Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07-08 / 57. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. március 7-8., szombat-vasárnap Emelkedő bűnözés, javuló felderítés Nógrádban Meg kell védeni a tisztességes embert Sajnos, egyáltalán nem mondható el a mögöttünk hagyott esz­tendőről, hogy bűnügyi szempontból eseménytelen volt. Az or­szágos átlagtól Nógrád sem tér el e tekintetben: errefelé is meg­lehetősen „sűrű” esztendőt tudhatnak maguk mögött a bűnül­döző szervek. Mélységében dr. Rafael Károly, megyénk rendőr- főkapitánya értékeli az 1991-ben történteket.- Hogyan áll Nógrád orszá­gos viszonylatban a „fekete sta­tisztikában” ?- Elöljáróban mindenképpen le kell szögeznem: nem is olyan fekete az a bizonyos ördög. Elég zsúfolt volt a tavalyi év, de egyáltalán nincs szégyenkezni­valónk. Sikerült megfelelnünk a megnövekedett feladatoknak. Mert az igaz, hogy növekedett a bűnözés, s e növekedés üteme meghaladja az átlagost, de nem tartozunk az ország legfertőzöt­tebb megyéi közé. Vannak Nógrádon belül is jobban és ke­vésbé fertőzött részek. A lakos­ság számarányához képest Bá- tonyterenyén követik el a leg­több törvénybe ütköző cselek­ményt, az ottani helyzet feltét­lenül igazolja a bátonyterenyei kapitányság létrehozására irá­nyuló törekvéseinket. A megye- székhelyről pedig azért kell szólni, mert az összes bűncse­lekmény harmadát itt követik el.-A vagyon elleni bűncselek­mények elszaporodása különö­sen szembeötlő . . .- így van ez nálunk is. Az ide sorolható minden bűncselek­ménynél átlagon felüli a növe­kedés. A lopások 51, a betöré­sek 69 százalékkal szaporodtak, a legszomorúbb a helyzet rablá­sok tekintetében: ezek száma ugyanis megháromszorozódott! Mindemellett egyre gyakrabban kerültek elő a rablók kezéből a legváltozatosabb eszközök: a gázsprayt veszik elő legsűrűb­ben, de a hollókői posta illetve a kisterenyei halüzlet hívatlan lá­togatóinál fegyvernek látszó, bár eddig nem azonosított tárgy volt!-A bűnözés terjedésével ho­gyan tart lépést a felderítés?-Rendőri szerveink 1991— ben Nógrádban 7408 nyomo­zást kezdeményeztek, ami 37 százalékkal több az előző évi­nél, és mintegy 10 százalékkal magasabb az országos átlagénál is. A vádemeléssel lezárt nyo­mozások száma 51 százalékkal nőtt, de körülbelül ugyanilyen mértékben növekedtek az eredménytelen nyomozások is. Ahhoz képest, hogy mi sem va­gyunk létszámot tekintve a leg­jobban „eleresztve”, ez nem rossz eredmény.- Hogy kevesen vannak, az főként a közterületeken tűnik fel. Van-e remény arra, hogy növekedjen a létszámuk, s ha igen, mekkora létszámemeléssel lenne elégedett?-Jelenleg valóban igen ala­csony létszámmal dolgozunk. Minden 450 lakosra jut egy rendőr a megyében! Persze illú­zió azt kívánni, hogy mindjárt a németek, vagy a hollandok szintjére jussunk, ahol 300 la­kosra jut egy-egy rendőr - de jó volna, ha többen lennénk. Ab­ban is igaza van, hogy a közte­rületeken érezni hiányunkat leg­inkább. Remélem, az országo­san megszavazott háromezer plusz rendőrből Nógrádba is jut egynéhány. A nyomozók leter­heltségén is csökkenteni kel­lene. Jelenleg ugyanis túl nagy igénybevételnek vannak kitéve, létszámhiányukat munkaere­jükkel pótolják. Még szabadsá­gukat sem tudják sokan kivenni, emellett éjszakai szolgálatokat is adnak. Ezt azért kívánom hangsúlyozni, mert a jövőben a közterületi jelenlétre különösen éjszakánként kívánunk nagy súlyt fektetni. Sokáig nem jár­ható út az, hogy mint egyes fil­mekben látjuk, sötétedés után kockázatos kimenni az utcára. Ilyen a mai Magyarországon is van. Ám önmagában a létszám- bővítés nem old meg mindent. Ha végre megszületne az a rendőrségi törvény, amely már huzamosabb ideje az előkészí­tés fázisában várja, hogy meg­tárgyalják és jóváhagyják, ugyancsak komoly segítség lenne. A rendőr ma nem rendel­kezik olyan jogosítványokkal, mint amilyet ez az aggasztó helyzet megkívánna.