Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

1992. február 5., szerda SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A NÁÉV kivitelezésében épül Salgótarjánban a Nyugati város­rész C1 jelű épülete, melyben 25 lakás kap helyet. A tervek szerint a műszaki átadás áprilisra várható. -Rigó Tibor felvétele­Rászoruló anyákat is várnak Salgótarján. Beleilleszke­dett a város mindennapjaiba az átmeneti szállás, amelyet az arra rászorulóknak rendez­tek be. A kezdeti ellenséges­kedések után megnyugodtak a kedélyek. Bizonyság erre, hogy karácsonykor télikabá­tokat, ruhaneműt, ajándéko­kat találtak a küszöbön az ér­dekeltek. Naponta telt ház van, ma már egyébként be tudnak fogadni rászorult édes anyát gyermekével is. Együttműködés a tarjáni múzeum és a füleki gimnázium között Úgy tetszik, Nógrád megye múzeumait, köztük a salgótar­jáni Nógrádi Történeti Múzeu­mot sem kerülik el azok nehéz­ségek, amelyek a forráshiányos költségvetésből következnek. Az érdeklődő nagyközönség az utóbbi időkig szerencsére keve­set érzékelt e gondokból. Való­színűnek látszik azonban, hogy az elkövetkezendőkben ez a helyzet némileg megváltozik. Csak bizakodni lehet abban, hogy az anyagi feltételek hiánya nem lehetetleníti el sem a tu­dományos feldolgozó tevé­kenységet, sem a közönség számára kínált művelődési al­kalmak megrendezését. Ezek hiányában egész kulturális éle­tünk további elszegényedésé­nek lennénk szenvedő alanyai. Számos nagyszabású esemény- sorozat, múzeumi történeti és egyéb kiállítás jelzi a múzeum­nak a helyi közműveltség eme­lésében betöltött szerepét. Ilyen körülmények közepette különösen örvendetes, hogy a salgótarjáni múzeum nemzet­közi kapcsolatai napjainkban még rendkívül élénkek. Minde­nekelőtt az érdemel figyelmet, hogy a Közép-Szlovákiával ápolt kulturális csere tartalma­sán alakul, sőt, Szlovákia más régióira is kiterjed. Napjaink­ban a zsolnai múzeum salgótar­jáni vendégkiállítása is jelzi ezt a tendenciát, amely jól szolgálja egymás mélyebb megismerését, az együttműködés további táv­latait. E kedvező tendencia folyta­tódását jelenti az az együttmű­ködési forma is, amely kialakult a magyar nyelvű füleki gimná­zium és a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum között. A kapcsolatfelvétel tavaly kezdő­dött. Ennek jegyében a salgótar­jáni múzeum munkatársai elő­adásokat tartottak a diákoknak a honfoglalásról, a magyarországi megyerendszer kialakulásáról, továbbá sor került Madách Imre Mózes című drámájának elem­zésére Füleken, illetve Salgótar­jánban. A videotechnika lehető­ségeit, az illusztráció egyéb formáit is felhasználták a tár­gyalt témák jobb megértetése érdekében. Ebben az évben február 13-án folytatódik az előadásso­rozat. A téma a 16-17. század, vagyis a török kor lesz, annak köztörténete, irodalma és mű­vészettörténete. Az előadásokat dr. Kovács Anna, Peák Ildikó és dr. Szvircsek Ferenc tartja. A török világ Magyarországon történelmünk egyik legmoz­galmasabb szakasza nemcsak a politika- és a hadtörténetben, hanem a gazdaságtörténetben és a művelődéstörténetben is. —mér A nagypapa sokat mesélt Miklósról, a csillagászról A Konkoly-Thege nemzetség Nemrég emlékeztek meg a lapok a csillagász földbirtokos­ról, Konkoly-Thege Miklósról, aki 150 éve született, és 1871-ben állította föl a Vág völgyében, ógyallai kastélyának kertjében első távcsövét. Ké­sőbb itt építette föl obszervató­riumát is, ami a mai akadémiai intézet alapjának számít. O fe­dezte föl az 1445-ös sorszámú kisbolygót és az Ógyalla aszte­roidát. Budapesten utca is őrzi a nevét. A sok ágú család egyik késői leszármazottja Salgótarjánban él, Konkoly-Thege Dezsőnek hívják, épületgépész-mémök. — Jártam a mai szlovákiai Ógyallán, ahol szintén megbe­csülik