Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-04 / 29. szám
HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. február 4., kedd Védjük a kisebbséget, de ne engedjük meg a reklámját! Válasz Speidl Zoltán Reklámetika - alapfokon című cikkére Az SZDSZ fizetett politikai fizetése két héttel ezelőtt jelent meg a Szuperinfó nevű hirdetési lapban. Azóta vártam a választ, de nem ilyet, mint amilyet Speidl Zoltán Reklámetika - alapfokon címmel írt az Új Nógrád (a Nógrád Megyei Hírlap jogelődje: a szerk.) január 30-ai számában. Azt gondoltam, hirdetésre, hirdetéssel kell reagálni, s lehetőleg abban az újságban, ahol az előző megjelent, hiszen azokat kell megcélozni, akik az eredeti hirdetést is olvasták. Nyilván vannak, akik Speidl Úr cikkéből értesültek először arról, hogy az SZDSZ politikai hirdetést jelentetett meg, s ennek kormánypárti magyarázatát, értelmezését olvashatták először. Természetesen Speidl Úr értelmezése messze eltér a miénktől. A hirdetés arról szólt, hogy az SZDSZ és az MDF teljesen másképp képzelte el az ország 1992. évi költségvetését, és nem arról, hogy szerintünk nem kell költségvetés. A hirdetésben az áll, hogy a szabaddemokraták parlamenti képviselői nem a gépjármű súlyadó bevezetésével, az újabb benzináremeléssel, s új betegszabadság-rendszer bevezetésével kívánták volna a költség- vetés túlköltekezését finanszírozni, hanem a minimálisra szorították volna az állami szervek kiadásait, nem szerveztek volna minden egyes megyében területi központokat, amelyekkel viszik a pénzt más, általunk igen fontosnak ítélt területről. Az SZDSZ képviselői szerették volna elérni, hogy a bölcsődék fenntartásához is járuljon hozzá a központi költségvetés. Speidl Úr bizonyára nem tudja, hogy az előző évben Salgótarjánban több mint huszonöt millió forintba került a bölcsődék fenntartása, amire egy fillért sem kapott a város, így más, szintén fontos területről kellett elvenni a pénzt a finanszírozásra. De példaként hozhatnám az új betegszabadság törvénybe iktatását, ami alapján a munkáltató fizeti nemcsak a 10 nap táppénzt, hanem az erre eső TB járulékot, az 5 % munkavállalói hozzájárulást, viszont a dolgozótól táppénzből is vonnia kell a nyugdíjjárulékot, 1 %-ot a szo- lidalitási alapba, de ez az összeg mégsem számít bele a következő táppénz alapját. képező bérbe. Ki az a munkáltató, aki ezek után nem bocsátja el azt a munkavállalót, aki beteg merészel lenni. S ha már beteg lett, mi a garancia a tisztességes egészségügyi ellátásra, amikor csökken a kórházak állami támogatása, s az állam csak kis mértékben vállal garanciát a TB-ért, aminek nincs tőkejövedelme. A költségvetésben 20 % benzináremelés van elbújtatva, ugyanakkor 4 tárcanélküli miniszter kocsikáztatására 10 millió forintot tervezett a kormány, amit az SZDSZ szeretett volna kivenni ebből a költségvetésből. A gépjármű súlyadó bevezetésével 10 milliárd forinttal lesznek szegényebbek a gépkocsitulajdonosok, ennek fele kerülhet az önkormányzatokhoz, de a banki és posta költségeket leszámítva ez nem lesz több, mint 3 milliárd forint. Miért nagy költséggel, centralizálva szedik be az adót, s ha már adózni kell, az miért nem marad az adózó lakhelyén? Ezek tehát azok a vonatkozások (s a sor nem teljes), amelyekben az SZDSZ más véleményen volt, mint a kormány, s ezeket vállalja, mint ahogy a kormányzásra felhatalmazást kapott pártok képviselőinek is vállalniuk kell a nyilvánosság előtt is döntésüket. Nincs tehát arról szó, hogy vannak a népnek barátai, s vannak elvetemült ellenségei, de arról biztosan, hogy vannak kormány- és ellenzéki pártok, s ezek másképp képzelik el a gazdaság működtetését, s minden mást. Ha azonosan gondolkodnának, nyilván egy pártban lennének. De szerencsére nincsenek. Az is természetes, hogy az ellenzék van kisebbségben, de mint azt maga