Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18-20 / 93. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. április 18-19., szombat-vasárnap „Lassanként enged a megkérgesedett félelem .. Húsvéti beszélgetés dr. Seregély Istvánnal, a Magyar Katolikus Püspöki kar elnökével Életünket ünnepeink tagolják. Mindegyiknek megvan a maga jelentése, amelyet csak az ért meg. aki kíváncsi arra, ami a felszín mögött van. Szokásaink visszavezethetők ha­gyományainkra, keresztény kulturális örökségünkre. Az európai ember műveltsége - akár hívő, akár nem - ezekből a gyökerekből táplálkozik. A keresztény ünnepek közül a legjelentősebb a húsvét, amikor Jézus szenvedésére, halá­lára és feltámadására emlékeznek. A nagyhéten kerestül fel dr. Seregély István egri érseket, a Magyar Katolikus Püs­pöki Kar elnökét Dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke egy esztendeje Karancskesziben járt- Érsek úr szerint mit jelent a keresztény ember számára a nagyhét és a húsvét?- A nagyhét és a húsvét a megváltás ünnepe. A keresz­tény ember az élet értékes meg­oldásának forrásait tartja szá­mon a megváltásban, mert nem csak egy helyes életút megmu­tatásáért, hanem az emberi élet­től elválaszthatatlan hibák jóvá­tételének, az élet újrakezdésé­nek Istentől adott lehetőségéért is köszönetét mond. Próbáljuk mi mindezt a saját életünkben hatékonyan megőrizni.- A húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe is. Lát-e erre utaló jeleket a magyar tár­sadalomban?- A húsvét az élet, mégpedig az örök élet ünnepe, amelyre minden ember meg van híva. Ezt a beteljesedést a földi élet készíti elő, s ebben - valóban - a húsvét az állandó újrakezdést és újjászületést adja az ember­nek. A magyar társadalomban a keresztény élet újjászületése - azt hiszem - az élet arányának megfelelő tempóban elindult. Az egyházi tevékenység euró­pai értelemben szabadnak mondható, a mi munkánkban semilyen hatalom korlátozó jel­leggel nem szól bele. De szá­molnunk kell a másként gon­dolkodóknak az egyház ellen mindig megnyilvánuló harcos támadásaival. Ez végigkíséri az egyház 2000 éves történetét. In­tézményeink is kezdenek önálló életet élni. A szerzetesrendek próbálnak otthont teremteni maguk számára, új nemzedéket nevelni a mai gyermektelen tár­sadalom nyújtotta szűk határai között. Elkezdték intézménye­inkben a magyar társadalom er­kölcsi nevelését egy boldogabb élet érdekében. Érvényes ez a világi és szerzetesi lelkipásztor­kodásra is. Hatékonyan megmu­tatkozik már megnyílt iskolá­inkban, akár világi elkötelezett keresztények, akár szerzetesek tanítanak ezekben. Érvényes továbbá a lassan újjáéledő ke­resztény egyesületi életre nem­különben - és ez valószínűleg hosszabb időt igényel - a szoci­ális intézményeink tevékenysé­gére, és azokra az állami intéz­ményekre is, ahol a keresztény ápolónők vállalnak munkát és szolgálják testvéreinket. A ke­resztény szellemi élet újulásá- nak egyik legkézzelfoghatóbb jele a nagyon sok kiadvány, ami napvilágot lát különböző régi és új kiadó gondozásában. Annyi könyvünk van már, amit elol­vasni sem lehet a mai hajszolt élt szűkreszabott idejében. Mégis, a sok kiadvány, a sok különböző érdeklődésű ember számára lehetőséget nyújt arra, hogy az elmúlt negyven év hiá­nyosságait - vallási ismeretben, gondolkodásmódban - pótolni tudja. Messze vagyunk még at­tól, hogy a médiák terén is haté­kony befolyást gyakoroljunk a közfelfogás alakítására, de azt hiszem, ennek is eljön majd az ideje. Nem félünk a másként gondolkodók miénket el nem fogadó állásfoglalásától, mert amit mi teszünk, afölött nem emberek, hanem az idő és az örökkévalóság Ura mond ítéle­tet.- A társadalom megválto­zása, újjászületése az egyes em­berek gondolkodásának átala­kulásából, útkereséséből fakad. Érsek úr szerint hogyan boldo­gulhat ebben a változó világban az az ember, aki keresi az igaz­ságot?-Kérem, erre csak a meg­győződésem, elkötelezettségem jegyében válaszolhatok. A ke- resztny élet nem keresztény eszmékhez és törvényekhez igazodó élet, hanem Istennel való élet. A Mindenható Isten - aki jobban ismer minden em­bert, mint az ember önmagát - sohasem fog senkitől többet kí­vánni, mint az adott körülmé­nyek között lehetséges. Ezért egy zavartalan keresztény élet­ben élő emberi jóakarat nyil­vánvalóan sokkal több kifelé is észrevehető eredményt mutat fel ilyen megviselt társadalmi körülmények között. Az igaz­ságot kereső, jóakaratú emberek életében a kevesebb is érhet annyit, sőt többet. Temploma­inkban a látogatók számának növekedése, az emberek jóindu­latú, tájékozódó kérdései arra utalnak, hogy lassanként enged a megkérgesedett félelem az emberi lelkekben. Egyre többen merik a saját véleményüket óva­tosan megfogalmazni, és kéte­lyeikre megoldást keresnek.-A magyar egyház életében fontos esemény következik, hi­szen érsek úr és a püspöki kar idén Rómába készül, úgyneve­zett „ad limina” látogatásra. Miről kell és tudnak majd szá­mot adni?- A világegyház lelkipásztori gyakorlata, hogy egy-egy or­szág, vagy tartomány püspöki konferenciája ötévenként hiva­talos látogatásra megy Rómába, ahol egy írásos beszámoló mel­lett személyes találkozásra nyí­lik lehetősége a lelkipásztori munka különböző területeinek központi vezetőivel, és magával a pápával. Ötödik éve vagyok Egerben, és ezért most már a második ad limina látogatás előkészületei­ben veszek részt. Az egész püs­pöki kar a Rómától kapott idő­pontban, szeptember 8 és 16 között tesz eleget kötelezettsé­gének. Mindenképpen gazda­gabb életről és lelkipásztori te­vékenységről tudunk beszá­molni, mint öt évvel ezelőtt, hi­szen nemcsak a szerzetesi élet születik újjá Magyarországon, de a lelkipásztori tevékenység mellett az egyház oktatói és szociális munkája is. Erről be­számolóinkban részletes tájé­koztatást adunk. Még messze vagyunk a missziók ügyét szol­gáló feladatok megvalósításá­tól, és a világegyház egymást segítő anyagi terheinek a válla­lásától, hiszen mi is mások se­gítségére szorulunk.- A keresztény élet egyik gyakorlata a zarándoklat. A kö­zeljövőben érsek úr vezetésével országos zarándoklat indul Lo- urdes-ba, az ismert Má- ria-kegyhelyre. Mi ennek az út­nak a jelentősége?-A külföldön élő magyarok hosszú időn keresztül alig tud­tak kapcsolatot tartani az itthon maradottakkal. Az itthoniak el voltak zárva. Ennek az elzárt­ságnak megszűnéséért hálaadá­sul - a külföldi magyarok kez­deményezése nyomán - szerve­ződik május végén egy hazai és külföldi magyarokból álló za­rándoklat Lourdes városába. Tisztában vagyunk vele, hogy ez olyan anyagi megterhelést je­lent a Magyarországon élő kato­likus hívők számára, hogy leg­feljebb pár száz fős zarándok­latról beszélhetünk. De az egy­házban és az Isten országában nem a számok a meghatározók, hanem az a szándék, amellyel indulunk, hogy hálát adjunk, és a magyar élet megújulásához a Boldogasszony közbenjárását kérjük. Adja Isten, hogy a ma­gyarok imája Lourdes-ban ha­tékony legyen. A zarándoklatnak az egyház­ban elfogadott értelme az a meggyőződés, hogy az üdvtör­ténetben Isten mindig elismert, kitüntetett különböző helyeket és alkalmakat, amelyek az Is­tenhez igazodó élet megújulását inkább szolgálták. Ezért szerve­ződtek az egyház egész törté­nelme során a különböző búcsú­járások, zarándoklatok a keresz­tény megújulásnak ismert he­lyeire és ünnepeire.- Eger nagyon régóta a leg­nagyobb magyar egyházmegye központja. A megújuláshoz nem volna-e szükséges ezeknek a több évszázados kereteknek az újragondolása ?