Konkoly-Thege Miklós emlékét — jegyzi meg. — Em­lékhelyként kezelik, szépen rendben tartják mind a csillag- vizsgálót, mind pedig a birtok­kastélyt. Meteorológiai állomás működik, a kastélykertben kis házikója ma is áll. Csak jóval nagyobbak a gesztenyefák. — Hogyan rokon a jeles csil­lagász? — Neki két fia volt, mind­kettő utód nélkül halt meg. A család ezen ága kihalt. Közvet­len utód tehát nincs. A testvé­reknek vannak utódaik. Üka­pám, Pál testvére, Elek a Miklós apja. Dédapámat Sándornak, nagyapámat és apámat is De­zsőnek hívták. Lányom, Réka Bátonyterenyén zenetanár, Sza­bolcs fiam a budapesti műegye­temre jár, számítógép-konstruk­tőrnek készül. — Milyen családi emlékek élnek a tudós elődről? — Nagyapám sokat mesélt Miklósról. Ügy tartották nyil­ván, mint akit csak a csillagá­szat érdekel, sőt, annak techni­kája is. Ő a csillagászatra és a kutatás technikájának fejleszté­sére tette föl az életét és a va­gyonát. — Egyetlen híres ember volt a családban? — Tudományos téren talán ő volt a leghíresebb, bár az agrár- tudományban, a gazdaságban, a politikában több híres embert is adott a család. Például a közel­múltban emlékeztek meg a gö­döllői egyetemen Kon­koly-Thege Sándorról, akinek ismert neve volt a két világhá­ború között, földművelésügyi államtitkárként is dolgozott. Vagy említhetném Kon­koly-Thege Kálmánt, aki 1971-ben halt meg, johanita lo­vag, országgyűlési képviselő volt. És így tovább. — Egyáltalán, milyen hosszú múltra tekint vissza a család? — Családi nyilvántartás a ta­tárjárás idejétől, pontosan 1242-től van. Matheas az első, akit név szerint ismerünk, kirá­lyi birtokos volt. Egyébként, a „Konkoly-Thege Nemzetség” címmel két Svédországban élő rokon, dr. Konkoly-Thege Ba­lázs és Konkoly-Thege Miklós összegyűjtötték és kézirat gya­nánt a családtagoknak megküld­ték a teljes családi dokumentá­ciót a kezdetektől 1985-ig. Ez a szerkesztett kötet a többi között tartalmaz címertörténetet, az írásbeliség kigyűjtésének min­den eredménye benne van, a családi irattár anyaga, és a többi. — Mi szerepel a címerben? — Az Unicornis. Van egy címeres pecsétgyűrű, ami megy apáról fiúra, a fiú házasságakor, ez most az enyém, negyedik nemzedékként kaptam meg. — Ha már itt tartunk, a csa­ládi kapcsolatokat tudatosan ápolják? — Igen. A legutóbbi nemzet­ségtalálkozó 1991-ben volt Bu­dapesten, amelyen több mint százan voltunk jelen. Van egy rendszeres találkozás is valame­lyik budapesti presszóban, de ezeken nem szoktam részt venni. Egyébként én a huszadik generáció vagyok, gyerekeim már a huszonegyedik. Az emlí­tett nyilvántartásban a huszon­egyedik generációból összesen heten szerepelnek. Sőt, talán már a huszonkettedik generáci­óból is van egy gyerek. — Hogyan került Salgótar­jánba? — Pécsett születtem 1944-ben, hétéves koromtól Budapesten éltem. Salgótarján­ban 1968 óta élek. Én kerültem legközelebb az ősi fatomyos szülőföldhöz. Nagyapám Ipoly­ságról (Szántó) származik, apám is. Közben jött a világpo­litika, azaz Trianon, így került a családunk Pécsre. Én már nóg­rádinak érzem magamat, szá­momra ez a világ közepe. Na­gyon kevés szabad időm van, olyankor fákat nevelek, vagy horgászom. — Mi a munkája? — A Kelet-Nógrád COM Távközlési és Telekomuniká- ciós Rt. ügyvezető igazgatója vagyok. A cég alapító okiratát 1991. december 20-án írták alá és most folyik a cégbejegyzése. Célunk Kelet-Nógrád 66 telepü­lése telefonigényeinek kielégí­tése, párhuzamosan a kábeltele­víziós rendszert is kiépítjük. E térségben 100-106 ezer ember lakik, az ő szolgálatukat tartjuk feladatunknak. Magánrészvény­társaság vagyunk, hiszen a 66 település és a MŰSZER- TECHNIKA Rt. magántőkebe­fektetőnek számít. Ők az alapí­tók. Ugrásra készen állunk, hogy a bejegyzés után a részle­tes