Speidl Úr is leírta, mindenkinek joga van másként látni az ország boldogulásának útját, de (ezt már én teszem hozzá) joga van arra is, hogy ezt a nyilvánosság előtt tegye. Nem az SZDSZ hibájából kellett az ország költségvetését több éjszaka tárgyalni, s nem az SZDSZ tiltatta ki a televíziót az ülésteremből, nehogy a közvélemény tudomást szerezzen arról, mi folyik a Parlamentben. S ott is van etika. Legalábbis én annak gondolom azt, hogyha nem is szavazom meg az ellenzék módosító indítványait, de legalább végighallgatom azokat. Tudom, hogy az üres kormánypárti széksorokat senki sem láthatta, aki megpróbálta fényképezni, az meg is „nézhette magát”. De az ellenzék módosító indítványainak pusztán szám szerinti szavazására vonatkozó kormánypárti javaslat sem volt túl etikus. Nem azt mondom ezzel, hogy ha a kormány etikátlan volt, nosza legyünk mi is azok. Ez a hirdetés még a reklámetika szabályait sem sérti. Az SZDSZ hirdette a maga igazát, s - mint minden hirdetés - elmondta, hogy hogyan csinálná jobban, mint más. Hiszen ellenfelek vagyunk, s leszünk két év múlva is. S hogy ne váljunk ellenségekké, ahhoz el kell ismernünk a mások jogát a kritikára. Speidl Zoltán MDF-es országgyűlési képviselő. Azt vállalta, hogy munkáját nyilvánosan, az ország színe előtt végzi. Amit tesz, ahogyan szavaz, az nem magánügy. így nem értem a személyiségi jogok megsértésére vonatkozó utalását, hiszen ezen jogait akkor, és csak akkor sértettük volna meg, ha magánéletét firtatjuk. Nem ezt tettük. De azt nem ígérhetjük, hogy ezentúl nem tesszük nyilvánvalóvá véleményünket, s azt sem, hogy nem teszünk közzé politikai hirdetést. Kaszás Erika Szabad Demokraták Szövetsége Salgótarján IBUSZ privatizáció A kétfordulós pályázat után márciusban várható végleges döntés arról, mely befektető, illetve milyen konzorcium veszi át az ÁVÜ-nek az Ibusz Rt- ben lévő részvényeit. Az idegen- forgalmi cég privatizációjának első fordulója hamarosan befejeződik, a második fordulóval kapcsolatban a befektetők a közeljövőben kapnak értesítést az AVÜ döntéséről. Az Állami Vagyonügynökség az IBUSZ-nál lévő 56 százalékos részesedésének értékesítésére még a múlt év novemberében írt ki kétfordulós pályázatot. Az első forduló nyilvános volt, azzal a céllal, hogy a második, zártkörű fordulóban résztvevő, leendő vevőket kiválasszák. A befektetőktől azt kérték, hogy pályázatukban részletesen térjenek ki arra, milyen piaci értéken akarják a részvénycsomagot megvenni, egyúttal milyen fizetési feltételek és biztosítékok alapján vásárolnák meg az IBUSZ-nál lévő ÁVÜ-részvényeket. A privatizálásra két lehetőség van: vagy egy befektetőnek adják el az ÁVÚ IBUSZ-ban lévő tulajdoni hányadát, vagy egy több tagból álló konzorciummal kötnek szerződést a vagyon ügynökség tulajdonában lévő részvények megvásárlásáról. A pályázatban külön kitért az AVÜ arra, hogy a leendő, elsősorban szakmai befektetőnek az f IBUSZ mindhárom, vagyis a turisztikai, a banki és a biztosítási üzletágának fejlesztésére is elképzeléssel kell rendelkeznie. A második fordulóra kiválasztott cégeknek titoktartási szerződést kell kötniük a vagyonügynökséggel . A privatizáció során fontos pont lehet az IBUSZ Bank további sorsa. A pénzintézetben az IBUSZ Rt. 97,5 százalékos részesedéssel rendelkezik a több mint kétmilliárd forintos alaptőkéből. Az Ibusz Rt.-nek emellett az Atlasz Biztosító Rt.— ben több mint egyharmados részesedése, a' Girozentrale Befektetési Rt.