Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

Hazánk és Kambodzsa Magyarország üdvözli az ENSZ kambodzsai békefenntar­tó erőinek felállítását, és kész hozzájárulni a megbékélést, a demokráciát, az emberi jogok érvényesítését szolgáló erőfeszí­tésekhez — erről beszélt pénte­ken, a Biztonsági Tanács ülésén Erdős André nagykövet. A BT pénteken fogadta el azt a rendezési határozatot, amely­nek keretében 22 000 fős béke- fenntartó erőt küld a délkelet­ázsiai országba. A világszervezet katonai és polgári szakértői a gyakorlatban átveszik az ország irányítását, hogy a sokéves pol­gárháború után biztosítsák a fegyvernyugvást és a demokrati­kus választások előkészítését. Letartóztatták a gerillavezért Tizennégy társával együtt rendőrkézre került Aisza Mesz- szaudi, alias Tajeb el-Afgani, Al­géria leghírhedtebb muzulmán szélsőséges gerillavezére. Erről a francia rádió számolt be szomba­ton, algériai biztonsági körökre hivatkozva. Messzaudi nevéhez fűződik a Gemmar határállomás ellen tavaly novemberben inté­zett támadás, amelyben három katona vesztette életét. Az el- Afgani ragadványnév az afga­nisztáni háborúban való részvé­telére utal. Súlyos harcok Yinkovcinál Mind komolyabb méreteket öltenek a fegyveres összecsapá­sok Vinkovcinál — jelentette a zágrábi rádió vasárnap, amely beszámolt arról is, hogy a szerb szabadcsapatok állandóan pro­vokálják a horvát hadsereg ala­kulatait. A jelentés szerint Mű­kövei irányából több mint 100 gránát hullott a városra. Három horvát katona megsebesült. Vin- koveiban egész éjszaka robbaná­sok hallatszottak. Dubrovniknál a szövetségi erők gyalogsági fegyverekből tüzet nyitottak a horvát állásokra. Gospic kör­nyékén is többször megsértették a tűzszünetet. Ködszurkáló kisgazdák (Folytatás az 1. oldalról) Kifejtette, hogy gazdasági jó­lét nélkül nem létezik demokrá­cia, s mindenki, aki ennek az el­lenkezőjét állítja, az demagóg. Mivel nézete szerint az ország­ban minden területen katasztro­fális a helyzet, szeptember elsejé­től szakértői kormányt kell felál­lítani, amelyben a miniszterek nem feltétlenül pártokhoz kö­tődnek, hanem a társadalom ja­vaslatai alapján ülnek a „bár­sonyszékbe”. Ehhez egy úgyne­vezett második ellenzéki kerék­asztalt javasol létrehozni, ahol közösen tanácskoznak a parla­menti és a parlamenten kívüli pártok, sőt külön képviseletet kapnak a fiatalok, a nyugdíjasok és a munkanélküliek is. Beszéde közben a csarnokban aláírás- gyűjtési akció kezdődött annak érdekében, hogy az országgyűlé­si képviselőket a választások kö­zött is vissza lehessen hívni. — A mi pártunk konzervatív, keresztény és nemzeti, s fő ereje a vidék — mondta befejezésül Tár­gyán József. — Ezzel együtt vár­juk a polgári liberális gondolko­dókat is sorainkba, hiszen az ő nézeteik sem idegenek tőlünk. Harcolni fogunk azért, hogy át- vehessük a hatalmat, s ha mun­kánkban Antall József akadá­lyoz bennünket, akkor még a nyáron tömegdemonstrációt szervezünk, amelyen a tüntetők sora a budapesti Hősök terétől a Parlamentig ér majd. valódi népképviseletet szeret­nénk megvalósítani. — De ki fogja megalakítani ezt a kormányt? — Konszenzussal kell dönteni minden kérdésben, s a társada­lom valamennyi rétegének ott kell lennie. Azért határoztam meg a szeptemberi időpontot, hogy legyen idő dönteni. — A résztvevő pártok egyenlő súllyal vennének részt? Magyar- országon ugyanis jelenleg érvé­nyes egy választás eredménye... — Figyelembe lehet venni az arányokat, de ez nem olyan sú­lyos kérdés. A kívülálló könnyen vélheti úgy — végigtekintve az éljenző tömegen —, hogy az egybegyűl­tek nehány nap alatt érdekes me­tamorfózison mentek át, hiszen két hete még kormánypártiak voltak, ma pedig ellenzékiek. — Számomra ez nem problé­ma — közölte lapunkkal Ivády Béla, a pétervásárai alapszerve­zet titkára, aki törött lábbal is vállalta az utazást. — Én ugyanis a kezdetektől nem értettem egyet a kormány programjával, így az sem okozott különösebb megrázkódtatást, hogy kilép­tünk a koalícióból. Ezután is ugyanúgy fogok viselkedni poli­tikusként, mint eddig. Közben természetesen folya­matos volt az immár ellenzéki tapsvihar, s bizonyítva, hogy a párt igenis demokratikus alapo­kon működik, az elnökségben helyet foglalók sem kaptak ka­bátjuk számára fogast, így nem volt mit tenniük, könnyű tavaszi felöltőik a hátuk mögött hever­tek a poros deszkán... Kovács Attila — A szakértői kormányban nem kívánok szerepet vállalni, akkor sem, ha erre felkérnek... — nyilatkozta lapunknak közvetle­nül a beszéde után, még a tribü­nön Torgyán József. — A kisgazdapárt kit és mi­lyen pozícióra jelöl ebbe a kabi­netbe? — Ön félreértette a szavai­mat, ha ilyen kérdést tesz föl, mert nem a kisgazdák akarnak maguknak pozíciókat, hanem a Összhang­ban... (Fotó: Szántó György) Boszniai népszavazás Várhatóan a függetlenségre voksolnak Boszniában szombaton reggel megkezdődött a népszavazás a köztársaság függetlenségéről és szuverenitásáról. A köztársaságban 3 150 000 szavazásra jogosult polgár van. A lakosság 44 százalékát kitevő muzulmánok és a körülbelül 17 százalékot képviselő horvátok várhatóan a függetlenségre sza­vaznak majd, a boszniai szerbek többsége viszont minden való­színűség szerint bojkottálni fogja a referendumot. A Szerb Demokrata Párt a szavazástól való távolmaradásra szólította fel a szerbeket. A párt tavaly novemberben már refe­rendumot tartott, és azon — saját adataik szerint — a szavazók csaknem száz százaléka amellett foglalt állást, hogy Bosznia ma­radjon továbbra is ajugoszláv fö­derációban. Ez lényegében a szerb területek elszakadását is je­lentette volna, de időközben a három boszniai nemzet képvise­lői megállapodtak abban, hogy fenntartják a köztársaság határa­it, és nem törekszenek Bosznia felosztására. A kompromisszum keretében egyetértés jött létre ar­ról is, hogy Boszniában kantono­kat, illetve közigazgatási egysé­geket hoznak letre, alapvetően az etnikai elvek és a gazdasági funkciók alapján. Alija Izetbegovic köztársasági elnök a népszavazással kapcso­latban kijelentette, hogy Bosznia integritásának fenntartása mel­lett állást foglal a köztársaság la­kóinak túlnyomó többsége, a nemzetközi közvélemény, az Európai Közösség és a muzul­mán világ. Súlyos incidens történt szom­batra virradóra a boszniai Trav- nik mellett a szerb milícisták által épített barikádnál. Lövöldözés robbant ki, amelyben az első hí­rek szerint ketten életüket vesz­tették, többen pedig megsebe­sültek. A barikádon a szerb fegyvere­sek senkit sem engednek át, így valószínűleg az európai megfi­gyelők sem tudnak eljutni Szara­jevóból Banja Lukára, ahol el­lenőrizni szerették volna a nép­szavazás menetét. Banja Luka a bosnyák Krajina fellegvára, egyúttal fontos katonai központ. Az ott élő szerbek parlamentje hajnalig tartó ülésen megszavaz­ta a szerb terület önálló alkotmá­nyát, és döntött a kormányzati szervekről. A helyi szerb vezetők elfogadták a Szerb Demokrata Párt álláspontját, miszerint a Bosznia-konferenciát folytatni kell, mert az értekezleten „van esély a kibontakozásra”. A bosz­niai szerb Krajina korábban ál­lást foglalt a köztársaság észak- nyugati részén fekvő terület önállóságáról és elszakadásáról, de a végső döntést a Bosznia- konferencia kimenetelétől teszi függővé. Világkiállítások Kissinger — Közép- Európaról Nagyon veszélyes, hogy le­csökkent Amerikában az érdek­lődés a közép-európai demokrá­ciák, Lengyelország, Magyaror­szág és Csehszlovákia iránt, mert így senki földje alakul ki a NATO és a volt Szovjetunió között, és ha ott visszafordulnak a változá­sok, az örvény ezen országokat is lehúzhatja. Erről beszélt pénte­ken a szenátus külügyi bizottsága előtt Henry Kissinger. (MTI) Az országban teljes a zűrzavar Éhség­lázadás Albániában Egy 17 éves serdülő és egy rendőrtiszt vesztette életét szom­baton a közép-albániai Pecinjé- ben az ötödik napja tartó éhség­lázadásban. Az AFP szerint a vá­rosban egész nap folytatódott az üzletek és raktárak fosztogatása, a keletkezett károk nagyságát 600 000 dollárra becsülik. A Tiranától 100 kilométerrel délre lévő Pogradecben tizenöt rendőr sebesült meg, amikor út­ját akarták állni az üzletek ellen rohamra induló tömegnek. A Reuter jelentette, hogy em­berek ezrei tartanak Dürres ki­kötője felé, abban a reményben, hogy valamely hajó fedélzetén Nyugatra juthatnak. A kikötőt rendőri erők zárták le. Megfigyelők szerint Albániá­ban a helyzet mindinkább kicsú­szik az ellenőrzés alól. Fadal Ca- naj országos rendőrfőkapitány a Reuter tudósítójának kijelentet­te, hogy az egész országban teljes a zűrzavar, és a biztonsági erők nem rendelkeznek a tömegek megfékezéséhez szükséges esz­közökkel. Karabah • • Örmény ellentámadás Bakui források szerint az ör­mény fegyveresek heves ellentá­madást indítottak a hét közepén Karabah azeriek lakta települé­sei ellen, és azóta is heves tűz alatt tartják a Karabahot környező azeri falvakat is. Ajaz Mutalibov azeri elnök háromnapos gyászt rendelt el az örmény támadás ál­dozatainak emlékére. Az Azerinform nevű azerbaj­dzsán híriroda szombaton köz­zétette Hodzsali város lakossá­gának felhívását a világ közvéle­ményéhez. A jelentés szerint az azeriek lakta, mintegy hatezres város a földdel lett egyenlő az ör­mény támadás után. A szemta­núk azt állítják, hogy legalább ezer ember halt meg és többszáz a sebesültek száma. Közben nyugati tudósítók azt közölték, hogy az örmények az azeri fegyveresek főhadiszállásá­nak számító, hetvenezres Ag- dam városát is lőtték. Húsz Grad-típusú rakétát lőttek ki szombat hajnalban a településre. A források szerint egy ember meghalt, tucatnyi a sebesült, s Agdamból tömegesen menekül­nek az emberek, félve egy újabb örmény támadástól. Repülőgép-eladás Borisz Jelcin orosz elnök engedélyt adott arra, hogy külföldön értékesítsék a köztársasági légierő repülőgépeinek egy részét. Hogy ne csökkenjen az orosz légirő harcképességének a szintje, a rendelet szerint legfeljebb 1600 gép kerülhet eladásra. A világkiállítások története majd másfél évszázados múltra tekint vissza: az elsőt 1851-ben Londonban rendezték. A fő kez­deményező és rendező Viktória királynő fér­je, Albert herceg volt, akiaXIX. századopti­mizmusától fűtve azt remélte, a kiállítás az egész emberi nem fejlődéséről nyújt képet, és megjelöli az irányt, amerre haladni kell. Az első világkiállítás fényes siker lett: az 563 méterhosszá, 408 méter széles és 20 mé­ter magas Kristálypalota, a kiállítás színhelye igazi világcsodának, mérnöki remekműnek számított. Walt Whitman, az ameikai költők legnagvobbika és Thackeray is versben örö­kítették meg a nagy eseményt. A rivális fran­ciák sem akartak lemaradni, ők 1855-ben rendezték meg a maguk világkiállítását, s az ezt követő fél évszázadban a kiállítások hely­színe London, Párizs és Amerika között vál­takozott. Rövid közjátékként 1873-ban az Osztrák — Magyar Monarchia fővárosában, Bécsben rendeztek világkiállítást, amely esz­meileg sikert, anyagilag viszont bukást ho­zott: a költségek a tervezett összeg három­szorosára rúgtak, a kilencedik napon össze­omlott a bécsi tőzsde, aztán tűz ütött ki, majd jött a kolera. A világkiállítás eszméje ezután átkerült a nagyszabású dolgokra mindig fogékony Amerikába: az 1876-os philadelphiai kiállí­táson mutatták be az első írógépet, az első varrógépet, az első fonográfot es az első tele­font. Párizs is a világkiállításnak köszönheti jelképét: az 1889-es (a francia forradalom centenáriumán tartott) rendezvényre készült el az Eiffel-torony. A terv a maga korában egyöntetű elutasítással