szervezést megkezdjük. Az önkormányzatoknál az előzetes felmérés már megtörtént. Én abból élek majd, hogy kiszolgá­lom az igénylőket. Bármelyik faluban mindenkinek éreznie kell, hogy számunkra ő személy szerint is fontos. Nagy hálózatot építünk ki, minden településre eljutunk: 1993. december 31-ig mindenki telefonálhat, aki akar, a bővítésre pedig később is lesz mód. Szeretnénk egy kínálati piacot teremteni. Az a célunk, hogy régiónkban egy közepes európai távközlési ellátottságot hozzunk létre. —mér Könyvek féláron A Művelt Népkönyvterjesztő Vállalat salgótarjáni boltjában az elmúlt napokban szinte be sem lehetett férni, hiszen min­denféle könyvet ötven száza­lékkal olcsóbban kínáltak. Az akcióba egymillió-egyszázezer forint értékű könyvet bocsájtot- tak a vásárlók rendelkezésére, melynek a fele már az első két napon elfogyott.-Fotó: Rigó­Erdei Sándor ötvenéves Óvatosság ’92 Olcsóság van. Legalábbis, ami a helyi közlekedést illeti Salgótarjánban. Hiszen csak 14 forint a buszjegy városon belül. Ez jó. Lenne. . . Helyszín: belváros. Egy sor a sok közül - múlt hét szerdáján. Buszjegy nincs. „Emelni fogják, azért hiányzik" - tudatják. Jön a panasz: bérlet sem volt. —Emelni fogják, azért — mondja ismerősöm - szerdán. Aztán jött csütörtök. Izgatot­tan várták az emberek: meny­nyire emeltek? Kiderül: se­mennyire. Átmenetileg. Üröm nincs, csak öröm: maradt az ol­csóság — és lett bérlet is. Jegy viszont nem lett. Illetve csak korlátozott példányszám­ban. Mondja jegyárusító isme­rősöm: nem mer sokat kérni, mert úgysem veszik, csak kette­sével. Minek halmozzuk? -— kérdik. Ki tudja, mikor üt be a menny- dörgős menny kő? Jó kérdés. Tényleg: mikor? — balázs — Erdei Sándor, Salgótarjánban élő üvegtervező iparművész öt­venéves. Állítólag anyaga, az üveg, amivel dolgozik nem öregszik, vagy legalábbis na­gyon nehezen. Viszont annál könnyebben törik. Mindez per­sze badarság, már régóta kitalál­ták a törhetetlen üveget is. Volt idő rá, hiszen az üvegművészet nagyon régi. Valamikor csak ablakok készítésére használták az üveget a képzőművészetben. A színes üvegablakok művé­szete pedig, bár a hatodik szá­zadtól ismert, a gótikában telje­sedett ki. A huszadik század elejétől már nonfiguratív üveg­szobrokat is készítettek a művé­szek. Se szeri, se száma az úgy­nevezett rogyasztásos techniká­val, a kemencében való égetés­sel létrehozott üvegdombormű- veknek, plasztikáknak, térelvá­lasztóknak, egyebeknek. És ak­kor még nem is utaltunk a hasz­nálati tárgyakra, amelyek éle­tünk részét jelentik, közvetlenül is szolgálva az embert, a huta- üveg-tervezés, a színestechno­lógiai eljárások ezernyi változa­tára, a használati és dísztár­gyakra, a belsőépítészetben al­kalmazott üvegfalakra, a világí­tótestekre, felületburkolatokra, és így tovább. Salgótarján pedig joggal ér­demelte ki az üveg városa jelzőt is. Üveggyáraiban üvegtervező iparművészek nemzedékei dol­goztak az idők során. Egy idő­ben Erdei Sándor is, aki most már régóta önálló iparművész­ként, sőt, szobrászként él. Saját műhelye van, ahol - amennyire a piaci helyzet engedi - igyek­szik megvalósítani saját elkép­zeléseit. Művészi alkotótevékenysé­gének középpontjában az ember szolgálatának szándéka áll. Ezért, bár képzőművészeti igé­nyű alkotásai szaporodóban vannak, azon iparművészek közé tartozik, akik nem adják föl a gyakorlati felhasználható­ság elvét sem. Művészetének lényegéhez tartozik a forma- gazdagság. Gyári üvegtervező iparművészként ez mindenek­előtt a használhatóságnak volt alárendelve. Funkció, forma, technológia azonban bármely üvegművészeti alkotásban egy­séget képez, legföljebb az üvegplasztika funkciója más, mint a használati tárgyé. Hiszen a környezet szervezése, a belső terek esztétikumának növelése