Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-29-03-01 / 51. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. február 29.-március 1., szombat-vasárnap Exkluzív interjú Kádár Bélával, a magyar külgazdaság jelenéről, jövőjéről, reményeiről A talponmaradás után a fellendülés korszaka kezdődik Amikor a világgazdaságtant tanító, nemzetközi hírű professzor, az egykori Tervgazdasági Intézet igazgatója a miniszterelnök felkérésére elfoglalta a bársonyszéket, a kormány leghevesebb bírálói sem tagadták: a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma szakember kezébe került. Kádár Béla hozta tető alá az Európai Közösséggel kötött társulási szerződésünket. Az ő nevéhez fűződik, a piacváltás, a KGST búcsúztatása, hogy jó ütemben haladnak a "visegrádiakkal" folytatott gazdasági tárgyalásaink, s hogy az ország kisebb veszteségekkel élte túl a keleti piac összeomlása okozta gazdasági sokkot is. Sőt...- Amikor hátat fordított a tudományos pályának, tudta mi vár Önre az új pozícióban?- Senki sem gondolná, hogy milyen kemény az úgynevezett "bársonyszék". Mennyi ok- tondi, ellenséges támadással, tisztességtelenséggel kell megküzdenie az embernek ebben a pozícióban. De ha már elkezdtük és elindultunk valamerre, ha már látszik a munka eredménye - szembe kell nézni ezzel is.- A felesége is így gondolja?- O egy kicsit nehezebben viseli...-Nemrégiben Davosban járt. Amikor hazatért, azt mondta: az ottani szakemberek véleménye szerint Magyarországon máris végbement a gazdasági modellváltás. Ön is így értékeli, múlt- időben?-Jobbára tudomásul vette a világ, hogy a modellváltás fájdalmasabb része Magyarországon már lezajlott. Ami még hátravan — a piacgazdaság még hiányzó jogi kereteinek, intézményeinek kiépítése — az már a kevésbé gyötrelmes, rövidebb idő alatt megoldható feladat. Magyarországon már 80-85 százalékban teret nyert a piac- gazdaság s ezzel az út egyik felét már megtettük: alig két esztendő alatt át tudtuk csoportosítani az exportunkat a kevésbé igényes, válságban lévő keleti piacokról az igényes nyugatira, s ez legalább ekkora horderejű teljesítmény volt. Ha nagy veszteséggel is — termelésszűküléssel, munkanélküliséggel, növekvő inflációval éltük is meg —, de túléltük. Elkerültük a fizetőképtelenséget, a gazdasági összeomlást.- Nem korai minderről múltidőben beszélni?- Hát igen, ez nagy kérdés. A dollárelszámolású kivitelben a volt KGST-piacok aránya jelenleg 17 százalék, mintegy 1,7 milliárd dollár. 1990-ben másfél milliárd dollárt, tavaly több mint 2 milliárdot veszítettünk exportunkban. Most már nincs tovább hová süllyedni. Az év végén beindultak bizonyos kedvező folyamatok is. Arra számítunk, hogy a cseh- és szlovák kormánnyal, a lengyel féllel aláírjuk a megállapodást a kereskedelmi korlátok lebontásáról, s akkor itt is megkezdődhet a kereskedelem élénkülése. Nincs okunk feltételezni, hogy a volt Szovjetunió köztársaságaiba irányuló 1,2 milliárdos kivitelünk tovább csökkenne, kivéve persze azt a nem kívánatos helyzetet, ha tovább folytatódna a destabilizálódás. Mindez akkor is csak a teljes magyar összkivitel 12 százalékát érintené, de ezt már sem a nemzetközi gyakorlat sem a gazdaság- biztonsági elméletek nem tekintik kritikus méretű piacfüggőségnek. Már többször hangsúlyoztam: 1992 mérföldkő lesz, hiszen megszűnt az egyoldalú piacfüggőségünk, sikerült több lábra állítani külkereskedelmi kapcsolatainkat. Ma már a teljes termékkivitel 71 százalékát az úgynevezett fejlett piacgazdaságú országokba irányul.