- Ezt hogy kell érteni?- Nagyon bízom benne, hogy nem sokáig tart már az az áldat­lan helyzet, hogy a bűnözők ví­gan élik világukat. A tarjáni pi­acon eluralkodott állapotokon egy mainál szigorúbb törvény­kezés segíthetne. Bár e „piaci viszonyokban” azért a lakosság is hibáztatható.- Mi a lakosság bűne?- Olyan átlátszó trükköknek dőlnek be, és kapcsolódnak bi­zonyos tiltott játékokba, hogy észre sem veszik, és máris el­vesztették, amijük volt. Az ilyen játékok ráadásul a tömeget is vonzzák, és ebben a tömeg­ben gyorsan elharapózik a zseb­tolvajlás, a sok pénzzel előbb, vagy utóbb együtt jár a valutá­zás, és folytathatnánk a sort. Ha már elkövetik azt a hibát, hogy játszanak, többnyire hiába jön­nek a rendőrségre.- Említette a lakosság fele­lősségét. Ha a rendőrség nem tudja megvédeni az állampol­gárt, hogyan védje meg az saját magát?- Nem azt kell érteni ezalatt, hogy vegyék fel puszta kézzel a harcot a lakásukba betolakodók ellen. El kell jutni oda: úgy véd­jük meg értékeinket, hogy be sem juthassanak kétes elemek a lakásunkba! Hiszen ma már a legtöbb lakásban színes televí­zió, video van, s olyan értékek, melyek több tízezer forintot képviselnek. Ezzel szemben az ilyen lakások zömébe is szinte gyerekjáték bejutni. Minden házra pedig a legfejlettebb ál­lamokban sem vigyáz rendőr ..- Még egy éve sincs, hogy önt kinevezték főkapitánynak. Köz­ben történt egy és más. A közvé­leményt élénken foglalkoztatta néhány eset: például az Angyal testvérek ügye ...- Nézze, erről nem volna sze­rencsés nyilatkozni. Az ügy még koránt sincs lezárva, s a törvény sem egyértelmű gazda­sági ügyekben. De azt kijelen­teném, hogy amennyiben az el­következendő időszakban a gazdasági élet területén bűncse­lekmények történnek, nagyon szigorú és alapos eljárásokat kell lefolytatnunk, függetlenül attól, hogy a gazdálkodás terü­letén elsősorban a piac törvé­nyeinek kell érvényesülni. Az Angyal-ügy többesélyes, nem volna érdemes belemenni íté­lethirdetés előtt.- Ne feledkezzünk meg a 43 évesen nyugállományba vonult (vagy vonultatott?) salgótarjáni kapitányról sem!- Ismerem az ezzel kapcsola­tos vádakat. Csak azt tudom mondani: nem folytatok politi­kai boszorkányüldözést, bárki híresztelje is ezt. A kapitány ügyét egyszerűen felfújták, po­litikai ügyet csináltak belőle - pedig nem küldtük el nyug­díjba, mint azt sokan állítják! A mai politikai helyzetben szinte nem lehet semmit csinálni, ami ne találkozna egyik, vagy másik politikai párt hangos nemtetszé­sével. Éppen ezért a rendőrség­nek mentesnek kell lennie a po­litikától! Hogy ez megvalósít­ható, arra legjobb példa az ugyancsak sokat emlegetett MSZMP-kongresszus, aminek rendőri biztosítását Salgótar­jánban úgy oldottuk meg, hogy utána mind az MSZMP, mind a POFOSZ levélben köszönte meg közreműködésünket. E két szervezet pedig nem arról is­mert, hogy azonos véleménnyel lenne bármiben is ... Hogy nem végeztünk rossz munkát, arra bizonyság: az önkormány­zatok is elégedettek a rendőr­séggel, és segítik is munkánkat, önvédelmi csoportok szerve­ződnek, melyek tagjaira tá­maszkodhatunk. A megyei ön- kormányzat pénzben is kifejezte elismerését: egymillió forinttal támogatta munkánkat.