az élet minőségének része. Szerencsés időkben az ötve­néves életkor gyakran jelent al­kalmat bizonyos összegezésre, ugyanakkor ezzel összefüggés­ben valaminek a kezdete is. Mindazon emberi, művészi ta­pasztalat összegyűjtésének, rendszerezésének, művészi megjelenítésének kezdete, amely az alkotáson keresztül megtartja az embert az időben, örökségül szolgálva másoknak. Erdei Sándor sok energiával rendelkezik, nem panaszkodó típus. Csak gondolom, hogy a megélhetés mindennapi kény­szere azért őt is nyomaszthatja, azt viszi el tőle is, ami az alko­tóművész számára a legdrá­gább, az időt. Naív hit a mai vi­szonyok közepette abban re­ménykedni, hogy ez bárkit is érdekel. A művész sem hiszi ezt. Üvegszobrokat készít, mert bár a művészetek számára is kedvezőtlen kilátások ideje jött el, a művészetek eredeti hiva­tása nem válik semmissé, ez pedig az ember önismeretének megteremtése, mélyebbé tétele, függetlenül attól, hogy az adott időben ez érdekel-e valakit. A művészetek hatása hosszú távra érvényes, nem a hétköznapok csatározásaihoz kötődik. Egy­szer szívesen találkoznék Erdei Sándor üvegművész alkotásai­val egy, a munkásságát össze­foglaló igénnyel bemutató tárla­ton Salgótarjánban, az üveg vá­rosában. Érdemes lenne áttekin­teni, honnan hová jutott el, hol tart az egyéni alkotás területein, milyen elgondolások jegyében gyarapodik művészete. —mér Salgótarján és környéke Képviselői beszámoló • Vizslás. Február nyolcadi- kán, szombaton a község műve­lődési otthonában Speidl Zoltán MDF-es országgyűlési képvi­selő tart beszámolót a parla­mentben eddig végzett tevé­kenységéről, a térséggel kap­csolatos elképzelésekről, a szükséges tennivalókról. A képviselői beszámoló délután hat órakor kezdődik. Utak és intézmények • Bárna. A község idei pénz­bevételéből hét és fél millió fo­rintot tervez fejlesztésekre for­dítani a helyi önkormányzat. Az ide kapcsolódó feladatok közül várhatóan a felújítások lesznek túlsúlyban: az iskola, az óvoda, a ravatalozó külső tatarozásán kívül a volt mozitermet szeret­nék rendbehozni. Ezeken kívül utak aszfaltozását is ebből a pénzből kívánják megvalósí­tani. Szűkös keretből gazdálkodnak • Szilaspogony. A négyszá­zötven lakosú kisközségnek már megvan az 1992. évi költ­ségvetése. Mivel még a tavalyi esztendőről is van restanciájuk a vízhálózat korszerűsítése mi­att, így nagyon be kell oszta­niuk az elkölthető összeget. A legfontosabb feladatok egyike a Rákóczi út felső szakaszának aszfaltozása lesz, mely eddig a pénzszűke miatt rendre elma­radt. Az említett munka min­tegy kétmillióval terheli majd meg a falu kiadásait. Tíz év után újra tiszta meder • Sóshartyán. Befejezték a községben a patakmeder tisztí­tását, melynek munkálataihoz még a múlt év során fogtak hozzá. Az Ipoly-menti Víztár­sulat százötvenezer forinttal já­rult a költségekhez, ami a beru­házás egynegyedét teszi ki. A- tisztogatás már nagyon ráfért a patakra: utoljára tíz esztendeje tették rendbe a medrét. Befellegzett a falopásnak? • Cered. A helyi termelőszö­vetkezet erdészete február else­jétől Mag Tibort nevezte ki a bámai - és részben a szilaspo- gonyi - körzet erdészévé. Az említett falvak erdeinek eddig is volt gazdája, de túl nagy terüle­tet kellett ellátnia. Sokak szerint ezért szaporodtak el a falopások a környéken, melyek ezek után remélhetően megszűnnek. Szőlőből is lehet • Salgótarján. Ötödízben ren­dezik meg az idén a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben a lelkes kistermelők számára a borversenyt. Kezdetben csak gyümölcsbor-készítők háziver­senyéről lehetett beszélni, ma már - talán, mert kiderült: sző- í. lőből is lehet bort csinálni -, két kategóriában hirdetnek győz­test. f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents