Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-23 / 70. szám
1992. március 23., hétfő SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Mindent egy helyről Rajzbiennálé örök időkre? A hagyománnyá nemesedés nehézségei A kilencven(!) lakosú Tótújfalu ellátását már tizenegy éve Utasi Pálné oldja meg, aki 1981 óta vezeti az ÁFÉSZ helyi, 47. számú üzletét. Nem kis feladatot kell végeznie ahhoz, hogy a lakosság az alapvető élelmiszerektől a primőrökön, déligyümölcsökön át a vegyiárukig semmiben sem szenvedjen hiányt. Amint látszik, van is minden: még banán is __ N agy tervek a megye „csücskén” Munkát több száz családnak Nem tudni, mennyire állnak majd „fent” a szép tervek mellé, de ha minden igaz, a munkanélküliségtől ugyancsak sújtott Zabar-Cered-Szilaspogony környéke hamarosan több száz családnak adhatnak munkalehetőséget. Zabaron ugyanis a mezőgazdasági termelés fellendítését nagymértékben elősegítené, ha mielőbb megvalósulna az a minivágóhíd, melyhez az elvi hozzájárulást már a megyei tisztiorvosi szolgálattól is megszerezték. A környező települések húsellátásának megoldása mellett vendéglátóegységeket is kiszolgálhatna. Az állatokat szinte a legelőről lehetne a vágóhídra hajtani, s nagyszerű biohústermékeket lehetne előállítani belőlük, már annál is inkább, mivel a területen az utóbbi években nem történt vegyszerezés. Már az állat- tenyésztésben való érdekeltség is munkalehetőséget teremthetne a településen. Ezenkívül egyébként egy szeszfőzde is szerepel a zabari tervekben. S hogy ne hagyjuk ki a térség többi községét sem: Szilaspo- gonyban baromfi-feldolgozó terveit dédelgeti a falu népe, bár még nem tudni, mikor valósulhat ez meg, de ugyancsak adna néhány főnek munkát. Cered a péksége révén lenne érdekelt az ellátásban, valamint az ugyan nem Nógrád megyéhez tartozó, de Zabartól mindössze négy kilométerre lévő Domaháza is kacérkodik azzal, hogy tejüzemet létesítsenek belterületén, szintén kömyékbéli munkaerővel biztosítva a működést. Erre mondák: szép tervek - csak „be is jöjjenek”. Tervek szerint, szeptemberben megnyitják a VI. országos rajzbiennálét Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban. Ez a hír a korábbi években magától értetődő volt, manapság azonban korántsem az. Ugyanis bármennyire sikeresnek bizonyultak a biennálé kiállításai, eredményeikhez hozzájárultak az akkori gazdasági, társadalmi, kulturális környezet által nyújtott — úgyszólván magától értetődő — anyagi támogatások. Mindez mára már nem érvényes, egy 600-700 ezer forintos képzőművészeti rendezvényt manapság kevesen tartanak evidensnek. Az állami mecenatúra, hivatkozva az államilag támogatott, a politikai reprezentációt szolgáló művészetekkel történt folyamatos ideológiai manipulációra is, igyekszik minél távolabb kerülni e támogatási gyakorlattól. Az pedig természetes, hogy a piacosodás szintén nem kerülheti el általában a kultúra, ezen belül a művészetek szféráit sem. A kérdés csak az, hogy mi lesz addig a kultúrával, a művészetekkel, a nonprofit szférákkal, amig az országban esetleg lérejönnek, netán stabilizálódnak a sokat emlegetett, de alig tapasztalt szociális piacgazdaság nyújtotta új föltételek? Az átmenetiség jelen szakaszában, amikor a legfontosabb szférában, a gazdaságban sem léteznek a szigorú, ám mindenki által áttekinthető piaci szabályok, a kultúra ilyesfajta magára hagyása