Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-28 / 100. szám
1992. április 28., kedd SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Díszasztal aranymisés ünnepre Az elmúlt napokban a gyöngyösi Kereskedelmi Szakközép Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet volt a Szakma kiváló tanulója című verseny országos döntőjének házigazdája. A mátrafüredi Avar Szállóban tartott terítési, felszolgáló vetélkedőn szépen szerepelt Nógrádból a Somosi Fogadó pincér jelöltje, Godó Attila is, aki - bár nem került „dobogós” helyre - teljesítménye alapján már mostantól szakmunkásnak tekinthető. Mikola Pál salgótarjáni szakoktató neveltje - mint elmondotta sokak által megcsodált remekéről - díszebédhez, nem is akármilyen lakomához: dr. Koncz Lajos egri kanonok aranymisés ünnepéhez készítette asztalát. A jubiláns pap ugyan még nem tud erről, a volt diák csupán értesült a közelgő eseményről. Meglepetés a munka, s benne a kifundált alkalmi menü is a míves étlapon. -Mi kerülhet elő ilyen ritka, kedves alkalomra? - kérdeztem a fiatalembert.- Előételként halsalátát ajánlok, utána galamblevest, báránybordát tavasziasan, majd mandulatortát és kávét. Italsoromat pedig Benedictinevel kezdem, Villányi Cabemettel folytattam, s Egerszóláti Olasz- rizlinggel, Charmant pezsgővel, szentkúti forrásvízzel zártam. S természetesen igen örülnék, ha a kanonok úr tetszését is elnyerném vele. Gyóni Gyula A salgótarjáni autisták helyzetéről Esőgyerekek „Olyan bájos volt - mogyoró barna szem, hosszú, göndör szempilla és elvékonyodó szemöldök, lenszőke fürtök, kedves, távolba meredő arckifejezés, egyre csak reméltem, hogy állapotában minden jobbra fordul, és csak az a baj, hogy lassan fejlődik. - Ez az anyai levélből származó részlet a sok rejtélyből az elsőt mutatja meg.” - írta Uta Frith Angliában élő pszichológus autizmusról szóló könyvében. Nehezen képzelhető el, hogy a fiatal autistákra jellemző szépség mögött ott rejtőzik a betegség. A köztudatba egy megrázó amerikai film hatására került be. Ra- inman: Aki látta az alkotást, örökre szívébe zárta a csetlő-botló Esőembert, annak minden zavarbaejtő cselekedetével együtt. Az értetlenség, a félelelem gyakran gátat emelt az autisták és a többi ember közé. Érzelmi viharokat kavaró kérdés volt, hogy hol legyen az autista gyermekek helye? Nem zavarja majd a többit, az egészségeseket? Megyénkben hosszas küzdelmek után, Salgótaiján egyik iskolájának egy tantermét kaphatták meg azok az apró fiúk, lányok, akikről kiderült, hogy autisták. A salgótarjáni polgár- mesteri hivatal oktatási bizottságának legutóbbi ülésén ismét szóba került, végleges helyre kell költöztetni a csoportot. Az önkormányzat erejéhez mérten anyagilag patronálja őket, így működésükre ebben az évben 1 millió forintot különítettek el. Az anyagi támogatáson kívül azonban a szakmai segítség is nélkülözhetetlen. Ennek kapcsán Prekop Csilla - a Budapesten működő autizmus kutatócsoport vezető gyógypedagógusa, aki a problémakör egyik szakemebere, több külföldön már bevált módszer adaptációját segített elsajátítani a salgótarjáni autistákkal foglalkozó pedagógusoknak —, a városban e területen folyó eddigi munkáról elismerően szólt:- Nagy eredmény, előrelépés, hogy ez a probléma helyet kapott a megyében, Salgótarjánban, ami részint annak köszönhető, hogy jó pártolói akadtak az ügynek: gondolok itt Pál József országgyűlési képviselőre és Darancó Károlyra. El kell ismerni, az átlaghoz képest ebben a megyében jobb a helyzet, mert sajnos vannak régiók, ahol még nyoma sincs az efféle kezdeményezéseknek. A továbbiakról