Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-05 / 30. szám
lllRLAP LÁTÓHATÁR 1992. február 5., szerda A kreativitás képessége bennünk van Iskola, vállalkozás, siker. Az oktatási rendszer anakronisztikus megmerevedése, az iskolai képzés, a szakoktatás nyomasztó gondjai a rendszer- váltás éveiben is keserű piruláink közé tartoznak. Ugyanakkor a sikeres vállalkozások gyarapodás közös örömünk. Nem is hinnénk, hogy 1992-ben milyen különös összefüggések lehetnek a két megállapítás között... A gazdasági fellendülés, az ország boldogulása, gazdasága, jó közérzete, az állampolgárok harmonikus kapcsolatainak megszületése - mind a vállalkozói sikerből táplálkozhat. A vállalkozók között hála Istennek nagyon sok a fiatal, gyerek-ember. Jól látható, hogy a 20-25 évesek körében nagyobb a kreativitás, az önbizalom, a lendületes, bátor kezdeményezés, mint a „sokat megélt” állampolgárok körében. S meglepő módon tapasztalható, hogy igen sok az olyan sikeres fiatal vállalkozó, aki iskolai tanulmányai során nemhogy kiváló nem volt, de gyengén tanult, problémás gyerekként kezelték. Mostani sikereik, profi-okosságuk árnyékában már-már úgy tűnik, nekik sikerült kivonniuk magukat az iskola bénító szabályossága, közhely-világa, la- pos-rábeszélő nevelő mechanizmusa alól, s megmaradtak, - mint kisgyerekkorban voltak -, ötletekkel, önbizalommal kezdeményező kreatív emberek. Az iskola sikeres diákjai, akik szófogadók voltak, amikor emezek renitensek, a tárgyi tudás tekintetében nemzetközi mércével mérve is hallatlanul gazdagon jöttek ki az életbe. Szabályos pályákon egyetemekre, majd pozíciókba kerültek, és munkájuk, menedzseri - hivatali eredményességük mintha gyakran tükre lenne az iskolai sikereknek, a tanulmányi-verseny győzelmeknek. Tiszteletre méltó, de nem mutat fel túl sok fantáziát, életszerű kezdeményezést, dinamizmust. Nem lehetne a kétféle „végeredményt” valahogy megfigyelni, elemezni, s a konzekvenciákat érvényesíteni a „tehetség-gondozásban”, a képzésben? A dinamikus fiatal vállalkozók ahogy az iskolában tiltakoztak a túlszabályozottság, tekin- télyelvű-meggyőzés elfogadása ellen, vállalkozóként most úgy tiltakoznak a gazdaság-szervezetünkben még meglévő, bénító mechanizmusok ellen. A hitel-struktúrák képtelenségei, az adózásban mechanikus-irreális terhek, a régi protekcionalista kapcsolatok, összefonódások megmaradása nyomasztják ezt a réteget. S méltán legyintenek ugyanúgy mai politikai jelszavakra, programokra, mint annak idején az iskolai nevelés, mozgalmi élet formális, hazug játékaira. Feltűnő fiatalságuk ellenére a vállalkozóknak ez a köre emlékszik és emlékeztet legy- gyakrabban arra, hogy a kormányzó párt gazdasági átalakulásra vonatkozó választási Ígéreteinek vonzó lényege az volt, hogy lesz olcsó hitel (6-12 %-os kamattal) a termelés, a szolgáltatás privatizálása, dinamizálása. A fiatal vállalkozók azt vallják, itt a kényes pont az ország gazdasági fejlődésében: mivel ez a választási ígéret szép szó maradt, nincs jelentős nagyság- rendű, könnyen hozzáférhető olcsó hitel, úgy az „okos” vállalkozók kikerülik a jól kivehető mai csapdákat, szakadékokat, amelyek elsősorban termelés szférájában, a termelés-értékesítés összefüggésében fenye- getőek, s a kevés pénzzel, néhány ötlettel, mozgékonysággal gyorsan dinamizálható szolgáltatásban, közvetítő kereskedelemben érvényesítik tudásukat, energiáikat. Noha nyilvánvaló: egy ország gazdasági növekedése, lendületes fejlődése a termelés dinamizálása nélkül elképzelhetetlen. Pedig alkotóképesség, ambíció, az idejét múlt szakképzés, gondolkodásról leszoktató iskolarendszer „hatásainak” ellenére is volna a fiatalok körében, csak helyzetbe kéne hozni őket a termelés területén is... Például a mezőgazdaságban is, például a magyar vidék újra-iparosítása terén is... Az se volna fölösleges, hogy új oktatás törvényről vitázva, új iskolareformokat tervezve az illetékesek megkérdeznék a mai sikeres fiatal vállalkozókat, hogy az ő tapasztalatuk szerint mit kellene tenni azért, hogy az iskola-rendszerben ne pusztítsák el, ne öljék ki az alkotó-képességeket, hanem hagyják meg a fiatalokat jókedvben, ötletességben, természetes mozgékonyságban. Erdős István X!-i Városköszöntő Hírmondó A Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár gazdag programot állított össze Salgótarján várossá válásának 70. évfordulója tiszteletére. A megemlékezés egyik szép, maradandó megnyilvánulása a Hírmondó című kiadvány melléklete, amelyet Kojnok Nándor állított össze, kiválóan kamatoztatva a város- történetben és az irodalomban való jártasságát. A huszas évekbeni hivatalos iratok mellett figyelemre méltóak a későbbi dokumentumok is. A Hírmondó közzéteszi a Minisztertanács 1949-ben kelt határozatát a megye nevének, székehelyének és területének megállapítása tárgyában. A városi tanács alakuló közgyűlése 1950. október 30-án ülésezett, melyet jegyzőkönyv hitelesít. A rendszerváltás utáni városi önkormányzat 1990 őszi megalakulásáról az Új Nógrád cikke alapján tudósít a Hírmondó. Másként fontos és érdekes a kiadvány Irodalmi mozaik című rovata, amely szemelvényeket közöl a Salgótarjánról írott prózai művekből, versekből. A szerzők között találni - többek között - Csanády Jánost, Gerelyes Endrét, Jobbágy Károlyt, Kass Jánost, Móricz Lilit, Nagy Pált, Szabó Zoltánt, Vihar Bélát. Bizony nem akármilyen névsor ez, mint, ahogy felettébb tanulságosak a szépirodalmi, szociográfiai részletek is. A Hírmondó nem elhanyagolható értéke a válogatott irodalomjegyzék sem, amelyet haszonnal forgathatnak majd sok év múltán is a város történetében bú- várkodók éppúgy, mint a „csupán” lokálpatrióta érdeklődők. - csébé Átlag 30 százalékkal nőtt a tarifa A "csöndes" postai áremelés tényei és okai (FEB) Szó, ami szó: meglehetősen diszkréten hirdette meg és vezette be a Posta február 1-jei hatállyal a valamennyiünk zsebét érintő új díjtételeket. (A Magyar Közlönyben ugyan napvilágot láttak az új árak, de a hivatalos újság nem tartozik a tömeglapok közé. ..) íme, a tények - zárójelben az eddig érvényben volt postai díjak: szabvány levél helyi: 9 forint (7), távolsági: 15 forint (12), levelezőlap helyi: 7 forint (5), távolsági: 10 forint (7), ajánlott levél 20 forint (15), express levél 26 forint (20), szabvány csomag 5 kilóig 4o forint (30), 10 kilóig 48 forint (36), 20 kilóig 66 forint (50), 25 kilóig 94 forint (70), távirat az első 5 szóig 65 forint (50), minden további megkezdett 5 szavanként 18 forint (15). Ahogy a Közlekedési, Hírközlési- és Vízügyi Minisztérium illetékesei elmondták, a hatósági árkategóriába tartozó új díjtételek átlagosan 30 százalékos tarifanövelést jelentenek. Az emelést számos körülmény indokolja, köztük a postás-dolgozók bérköltségének, továbbá az üzemanyagok árának növekedése. Jelentősen emelkedtek a postai intézmények, berendezések stb. fenntartásának, a múlhatatlanul szükséges fejlesztéseknek a költségei is. Az elsődleges cél a szintentartás, ezért — ahogy a minisztérium szakemberei elmondták — a nem csekély tarifaemelés aligha nyújt fedezetet a postai szolgáltatások színvonalának javítására. Az előzetes számítások szerint a magasabb árak hatására a következő hetekben, hónapokban a magánlevél- és csomagforgalom minden valószínűség szerint visszaesik, de a vállalati, gazdasági szférában alighanem folytatódik a forgalomnövekedés. Hogy Hollókő is a világörökség része maradjon: Védje törvény a műemlékeket! (FEB) Veszélyben vannak-e a becses hazai műemlékek és a régészeti örökség? A válasz nemcsak a szakembereket érdekli, hiszen az emlékek megőrzése, védelme az egész nemzet feladata. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség főigazgatója, Jékely Zsolt nemrégiben érkezett haza arról a tanácskozásról, amelyet az Európa Tanács Kulturális örökségek Bizottsága rendezett, éppen a műemlékek és régészeti kincsek védelméről. — A Máltán tartott konferencián külön foglalkoztak a közép- és kelet-európai országokkal. Erre a térségre vonatkozóan elsősorban a szemléletbeli változást, és a megfelelő jogi garanciák megteremtését sürgették a szakemberek. — Mit jelentene a szemléletbeli változás? — Ez a kérdés szorosan ösz- szefügg a jogi feltételekkel. Magyarországon például nincs műemlékvédelmi, régészeti törvény, csupán alacsonyabb szintű jogszabályok rendelkeznek. Ezért fordulhat elő, hogy egy-egy történeti városrészben - mint például amilyennel Sopron, Szombathely, Pécs vagy Szentendre büszkélkedhet - egy esetleges helyi rövidlátó intézkedés miatt megpecsételődhet valamelyik értékes régi épület sorsa. Történetesen azért, mert azon a nyomvonalon olcsóbban lehet elvezetni az utat, vagy valamelyik közművet. Bonyolítja a hazai helyzetet, hogy nem minden esetben tisztázott a tulajdonjog, valójában kié is az épület. A kezelő sok esetben arra hivatkozik, hogy neki nem érdeke a karbantartás és nincs is pénze a rendkívül drága műemléki helyreállításra. — Az Európa Tanács miben tud segíteni? — Catherine Lalumiere főtitkár-asszony is hangsúlyozta, hogy az Európa Tanácsnak is keresni kell az anyagi támogatás lehetőségét. A miniszterek - köztük Andrásfalvy Bertalan is - arról fogadtak el határozatot, hogy a kulturális örökség védelmét egy nagyszabású páneurópai tervhez kapcsolódva kell megoldani. — Melyek a legsürgősebb hazai tennivalók? — A megfelelő jogi szabályozás és a pénzügyi lehetőség bővítése. — Éppen most amikor szociális célokra sem mindig jut? — Nem feltétlenül csak a félmilliárdos költségvetés - ennyiből gazdálkodik az idén az OMF- emelésére gondolunk. Több csatornássá kell tenni a finanszírozást. Például adó és hitelkedvezményekkel, alapítványok létesítésével, hogy a vállalkozó kedvűek érdekeltek legyenek a romos épületek helyreállításában, hasznosításában. Ezzel együtt továbbra is állami feladat lenne bizonyos kiemelkedő jelentőségű épületek karbantartása. Csupán egyetlen példát említek: Gödöllőn a Grassalkovich - kastély rend- behozatala meghaladja a helyi önkormányzat lehetőségét. Éppen ezen célok megvalósítása érdekében fontos a hatósági feladat és a kivitelezés elkülönítése, hogy ne ugyanaz a szervezet, vagyis az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség döntsön a helyreállításról, a tervekről és magáról a kivitelezésről. Az ezzel kapcsolatos kormány- rendelet - tervezet már elkészült, várjuk mielőbbi megvitatását és elfogadását. Véleményünk szerint legalább ilyen fontos lenne a műemlékvédelmi törvény is, csak így lesz kellő biztosíték arra, hogy a világörökségnek továbbra is része legyen a budapesti Dunapart, a Vámegyed és Hollókő, s a lista újabb védett magyar épületekkel, területekkel gazdagodjon. Az ember „barátaival” Ha msyd ló nem lesz, szamár is megteszi Nemzeti Film- és Videó Fesztivál Független amatőr filmkészítők, videósok, kábeltévések figyelem! A Csaba TV, Békéscsaba önkormányzata, Békés Megye képviselő-testülete, Békéscsabai Ifjúsági Ház és a Solaris AFS meghirdeti a 39. Nemzeti Független Film- és Videó Fesztivált. A május 28-31-e közötti rendezvényre nevezhet minden olyan, nem kereskedelmi jellegű, film- és videóalkotás, amely országos fesztiválon, vagy annak előzsűrije előtt még nem szerepelt. A tájegységi szemle első, második és harmadik helyezettjei, előzsüri nélkül vehetnek részt a fesztiválon. Minden alkotást vetítésre kész állapotban kell beküldeni. A művekkel kapcsolatban semmiféle tematikai megkötés nincs. A legjobb munkák díjazásban részesülnek, az arra érdemes alkotások Magyarországot képviselik az 1992. évi UNICA világfesztiválon. A nevezési díj összege négyszáz forint, a MAFSZ tagjainak és a külföldi alkotóknak díjtalan. A beküldési határidő: 1992.május 5. (Cím: Magyar Független Film- és Videószövetség, Budapest, XV. kerület Doktor Sándor u. 45 szám. 1158) Ha megkérdezik, én megmondom, ki az elsőszámú közellenség: az autótulajdonos. Ő az, akit ütnek, vágnak súlyadóval, benzinárral, Cascoval, az országúton pénzbírsággal és most a jogosítvány megújításával. Két teljes nap a munkából. Az sem semmi! Lehet, ez lege artis, vagyis szabályszerű. Már akinek! Átélni viszont nem szívderítő. Kálvária ez kérem, ami a rendelőintézetbe lépve kezdődik, az üvegfalon túli arcnélküli emberekkel talákozván. Javukra írom a délelőttönkénti rettenetes rohamot hősiesen állják. Vagy éppen ettől lettek ennyire érzék- telenek? Sorstársam toporog előttem. Mögöttünk nyüzsgő, szuszogó, türelmetlen embertömeg kígyózik. Itt nem lehet szuszogni- muszogni. Sürgetnek élűiről, hátulról. Hallom a kollégámtól:- Szeretnék a szemészetre is...- nem tudja befejezni, mert rádübörögnek. — Visel szemüveget... ? Valakit kiiktatni, gondolom én... — Eddig még nem, de... kés/. — Nem mehet, menjen a laborba! Mentünk a laborba. Papírt le, majd begyűjtik. Addig várakozás, ami nem eseménytelen, mert vannak ott nagy mesélők is. Szóval mindig tanul az ember. Végül is szólítanak. Be, tömegestől. Velem szemben a fehér köpenyes hölgy megszólal: — Édeske, mire vár? - nézek hátra, kihez szólt. Senki mögöttem, ő pedig bűvöl. Ijedtemben hápogok, hogy a jogsim. — Ott a pohár, jobbra meg a vécé... Ekkor kezdődött a baj. Nekem háttal a vécé jobbra esett. Zavaromban mielőbb irány befelé és túllenni a dolgokon. Belépek. Végezném a dolgom, de mögöttem egy enyhe sikoly. A fene ette, a nőiben gyakorlatoztam. Nemhogy pisilni, szólni sem tudtam, csak menekültem. Mire túlestem a kalandon, dél lett. Az időt kezdtem számolgatni. Kettőkor adják a leletet. Akkorra jelezték a sportorvos érkezését. Aki, az előző napon átesik minden szükséges orvosi vizsgálaton, erről kap egy hiteles orvosi igazolást, amely kifejezetten alkalmasnak nyilvánít az autvezetésre, annak könnyű helyzete. Gondoltam én! Jogosan is, elvégre egészségi állapotomat is ismerhetné jobban, mint a körzeti orvosom. Ha ez így van, akkor a sportorvos legfeljebb beírja a beírandót, és kész. Véltem én! Gyerünk hát ebédelni, amihez nekem jár egy fröccsöcske. Ha jó az ebéd, még egy. Azért mérlegeltem a helyzetet netán Isten őrizzen megsértsem, miszerint orvoshoz fél fröccsel sem mehet az ember. Na de én vizsgálat szempontjából rendben vagyok! Gondoltam én naivul! Kettőkor a rendelőintézet emeletén harsogja egy erélyes hang: .Jogosítványra várók befelé!” Mentünk, ahányan voltunk, és pedig sokan voltunk. Vérnyomás mérés, szemvizsgálat, feljegyzések és kemény regula. Szól egy -minden eszközzel, nyakában, kezében, felszerelt, fehérbe öltözött- nekem orvos kinézetű valaki : Ott a szék, üljön rá! - mutat a sarokba. Kihúztam, hogy ráülhe- sek. „Ne húzza ki, nem azért van odatéve”. Jézuskám, most segíts, hogyan üljek rá? „Olvasson! - mutat a falon lévő táblára” - aztán így: — Kimehet... — Igen, doktornő, de a jogsim. .. ? — Nem vagyok doktornő, ő majd jön. Én nővér vagyok. Melegem lett. Éreztem, iru- lok-pirulok, nem találom a kijáratot, annál is kevésbé, mert a többiek folyton nevettek. Végül jött az igazi, szép fekete doktornő. Valódi sportorvos a kinézete is. Igen, ám csakhogy több, mint egy óra késéssel érkezett. Mi pedig autósok sokasodtunk, mint a nyáj. Szólítottak. Mi pedig be, csapostul. Vetkőztettek, vizsgáltak, egymásról megtudtuk, hogy kinek hogyan dobog a szíve, cukros-e, gyenge-e látása. Te jó Isten, ennyi emberi titkot elviselni nekem, amikor ez csak az orvosra és a betegre tartozna! Engem mellesleg dicsértek, hogy koromhoz képest. . . A tortúra itt végétért, de engem a tapasztaltak azóta sem hagynak nyugodni. Valamit tenni kellene azért, hogy ne váljék ilyen kalandosan lealacso- nyítóvá az „utóvizsgálat”. Nem tudom ugyanis eldönteni, hogy engem, vagy a körzeti orvosomat vizsgálják felül. Mert egyi- kőjüket végre ki kellene iktatni e folyamatból az autós javára. Gondolom én... BobálGyula