törvényszerűen annak leépülésével járhat, miként e negatív folyamatnak már nem is egy jele van. Növekszik a veszélye annak, hogy a fürdővízzel együtt megint kiöntik a gyereket is. Nem arról van tehát szó, hogy vissza kellene sírnunk például mindazon osztályozó rendszereket, kategorizálásokat, amelyek Nógrádban is a hivatalosan támogatott művészetek és művészek által meghatározott művészeti élet kiteljesedését eredményezték a hatvanas évektől kezdve — sajnálatos, bár érthető módon inkább csak a képzőművészetben —, hiszen az eredmények mellett e gyakorlatnak kárvalottjai is voltak. Azt azonban igenis hangsúlyozni kell, hogy az erre való hivatkozás ne eredményezze a megye szellemi életébe már szervesen beépült valódi értékek eltűnését is. Pillanatnyilag sajnos még nincs itt az az idő, amikor majd az erőre kapott gazdasági, ezen belül vállalkozói szféra, az öntudatos és gazdaságilag is tehetős polgárság átvehetné a művészetek támogatását, önmaga érdekeit is szolgálva ezzel. Ha erre várnánk, csak azt érnénk el, hogy mire bekövetkezik ez az idő, nem lesz mit támogatni. Mindenképpen elismerést érdemelnek tehát a megyei, a települési önkormányzatok időnként szinte a lehetetlent kísértő komoly erőfeszítései, amelyek arra irányulnak, hogy az értékőrzés jegyében, nehéz körülményeik ellenére eredményesen próbálkoznak meg a régió kulturális működőképességének fönntartásával is. A többi között, ennek is köszönhető, hogy egyelőre talán nem jut ebek harmincadjára a salgótarjáni országos rajzbiennálé. Mindenesetre erre az évre valószínűleg sikerül összekoldulni a kiállítás megrendezéséhez szükséges pénzt. E célra a Nógrádi Mecénás Alapítvány pályázat útján adott 200 ezer forintot — a rendezők idén újra pályáznak —, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium körülbelül hasonló nagyságú támogatást ígért. A díjalapítók is jelentkeztek, köztük a Nógrád megyei önkormányzat, amelyik a nagydíjat és a Csohány Kál- mán-díjat adományozza, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Salgótarján város ön- kormányzatai a Képző- és Iparművészeti Szövetség, a Képző és Iparművészeti Lektorátus, a Magyar Honvédség, Borsod-Abaúj-Zemplén megye önkormányzata, a Magyar Köztársaság Művészeti Alapja, az „Új Művészet” című folyóirat, amelynek szerkeztősége segít a szervezésben és a nyomdai kivitelezésben is. Tehát, úgy tetszik, idén lesz rajzbiennálé. Az évtizedes kiállítássorozat folytatódik. De mi is az a hagyomány, amelynek értékes voltát hangsúlyozzuk? A Magyar Nemzeti Galériában 1980-ban volt egy rajzkiállítás, ezt nevezik a biennálé történetében nulladiknak. Ezen a kiállításon Szalay Lajos kapta meg Nógrád megye díját. Ott született az ötlet, hogy állandó rendezvényként kellene fönntartani a kiállítást. Erre vállalkozott akkor a salgótarjáni múzeum a képző- és iparművészeti szövetség szakmai, illletve a minisztérium és a megye anyagi támogatásával, tehát nem szerepelt a múzeumi költségveté- ásben. Az országos rajzbiennálét 1982-ben rendezték meg először Salgótarjánban. Igen nagy sikerrel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nemcsak azok a grafikusok jelentkeznek műveikkel, akik a rajzhoz közelebb állnak, hanem úgyszólván az egész képzőművész szakma érdeklődik iránta. Szobrászi rajzok éppen úgy megjelennek, mint építészetiek, és így tovább. A tárlat nyitott, nem voksol egyetlen irányzat