-ben pedig 30 százalékos tulajdoni hányada van. A budapesti „fogpasztakirály” Igazán egyedülálló gyűjteményt mondhat magáénak egy budapesti fiatalember, Novotta Dániel. A közel félezer a világ minden tájáról - Bulgáriától-Brazíliáig - származó különböző márkájú fogkrém büszke tulajdonosa. A rendkívüli készlet ellenére van néhány rossz foga. (MTI Fotó) Metálzene, pia, narkó „Az árny azt mondta: itt fogsz megdögleni” Hadd nevezzem Joe-nak, ahogy metálos haverjai is hív- ták-hívják a húszon inneni, nyurga srácot, akivel még a novemberi, pásztói rockfesztiválon futottam össze. Akkor megbeszéltük, hogy egy későbbi időpontban szót váltunk a metá- losokról, s arról, ő, hogyan élte meg közöttük kamaszéveit. — A metálzenéhez való vonzódáson kívül, volt más oka is, hogy 15 évesen nem discóba kezdtél járni, hanem a tarjáni centrum áruház előtti park lett törzshelyed? — A haverommal már általánosban megszerettük a kemény fémzenét. Kezdtünk úgy öltözködni, hogy méginkább hasonlítsunk kedvenceinkhez. Aztán észrevettük, hogy a parkban több, hasonló kinézetű srác van. Összeismerkedtünk, s kis idő után rájöttünk, nemcsak a külsőségek és a zene fűz össze bennünket, hanem más is. Szinte mindenkinek pocsék volt a családi élete. Részeges szülők, állandó veszekedések, botrányok zajlottak otthonainkban. Velem sem törődtek, szerencsére ott volt a zene és ott voltak a többiek, akik megértettek. — A környezetedben milyen reakciót váltott ki, hogy másképpen kezdtél öltözködni? — Arról jobb nem beszélni. Főképp eleinte, ha végigmentem az utcán, lefitymálóan néztek rám. Ha meg hazaértem, nem hallottam mást, csak azt, mit mondott ez, mit mondott az, hogy nézek ki, milyen a hajam, az öltözetem. Ha jártam lánynyal, az biztos, hogy metálos volt, mert a többi nem állt szóba velem. — Nem azért adódtak ilyen gondjaid, mert a metálost a csövessel azonosítják az emberek? _ — Ez így igaz. Pedig két külön kategóriáról van szó. A csöves, a csövesség az egy életforma: igénytelenséget, durvaságot takar. Ha a csöves kér egy bélást és nem adsz neki, már üt is. Ugyanakkor a metálos rendesen dolgozik, iskolába jár és szabadidejében hódol szenvedélyének. Ha a viselkedésünk hagyott néha kívánnivalót maga után, azt az alkohol számlájára kell írni. A pia és a zene segítségével feloldódunk, úgy érezzük, megszabadultunk lelki terhűnktől. — Ilyenkor aztán megvadultatok? — Ha vadak is voltunk, kiadtuk ezt az érzést magunkból a koncerten. Esetleg hazafelé a vonaton hangosak voltunk. Az utasoktól persze megkaptuk a magunkét. A legenyhébb, amit ilyenkor mondtak az volt, hogy Salgótarján alapszabály-módosítást és társult tagsági jogot kért Tanácskoztak a megyei jogú városok vezetői Detre Jenő Salgótarján alpolgármestere képviselte a megyeszékhely önkormányzatát a Szombathelyen rendezett tanácskozáson. Hazánk megyeszékhelyei közül két város, Szekszárd és Salgótarján nem rendelkezik megyei jogú város címmel. Ennek ellenére ez a két város is résztvesz a Megyei Jogú Városok Szövetségének munkájában. Ezen az ülésen Szekszárd és Salgótarján kérte, hogy az alapszabály módosításával kapjanak lehetőséget társult tagsági jogviszonyra. Ezt a kérést, javaslatot a közgyűlés elfogadta. Most már csak Salgótarján önkormányzatának kell dönteni, és a felvételt kérni. A társult tagság előnye, hogy a város bekapcsolódhat a megyei jogú városok informatikai rendszerébe, hasznosíthatja ezen városok és a szövetség tapasztalatait. Ez különösen a kommunális ellátásban, a szemétprobléma megoldásában, a tömegközlekedésben hozhat eredményt. A Megyei Jogú Városok Szövetségé Szombathelyen több igen fontos kérdést tűzött napirendre. Áttekintették az előző közgyűlés óta végzett munkát, módosították alapszabályzatukat. Elfogadták eddigi elnökük Merász József lemondását. Munkáját azzal is elismerték, hogy a „címzetes elnök” cím használatára jogosították fel. A szövetség új elnöke, Bal- say István, Székesfehérvár polgármestere. Ezzel egyidejűleg a szövetség székhelye is a dunántúli városba került. A megtárgyalt napirendek közül különösen fontos a lakáskérdés. A szövetség sajnálattal állapította meg, hogy a kormány lakáskoncepciója nem készült el. Ezért a városok sem tudnak mire