Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

1992. március 12., csütörtök RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Az Erdőkémia Vállalat tolmácsi gyáregységében hígítókat és ol­dószereket készítenek a Budalakk Vállalat, illetve a bútorgyártó vállalatok számára. Jelenleg évi mintegy ezer tonna mennyiségű terméket állítanak elő. Gyurkó felv. Diákok döntenek a legnépszerűbb tanulóról A nőtincsi iskolát fenntartó önkormányzatok - Felsőpetény, Ősagárd, Nőtincs - az iskola tantestületével közösen meg­hirdették „Az év legjobb alsó- és felsőtagozatos tanulója” és „Az iskola legnépszerűbb tanu­lója" pályázatot. A legjobb alsó- és felsőtagozatos cím el­nyerését a tantestület dönti el. míg a legnépszerűbb tanuló cí­met a diákok ítélik oda. Az erkölcsi sikeren túlme­nően a győztes diákok fejenként 20 ezer forint értékű tárgyjuta­lomban részesülnek. A tantestület szakmai munká­jának ösztönzése érdekében alapítványt hoznak létre az in­tézményben. Nem a gólya hozza! Ritkán fogadják annyira ked­vesen az újságírót, mint Kiss Andrásné tette Rétságon. A kétbodonyi születésű Szunyogh Anna Legéndre ment férjhez, négy éve vettek házat Rétságon.-Öten voltunk testvérek, 18 évesen mentém férjhez - mondta a 66 éves Kiss And-- rásné. - Édesapám a gazdaság­ban dolgozott, édesanyám hiva­talsegéd volt Kétbodonyban. Nagyon rossz világ volt akkor, sokszor enni sem tudtunk. Sült krumplin, kukoricamáién, gan- cán éltünk, ha jutott. Ettünk volna mi többet is, de édesa­nyám szétvagdosta: ez lesz es­tére, ez reggelre ...- szegények voltunk. Tizenegy éves koromban 23 pár közt arattam. Olyan sovány voltam, mint az ujjam. Átéltem egy háborút is. Egy kocsma pincéjében bújtunk el, a fél falu asszonya oda ment. Vittünk be zsírt, kenyeret, azt ettük. Gyer­tyákkal, viharlámpával világí­tottunk. Egy hétig voltunk ott, aztán megtaláltak az oroszok. Mikor kijöttünk, a házunk megvolt, de a katonák az összes lisztünket felgyúrták. A ruhái­mat a fészer padlásán rejtettük el, de megtalálták, és elégették. Három szoknyám, két blúzom maradt. Újat kellett volna venni, de miből? Kevés holmival men­tem férjhez, és keservesen jöt­tünk helyre.- Milyen volt egy háború alatti esküvő?- Nem volt lakodalom, csak megesküdtünk, mert meghalt a férjem édesapja. Nálunk is, Le- génden is, öt-hat lélek ebédelt.- Hogyan udvaroltak akkor a fiúk?- Nekem volt udvarlóm. Négy évig járt hozzám, de éde- sanyámék nem akarták. Él még ma is, Szentére nősült. Vasár­nap délután szórakoztunk. De azelőtt nem úgy volt, mint most, hogy a lány megy a fiú után! Azelőtt a lányok szaladtak el a fiúk elől! Már a kicsik se olyanok. Van nekem két ikerunokám, öt éves fiúk. Azt találták ki, hogy lány­testvért akarnak. Mondtam ne­kik, hogy ha gólyát akarnak, énekeljék azt, hogy „gólya, gó­lya, vaslapát, hozzál nekünk kisbabát!”. Rámszólt erre a kis­gyerek: — Ne beszélj bolondo­kat mama, nem a gólya hozza! — Dudellai — Lesz utánpótlás az építkezőknek A Romhányi Építési és Kerámiagyár üzemcsarnokaiban kor­szerű gépsorokon készülnek a sokak által keresett, kedvelt nagyméretű burkolólapok. - Foto: Gyurkó ­4* Rétság és környéke Megkedvelte A nőnapi ünnepség vidáman beszélgető höl­gyei közül egy kellemes külsejű, csinos fekete asszonnyal beszélgetünk. Megtudom róla, hogy ő Pártosné Karai Ibolya, a rétsági laktanya tiszti étkezdéjének vezetője. A Balaton közeléből szár­mazó asszonyka a tiszt férjet követve járt már az ország más vidékén s két évet töltött Leningrád- ban is. Rétságon két éve élnek. Karai Ibolya elmondja, hogy nagyon szeretne kifogástalanul megfelelni fontos beosztásának, azonban nem rajta múlik, hogy esetenként ez nem sikerül. Ugyanis hiába a gondos tervezés, a lelkiismeretesen megkomponált étrend, ha a szál­lítók nem tisztelik a határidőt, s nem annyit és azt szállítanak amit és amennyit rendeltek tőlük. így azután kellemetlen számára és a munkatársai számára is, ha nem azt tálalhatják az éhes férfi­a hadsereget népnek, amire azok a korábbi étrendből számíta­nak. Meglepve hallom tőle, hogy nem szeret főzni, s otthon a férje főz, aki egyébként hadtápos. Sza­badidejének legnagyobb részét a kisfiára for­dítja, akit rajongásig szeret. Marad azonban ideje a férjre is, akivel gyakran járnak pecázni. A szép, fiatal élelmezésvezetó szívesen dolgo­zik a seregben, nem zavarja a sok férfi jelenléte. A megjelenése a szemnek kellemes, de az egyéni­sége tiszteletet parancsoló. Racionális gondol­kodású, ámde - mint általában a hölgyek - ő is romantikus. Nagyon megkedvelte a hadsereget, és szeretne itt maradni a seregben, amíg lehet. Ez az egyik terve, a másik pedig, hogy a kisfiából egészséges, művelt embert neveljen. Döntött a vagyonátadó bizottság Bánk: strand tó nélkül Rejtő Jenő egyik hőse akkor került nagy dilemma elé, ami­kor egy halom pénzt nyert rulet­ten a légióban. Mert ugye ez kö­rülbelül annyit ért, mint amikor egy úszó jégtábla tetején ülve van tele az ember zsebe. Ha­sonló helyzetbe került most a bánki önkormányzat. Megkapta a strandot - tó nélkül. Hétfőn délután tanácskozott Salgótarjánban a vagyonátadó bizottság (VÁB). A sok napi­rend között az egyik volt a bán- kiak igényeinek megtárgyalása. A község önkormányzata több fontos vagyontárgy tulajdonjo­gát szerette volna megkapni, úgymint a tóét, a Tó Motelét, a falumúzeumét, a polgári vé­delmi raktárét, a strandét és még két belterületi ingatlanét. Mindezekről dr. Szita And­rással, a VÁB titkárságvezető­jével beszélgettünk. A VÁB döntése szerint a bánkiak jogo­san tartottak igényt a két ingat­lanra, és a strandra, ami addig a megyei vízmű kezelésében volt. Ezek voltak az egyszerű ügyek. A továbbiakról ezt hallottuk dr. Szita Andrástól:- A még fennmaradt vagyon­tárgyakat külön kell kezelni. A legjelentősebb tétel a tó, hiszen erre épül az üdülőövezet, és ez adja meg a község jellegét. Mi­után a törvény már nem ad lehe­tőséget arra, hogy társadalmi szervezetek kezeljék az állami tulajdont, a Kincstári Vagyon­kezelő Szervezet vette át a MOHOSZ szerepét.- Ez már a végleges állapot?- Nem, de így a helyzet már nem tartozik a vagyonátadó tör­vény hatálya alá. Á végső tulaj­donoshoz kerüléshez még hi­ányzik egy törvény, aminek az előkészítése már megtörtént. A bánki önkormányzat benyúj­totta a szervezethez az igényét. Tudni kell, ahhoz, hogy a tavat fürdésre alkalmassá tegyék, 100 millió forint kell. Bánk egyedül képtelen ennyi pénzt előterem­teni. A motel esetében kompli­kálja a helyzetet, hogy Bánk és Rétság még csak elvileg állapo­dott meg a vagyonmegosztás­ról. Eszerint a bánkiaké lenne, de a megyei önkormányzat is kérte az ingatlant, mint az ide­genforgalmi hivatal egyik léte­sítményét. Ebbe a kérdésbe a VÁB szintén nem szólhat bele, a két önkormányzatnak kell megegyeznie.-Kié lesz a bánki falumú­zeum?- Ez érdekes szituáció. Az a probléma, hogy két, egymásnak ellentmondó nyilvántartási la­pot kaptunk. Ezek szerint vagy a Megyei Múzeumok Igazgató­sága, vagy a volt tanács vb. a kezelője. Mindkét esetben ön- kormányzati tulajdonban van az épület, csak az lehet vitás, me­lyikében? A bánki, vagy a me­gyei önkormányzat tulajdoná­ban? A VÁB elhalasztotta a döntést, amíg ez a kérdés vég­leg tisztázódik. — Dudellai — Nézsai Négyoldalas • A település önkormányzata április 1-jétől helyi lap megje­lentetését tervezi. Az újság előre láthatóan havonta jelenik meg Nézsai Négyoldalas cím­mel. A közérdekű közlemények mellett egyéb, érdeklődésre számot tartó írásokat is közöl majd. Új igazgató • Nőtincs. Március elsejétől új igazgatója van a művelődési háznak Miklovicz László sze­mélyében. Feladatai közé tarto­zik a községben már meglévő és alakuló polgári szerveződések munkájának koordinálása és irányítása. Épül a vízhálózat • Ősagárd. Az ÉPGÉPSZER vállalat dolgozik a községben a vízműhálózat kiépítésén. A ge­rincvezeték elkészítésének ha­tárideje május 31-ike. Ifjúsági klub • Keszeg. Az önkormányzat a lakossággal együttműködve if­júsági klubot alakít ki egy hasz­nálaton kívüli szolgálati lakás­ból. A fiatalok április végén ve­hetik birtokukba az új klubot. Katonai eskü • Rétság. Az újonc katonák ünnepélyes eskütételét március 14-én, szombaton délelőtt 10 órakor rendezik meg a rétsági laktanyában. Foto:Gyurkó Kié lesz a múzeum? Érdekes szituáció. Ha egészséges a család, egészséges a társadalom „A gyerekeket partnernek tekintem”- Endrefalván születtem. Ott jártam általános iskolába, rész­ben összevont tanulócsoport­ban. Tanulmányaimat a balas­sagyarmati tanítóképzőben folytattam, majd amikor ott megszüntették az oktatást, az utolsó évet a jászberényi intéz­ményben fejeztem be. Innen Szécsényfelfaluba kerültem gyakorlósnak. Az év végén tet­tem tanítói képesítő vizsgát. Ez után hat éven keresztül tanítot­tam. A munka mellett, levelező tagozaton tovább tanultam a Pedagógiai Főiskolán, rajz-föl- drajz szakon. Tanítói pályafutá­somat 1966-ban Ludányhalá- sziban folytattam, ahová már a feleségemmel együtt mentünk. Rövid idő múlva felkértek alsó tagozatos rajz szakfelügyelő­nek. Ezt a tisztet hat éven át töl­töttem be, majd a szécsényi já­rási művelődési osztályon dol­goztam, mint tanulmányi és gazdasági felügyelő.- 1976-ban kerültem Rét- ságra, s azóta is itt tevékenyke­dem iskolaigazgatóként. Már ezen az állomáshelyemen fejez­tem be tanulmányaimat az Eöt­vös Lóránd Tudományegyetem pedagógia szakán.-Azért tartottam fontosnak pedagógiai tanulmányokat foly­tatni, mert én a pedagógus pá­lyát hivatásomnak tekintem s Várszegi István nem szakmaszerű foglalkozás­nak. Ez a hivatás csak másod­sorban pénzkereseti lehetőség, hiszen ez nem a jól fizetett pá­lyák közé tartozik.- A gyerekek szeretete, segí­tése, nevelése nagyon fontos. Noha a diákok tárgyi tudása meghatározó, emellett a szemé­lyiség jegyek, a gyerekek erköl­csi arculata, viszonyulása rend­kívül lényeges. Lehet valaki jó szakember, de ha erkölcsileg helytelen normákat vall, talán még a szakmai munkájában sem tud kiválóság lenni.- A tanító lámpás volt vala­mikor, de most is lámpásnak kell lennie. A tudásnak, a mű­veltségnek a hirdetője. A lám- pásság alatt nemcsak azt értet­tem, s ma sem azt értem, hogy az iskolában a munkánkat lelki- ismeretesen, maradéktalanul végezzük el. Ebbe az is beletar­tozik, hogy a szülőkkel, a társa­dalommal a kapcsolattartás jó legyen. Én különösen fontosnak tartom a szülőknek nyújtott ne­velési tanácsokat, a velük való eleven kapcsolatot.- A jövő generációja szem­pontjából nagyon lényeges a családok egészséges légköre. Azt vallom, hogy a család tár­sadalmunk döntő sejtje, ami ha egészséges, akkor a társadalom is egészséges. Munkánkban rendre tapasztaljuk, hogy egy gyermek, aki egészséges csa­ládban, kiegyensúlyozott lég­körben nő fel, annak a szemé­lyisége is kiegyensúlyozottabb. Á napi munkáját eredménye­sebben tudja elvégezni, mint az, aki otthonról szorongást, fe­szültséget, vagy bánatot hoz magával az iskolába.- Milyen partnerek ebben a nemes munkában maguk a szü­lők? A nagy többségük igyek­szik jó partner lenni. Gyerekük tanítójával keresik a rendszeres kapcsolatot. Elfogadják az osz­tályfőnök véleményét, taná­csait. Én úgy érzem - de mond­hatom, úgy érezzük - , hogy a szülők tisztelik gyermekük taní­tóját, mert tapasztalják, hogy a tanulókat felelősen készíti fel élethivatásukra.-Én a gyereket partnernek tekintem az iskolában. Ezt a gyermek érzékeli, akárcsak a szeretetünket. Nagyon fontos­nak tartom, hogy a diák még a szigorúságunkból is érezze a szeretetet. Hiszen azért követe­lek tőle, mert szeretem, mert gyerekként is tisztelem. Az ilyen pedagógusnak a nebulók hálásak, az ilyen pedagógus bi­zalmával nem élnek vissza. Elő­fordul, hogy a serdülő gyerek, aki keresi önmagát, akinek már nem felel meg a régi énje, ámde az új még nem tölti be, nem tudja magát hová tenni, s meg­bántja a tanítóját. Később meg­bánja és bocsánatot kér. Az na­gyon fontos, hogy mi szeretettel közeledjünk tanulóinkhoz, mert ez olyan együttműködési lehe­tőség, amely nélkül nem lehet eredmény. Itt nálunk, az iskolá­ban nem fordul elő durva hang, vagy olyan viselkedés, ami a gyerekek önérzetét sértené vagy bántaná.- Ezért érdemes fáradozni ezen a nem mindig hálás, de csodálatos pályán. Elmondta: Várszegi István Lejegyezte: Pádár András

Next

/
Thumbnails
Contents