mellett sem. Egyetlen kritérum létezik, hogy magas színvonalú autonóm rajzok jelenjenek meg. Egyébként, a beküldött rajzoknak általában körülbelül egy- harmadát állítják ki, 600- 650-ből 200-220 művet. Alkalmanként 120-140 művész küldi be alkotásait. A biennálé hagyománnyá nemesedett. Remény van arra, hogy folytatódik az elkövetkezendő években is, mindannyiunk örömére. —mér Salgótarján és környéke Vállalkozások • Karancslapujtö. A helyi ön- kormányzat szeretné fellendíteni a vállalkozási kedvet a településen, ezért úgy döntött, hogy az ABC áruház mellett található két betonalapot értékesíti. A vállalkozó kedvű vásárlók a későbbiek során felépíthetnék itt saját tulajdonú üzleteiket, bármilyen jellegű szolgáltatás, esetleg kiskereskedelmi tevékenység céljaira. Jó példát mutathat az a kisvállalkozás, amelyik nemrégiben nyitott büfét a községben. A tiszta faluért • Kazár. Tavaszi nagytakarítást tartottak a községben az elmúlt hétvégén. Szinte az egész település megmozdult az ügyben: a községben működő pártok, az egyház, az öregek napköziotthona, az óvoda, az iskola, és a község polgármesteri hivatalának közös összefogásával tették rendbe a település közterületeit. Városrendezés • Zagyvapálfalva. A legutóbbi választási gyűlésen többek által felvetett problémával, a sporttelep, a garázsok és a játszóterek kialakításával kapcsolatban Kenyeres István, a városi önkormányzati hivatal műszaki osztályának vezetője elmondta: nem lenne célszerű konkrétan foglalkozni az üggyel az általános rendezési terv elkészülte előtt. Tarján lomtalanítása Tisztasági akció kezdődik március 23-án Salgótarjánban. Az elmúlt évektől eltérően idén a VGV csak azokra a helyekre szállít ki konténereket, ahol társadalmi munkát vagy lomtalanítást végeznek. A szervezők a társadalmi munka előtt legalább egy nappal jelezzék ilyen irányú igényüket. Az első ütemben március 29-ig Zagyvapálfalva egész területéről, Baglyasalja, Rákóczi úton a Volán teleptől a Meredek útig, a Csizmadia, Som- lyóbánya, Eperjes és a Kun Béla telepről szállítják el a hulladékot. Nem tréfa: adó! Sóshartyán. Képviselő- testületi ülés volt a közelmúltban a településen, ahol elfogadták az idei költségvetést, és döntöttek a helyi adók kérdésében is. A lakosság véleményét is figyelembe véve kommunális adót vetettek ki, amiből az önkormányzatnak évi 250- 300 ezer Ft. bevétele származik. Ebből fogják fedezni a község területén a szemétszállítás és a közterület fenntartás költségeit. Az adó mértéke száz négyzetméter alatti alapterületű lakás esetén évi nynkszáz, afelett pedig ezerötszáz forint. Az érintetteknek április 1-étöl, a hátralévő háromnegyed évre kell fizetniük. A helybeli vállalkozókat nem terheli külön iparűzési adó. Messze van még Európa Szemét-szindróma Aki nyitott szemmel jár-kel Salgótarjánban óhatatlanul észre kell vegye a néhol tornyosuló, néhol elszórtan a fűbe vagy az utcaszegély mentén elszórt szeméthalmazokat. Egyes területeken (például Baglyason) nem szállítják rendszeresen a szemetet. Miért? Bodnár Benedek a salgótarjáni Városgazdálkodási Válallat igazgatója válaszolt erre a kérdésre:-A szemétszállítást még a 6/1987-es városi tanácsi rendelet szabályozza, ami heti kétszeri szállítás ír elő. Mi ezek szerint járunk el. Azoknál a lakóknál, ahol több szemét képződik, túltelítetté válnak a szeméttárolók. Mivel a gyakoriságot nem tudjuk növelni, ahol szükségesnek mutatkozik, ott a konténerek számát bővítjük.