alapozni. A szövetség véleménye, hogy az állam nem vonulhat ki a lakásügy finanszírozásából. Részt kell vállalnia a lakásépítésből, a bérlakások fenntartásából, felújításából. Ezt ma sem a lakosság, sem a helyi önkormányzatok nem képesek átvállalni. A költségvetésekről megállapították, hogy a városok helyzete 1992-ben súlyosbodik. Az 1991 -évi 20 %-os leértékelődés, ez évben is folytatódik. A szövetség hangsúlyozta: érdekvédelmi tevékenységükben érvényesíteni kell, hogy az állami költségvetésben kapjon nagyobb részt az önkormányzatok finanszírozása, szűnjön meg az önkormányzatok közti megkülönböztetés. Azt képviselik, hogy a megyei városok is kapjanak támogatást a megyei feladatokat is ellátó intézményeik működtetésére. Szorgalmazzák, hogy a- törvényhozás mielőbb alkossa meg az önkormányzati tulajdonba kerülő külterületek, erdők, vizek körét szabályozó (örvényt. (veres) kutyák, csövesek. — A rendőröknek nem szúrtatok szemet? — Egy alkalommal, lehetett vagy három éve, a könyvtár tájékán megállt mellettünk egy mikrobusz, tele rendőrökkel. Mindannyiunkat leigazoltattak, s mivel szemtelenek és piások voltunk, elcsattant egy-két pofon is. Én voltam a legrészegebb, meg a bandavezémek is engem tartottak, így a többieket elengedték, engem meg vittek a kijózanítóba. Az volt a szerencsém, hogy nem voltam még 18 éves, így nem tudtak ott tartani. — Sokat ittál akkoriban? — Hát elég keményen rákaptam. Volt rá példa, hogy Pestre mentünk koncertre és előtte Tarjánban megittam hét deci vodkát, meg öt sört. Mire Hatvanba ért a vonat, gallyon voltam. Pestig aztán helyre jöttem, amin úgy felbuzdultam, hogy lenyomtam ‘megint hét deci vodkát. Utána úgy cipeltek magukkal a többiek. — És a narkó? — Mivel zaklatott családi háttér állt mögöttünk, könnyen hozzájutottunk Andaxinhoz, Seduxenhez, amire elég volt kevesebb piát inni, máris jól voltunk. Aztán ott volt a szipó- zás... Egyszer, amikor Sodom koncerten voltunk, arra emlékszem, hogy rajtam a zacskó, aztán meg valaki pofozgat, ölelget és sírva könyörög, ébredjek fel, ne haljak meg. Szerencsére magamhoz tértem. Másik alkalommal, összevesztem az akkori barátnőmmel. Gondoltam bánatomban leiszom magam. Nem segített. Na, fogtam erre a a zacskót és kimentem a mezőre, egy kunyhóba szipózni. Már javában csináltam, amikor valami sötét árny jelent meg előttem, ami mintha azt mondta volna: itt fogsz megdögleni. Erre valahogy lerántottam magamról a zacskót. Kis idő múlva rágyújtottam, és az jutott eszembe, meg kéne gyújtani a kunyhót. Meg is gyújtottam belülről. .. Már elég jól égett, amikor rádöbbentem hogy én meg bent vagyok. Megint szerencsém volt, sikerült kimásznom. Az eset után nem sokkal, családom élete helyre rázódott, s onnantól kezdve nem narkóz- tam, alig piáztam, s nem jártam le a parkba. — Nem hiányoznak a régi haverok? — Szoktam velük találkozni, kérdik mi van velem, miért nem járok közéjük. Most csend és nyugalom van körülöttem. A zenét továbbra is szeretem, az öltözködésem is maradt a régi, nagyjából. Jól érzem így magam. -VallusMegtisztítják Apaj pusztát Az Állami Vagyonügynökség finanszírozásában tisztítja meg az aszódi hulladéklerakót üzemeltető kft. az apajpusztai ve- szélyeshulladék-lerakó telepet mondták el az, MTI érdeklődésére a Közép-Duna Völgyi Kömyezetvédejmi Felügyelőségen. Az ÁVÜ 120 millió forintot szán erre a célra, mert csak így tudja értékesíteni a Kiskunsági Állami Gazdaságot, amelynek része Apajpuszta. A jelentkező brit érdekeltség a megtisztítás költségeivel csökkentett áron sem kötött üzletet, csak tiszta területet haijlandó megvenni. Jelenleg a szerződés ■ előkészítése folyik, valószínűleg tavasszal megkezdődhet és a nyár végére befejeződhet az itt található hulladékok elszállítása. A veszélyes anyagokat az aszódi hulladéklerakóba és a dorogi égetőbe szállítják.