- Ön ide sorolja az ázsiai, közel-keleti országokat is?- 1991-ben dinamikusan — több mint 50 százalékkal — bővült a magyar kivitel Japánba, Dél-Koreába, Tajvanba, de ez még mindig alacsony, „induló” színvonalú kereskedelem. A távol-keleti kis- és nagytigrisek aránya a magyar kivitelben még így is éppen csak eléri a 2 százalékot. A magyar teljesítmények javulását ma még nem a Távolkelet, hanem a 41 százalékos exportbővülés, illetve a fejlett piacgazdaságok arányának közel megháromszorozódása jelenti. így a távol-keleti kis és nagy tigrisek mellett a „vadmacska” jelzőt már kiérdemeltük.-Komoly közgazdák állították, hogy a KGST-piac összeomlását okos külgazdasági politikával pótolhatnánk a cseh- szlovák-lengyel-magyar együttműködés szorosabbra fűzésével. Ön osztja ezt az álláspontot?- Szerintem ez délibáb! A közép-európai együttműködés jövője ígéretes. Jelenleg azonban az elsorvadt szovjet külkereskedelmi kapcsolatokat nem pótolhatjuk a visegrádi együttműködés országaival, vagy más kelet-európai kapcsolatokkal. Cseh- és Szlovákia, Lengyelország tavaly együttesen a magyar összkivitelnek alig 4 százalékát vette fel. A második világháború előtt is ez az arány 10 százalék felett volt már!- Hogyan fogadta a nemzetközi pénzvilág a magyar változásokat, az átalakulást?- Ez több szakaszú folyamat volt. Két évvel ezelőtt kialakult egyfajta bizonytalanság az új kormányzattal szemben, bizalmatlanul fogadták az átalakulási elképzeléseinket. „Megrendült a hitelképességünk, a bizalom az új magyar kormány iránt”, mondták sokan, s azt próbálták bizonyítani, mintha a nemzetközi pénzvilág mértékadó személyiségei csak a régi partnereikkel lettek volna hajlandóak továbbra is együttműködni. Hamarosan kiderült, hogy ez nem így van, tévedtek a jó- sok.De az átalakulás nem volt könnyű, menekült a tőke egy része, különösen a rövid lejáratú hitelek egy részét vonták ki Magyarországról 1990 első felében. Nem könnyítette meg a helyzetünket! Akkoribban a devizatartalékaink alig érték el a 800 millió dollárt, ma csaknem 4 milliárd van a „kasszában”. Ennyit gyűjtöttünk az elmúlt 20 hónapban, s ezzel mérhető a magyar gazdaság mai nemzetközi pénzügyi tekintélye. Pontosan fizettük az adósságainkat, megőriztük a hitelképességünket.- Szeretném ismét Önt idézni. A napokban úgy nyilatkozott, hogy a Kelet- és Közép-Euró- pába telepedett mintegy 5 milliárd dollárnyi működő tőkének több, mint a fele hozzánk került. Ez azt jelenti, hogy nálunk biztonságban érzi magát a befektető?- A korábbi rendszer kezdetben tiltotta, aztán megtűrte, majd támogatta a külföldi működő tőke letelepedését. 1972- ben hozták az első támogató intézkedéseket, akkor alakultak az első vegyesvállalatok. 1988— ig mindössze 600 vegyesvállalat alakult az országban, 1990 elejére már 1200, az év végére 5000 lett belőlük. 1991 végére 11 ezer nyugati vállalkozó találta befektetésre érdemesnek a magyar piacot. Még néhány adatot hadd említsek a nagyságrendeket illetően 1972-88 között — tizenhét év alatt — mindössze 300 millió dollárt fektettek be nálunk, 1989-ben — egy év alatt — 250 millió jött be, 1990-ben több mint 900 millió, tavaly pedig már összesen 1,4 milliárdot invesztáltak be nálunk. Az idei év első hónapjában 200 millió dollárnyi működő tőke érkezett. Ennyit a bizalomról.- Kik és mibe fektették be ezt a pénzt?- A leggyorsabban —1972 és 1988 között — a német és osztrák befektetők „ébredtek”, akkoriban a befektetések 40-50 százaléka tőlük származott. 1990-91-ben már az amerikaiak is erősen érdeklődtek irántunk, elsősorban a nagy, multinacionális cégek fordultak a magyar piac felé. A General Motors, a General Electric, a Ford és a többiek — a komoly vállalati stratégiával rendelkező üzemek — nem egyszer százmillió dollárnál is nagyobb ösz- szeget invesztáltak nálunk. Úgy tűnik, e közép—európai térségben nálunk építik ki regionális termelőközpontjaikat. Jelenleg az amerikai befektetők aránya eléri a 35-40 százalékot, 15—15 százalék az osztrák és német érdekeltség, csaknem ugyanennyi a franciáké, őket a svédek, az angolok, az olaszok, a svájciak, a kanadaiak, a japánok és a hollandok követik. De a nemzeti jelleget nem hangsúlyoznám túlzottan, hiszen a mai összefonódó világban az sincs kizárva, hogy egy német telephelyű cég mögött máshonnan származó tőke áll.-Mibe, milyen ágazatokba fektetnek be ezek a vállalkozók?- A hetvenes-nyolcvanas években a kis vegyes vállatok minimális külföldi tőkével alakultak, mintegy tandíjként fektették be nálunk, megtapasztalni egyrészt a reform-szocialista piac működését, másrészt rajtunk keresztül igyekeztek bejutni a KGST-piacra. Voltak közöttük spekulánsok, szerencselovagok is, mert a tőke nem a termelő szférát, hanem a kereskedelmet részesítette előnyben. Mára ez is változó, hiszen a működő tőke 60 százaléka az iparba került: egyötöde az idegenforgalomban, a többi pedig a kereskedelmi, pénzügyi szférában kereste a lehetőségeket. Az iparon belül az élelmiszer- ipar a legnépszerűbb. Ez is azt mutatja, hogy a nemzetközi tőkebefektetők már felismerték, Magyarország versenyelőnyei a jó minőségű éllemiszertermelé- sében, illetve feldolgozásában aknázhatók ki a legjobban. A motiváció is változott: nem Magyarországról akarják meghódítani a volt szovjet piacot, sokkal inkább a környező országok igényeit vették célba, illetve az EK társulási szerződés nyomán már nem egy alig 10 és fél milliós ország szűkösbelső piacát jelentjük csak, hanem a mintegy 400 milliós európai piac szerves részévé lettünk.- Ön is említette, kezdetben előszeretettel választottak minket vadászterületüknek a szélhámosok, a gazdagodni vágyók. Ma is így van még?-Kóbor szerencselovagok, vetés nélkül aratni kívánó ügyeskedők persze a világ minden részén találhatók, mesterkedéseiket csak a jó gazdaság- politika korlátozhatja. De nem is ezeknek a „vállalkozóknak” a jelenléte a jellemző. Többségben vannak már az úgynevezett szakmai, stratégiai befektetők — ilyenek a nagy multinacionális vállalatok - amelyek az általuk művelt területen vállalatokat alapítanak, vagy vásárolnak, s ezeket bekacsolják a nemzetközi termelési és értékesítési hálózatukba. Persze ezen a területen is vannak, akik csak a kon- kurrenciát akarják kiütni, de ebből nem szabad általánosítani. A befeketetők harmadik típusa pénzügyi befektető, aki a tőkehozadékától remél üzleti sikereket. Ezen a téren vannak a legnagyobb gondjaink, hiszen egy mélyponton lévő gazdaságban jó ha 1-2 százalékot fial a tőke és ez nem túl vonzó üzleti perspektíva. A megélénkülés, a fellendülés, a jövedelmezőségjavulás ebben is változást hozhat, újabb forrásokat teremthet. Mindez együttesen a nemzeti össztermelésnek — a GDP-nek négy százaléka volt tavaly, de ennél sokkal több tőkét egyetlen gazdaság sem képes tartósan és hatékonyan befogadni. Még valamit hadd tegyek hozzá: ez a helyzet új történelmi lehetőségeket teremthet. Ha ugyanis sikerül elmozdulnunk a gazdasági fellendülés irányába, akkor megnyílhat előttünk annak a perspektívája, hogy ismét Kelet-Közép—Európa pénzügyi, tőzsdei „alközpontja” lehessünk.