-A Damjanich úti garázsszövetkezet arra hivatkozva, hogy a szemetet ritkán viszik el, gyakran halmozódik a konténerek mellett is, lemondta a szemétszállítási igényét.-A gondok abból adódhatnak, hogy vannak olyan garázstulajdonosok, akik szinte alig, és vannak akik - mert a garázsukban műhely van - rendszeres „szeméttermelők”. Mivel a szövetkezeten belül nem tudták/ akarták rendezni a szemétszállítási díj igazságos elosztását, lemondtak erről a szolgáltatásról. A konténer környéki szemétért elsősorban a guberálók felelősek, de a kutyák, a macskák is okozhatják a hulladék kiszóródását. Ezt a területet azonban - a tanácsi rendelet értelmében -, mindig annak kell takarítani aki használja a szeméttárolót. Érdemes megjegyezni, egyre több garázsszövetkezet visszamondja a hulladék elszállítást. De ahol eddig konténer volt, ott ezután is lesz szemét! Mi lesz a sorsa? Hasonlóan az illegális lerakóhelyekhez (egy ilyen illegális „lerakat” éppen a Damjanich út végén, egy vízmosásnál van: F.Á.), a város pénzén kell majd elszállítani. A városnak kellene erősebb kézzel fellépnie? Mi az, amit az önkormányzat tett eddig az ügyben? Lantos László, a hivatal műszaki osztályának kommunális csoportvezetője nyilatkozott erről:-A 6/1987 tanácsi rendelet módosítására mindenképpen szükség van, több okból is. Egyrészt, mert ütközik más, újabb törvényekkel, másrészt valóban fontos lenne egy igazságosabb szemétszállítási díj bevezetése. Jelenleg a szobaszám alapján kell fizetni e díjat. Gondot jelent, hogy mind a lakosságnak, mind a közületek- nek sok tartozása van a városgazdálkodási vállatnak, ezért nem kizárt, hogy adó formájában vetnénk ki a későbbiekben ezt a díjat. Jelenleg még csak a rendelet módosítását előkészítő javaslaton dolgozunk. A képviselő-testület első félévi munkatervében mindez nem szerepel, de a második, félévben várhatóan ez a téma is szóbakerül. Benzinkút a „világ végén” Pár hete működik üzemanyagtöltő állomás Zabaron. Egyelőre napi 8 órán át üzemel, de csak idő kérdése a hosszabb nyitvatar- tás. Igény biztosan lesz rá: nyitás után, fizetéskor 6001 fogyott el. Szétszórt periratok az ötvenes évekből Modern izgatás, 1992 Salgótarján. A minap behoztak szerkesztőségünkbe néhány periratot. Mondván: az utcán lelték - a nyugati városrészben. Nem éppen tegnapi dátumozá- súak voltak, de azért illetéktelen kezekbe kerülve lehetne velük itt—ott némi riadalmat kelteni, múltat idézni. Feltehetően megsemmisítés céljából hajigálták a kukákba egy 1955-56 fordulóján tárgyalt per teljes anyagát is. A vád a népköztársaság elleni izgatás bűncselekménye volt - ma már persze ezt hőstettként is feltüntethetnénk. A lényeg viszont nem ez. A gondosan, minden anyagot kü- lön-külön összekötve bedobálták a kukába. Kitűnően olvasható, bár megsárgult állapotban. Hogy megfelel-e ez az iratmegsemmisítés szabályainak, abban nem vagyok egészen biztos. Mindenesetre jó volna, ha a jövőben a megsemmisítés valóban iratelpusztítást jelentene. És talán egyszer sikerül megszervezni, hogy az ominózus okmányok sorsát legalább addig nyomon kövessék a megsemmisítők, amíg nem jön értük a kukás autó. Mert miután annak gyomrába kerül, már nem tud mindenki csámcsogni az egykor szigorúan titkos, s mai politikai viszonyaink között még továbbra is veszélyesnek számító iratok tartalmán. /