- A pénznek nyilván jó helye lesz. De tekintsünk előre: ho­gyan fejlődhet tovább a megyei főkapitányság, milyenek a kilá­tásaik a jövőre?- Ez egy több oldalú prob­léma. Arra nyilván nem számít­hatunk, hogy az elkövetők sza­badságolják magukat, s a rend­őrség anyagi helyzete sem lesz a mainál sokkal rózsásabb. Ilyen illúziókat nem táplálunk. A modernizálás pedig ránk férne. Az elmúlt hónapokban több kollégánk járt kinn Nyu- gat-Európában tapasztalatcse­rén, egy svájci kantonnal tar­tunk fenn olyan kapcsolatot, melyből sokat profitálhatunk.- Ezt úgy kell érteni, hogy anyagilag?- Vártam ezt a kérdést: nem úgy kell érteni! A pénz nem minden. A svájci kollégáknak alapelve, hogy nem a pénzügyi támogatást helyezik előtérbe, hanem mind több kollégát lát­nak vendégül odakinn, a tapasz­talatokat néha jobban lehet hasznosítani, mint a svájci fran­kot. Segítségük különösen jól jön akkor, amikor az átszerve­zés korát élő magyar rendőrség még csak most tanulja, hogyan is kellene működnie egy de­mokráciában. S remélem, csak egy ideig számít álomnak az a technika, amelyet Svájcban megcsodálhattunk - mert ami­kor a bűnözők is fejlesztik tech­nológiájukat, nem lehet lema­radnunk. Az állampolgároknak olyan polgárbarát rendőrségre van szükségük, amely védelmet nyújt a tisztességes emberek számára. És erről nemcsak be­szélni kell, hanem tenni is azért, hogy ez mielőbb meg is való­sulhasson. Balázs József Az legyen ideges, akinek oka van rá Interjú Boldvai Lászlóval, az MSZP ügyvivőjével, a szocialisták Nógrád megyei elnökével 1991 decemberében a Magyar Szocialista Párt országos vá­lasztmánya szervezetük politikai tevékenységének és a vezetés megerősítésének szándékával hét főre bővítette az országos ügyvivők számát. A korábbi négy ügyvivő mellé így került Gel- lért Kis Gábor, dr. Kökény Mihály és Boldvai László. Utóbbi a párt Nógrád megyei elnöke, s választott tisztsége mellett végzi ügyvivői feladatát. Interjúnk vele készült.- Országos ügyvivői munká­jából adódóan sokat utazik, járja az országot. Tapasztalata­inak birtokában miként látja pártja helyzetét?- A szocialista párt megítélé­sét nem tapasztalataimra ala­poznám, mert meglehet elfo­gultsággal illemének. Inkább egy nemrégiben közzétett rep­rezentatív közvéleménykutatás eredményét mondanám. Ez ar­ról szól, hogy pártunk az orszá­gos népszerűségi listán 12 szá­zalékot mondhat magáénak, megelőzve ezzel például a koa­lícióban lévő kisgazdákat. El­nökünk, Horn Gyula az egyéni népszerűségi listán, ha fogal­mazhatok így, az élbolyban ta­nyázik.- Mindez egy repreezentatív minta. Közel sem biztos, hogy országos viszonylatban állja a helyét. Szükségesnek tartom ugyanakkor éppen ennek kap­csán megjegyezni, hogy a szo­cialistákat sokan még mindig pártállami maradványként íté­lik meg. Talán ezért is kaptak önök régebben, de főként az utóbbi hetekben súlyos kritiká­kat.- Egyet tisztán kell látni. Az elmúlt két esztendő a szocialista pártban három jól elkülöníthető korszakra bontható. Az elsőben mint egy homokzsákot, úgy rugdostak bennünket. Csak arra futotta energiánkból, hogy ket­tős fedezékben védekezzünk. A második érában, a helyhatósági választások körül leküzdöttük a homokzsák-effektust. Olykor már vissza is tudtunk csapni a bennünket támadóknak, abból a bizonyos kettős fedezékből. Mintegy fél éve igazán pártként működünk és viselkedünk. Té­teleinket, elveinket az életből merítjük. Önálló álláspontjaink, elképzeléseink születnek egy- egy téma kapcsán. Utóbbi kel­lően kezdi idegesíteni a hatal­mon lévő erőket. Ennek egye­nes következménye, hogy az utóbbi napokban megkezdődött a társadalom riogatása a balol­dali veszélyről. Az MDF úgy ál­lítja be magát, mintha ők jelen­tenék a magyar társadalmat. Úgy érzem, arra készülnek, hogy negyven éven át zavarta­lanul ülhetnek képzeletbeli trón­jukon. Ezért is igyekeztek az elmúlt jó másfél év alatt a le­hető legbombabiztosabbá tenni uralkodásukat.-Az, hogy - miként ön fo­galmaz - az MDF bombabiz­tossá teszi uralmát, egy parla­mentáris demokráciában ter­mészetes. Hiszen egy adott vá­lasztási periódusban végül is egy adott politikai irányzat kormányoz.- Nézze, ha egy hatalmon lévő párt a minimális konszen­zusra sem hajlandó az ellenzék­kel, arra mi, szocialisták mást nem tudunk mondani. Amikor a szabad választások során meg­alakult a koalíció, többször is kifejtettem véleményemet: szakmai dilettantizmus uralko­dik az ország vezetésében! Az eltelt időszak bizonyította, hogy nem volt igazam. Pontosabban: csupán a rendszer működtetésé­ben dilettánsok, a hatalom mű­ködtetésében profik.-Ezt nem mondhatja komo­lyan. A pártállamiságnak a sze­léről sem beszélhetünk. A koalí­ció nem egy párt, s nem egyenlő az államigazgatás egészével. Ugyanakkor a parlament sem az elmúlt negyven esztendő min­táján dolgozik.- Az én megítélésem kicsit más. Az ötvenes évek úgyneve­zett „B” listázásához hasonlóan most folyamatos az országban a szakemberek cseréje. Pedig em­lékezzünk csak: a „B” listázás után is kellett két évtized, hogy kitermelődjön egy új, felkészült szakembergárda. S ha a mostani nagy személyi változtatásokra gondolok - az élet bármely terü­letén is -, csak azt erősíthetem, hogy az MDF által vezetett koa­líció kidolgozta saját vazallusi rendszerét, melyben létrejöttek a hűbérviszonyok.- Mire gondol? Mondana konrétumokat?- Nézzük például, hogy a két jónevű cég élére - a Videoton és a Bábolnai Állami Gazdaság - kiket ültetett a koalíció? Vagy miért volt fontos a bankszférá­ban MNB-elnökváltásra egy, a demokrácia szellemében történt aláírásért? Azzal most nem is kívánok foglalkozni, hogy a médiák által - már ami a tv és a rádió vezetőinek kiválasztásá­nál folyik - az emberi agyak felügyeletére is gondot kíván fordítani a koalíció.- Az előbb említettem a par­lament munkáját. A koalíció megalakulása, a T. Ház műkö­désének eddigi időszakában igen fontos törvények születtek.-A parlament és a koalíció témáját most elválasztanám. Lehet vitatkozni jó, vagy rossz törvényeken, de egy biztos: a koalíció az elmúlt másfél-két évet, éppen parlamenti többsé­gével, arra használta fel, hogy a múlt igazságtalanságai ellen újab igazságtalanságokkal vála­szoljon. A legnagyobb hibának éppen ezt látjuk: nem a jelennel és a jövővel foglalkoznak, ha­nem a múlt van a középpont­ban. Volt például bőven idő a kárpótlással foglalkozni, annál kevesebb a privatizáció, a tár­sadalombiztosítás kérdéseivel.- Kanyarodjunk most sző­kébb pátriánkba, Nógrád me­gyébe. Milyen a szocialisták helyzete?- Arról örömmel számolha­tok be, hogy nőtt a velünk szimpatizálók köre. Arról már kevésbé mondhatok jót, ami a szerepünket illeti. Ellenzéki pártként megyei szinten éppúgy kiesünk a hatalom gyakorlásá­ból, mint országos szinten az összes ellenzéki párt.