természeti ér­tékeinek, a felszín alatti víz­készleteknek, továbbá az érin­tett területek erdeinek, termőta­lajának és más megújuló erőfor­rásainak védelmére...” [Részlet az országgyűlés 1991. április 22-ei ülésnapján elfogadott 28/1991. (IV. 30.) OGY sz. ha­tározatából.] * * * Jókedvében teremtette Ke­mence községet a Megváltó - alig néhány kőhajításnyira Nóg- rád megye ÉNY-i határától - s hogy teljes munkát végezzen, ott rendelte el megrendezni leg­utóbb a Duna-Ipoly Nemzeti Park előkészítésével kapcsola­tos nemzetközi tanácskozást. El is jöttek többtucatnyian a cso­dás házikóba, benn az erdő kö­zepén: magyar és szlovák mi­niszteriálisok, természetvédők, erdészek; s firkászokból is a két náció részéről. Ritkán esik meg, hogy közös erővel alakítson ki két szomszédos állam egy nem­zeti parkot - ott a helye, aki csak tenni tud valamit is. 60.000 ha-nyi földterületet tesz ki az új nemzeti park. Bele­olvad majd a térség most meg­lévő összes kis- és nagykiterje­désű védelem alatt álló területe, nevezzék azt pilisi, vagy bör­zsönyi tájvédelmi körzetnek, vagy éppen a náluk egy kategó­riával kisebb természetvédelmi területnek. Vác, Szentendre környékén van ezutóbbiakból a szomszédos Pest; és Hont, Pa­tak, Dejtár no meg Ipolyszög községhatárokban a mi me­gyénkben, Nógrádban.-A Börzsöny igazi értéke a zártsága - mondja Teszári Ká­roly erdőmémök, s igazi termé­szetvédő módjára nem veszi fi­gyelembe a megyehatárt Pest és Nógrád között. - Nagyon mere­dek hegyoldalak, igen éles hegycsúcsok, és mély, V alakú völgyek miatt maradt a Bör­zsöny beépítetlen, úthálózattal feltátatlan. S ez a szerencsénk, így lehet ma a térség utólsó mentsvára a legkülönbözőbb természeti értékeknek. A bota­nikainak például, aminek épp a hegy ilyetén kiemelkedő jellege adja meg a sokarcúságát: 70 és 80 között van az általunk jegy­zett védett fajok száma. Földfelszíni alakzatokról hal­lok még a körzet vezetőjétől - professzionális ember, igaz tu­dora a szakmájának - kultúrtör­téneti értékekről, bő- és tiszta­vizű forrásokról, ami utóbbiak száma is túlhaladja a 350-et: micsoda kincs ez manapság! A természeti értékek rangso­rának legtetejére azonban még­iscsak a madarakat helyezi Te- szár Károly: - Száztizenhét fajt regisztráltunk belőlük, kilenc­venet olyat, ami itt is költ, mutá­lunk. Jó néhány közülük a ki­pusztulás szélén van már: a par­lagi sas, a kerecsensólyom; fe­kete gólya, vízirigó, békászó sas ... Tényleg a legnagyobb ágyúi a magyarországi madárvilág­nak! Csodálkozom is kicsit, hogy ennyire nyíltan beszél ró­luk, de megnyugtat: a fészkek holléte hétpecsétes titok, s ha valaki mégis kisértésbe esne, hivatásos és társadalmi termé­szetvédők vigyázó figyelmét kéne mindenekelőtt kikerülnie. Elhallgatnám ezt az embert estig is tán, s nem találnék mondandójában egyetlen szó- nyi ismétlést vagy unalmast sem. Csak az tud a természetről így beszélni, aki azt igazán sa­játjának érzi, akinek vérében van érette az aggódás.-A természetvédelem két vo­natkozásban érez ma önmagá­val szemben adósságot - foly­tatja az erdőmémök - a szikla­gyepek, és a vizes élőhelyek te­rületén. Az új nemzeti parkkal az utóbbinak oltárán áldozha­tunk most. Számolunk ugyanis az Ipoly felső szakaszának máig is érintetlen, természetközeli szakaszaival - fel egész Balas­sagyarmatig: most van itt az ideje, hogy védelem alá vonjuk a folyót is, meg az öntéasterüle- tet is a benne élő halakkal, hü- lőkkel, amik részben önmaguk is védettek, részben pedig táplá­lékbázisul szolgálnak a szom­szédos hegyvidék madárvilágá­nak.- Micsoda szerencse, hogy nem jutott pénz mindenüvé, le­csapolni a mocsárvilágot - va­karom meg fülem tövét - ezek a lápok képezik ma élőhelyét a többség által csak képeskönyv­ből ismert állatvilágnak. * * *- Közös nemzeti parkról van szó a meghívóban, amit kapjam - fordulok most dr. Lakics Évá­hoz, a Környezetvédelmi és Te­rületfejlesztési Minisztérium osztályvezetőjéhez - de szlovák vendégeink mintha nemigen tudnának erről. - Tudnak róla, csak éppen indokolatlannak ér­zik saját területükön a nemzeti park kialakítását. Más védett­ségi kategóriában gondolkod­nak, mint mi. Csatlakoznak ugyan a magyarországi nemzeti parkhoz, de kategóriájában és méreteiben csak kisebb terüle­tekkel, illetve az azokból kiá­gazó biofolyosókkal.- És ez a tény nem hátráltatja a mi elképzelésünket?- Nem.- Örömmel hallom. De - bi­zonytalanodom el kissé - még minden nemzeti parkunkban volt valami kis probléma: a Hortobágyon a libák, a Kiskun­ságban a szovjet lőtér, a Bükk- ben meg az erdőgazdálkodás olykor már túlzott mértéke. Mire számítanak ezen a táján az országnak?-Ha lehet félni egyáltalán valamitől, akkor az az idegen- forgalom lesz. A létesítendő nemzeti parkhoz túlontúl is kö­zel van a főváros. Fontos tehát, hogy úgy tervezzük a térség lá- togathatóságát - s vonatkozik ez különösen az idegenforgalmi célokat szolgáló beruházásokra - hogy azzal ne veszélyeztessük a természet védett értékeit.- Mindent egybevetve: mi­korra várható az új Duna-Ipoly Nemzeti Park alapítóhatároza­tának megjelenése?- Igyekszünk eleget tenni az országgyűlés határozatának, s befejezni, amibe most belekezd- tünk - legkésőbben 1995 vé­gére.- Ügy legyen. Hubai Grúber Miklós A közoktatási törvényről - diákszemmel A tanulók jogai csak papíron élnek (FEB) A diákság képviselői is megkapták a lehetőséget, hogy aktív részesei legyenek a közoktatási törvényről folyó vitáknak. Szervezetük megbí­zottai bekapcsolódtak a szakmai előkészítő mun­kákba, s igen határozott vé­leményt képviselve dolgoztak ki javaslatokat a diák-érde­kek érvényesítésére. Az ezek­ben a hetekben napirenden szereplő téma - amely a köz­oktatás szereplőinek jogait és kötelességeit öleli fel - erre külön is alkalmat kínál. Pál Tamás szociológust, a di­ákszervezetek küldöttét a tanu­lói oldal álláspontjáról, vélemé­nyéről kérdeztük.- Abból kell kiindulnunk, hogy a tanügyek három fősze­replőjének, a pedagógusnak, a szülőnek és a diáknak sem jo­gai, sem kötelességei nincsenek pontosan meghatározva. Ezt a hiányt pótolni kell - figyelembe véve azt, hogy a hirtelen és gyökeres változtatások roppant nagy ellenállást váltanak ki. Ezért a jelenlegi helyzetben a fokozatosság, az átstruktúráló- dás a járható út.- Ennek jegyében a diák- szervezeteknek az az elgondo­lásuk, hogy az 1985-ös oktatási törvény nyomvonalán kell elin­dulnunk. Ez a maga nemében reform-szellemű jogszabály kimondja, hogy a gyerek az is­kolában véleményt nyilváníthat, kérdést tehet fel, amire érdemi választ kell kapnia! Azt is le­szögezi, hogy a pedagógus és a szülő köteles eljárni a gyerekek érdekében. Csakhogy - sajnos - a törvényből hiányzik a szank- cionális rész, így az idézett po­zitív megállapítások egyelőre pusztán ajánlásoknak tekinthe­tők. S ahogy a gyakorlat bizo­nyítja: valóban csak papíron lé­tező jogok maradtak. Javaslata­ink tehát az ilyen típusú joghé­zagok megszüntetését, a fiktív jogok valódivá tételét célozzák. Az elképzelhető, hogy adód­nak szituációk, amikor éppen a szülőkkel és a nevelőkkel szem­ben kell védelmezni a tanulók jogait. Az már kevésbé, hogy az ilyen fellépés tartós, megnyug­tató eredménnyel jár .. .- Igen, mert a gyermekek jogérvényesítő képessége korlá­tozott. Választott képviselőkön keresztül azonban érvényesíthe­tik törvényes jogaikat. Erre az úgynevezett jószolgálati sze­repre bárki fölkérhető - tehát efféle megoldás természetesen csak a legkirívóbb esetekre al­kalmazható. Annak az általános követel­ménynek szeretnénk érvényt szerezni, hogy a jogsértés akkor is hivatalból üldözendő, ha színhelye történetesen a tante­rem, a tanintézet, s az elkövető történetesen szülő vagy peda­gógus. A nemzetközi gyakor­latban az oktatás területén is nagyon határozottan érvényesül ez a törekvés. Jellemző példa, hogy Hollandiában és más or­szágokban elképzelhetetlen olyan vizsga, ahol csak ketten vannak jelen: a tanár és a diák. Ha ugyanis például a diáklány kijelenti, hogy a tanár szexuáli­san zaklatta, a pedagógust azonnal felfüggesztik az állásá­ból. Mert a jog automatikusan a gyengébb, a kiszolgáltatottabb, vagyis a diák oldalán áll, még akkor is, ha nem bizonyítható egyértelműen az igaza. A diákszervezetek oldaláról felvetett észrevételeink és javas­lataink sorsát bizonytalannak látjuk - egyelőre az oktatásügy illetékesei csak „begyűjtik” a véleményeket. A félhivatalos információs azonban arra utal­nak, hogy pozitív irányban vál­toznak a központi elgondolá­sok. Gyakoribbá váltak a közös szakmai konzultációk is, ami szintén arra utal, hogy javulnak a közoktatási törvény konszen­zuson alapuló kialakításának esélyei. (domi) Vigyázat, telefonhuligán A hölgy a rántást keverte, amikor megcsörrent a telefon. Vékony, kissé nőies, de határozott hang jelentkezett:- Kérem, ez és ez a számuk?- Igen — válaszolta. Szóhoz sem jutott, mert az ismeretlen telefonáló folytatta:- Vonalellenőrzés! Kérem mondja utánam, a,b,c. .. A hölgy önkéntelenül is a férfi után ismételte a betűket. Csak a bét mondhatta ki, mert amaz befe­jezte a beszélgetést:- Rendben, holnap majd folytatjuk . . . Néhány nappal később ebédelt a család, ami­kor megszólalt a telefon. Ismét a hölgy emelte fel a kagylót.-A távfűtési központból jelentkezem, önök je­leztek csőtörést? - kérdezte ugyanaz a hang. A hölgy megismerte, de uralkodva magán közölte, hogy nem, s kifogásolta, hogy az illető nem mu­tatkozott be.- Kárász József vagyok - mondta az illető. A férj ekkor vette át a telefonkagylót.- Mit óhajt kérem? - szólt bele. Pillanatnyi szünet után: - Kapd be a .. . (r.s.) Alapítvány „A gyermekek és fiatalok biztonságáért” alapítványt ho­zott létre a vegyipari dolgozók szakszervezeti szövetsége, az olaj- és gázipari Rt., a Dunai Finomító Szakszervezeti Taná­csa és külföldi művészek köz­reműködésével. Cél: az otthoni, az iskolai és a szabadidős bal­esetek megelőzése, a biztonság­tudatos magatartás kialakítása. Elhunytak - valahol j Oroszországban Az Új Magyarorszság nyo­mán heti rendszerességgel kö­zöljük az Oroszországban elha­lálozott nógrádiak listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, afogvatartás jel­legét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a je­lenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatá­ron belül születtek. Bufda István 1913. Szur­dokpüspöki, őrm. 1945. 05.28. hdf. B. Tóth Béla 1913. Szob (Nógrád m.), 1945. 01.08. hdf. Bognár József 1924. Mátra- keresztes, honvéd, 1946.05.14. hdf. Bognár Ernő 1923. Mátra- verebély, honvéd, 1945. 08. 27. hdf. Boda Jenő 1917. Érsekvad- kert, szakaszv. 1943. 03. 29. hdf. Bódi István 1910. Pilíny, honvéd, 1945. 02. 26. hdf. Bozó József 1923. (?) Nóg­rád m. honvéd, 1946. 06.25. hdf. Bősen József 19o8. Salgótar­ján (?) (Sóshartyán), honvéd, 1945. 04. 12. hdf. Játékosan munkára Évről évre gyermekek soka­sága vesz búcsút az óvodától, egyúttal izgalommal készülődik az iskolába. Kormos István immár „klasszikus hőse”, Vac­kor is átélte ezt az érzést. A költő „Vackor elbúcsúzik az óvodától és iskolába megy” című versében így ír erről: „ Utoljára az az apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó brummog búcsúzóul hármat, csak úgy zeng az óvoda:- Brumma, brumma, brumma, hó! Itt maradni volna jó!” De másnap Vackor is iskolás lesz. A Tankönyvkiadó „Ősszel iskolás leszek!” című könyve a hasonló korú gyermekek szá­mára készült, megjelent a má­sodik kiadása. A színes képek­kel, ábrákkal gazdagon illuszt­rált könyvecske segíti a kicsiket az iskolai évekre való felkészü­lésben, játékos formában. Chá- számé Simon Alice válogatta a színvonalas irodalmi anyagot, végezte a szerkesztést, a fedelet s jr w m ' Mn j ^Jpjj mp':\ ' ■ JmmMggr és a rajzokat Mészáros Márta készítette. Impozáns a kis könyv írói gárdája is. A költők között Zelk Zoltán, Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Bella István, Tamkó Sirató Ká­roly és mások szerepelnek ver­sekkel. Igen gazdag és változa­tos a népköltési anyag, e tárgy­körbe számos mondóka, kiszá­moló stb. található. Bálint Ágnes, Fehér Klára, Zelk Zoltán, Janikovszky Éva szép stílusú prózája teszi tel­jessé a könyvet, amely arra ad választ: milyen lesz az iskola, mit kell majd ott csinálni, le­het-e ott is játszani? Megannyi fontos kérdés az első osztályba készülők számára. —mér Átváltozások kora Amikor valaki azt emlegeti, hogy ennyi vagy annyi évvel ezelőtt nem gondolta volna, hogy mi minden változik meg, reflexszerűen legyint rá kör­nyezete. Nem véletlenül, hi- , eí'íi olyannyira közhely­számba megy az ilyen beszéd, hogy talán még a legyintés is túlzásnak tetszik. (Persze, en­nek ellenkezőjét is legyintés kíséri - amikor valaki azt haj­togatja, hogy ő már akkor is megmondta; mert ő, és csakis ő már akkor is tudta. ..! - Csakhogy ez éppen ingerült, sőt újabban határozottan dü­hös legyintés.) Annyi viszont ma már egyértelműen látszik, hogy rengeteg minden változott kö­rülöttünk. Sőt, mondhatjuk úgy is, hogy napjainkban az átváltozások korát éljük. Régi kedvencem, a sajátos hangu­latú Népköztársaság útja is­mét Andrássy út, és vissza­kapta egykori nevét az Okto­gon. Az István név mellett megjelent a szent jelző is ut­cák, terek, parkok tucatjainál. Eltávolítanak névadó szobro­kat, s olyikának matériája új­raöntve, az legott átváltozik „korszerű” alakká. Címerek, zászlók, cégtáb­lák, feliratok is rendre átvál­toznak. És természetesen számtalan fogalom, jelző és szó is kimegy a divatból. He­lyettük újak kérik a jogot a mindennapi használatra. „Őskori”, 1984-es kiadású Idegen szavak szótára hever a polcomon. Benne a projekt szó még hiányzik, s lám, régi tanárismerősöm pályát mó­dosítva proiect manager (sic!) megjelölést használ „tú- lelegáns” kártyáján. Persze, nemcsak a tárgyak és szavak változnak át viharos gyorsasággal. Változnak ma­guk az emberek is. Az egykori tanácsi „főném” nemrégiben még körbepislogott unoka­húga esküvőjén, mikor a templomban keresztet vetett. Aggódó tekintettel nem azt fi­gyelte, hogy hányán látják, hanem azt, hogy - lévén kezdő e jelképeket illetően - észre­vettem valaki a fordított sor­rendet. Ma már „álmában is tudja”. Ismerős katonatiszti körök­ben szóbeszéd, hogy egyikük, aki tavaly - egy évtizednyi po­litikai tiszti múltja miatt - még a leszereltetés gondola­tával kényszer-barátkozott, mégis a „seregben" maradva most fennhangon dicsekszik nagyapja vitézi címével. Melynek egyenesági jogos örököse ő lehetne, ha lehetne! Tudomásul vesszük, meg­szokjuk az újat. Vagy éppen nevetünk, kacagunk, netán a dühtől fulladozunk néhány át­változás humorán, esetleges szemtelenségén, cinizmusán. És egyszer csak megfagyni érzem magam körül a levegőt. Környékbeli kisközség ko­rombéli lakosaival beszélge­tek. Mi másra forogna a szó, mint a tavaszi munkálatokra? Vadonatúj, tekintélyes méretű erőgép zakatol el mellettünk. Ülésén ismerősnek tűnő, meg­lett korú férfi feszít. Láttunkra kihúzza magát, és minden­hová figyel, hogy felénk bólin­tania ne kelljen. „Beugrik” régi zárszámadások képsorá­ról a fényesre kopott fenekű nadrágból megközelíthetetle­nül nagyképűvé kikupálódott tsz párttitkár pocakos-köpcös alakja. Beszélgetőtársaim gusztálják az elhaladó gépet, majd egyikük csendben meg­jegyzi, hogy a volt titkárnak már öt cselédje - vagy ahogy ő nevezi rabszolgája - van a faluból. A hatodikat most fo­gadta fel. Egykori téesz- tag-társát, akit pár éve saját maga rúgott ki az alapszerve­zetből, mert nem látogatta a gyűléseket. Hűség, szeretet, tisztesség, becsület. Őrök emberi érté­kek. Valóban?! Mindenkinek?! G. Szűcs László

Next

/
Thumbnails
Contents