- Ón az előbb azt említette, hogy jelentősen bővítettük kivitelünket a fejlett nyugati országok piacaira. Nincs ebben valami ellentmondás: a magyar áruk sokáig eladhatatlanok voltak éppen a rossz minőségük miatt, üzemek mennek tönkre nap mint nap, piachiány okán ezrek kerülnek utcára.. . ? Miből fedeztük az exporttöbbletet? - Az össz-külkereskedelmünk tavaly visszaesett a keleti piac eltűnése miatt, de a kapacitások több, mint a felét át lehetett csoportosítani, át lehetett állítani exportbővítésre. A dollárelszámolású gépkivitel például 80 százalékkal bővült. A mező- gazdasági és élelmiszeripari kivitelünk jól alakult, csaknem 2 és fél milliárdot hozott. Jól szerepeltek a magyar fogyasztási cikkek is, a textilárúk, a konfekció, a bérmunka, a bútoripari termékek. Szeretném aláhúzni: sokkal jobban dolgoztak a külkereskedőink is, mint korábban bármikor. Megszűntek a politikai előítéletek, a technikai diszkrimináció, számos kedvezményt kaptunk az EK országokban, Amerikában is. A magyar gazdaság liberalizációja is javította kereskedelmi esélyeinket: ahogyan nőtt az import szabadsága, úgy nőtt a belföldi verseny, javult a termékek minősége, eladhatósága. Az importált nyugati alkatrészekkel, részegységekkel készült termékeink versenyképesebbnek bizonyultak a piacon, mint a korábbi kínálatunk volt. 1990-91- ben a gazdaság erőteljesen visz- szaesett, a monetáris szigor, a drága pénz politikája is a külpiacok felé terelte a vállalkozókat. Ez is idei mérlegadat.-Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg: milyen évet zártunk 1991-ben? Legutóbbi sajtótájékoztatóján még csak arról tudott beszámolni, hogy az export 10,2 milliárd dollár bevételt hozott. Merre billent a mérleg nyelve?- Szinte még „meleg” adattal szolgálhatok. 1991-ben 11,7 milliárd dollárért importáltunk s ezt az adatot még nem mondtam Kádár Béla el senkinek. 1992-ben ez a szám alig haladta meg a 6,2 milliárdot. Csaknem 80 százalékos a növekedés!- Ezt úgy is érthetjük, hogy a tervezettnél nagyobb lett a külkereskedelem mérleghiánya.?- Ha mindent összevetünk, 1,5 milliárd dollárral többet importáltunk, mint amennyire az export fedezetet nyújtott volna, de ebből csak 400 millió dollár a tényleges hiány, ennyi terheli a fizetési mérleget. Mi ennek az oka? Jelentős a kivitelben a magyar bérmunka aránya, amihez az anyag már itt van, amiért nem kell fizetni, másrészt a lízing, valamint a befektetések tőkeapportja is a fizetési mérleghiányt csökkenti. Az év végén — november - decemberben — az export nagyon meglendült, a kereskedelmi mérleghiány nem nőtt az utolsó két hónapban, sőt a tényleges deficit csökkent. Az év közepén 6- 700 milliós deficittel számoltunk, ami végülis a tervezettnél jobban alakult. Igaz, ez magasabb annál, mint amennyit egy évvel korábban előre jeleztek, de nincs okunk kétségbeesni, a folyamatok végülis kedvező tendenciákat takarnak.- Ennek ismeretében mit vár 1992-től, az EK társulási szerződés életbelépésétől?