szólva el- modta, nyilván szükség lesz majd a jelenlegi csoport bővítésére, ami nem lesz könnyű feladat, mert ma még sok az indokolatlan félelem az autizmussal szemben. Holott ez is csak egy olyan veleszületett fejlődési rendellenesség, mint például a süketség, vagy a vakság. Ha idejekorán elkezdenek foglalkozni az autista gyermekekkel, képességeiknek megfelelően fognak fejlődni. A csoport további lehetőségeit a megyénkben működő Autizmus Alapítvány anyagi lehetőségei határozzák meg. (-i-s) A világ néz reánk A Heidenheimi Fényképészegylet és Klaus Adam, Hans Schweiger kiállítása Salgótarjánban Hans Schweiger: Megvetés A Tarjáni Tavasz rendezvénysorozat programjaként nyílt meg, s látható ezekben a hetekben a Heidenheimi Fényképészegylet, valamint Klaus Adam és Hans Schweiger festő-grafikusok kiállítása Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban. A művészi értékű fotográfiák sorfala között halad a látogató, amelyekről a világ néz reánk. Az egylet tagjai több mint félszász színes és fekete-fehér fotón keresztül adnak ízelítőt nemzetközi rangú munkásságukról, illetve arról a sok irányú érdeklődésről, amelynek jegyében tevékenységüket végzik. Szellemi érdeklődésük nemcsak Heidenheimre és környékére, nem is csupán Németországra terjed ki, sőt, elsősorban a világot kívánják lencsevégre kapni. Friedrich Raith, Christoph Scheifer, Alois Csefalvay, Wolfgang Staaden, Peter Mattig, Dieter Romul, Peter Norte, Rolf Lindei, Dr. W. Freister, Udo Fröhlich, Günter Geiss, Rolf Fries, Manfred Kristowsky, Maria Kozanak felvételei a többi között arról vallanak, mintha minél több mozzanatában, tükröződésében kívánnák minden különösebb mutatvány nélkül megörökíteni a világ mai természeti és környezeti állapotát, benne az épített környezetét is, és az ember sorsát. A sivatagi táj ezért éppen úgy megfér San Francisco tiszta szerkezetű sugallatával, mint a sportban önmagát próbáló ember küzdelme, a havas erdők, fotografi- kus domborzatok, az évszakok tükröződése a tavakban, folyókban, tengerekben, vagy csak a napszakok fényében, a hó és a nap ragyogásában. Ezen témákat többször körüljárják a fényképészegylet tagjai, más és más lencseállásból hozzák mind közelebb a nap- és az évszakok apró mozzanait, komoly szellemi izgalmat és esztétikai örömöt keltő változásait. A művelődési központ klubjában láthatóak Klaus Adam és Klaus Adam: Út a parkban Hans Schweiger akvarelljei, illetve grafikai lapjai. Nógrád megye érdeklődő közönsége e szempontból az elkényeztetettek közé tartozik, az akvarell jeles művelői éltek és élnek közöttünk. A közeli Hatvan városában rendezik meg a magyar- országi akvarellbiennálékat is. Ezért is külön öröm a két németországi művész akvarelljei- vel találkozni. Az 1936-ban született Klaus Adam a jelen tárlaton azon műveit mutatja be, amelyek inspirálója a természet, annak ezernyi részlete, ami közel engedi magához az embert. Mesterien Hans Schweiger: Teher bánik a színekkel, célratörően a kompozícióval. Ragaszkodik a látvány belső logikájához, tájképeit azonban a motívumok poétikus átírása jellemzi. Formai és színbeli redukciói a festői lírát szolgálják. Hans Schweiger stílusát hangsúlyozott kontúr és dekoratív színvilág jellemzi. Itt kiállított műveiben az ember és tárgyi világa, például a székek csoportja azonos hangsúlyt kap „A sziklatenger ciklusból” című sorozat tájaival, az égő színű festői világ más motívumaival. Klaus Adamnál az ember ezúttal a grafikai lapokon, rajzi megfogalmazásban jelenik meg. —mér Salgótarján és környéke Közmunkások • Kishartyán. Három fő közmunkást kíván foglalkoztatni a helyi önkormányzat az idei év folyamán. A telpülésen élő munkanélkülieken is segítenek ezzel, és megszépülhet a község is. A leendő közmunkások árok- és csatomatisztítási, közterület fenntartási, és köztisztasági munkálatokban vesznek részt. Érdekegyeztetés • Cered. A helyi termelő szövetkezet és az érdekegyeztető fórum már korábban egyezséget kötött a kárpótlásra kijelölt termőföldek kiosztásával kapcsolatban. A közelmúltban az erdészettel is sikerült közös nevezőre jutni az érintetteknek. A település környéki erdőterüleket az igénylők egy tömbben kapták vissza. Nyelvi labor • Karancskeszi. A község általános iskolájának volt szolgálati lakását a közelmúltban nyelvi laborrá, és számítógépes teremmé alakították át. Rövidesen elkészülnek az új tanterem műszaki kialakításának munkálatai is. A jelenleg meglévő Commodor 16-os számítógépeket nagyobb teljesítményűekre szeretnék cserélni, és ennek anyagi fedezetére pályázatot nyújtottak be. Az elbírálás még nem történt meg. Akinek nem sikerült, annak idén már nem fog sikerülni Korábban nagyobb esélyük, volt a fiataloknak arra, hogy saját önálló életet kezdjenek saját önálló otthonban. Csak beadták az akkori tanácsnál a kérelmet, és vártak. Mi a helyzet ma? A személyi tulajdonú lakások megfizethetetlenek, az önkormányzati bérlakások csak minimális mennyiségben állnak a jelentkezők rendelkezésére, így elsősorban a szociálisan rászorultaknak juttatják azokat. Tulipán Miklós, a polgármesteri hivatal igazgatási osztályának vezetője elmondta, a szociális jellegű bérlakások kérelmeinek elbí- rállásáról társadalmi bizottság határoz egy alapos környezet tanulmány, az igénylő szociális, egészségügyi körülményeinek vizsgálatát követően. Ezek után állítják össze a jogosultak névjegyzékét, amit közszemlére tesznek. A jogos észrevételek figyelembevételével, idén április 27-én fogadta el a testület a végleges névjegyzéket.-Jelenleg 52 szociális je- lelgű bérlakást tudunk kiutalni - mondta a hivatal szakembere -. A nem szociális jellegűek közül mindössze négy igényt elégíthettünk ki, azo- két, akik 1982-83 óta várják a kiutalást. A jegyzékre fel nem kerülők, márcsak jövőre kaphatnak bérlakást. Artistából mutatványos Saját maga készítette első körhintáját Földi Péter Losoncon A Somoskőújfalun élő Földi Péter, Munkácsy-díjas festőművész kiállítását rendezik meg április 30-án a szomszédos Szlovákiában, Losoncon, a Nógrádi Galériában. A művész retrospektív tárlatát Lóska Lajos művészettörténész nyitja meg. A losonci Nógrádi Galéria, valamint a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum kapcsolata 1984-re nyúlik vissza. A két intézmény együttműködése jegyében évente kiállításcserére kerül sor. Ez alkalmakkor a képtár, illetve a múzeum saját gyűjteményeiből mutat be válogatott anyagokat Losoncon és Salgótarjánban. A korábbiakban már sor került kortárs művész, a Kossuth-díjas idős Szabó István losonci tárlatára is, most pedig Földi Péter munkásságával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A művész régebbi és legújabb műveiből egyaránt kiállít, 31 festmény, öt akvarell, 14 rajz és ugyancsak 14 pasztell fogadja majd a losonci galéria látogatóit. —mér A gyerekeim más életet élnek M ajd minden embertársunk élete kész regény. Ezt a megállapítást sokan biztos közhelynek tartják, pedig ez valóban így van. Ráadásul egészen banális módon bukkannak elő érdekes sorsok. A közelmúltban is így ismerkedtem össze Hranek Ferenccel, a sal- gótaijáni öblösüveggyár 69 éves nyugdíjasával, akinek élete első 45 éve bővelkedik a kalandos megpróbáltatásokban. Egy napon, sok-sok évvel ezelőtti főbérlőjéről érdeklődni kopogtattam be hozzá. Ahogy a lakásba léptem, s a falra függesztett képekre esett pillantásom, azon nyomban megsejtettem, olyan valakivel hozott ösz- sze a sors, aki egy időben irigyelt, vágyott foglalkozást űzött. A képeken ugyanis ugróakrobaták voltak láthatóak.