találkozott: a költsé­geknek először csak negyedét szavazták meg, a tervezőmérnöknek zálogkölcsönt kellett felvennie, a francia értelmiség színe- java tiltakozott a városkép elcsúfítása ellen, de Eiffel csak annyit mondott: „Ha elkészült, szeretni fogják”. Igaza lett. Az 1893-as chi­cagói világkiállítás már a szórakoztatás je­gyében zajlott, mert ez vonzotta a legna­gyobb tömeget. Ez a rendezvény ajándékoz­ta meg az emberiséget az óriáskerékkel. Századunk harmincas éveire az eredetileg a béke és a megértés gondolatát hordozó vi­lágkiállítás a nagyhatalmak vetélkedésének színhelyévé vált: az 1937-es párizsi világkiál­lításon a szemben álló német és szovjet pavi­lon előtt a Muhina tervezte szovjet szobor mintha a németeknek rontott volna, a német épületet viszont tíz méterrel magassabbra tervezték. A második világháború után emlékezetes világkiállítás volt a brüsszeli az Atomium- mal, illetve az 1970-es oszakai, amely Japán igazi gazdasági szuperhatalommá válását jel­képezte. A számos szak-világkiállítás témája a lehető legváltozatosabb: a déligyümöl­csöktől kezdve a kertművészeten keresztül a közlekedésig és a szabadidőig terjed. A gondolat, hogy szabályozni kellene a vi­lágméretű kiállítások rendezését, az első vi­lágháború után vetődött fel: ezt a feladatot az 1928-ban alapított BIE, a Kiállítások Nem­zetközi Irodája vállalta magára. A BIE fel­adataiéit, hogy rendszerezze, meghatározza a kiállítások helyét, időpontját, tartalmát és a megrendezés feltételeit, biztosítékait. 1928-ban kétféle világkiállítást különböz­tettek meg: az átalános és a szak-világkiállí­tást. 1972-ig az általános kiállításon belül is volt „A” és „B” kategória, azóta ez a korláto­zás megszűnt. (Magyarországon úgynevezett „B” kategóriájú, azaz szakkiállítás lesz.) Elő­írás például, hogy általános világkiállítást legfeljebb 15 évenként rendezhet egy ország, mert akkora anyagi megterhelést jelent egy ilyen rendezvény. A BIE nem szervezi a kiál­lításokat, csak a rendezőket ellenőrzi; a dön­tés joga mindig a tagországok küldötteiből álló közgyűlésé. Néhány „leg”: A legelső világkiállítás: London, 1851 — Az utolsó általános világki­állítás: Oszaka,1970 — Az első évfordulóhoz kötött világkiállítás: Phialadelphia, 1876 — Az első (és egyetlen) német nyelvterületen rendezett világkiállítás: Bécs, 1873 — A leg­többet fényképezett kiállítási építmény: az Eiffel-torony (Párizs, 1889) Az első skan­zen: — Budapest, 1896 — Az első „igazi” vi­lágkiállítás Magyarországon: 1971, Vadásza­ti Világkiállítás — A leglátogatottabb világki­állítás: Oszaka, 1970 — 64 millió; a legin­kább alábecsült látogatószám: Brisbane, 1988 — 8 millió helyett 16 millió; a legdrá­gább világkiállítás: Sevilla, 1992 — eddig 12,5 milliárd dollár. (MTI) Cári család Vallanak a megtalált csontok Azoknak az embereknek az életkora, akiknek csontmarad­ványait megvizsgáltuk, megfelel a cári család tagjai életkorának — erősítették meg a vizsgálatot végző tekintélyes törvényszéki orvosszakértő-csoport tagjai Vo- ronyezsben. A véletlen egybeesés a szak­emberek véleménye szerint csaknem kizárható — mindössze 0,001 százalék. A hír szenzáció- számba megy, hiszen egyre in­kább valószínű, hogy a Jekatye- rinburg mellett, Alapajevszk- ben, egy elhagyott bányában ta­valy fellelt emberi csontmarad­ványokban az 1918. július 17-én kivégzett cári család tagjainak porhüvelyét tisztelhetjük. A trónjáról leköszönt II. Miklós cárt, feleségét, fiát és négy le­ányát, valamint háziorvosát, Botkin doktort, társalkodónőjét, szakácsát és lakáját — összesen 11 embert — Jekatyerinburgban, az Ipatyev-házban azon a nyári éjszakán agyonlőtték. A tavaly megtalált maradvá­nyokat azonosítás céljából Voro- nyezsbe szállították, ahol az Oroszországi Köztársasági Mik- rooszteológiai (csonttani) Köz­pont található.

Next

/
Thumbnails
Contents