- Az egri egyházmegyét még Szent István alapította. Az ak­kori egyházkormányzat igénye szerint bizonyos sugaras, kör­cikkszerű felosztás szerint szer­vezték az egyházmegyéket. Ezeken egyetlen lényeges vál­tozást a török hódoltság utáni egyházmegyei határrendezés, s az új egyházmegyék kijelölése jelentette. A trianoni békeszer­ződés után szétszakított egy­házmegyék maradtak a meglévő Magyarország és a szomszéd országok területén. A szomszéd országok már részben rendezték a saját egyházmegyei határkér­déseiket. Magyarország még ezzel adós. Másrészt az egyházmegyé­ben nemcsak a területi nagyság a döntő, hanem a hívek számá­nak az alakulása is. Ez is indo­kolttá teszi, hogy ne csak az egri egyházmegyének, hanem vala­mennyi egyházmegyének a ha­tárkiigazításával következete­sen foglalkozzunk. Ezt maga a Szentszék sürgeti, ugyanakkor a magyar püspöki kar felelőssége, hogy kellő körültekintéssel és előkészítéssel próbáljon erről gondoskodni, talán még ennek az évszázadnak a folyamán új egyházmegyék határainak kia­lakításával és a régiek megfe­lelő újjászervezésével hatéko­nyabbá tegye az egyházi köz- igazgatást és lelkipásztorkodást.-Sok szempontból megköze­lítettük ennek az ünnepnek a tartalmát. Végezetül azt kérde­zem, hogy mit kíván azok szá­mára, akik e sorokat olvassák?- A katolikus egyházi év leg­nagyobb ünnepe alkalmából szeretettel kívánom az élet urá­nak áldását minden újságolva­sónak, minden hívő magyarnak, minden embernek. Bízom benne, hogy Isten ad nekünk elég türelmet az átalakulás ter­heinek hordozásához, eredmé­nyessé teszi jószándékunkat az élet minden terén való megúju­lásban, s gondoskodik arról, hogy merjük és akarjuk is vál­lalni a jövőt.- Köszönöm a beszélgetést! Gábor László Palotás János szerint a vállalkozói szféra súlyát a kormány és az átlagember is leértékeli Máris Közép-Európa kereskedelmi központja vagyunk Most már végleg eldőlt: Ma­gyarországon lesz világkiállítás. Az ügynek mindvégig élharcosa volt Palotás János, a Vállalko­zók Országos Szövetségének elnöke akiről többek között ar­ról beszélgettünk, milyen a vál­lalkozó szféra esélye az idén az országban?- A VOSZ-nak ebben az év­ben is alapvető feladata, hogy együtt dolgozzon a kormánnyal, illetve a helyi önkormányzatok­kal. Bár a párbeszéd nem min­den esetben sikeres, mégis az a véleményünk, hogy az olyan rendezvényekkel mint a világ- kiállítás hozzájárulhatnak ah­hoz, hogy a magánvállalkozá­sok útjából jónéhány akadályt sikerüljön elgördítenünk. Re­méljük a rendezvények sikere­sek lesznek és ezzel is hozzájá­rulunk ahhoz, hogy a vállalko­zók esélyei fokozatosan javul­janak.- Ebből tehát arra lehet kö­vetkeztetni, hogy nem mindig felhőtlen hazánkban a vállalko­zók élete?- Valóban. Azt kell mondani, hogy pillanatnyilag az ország külső esélyei jobbak, mint a vál­lalkozók esélyei bent az ország­ban.- Ezt miképpen lehet érteni?- Ezzel arra akartam célozni, hogy Magyarország máris Kö­zép-Kelet Európa gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi köz­pontjává vált, még ha keveset is beszélünk erről. Ennek követ­keztében a külföld érdeklődése igen nagy hazánk iránt. Pénzin­tézetek, vállalkozók, tőkebefek­tetők keresnek lehetőséget arra, hogy Magyarországon megves­sék lábukat és innen tovább lép­jenek a volt KGST-országokba. A világ tehát figyel ránk és Ma­gyarország a nemzetközi érdek­lődés központjában van. Ugyanakkor azt szeretném e gondolatkörhöz hozzáfűzni, hogy a kormány vagy nem látja kellő tisztasággal, hogy ez a ki­alakult helyzet, vagy nem fordít elég gondot arra, hogy Magyar- ország méginkább a régió köz­pontjává válhasson. Esetenként olyan intézkedések látnak nap­világot, amelyek nemhogy erő­sítenék ezt a meglévő helyzetet, hanem inkább akadályt gördíte­nek a külföldi befektetések elé. Tovább folytatva a gondolat­kört, azt is elmondhatom, hogy ma Magyarországon a vállalko­zói szféra - itt kifejezetten a magánvállalkozói szférára gon­dolok - esélyei nem a legjob­bak. Az adótól kezdve egy sor dolog nehezíti a vállalkozót, a vállalkozások helyzetét, pedig nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a szféra sok gondot átvállal magára. Csupán egyetlen do­logra koncentrálva: jóval több lenne ma Magyarországon a munkanélküli, ha a magánvál­lalkozások nem szívnák föl az utcára került munkaerőt. Álta­lában azt mondhatjuk el, hogy ma a magánvállalkozói szférát és annak súlyát mind a kor­mányzat, mind az átlagember tulajdonképpen leértékeli. Ettől függetlenül azonban ez a szféra egyre erősebb, a különböző gátló tényezők ellenére egyre inkább fejlődik és reméljük ez hosszú távon is így marad.