- Van valami összefüggés a képek és ön között?- Igen, ugyanis cirkuszos, artista családban láttam meg a napvilágot. Nekem a faterom, a dédapám, mind-mind artisták voltak. Nincs az országban olyan artista, akit ne ismernék. A szüleimnek saját cirkuszuk volt a háború előtt, Rischter néven. Hát én ebbe a cirkuszba születtem bele, s szívtam magamba szinte az anyatejjel ezt a világot.- S, ebből a világból az akrobatikát találta legközelebbinek magához?-A családi tradíciók szinte meghatározták, hogy én is ugróakrobata legyek. 19 éves koromig voltam tagja a Hortobágyi csoportnak, amelyben heten szerepeltünk. Az alapító, aki a nevét adta, s mi hatan szinták. Fél Európát bejártuk a repertoárunkkal. Nem volt könnyű élet, hisz életünket kockáztattuk nap mint nap a kenyerünkért. Az egyik unokaöcsém a porondon halt meg egy fellépés közben Milánóban ... Velem is megesett, hogy próba közben eltörtem a vállam. De nem volt megállás, amint felépültem folytattam, mert ez jelentette a megélhetésem. Vándorélet volt ez, egy lampionfény színű valami.- Az előbb használt egy kifejezést: szinta. Mi lenne ez?- A szinta az egy külön „faj” a cirkusz világában. Nem cigány és nem magyar ember, hanem a kettő keveredéséből alakult ki. Én is ez vagyok.- Kikkel lépett fel, akik igazi cirkuszi sztárokká lettek?- Sokan vannak. Donnert Károly, Ötvös Gábor, Adám Rudolf, Snellerék, Lorhék ...-Miért csak 19 éves koráig volt a cirkusz világában?- 1942-ben behívtak katonának, végig harcoltam a háborút, fogságba estem, s '47-ben jöttem haza Grúziából. A bátyám ugyanezen ment át, bár ő hamarabb keveredett haza, s ő a fogságát Párizsban pincérkedte végig. Szóval, mire hazataláltunk, a családi cirkuszból csak 2-3 kocsi maradt, minden mást elhurcoltak a németek és az oroszok. A bátyám vett egy körhintát, s én nála dolgoztam. 1950- re sikerült annyit összespórolnom, hogy fel tudtam építeni egy kis körhintát. Évekkel később átvettem egy rokon lövöldéjét és körhintáját. Ez volt az a körhinta, amely a hasonló című filmben szerepelt Törőcsik Marival és Soós Imrével. A felvételek Ercsiben és Ócsán zajlottak, s több jelölt közül választották ki az én hintámat, amely annak idején a legnagyobb volt az országban: 34 üléses. Nem mondom, szépen megfizettek ...- Artistának született, mutatványosként folytatta, s az Öblösből ment nyugdíjba . . .- 1968-ig voltam mutatványos. A családom szerette volna, ha végre megállapodunk. Átestem egy könnyebb infarktuson is. így lassacskán eladtam a felszerelést, s hazaköltöztünk édesanyámhoz Salgótarjánba. Az Öblösben dolgoztam egészen nyugdíjazásomig. Nem volt könnyű hozzászokni a havi 1500 Ft-os fizetéshez, amikor korábban 3—4 ezret is megkerestem naponta.-Azért eszébe jutnak a régi artista idők?- Ne is mondja, - feleli elér- zékenyülve, - sokszor könnyezek azokra az évekre visszagondolva. Nem lehet azt elfelejteni. Nézze, - kel fel ültéből, s nyitja a szekrényajtót, - mintegy 600 darab régi Odeon, Pátria kiadású lemezt őrzök azokból az időkből. Gyakran felteszem őket, s hallgatom a foxt- rottokat, tangókat, amelyekre a manézsban bemutattuk tudásunkat. Amikor cirkuszfilmet nézek a tv-ben, újra ott érzem magam a porondon. Ha újra születnék, megint ezt csinálnám. Vallus Tibor kép:Gyurián Tibor