- Sok újat nem tudok mondani ahhoz képest, amit már Ősszel is elmondtam: az idei év fordulópont lesz. Megáll a gazdasági visszaesés, csökkeni kezd az inflációs ráta és beindul az össz-külkereskedelem növekedése. Tavaly még a keleti piac összeomlását nyögtük, az idén az EK megállapodás nyomán bővülnie kell a magyar ossz kivitelnek. Ami most kezdődik, az már növekedés lesz, nem átcsoportosítás. Megkezdődik, a tényleges bővítés, ami az év végére már vissza fog hatni a termelésre is. Erre az évre még „csak” zérónövekedést várok, de 1993 már az élénkülés, 1994 a fellendülés éve lehet, s ezzel az európai integrálódás, a felzárkózás korszaka is megkezdődhet.- Köszönöm a beszélgetést. Somfai Péter Dr. Gyaraki Károly vezérőrnagy nyilatkozik a Katonai Biztonsági Hivatal munkájáról, feladatairól, tapasztalatairól A határ nyitott, a kémtevékenység fokozódik A titkosszolgálatok vezetői ritkán lépnek a nyilvánosság elé. Dr. Gyaraki Károly mérnök vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Katonai Biztonsági Hivatalának vezetője azonban nem zárkózott el attól, hogy fölleb- bentse a fátylat az irányítása alatt működő szolgálat „titkairól”. A vezérőrnagy többek között elmondta: a Biztonsági Hivatal feladata egybek között a terror- cselekmények, a közösség elleni izgatás földerítése, elhárítása, ha ilyen cselekményt a honvédséggel szolgálati vagy munkaviszonyban álló személy követ el. Gondoskodik a különösen fontos katonai objektumok, vezetési pontok, lőszer- raktárak védelméről és a különösen fontos és izalmas munkakört betöltő személyek - tud- tukkal történő - védelméről is.- Az ezredeknél, dandároknál és egyéb katonai alakulatoknál biztonsági tisztjeink teljesítenek szolgálatot - mondta a vezérőrnagy. Jelentéseiket a magasabb egységeknél lévő biztonságiak gyűjtik össze, s továbbítják a központba, ahol azokat a kémelhárítási, az alkotmányvédelmi osztály, illetve a személyvédelmi csoport nagyon pontosan dolgozza föl.- Információink különböző forrásokból származnak. Információ az is, ami egy baráttól, ismerőstől, az is, ami valamelyik egység parancsnokától, vagy akár a lakóterületről, tisztességes, szavahihető állampolgároktól származik. Ezeket az értesüléseket azután szakembereink elemzik és értékelik. A Hivatal vezetőjeként a miniszternek hetente, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának pedig igény szerint teszünk jelentést. A közelmúltban két esetben is, a jugoszláviai helyzettel kapcsolatban, valamint a költségvetés vitája előtt jelentettem a bizottságnak.-Mi látjuk el a honvédelmi miniszter személyének biztosítását is. Amikor különböző alakulatokhoz látogat, tárgyalásokra megy, előkészítjük az objektumokat mind tárgyi, mind személyi szempontból. A helyiségeket tűzszerészek ellenőrzik, szakemberek viszgálják meg, hogy nincsenek-e például lehallgatók. . . Tavaly öt minisztert, a NATO Európai Szövetséges Haderők főparancsnokát, az USA védelmi miniszterhelyettesét, két minisztériumi államtitkárt, két vezérkari főnököt fogadott dr. Für Lajos: valamennyiük biztosítását a kormányőrséggel közösen láttuk el. Amikor a programok katonai objektumokban zajlanak, nekünk jut több feladat, amikor „civil” eseményeken és helyszíneken, akkor a kormányőrség látja el a feladatok zömét. A kérdésre, hogy tapasztalataik szerint intenzív-e napjainkban hazánkban a kémtevékenység, Gyaraki Károly így válaszolt:-Szeretnénk, ha nem fognánk kémeket, mert ez azt jelentené, hogy lehető legjobban végeztük dolgunkat, mint bűnmegelőző szervezet. Ugyanakkor természetes, hogy határaink megnyitását minden titkosszolgálat és hírszerző szervezet kihasználhatja. Erősödött, intenzívebb lett ez a tevékenység, s nagy a valószínűsége, hogy katonai területen a jövőben hasonló jelenségeket tapasztalunk majd. Hajdú Zsolt