- Megyei viszonylatban itt mire gondol?- Vissza kell kanyarodnom újfent a hatalom birtoklásához. Azt hiszem — legalábbis megyei vonzatában -, nem kell különö­sebben magyaráznom, hogy eb­ben a köztársasági megbízotti hivatal játssza a főszerepet. Ezt az én leiratomban nyugodtan nevezhetik kormánymegbízotti hivatalnak. Ez a valamikori, centralizáltan működő államgé­pezet mai, megyetanácsi megfe­lelője. Ez a hivatal a leglénye­gesebb elemeket, még az anyagi javakat is megpróbálja kivenni az önkormányzatok hatásköré­ből, és ezt a saját rendszerébe il­leszteni. Ez rosszabb, megítélé­sem szerint, mint a volt megye­tanácsi rendszer. Ebben ugyanis a minimális állami kontroll sem érvényesül. Dehogy most ki­mondottan a megyére vonatkoz­tassam gondolatomat elmon­dom: a kmb valahogy úgy kezd működni, mint az egykori pár­bizottság, vezetője pedig, mint az egykori pártbizottság pto- titkára. Kifejezetten személyi ügyek előzsürizését végzi, jo­got, hatáskört érvényesít.-Ha már személyi ügyeket említ, közbe kell vágnom. A köz- társasági megbízotti hivatal lét­rejötte után, a fontos megyei funkciók pályázatok útján dől­tek el. Hol van hát akkor itt va­lamiféle előzsűri?- Számomra teljesen nyil­vánvaló, hogy ez a hatalomnak a helyi szinten is élő velejárója a jelenlegi uralmi elképzelések szerint. Ha a legfontosabb me­gyei hivatali és vezetői álláso­kat nézem - melyek a közel­múltban pályázatok útján dőltek el - akkor nem vitás: dolgozott az előzsűri! Ezért sem véletlen, hogy minden vezetői székbe a demokrata fórum tagjai, vagy szimpatizánsai kerültek.- Beszélgetésünk kezdetén ügyvezető munkájából adódó tapasztalairól kérdeztem. Erre a kérdés jellegéből adódóan egy más választ adott. Ezért most kimondottan arra lennék kíván­csi, hogy országjáró útjai során milyen tapasztalatokat szerzett?- Szükséges elmondanom, hogy ügyvezetői tevékenysé­gem két részterületre vonatko­zik: a helyi és regionális együttműködés szervezésére és az ifjúsággal való foglalko­zásra. Nos, ami a valóságot, a mindennapi életet illeti, el­mondhatom, hogy tapasztala­taim szerint az ország egyre in­kább dél-amerikanizálódik. Jól látható a kitermelődött két ré­teg: az egytizedet kitévő, az anyagi javak birtokában lévő, valamint a kilenctizedes „több­séggel rendelkező”, csupán a napi megélhetéssel küszködő réteg. Igen tragikussá vált az if­júság helyzete: a munkanélküli­ség, a lakáshoz jutás anyagi ne­hézségei, ebben a helyzetben a gyermekvállalás megnöveke­dett felelőssége mind olyan kérdés, melynek megoldatlan­ságával az említett dél-ameri- kanizálódás tovább fokozódhat.-Az ellenzéki szerepben te­vékenykedő szocialista párt a két év múlva sorra kerülő vá­lasztásokon mire számíthat?- Az MSZP arra törekszik, hogy összegyűjtse mindazokat a problémákat, melyekre megol­dási javaslata is van. Szándé­kunk, hogy 1994—re egy szak­mailag stabil, egy saját struktú­rát célpontozó árnyékkormányt állítsunk fel. Pártunkban van bőven szellemi erő, s ha a szak- szervezetekkel folytatott együttműködés során a valódi dolgozói érdekeket képviseljük, márpedig ezt akarjuk, akkor je­lentős tömegeket nyerhetünk meg szimpatizánsainknak. Ne­künk nincs félni és veszíteni va­lónk. Akiknek van, azok legye­nek idegesek. Vaskor István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents