Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. március 12., csütörtök Hogyan adózzunk? Mi az adó alapja? - kérdez­tük Vámosi Nagy Szabolcsút, az APEH főosztályvezetőjét. Az adó alapja a magánsze­mély adóévben megszerzett - főszabályként - összes jöve­delmének együttese. Az új tör­vény szerint a külföldről és bel­földről származó jövedelmet össze kell vonni. Nagy része az összjövedelemnek az un. for­rás-adós jövedelem. Milyen tételekkel lehet csök­kenteni az összjövedelmet? Összjövedelmet csökkentő tételként a belföldön bejegyzett alapítványra és a közérdekű kö­telezettségvállalásra fordított összeg akkor számolható el, ha az adóhatóság előzetesen hozzá­járult a levonáshoz szükséges igazolás kiadásához. A gyermekek utáni kedvez­mény havi ezer forintról ezerhá­romszáz forintra növekedett. Azután a gyermek után vehető igénybe a kedvezmény, aki jo­gán az eltartó családi pótlékban részesül. A súlyosan folyatékos ma­gánszemély változatlanul havi kétezer forinttal csökkentheti jövedelmét. A munkáltatói ér­dekképviseleti szervezet részére befizetett vagy levont tagdíj összege valamint a magánsze­mélytől levont (befizetett) munkavállalói járulék összege is adóalapcsökkentő tétel. A megfizetett helyi adó ösz- szegével akkor csökkenthető az adó alapja, ha azt a magánsze­mélyt az adóévben fizette be. Az egyéb címen igénybe vehető kedvezményeknél a mezőgaz­dasági kistermelés és a szellemi tevékenység adózási szabályai érvényesek. Szilágyi János kedvelheti a kellemes ajzószereket, hiszen a TVl-en vasárnaponként Kávé, habbal című műsora „fut”, a rá­dióban pedig a Tea hármasban. De amíg a tévében valóban ká­véznak, igazi tejszínes körítés­sel, a rádióba meghívott vendé­gek nyomát sem látják a zson- gító nedűnek, s a „Tea...” csak fedőnév egy jóízű beszélgetés­hez. Ha azonban valaki éppen az elnevezésből arra következ­témé, hogy e műsorban csupán könnyed, szórakoztató csevegés zajlik, az alaposan téved, leg­alábbis a Ferge Zsuzsa szocio­lógussal és Fodor Gábor or­szággyűlési képviselővel történt diskurzus alapján. Ferge ugyanis Szilágyi obii­gát kérdésére, — amelyben hogyléte felől érdeklődött - kö­zel sem szokványosán vála­szolt. Kifejtette: ahhoz, hogy jól érezze magát, ki kell kapcsol­nia, nem szabad odafigyelnie arra, ami az országban történik. Ha ugyanis mindent nyomon követ, akkor félni kezd! Dehát mitől? - kérdezhetnénk és kér­dezte Szilágyi János is. A kire­kesztéstől, a társadalom meg­osztásától - hangzott a válasz. Addig ugyanis, amíg olyan kije­lentés hangzik el különböző fó­rumokon, mint „a fehér ember nem felejt”, vagy amíg a „le­gyünk otthon e hazában” mon­dathoz hozzátétetik, a többes szám első személyű személyes névmás, és a „mi” hangsúlyo­zódik, addig bizony nem érvé­nyesül a bibói gondolat a fé- le­lem nélküli demokráciáról. Annyiban Fodor Gábor is osztotta Ferge Zsuzsa szorongá­sait, hogy a politikai életben sok a flusztráció, nagyon figyelni kell a ravaszkodásokra, az átve- rési kísérletekre, ő azonban mégis optimistábbnak bizonyult - már csak életkora miatt is - mind a jelen, mind a jövő meg­ítélésében. Az emberek józan realitásérzékére apellált. Hosz- szú távon pedig abbéli remé­nyének adott hangot, hogy a szavazók rájönnek nem érde­mes a mindenkori hatalomnak azonnal behódolni, hiszen a kö­vetkező választásokon alapve­tően változhat a helyzet. így ,Jdfizetőbb” lesz az általáno­sabb erkölcsi, etikai értékekre voksolni. Szilágyi János előszeretettel sugallta (volna), hogy nem kell annyit foglalkozni a politikával, annyi minden más is van az életben. Igenám, de amíg alap­vető létszükségletek maradnak kielégítetlenül, addig szükség­képpen oda fordulnak az embe­rek, ahonnan a változást remél­hetik ... * * * Ha azt mondom Böhm úr, még ma is a legtöbb ember a Szomszédok egykori szereplő­jére gondol, míg Máriáss József -aki oly kitűnően alakította e jós'ágos, emberszerető figurát- neve csak a színházi berkekben legalább egy kicsit járatosak számára cseng ismerősen. Fele­ségét azonban az elmúlt napo­kig egyáltalán nem ismerte a közvélemény. Lados Ibolya ugyanis súgó a szegedi színház­ban. Ki hinné, hogy egy ilyen so­kadik hegedűsnek tekintett fog­lalkozásról ilyen érdekes filmet lehet csinálni (ez Regös Éva szerkesztő és Berkes Zsuzsa ri­porter érdeme) és az sem min­dennapos, hogy e szakma mű­velője ennyire színes, érzelem- és gondolatgazdag személyiség. „Az a fontos, hogy amit az ember csinál, abban érezze ma­gát jól” - ez az ars poeticaként csengő életelv vezényli Lados Ibolyát a mindennapok során. Őszinte, lelkesült szavait hall­gatva az ember kénytelen rá­döbbenni, hogy a kevéssé be­csült súgónak milyen nagy sze­repe van egy-egy előadás sike­rében, vagy éppen kudarcában. Arra a kérdésre, hogy miként lesz valaki súgó persze ő sem tudott egzakt választ adni. Erre nem lehet születni, de mégis­csak születni kell - mondta bi­zonytalanul. Szeretni kell ját­szani, „labdázni”. S ha felmegy a függöny, akkor bizony nála a labda - említette, s azt is hozzá­tette, úgy érzi: az előadás végi tapsok neki is is szólnak. Kuriózumszámba menő tör­téneteket mesélt el nagy színé­szekről - például Básti Lajosról - szerényen megemlítve a Má­riáss Józseffel való közös mun­káit is. Könnyes szemmel me­sélte, hogy neki valójában nem kellett súgni, olyan precízen felkészült a szerepeire. Lados Ibolya a férjétől, mel­lette tanulta meg azt a belső bé­két, szeretetet is, amelyet most már ő is sugároz a környezeté­ben. Köszönet a televíziónak, hogy e „jellemvonását” meg­oszthatta a nézők sokaságával.- csongrády ­Csütörtököt mondunk A fejlődés nem azt jelenti, hogy a helytelen elméletet he­lyes váltja fel, hanem azt, hogy olyan váltja fel, melynek helytelensége kevésbé szembeötlő. (Hawkins fejlődéstörvé­nye Murphy törvénykönyvéből) Mielőtt bárki is megkérdő­jelezné, hogy helyes irány volt-e a majomnak a fáról le­felé vezető útja, mely idáig vezetett, leszögezem: bizo­nyára ... Nos, az eltelt egymillió- néhányszázezer esztendőben valamitől igenis előre haladt az emberiség szekere. Ez az irány változatlan marad ha­zánkban, a Magyar Köztársa­ságban napjainkban is. Sőt, a haladási sebességünk soha nem látott mértékben gyorsul fel. Ugyanis szakadékba me­gyünk. Hátszéllel. .. A hét tánca kétségkívül Palotás kitáncolása volt ere­deti parlamenti székéből - pedig igazán frakciót sem cserélt - megmaradt függet­lennek. Csak a tényéktől füg­getlenek közül átült a valóban (?) függetlenek közé. Igaz, emberből utoljára a spanyol inkvizíció kényszerített ki ha­sonló „függetlenségi nyilat­kozatot”. Csak abban az idő­ben még nem közvetíthette egyenesben a történéseket a televízió. Jelen létünk a jelenléttől függ. Ez állapítható meg arról a szokásos heti összejövetel­ről, amit országgyűlésnek hívnak. Bár hétfőn csak arról hozhattak határozatot, hogy semmiben nem hozhatnak ha­tározatot, lévén ismét nem tisztelte meg jelenlétével ho­natyáink fele sem az üléster­met. Pedig nem arról volt szó, kifizessék-e nekik a Zétényi- Takács törvényre fordított idejükre járó napidíjat, mert még csak a melósnak nem fi­zetik ki a selejt termék utáni darabbért - ugyanez selejt törvényre nem vonatkozik. Kedves Erzsébet! (Veze­téknévtől függetlenül.) Hí- resztelje el széltében-hosszá- ban, hogy Ön a névadója a szerkesztőségünk előtti tér­nek! Hisz’ maguk a névadók (a pártkeresztapák) sem tud­ják, kiről adták e nevet. Tehát nem hazudik, ha azt állítják, hogy Önről, mert ezzel az erővel az is meglehet. Mit tudunk? Alig valamit - de nem baj. Mert ugyan mi­nek tudjuk mi azt, hogy mi célból alakult például a Du- naholding-Salgótarján Kft., ha ők, a létrehozók, működte- tők(!?) sem tudják, mivégre is vannak e földön? Örüljünk, emberek!!! De minek? Hogy lehet olcsóbban jó kenyeret sütni - Heves megyében. Vagy annak, hogy lehet olcsóbban vízhez jutni - minden más megyében? Vagy, hogy a bányásznyugdí­jasok csak azután kapják meg szénjárandóságukat, miután már az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa is megtárgyalja majd jogos követelésüket? Hogy mégsem örülök, en­nek egy oka van. Haladásunk végcélja (lásd fent): az a bi­zonyos szakadék. Balázs József Új állandó kiállítás a Palóc Múzeumban A bölcsőtől a sírig A paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyei emlékeit, részben valóságát mutatja be a balassagyarmati Palóc Múzeum­ban rendezett kiállítás, amely a hét végén, nemzeti ünnepünk tisz­teletére nyílik meg a látogatók számára. Fotó: Buda László B alassagyarmaton a felújí­tott Palóc Múzeum már­cius 15-dikén végre meg­nyitja kapuit a nagyközönség előtt. Az új kiállítás sokéves, nagyszabású gyűjtő és kutató­munka eredményeként születhe­tett meg. Az emberélet ívére fűzve kerülnek bemutatásra a parasztság ünnepei, hétköznap­jai, az ezekhez fűződő népszo­kások, a paraszti életforma sa­játosságai. A természettel szorosabb kapcsolatban lévő falusi élet­módban évszázadok óta a gaz­dasági munkák szabták meg a szakrális és profán jelenségek változásait. Az ünnepek, külö­nösen az egyháziak - így a ka­rácsony, a húsvét, és a pünkösd - a hétköznapoktól eltérő maga­tartást követeltek a hagyomá­nyos magyar paraszti életben. Munkatilalom, templomlátoga­tás, meghatározott étrend, meg­szabott viselet és rituálé jelle­mezte. Ezt kívánják érzékeltetni a kiállításon a jellegzetes tár­gyak, az archív fényképfelvéte­lek. Bizonyos napokhoz kötődő szokások és hiedelmek számos ősi elemet tartalmaztak. Arra szolgáltak, hogy a gonosz, rossz szellemeket, ártó hatalmakat el­űzzék, a termékenység szelle­mét felébresszék. Legfontosabb eszközei a tűz, a víz, a zöld ág vagy a vessző. Módjai a tűzön átugrás, a vízben való fürdés vagy vízzel locsolás, zöld ággal díszítés, zöldághordás, má- jusfa-állítás. Ünnep volt minden vasárnap is, mely a hétközna­poktól elválasztódott mind a vi­selet, mind a táplálkozás, mind pedig a magatartást tekintve. Ennek néhány megjelenését fo­tókon és diafelvételeken szem­lélhetik meg a látogatók. Az év kiemelkedő vallási eseménye a búcsújárás. A nóg­rádiak által leginkább látogatott búcsújáróhelyeket térkép szem­lélteti a kiállításban és megvilá­gított diafelvételen látható a Mátraverebély-Szentkúti csoda­tevő Szűzanya képe, a vitrinben pedig megszemlélhető az öltöz­tetett szobornak a liturgia szí­neit követő ruhái és azok a fo­gadalmi tárgyak, melyeket a kegykép oltárához helyeztek segítségkérés céljából vagy há­lából a hívek. A búcsúsok az otthon maradt rokonoknak, szomszédoknak gyerekeknek búcsúfiát vásároltak: szentké­pet, olvasót, mézeskalácsot, a mátraverebélyi Szentkúton ve- rebélyi botot. A búcsúnak eme profán, vásáros jellegét is meg­jeleníti a kiállítás. Az emberi élet fordulóinak bemutatása a születés szokásai­val kezdődik. Ezt jelenik meg a lakóház első szobájában, ahol az ágy körüli sátorlepedővel, és különböző mágikus tárgyakkal (fokhagyma, kés, tű, rózsafű­zés) védték az anyát és gyerme­két a rontástól, szemmelverés- től. A gyermekágyas asszony ellátásáról a komaasszonyok gondoskodtak. Etelt, italt vittek szépen elrendezve és feldíszítve s egy erre a célra tartogatott - úgynevezett poszrikos - kendő­vel letakarva. A gyermek a legfontosabb ismereteket, benyomásokat csa­ládjában szerzi. Ezt a világot mutatják be a munka- illetve használati eszközöket utánzó já­tékok. A falusi iskola hangula­tának felidézése is megtörténik a két világháború közötti idő­szakból. A hagyományokra való rá­hangolás, „belenevelődés”, a szórakozás, az ifjúkor, a párvá­lasztás szokásai ugyancsak megjelenítésre kerülnek a tár­lókban. A házasságkötés szokásköré­nek legfontosabb eredménye a lakodalom, mely a paraszti élet­formában az egyik legjelentő­sebb mulatási alkalom is. A lakodalom a család szá­mára egyedülálló reprezentális lehetőség. Ez alkalommal anyagi javaikat és társadalmi súlyukat a helyi közösség ér­deklődésének középpontjába ál­líthatják. A házasságkötés szo­káskörét fényképek sora illuszt­rálja, amelyből egy szokáselem - az új pár fogadása a vőlegé- nyes háznál - exterieurként is bemutatásra kerül. A lakodal­mas ház utcai homlokzata ere­deti nagyságban jelenik meg. A kiskapu előtt az anyós várja a menyasszonyt és a vőlegényt. Mézzel kínálja őket, hogy éle­tük édes legyen, hiszen a fiatal pár védelmére és jövendő sze­rencséjének bizonyítására ugyancsak számos mágikus el­járást hajtottak végre. A ház előtt áll a lakodalmas kocsi a vendégekkel. Megszemlélhet­jük a vőfény, a vőlegény, a menyasszony szép viseletét, és a nélkülözhetetlen örömkalá­csot. Mindezt az adott kornak megfelelő hitelességgel. A házasságkötés alapvetően megváltoztatja az egyén helyze­tét, új elvárásoknak kell megfe­lelnie. A női munka jellegzetes színtereként kerül bemutatásra a konyha, ahol az asszony éppen kenyeret süt. Láthatjuk a jelleg­zetes női és férfi munkák tár­gyait és a munkavégzést megje­lenítő fotókat. A legfontosabb nyári munka, az aratás látvá­nyos jelenetben szemlélhető. A határt ábrázoló festmény hátte­rében egy aratásba igyekvő pár és mellettük a már mezei böl­csőben letakart gyermek, s odább vidékünk falvaihoz hoz­zátartozó határbeli kis kápolna egy ritka értékes öltöztetett fa Mária szoborral. A közigazgatás, vásározás, kereskedelem témájára egy kü­lön kis egység utal. Az idő mú­lására, az öregedésre emlékeztet a paraszti viseletben többek kö­zött a színek elsötétedése, a minták leegyszerűsödése. Ezt egy fejkendő- sorozat érzékel­teti a látogatók számára. Idősebb korban egyre na­gyobb szerepet töltött be a val­lás, a templom világa, amit egy litánia ideji templombelső rész­lete szemléltet az imádkozó idős asszonnyal. A vitrinekben meg­jelenik az öregkorhoz kötődő tárgyi világ is. Láthatjuk,ahogy a halotti ruhát előre összekészí­tették maguknak az asszonyok, a termeléshez szükséges kellé­kekkel együtt. A halál a paraszti felfogás szerint nem a megsemmisülést jelenti, hanem az emberi lét misztikus átalakulását. A ha­lottkultuszban ötvöződnek a népi hiedelmek és az egyházi tanítások. A temetés rítusai a búcsúvételt, a halott túlvilágra jutásának elősegítését és az élőktől való elválasztását szol­gálták. A gyász időszakát ugyancsak szigorú előírások szabályozták. Legszemlélete­sebben ezt a női viselet mutatta. A család a gyász letelte után is rendszeresen ápolta a halott em­lékét miseszolgáltatás, halott­látó felkeresése utján. Az állandó néprajzi kiállítás mellett értékes paraszti témájú képzőművészeti tárlat és Balas­sagyarmat város helytörténeti bemutatója teszi teljessé a mú­zeumi élményt. H a a Palóc Múzeum meg­nyitására állványerdőtől övezett épületben kerül is sor, ez már a megyei önkor­mányzat áldozatvállalását jelzi, mivel - a korábbi felújítási ke­ret kimerülése ellenére - kívül­ről is megifjul a Nógrád várme­gye múzeumának épült, sokat átélt épület. Limbacher Gábor Magyar Virtuózok koncertje Újból egy nagyszerű zenei esemény helyszíne lesz az Ál­lami Zeneiskola Salgótarján­ban! Március 14-én (szomba­ton) 18 órai kezdettel a Magyar Virtuózok Kamarazenekar ad ünnepi hangversenyt nemzeti ünnepünk, március 15-ike tisz­teletére. A kamarazenekar mű­vészeti vezetője és szólistája: Szenthelyi Miklós hegedűmű­vész. A salgótarjániak számára öröm és megtiszteltetés e nagy hírnévnek örvendő együttes fel­lépése. Külön kiemelendő, hogy sal­gótarjáni koncertjükkel egyidő- ben hangzik fel Budapesten a Tavaszi Fesztivál rangos zenei eseménysorozatának nyitó- hangversenye is. A Magyar Vir­tuózok Kamarazenekar közvetí­tésével a nógrádi megyeszék­hely is részesévé válik a nem­zetközi rangú Tavaszi Feszti­válnak, hiszen az itteni koncert­jük műsorát néhány nappal ké­sőbb a fesztivál keretében is előadják. Ismételt köszönet az ünnepi hangverseny megvalósítását elősegítőknek, támogatóknak: a COMARK Kft.-nek, A Mező­bank Rt. Salgótarjáni Fiókjá­nak, az EXPRESS Utazási Iro­dának, a Tarján-Plaszt Kft-nek. A máricus 14-ei hangver­senyre érvényes a Mesterbérlet és a zeneiskolai ifjúsági bérlet is. Jegyek a zeneiskolában vásá­rolhatók. A Mesterbérlet március 20-ára betervezett kürthangver­senye elmarad Tarjáni Ferenc kürtművész betegsége miatt. Koncertjére a következő évad­ban kerül majd sor. Helyette ke­rült a Mesterbérletbe a Magyar Virtuózok Kamarazenekar fen­tiekben jelzett koncertje. Úgy véljük, a bérlettulajdo­nosok megértik a váratlan hely­zetet és örömükre szolgál a Ma­gyar Virtuózok Kamarazenekar salgótarjáni bemutatkozása. Dr. Bélyei Lajosné

Next

/
Thumbnails
Contents