- Önről köztudott, hogy a vi­lágkiállítás egyik élharcosa. Miért tartja annyira fontosnak, hogy Magyarország 1996-ban megrendezze az EXPO-t?-Abból a tényből indulnék ki, hogy Magyarország regioná­lis központtá vált. Ez részben gazdasági és pénzügyi eredmé­nyeink következménye, részben pedig abból a szerencsés hely­zetből is adódik, hogy talán ha­zánk a legmegbízhatóbb pont e válságos térségben. A volt KGST-országokban óriási át­alakulások mennek jelenleg is végbe, hadd utaljak itt a volt Szovjetunió, Jugoszlávia hely­zetére, s e válságövezetben Ma­gyarország tagadhatatlanul fel­értékelődött. A világkiállítás feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy ez a központi szerep még­inkább megerősödjön. Ugyanis abban a percben, ha Magyaror­szágon kezdetét veszi a kiállí­tásra váló felkészülés, s részben a hazai, részben a külföldi be­fektetések révén kialakulnak mindazon infrastruktúrális fel­tételek is, amelyek ma még hiá­nyoznak az említett központi szerephez. Talán én a világkiál­lítást nem önmagában való do­lognak tartom, hanem egy olyan eseménynek, amely minden te­rületen felrázza az országot a je­lenlegi helyzetéből. S ha az előbb azt említettem, hogy a kormány nem teremt mindig kedvező feltételeket a vállalko­zásokhoz, akkor azt is hozzá kell tennem, hogy az ellenzék is politikai kérdésként kezelte el­sődlegesen a világkiállítást, nem pedig annak a gazdasági hatását vizsgálta.- Önnek mint politikusnak is, mint vállalkozónak is akadnak bőven konfliktushelyzetei. Mi­képpen viseli el ezeket és egy adott szituációban hogyan válik el a politikustól a vállalkozó?- Akár mint politikusnak, akár mint vállalkozónak azt kell mondanom, hogy a konfliktus­helyzetet természetesnek kell tartanom, hiszen ez mind a két területen önmagától adódik. A politikában is, a vállalkozásban is teljesen természetesek a konf­liktushelyzetek, ezeket tudomá­sul kell venni és megfelelően kell kezelni. Mint politikus ter­mészetszerűleg arra törekszem, hogy a vállalkozások elől az akadályokat sikerüljön félresö­pörni. Mint vállalkozó viszont abból indulok ki, hogy van egy adott gazdasági környezet és nekem annak feltételeihez iga­zodva kell sikeres vállalkozást csinálni. Mint vállalkozónak nem a feltételeket kell bírál­nom, hanem azokhoz kell al­kalmazkodnom. Hadd mondjak el egy konkrét példát: az egyik vállalkozásom egy híd felújítása volt, amire fixáras szerződést kötöttem. Egy teóriából indul­tam ki, elképzeltem, hogy Ma­gyarországon hogyan mehetett a hidak felújítása. A valóság azonban másnak bizonyult mint a teória: az említett hidat 40 éven keresztül nem javították, csak éppen javítás címén ráken­ték a festéket. Emiatt szinte az összes alkatrészt ki kellett cse­rélnem és óriásit buktam a vál­lalkozáson. De nem szidtam sem a partnert, akivel fixáras szerződést kötöttem, hiszen én is részese voltam a szerződéskö­tésnek és természetszerűleg a hidat sem szidhattam. Jobban tettem volna tehát, ha az elmélet helyett konkrétan megvizsgál­tam volna a híd állapotát és an­nak megfelelően alakítottuk volna ki az árat.- Ennek ellenére Ön mégis sikeres vállalkozó.-Igen, hiszen ebből levon­tam a kellő tanulságot, s ügyel­tem, hogy mégegyszer ugyan­abba a hibába ne essek bele.- Ezt tudná tehát javasolni a vállalkozóknak?- Igen. A helyzet alapos elemzése után kell a szükséges döntéseket meghozni. A vállal­kozások minden szintjén, az egészen kisvállalkozóktól befe­jezve a kormányig. Hiszen a kormányzat is egy vállalkozás.-A jövőt illetően Ön opti­mista vagy pesszimista?- Mint vállalkozó alapvetően optimista beállítottságú vagyok, hiszen nem lehet úgy vállal­kozni, hogy a legkisebb hiba­százalékkal oldjam meg a prob­lémát, a vállalkozónak mindig nyereséges célt kell maga elé ki­tűzni. Ugyanakkor viszont tü­relmetlen is vagyok, hogy a gazdasági kérdésekben igen las­san haladunk előre. Kaposi Levente

Next

/
Thumbnails
Contents