Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

1992. február 4., Kedd BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A vadkerti zsaruk urai a helyzetnek Sajnálatos módon az egész országban egyre romlik a köz- biztonság és a közrend, szapo­rodnak a betörések és a lopások, az erőszakos bűncselekmények. A tendencia alól Ersekvadkert sem volt kivétel. Az itt lakók a saját bőrükön érezhették ennek káros következményeit, hiszen szinte heti rendszerességgel vol­tak bűncselekmények. A község vezetői és polgárai gondoltak egy merészet és elha­tározták, összefogással megál­lítják ezt a negatív folyamatot. Elképzelésükhöz jelentős segít­séget kaptak a balassagyarmati rendőrkapitányságtól. Az előzmények még 1990 novemberére nyúlnak vissza, amikor a betörések és a lopások visszaszorítására megalakítot­ták a vagyonvédelmi egyesüle­tet, mely jelenleg 125 tagot számlál. Közülük néhányan minden éjjel járőrszolgálatot teljesítenek a településen. 'Fel­keresnek minden exponált he­lyet, minden gyanús mozgásra odafigyelnek, ami már önma­gában is visszatartó erőt jelent. A falu vezetői azonban nem elégedtek meg ennyivel, s 1991. január elsejétől egy fővel növel­ték a körzeti megbízottak szá­mát, akiknek a letelepedését szolgálati lakással is segítették. Sőt, a múlt év októberétől egy állandó kihelyezett járőrrel elér­ték, hogy mindig van rendőr­ségi felügyelet a 4200 lakosú te­lepülésen. A járőr alkalmazásá­nak „tulajdonjoga” évi 600 ezer forintjába kerül az önkormány­zatnak, ám vállalja a kiadást. A rendcsinálás aktív résztve­vője Doman László zászlós, a helyi rendőrség egyik körzeti megbízottja, akinek már a meg­jelenése is tekintélyt paran­csoló. Elmondta, a nehezén már túl vannak, ezután a kialakult rend megőrzésére kell töreked­niük. Amelyet folyamatos jelen­léttel és rendszeres ellenőrzés­sel kívánnak biztosítani. Megítélése szerint meglehe­tősen humánusak a törvényeink, a büntetőeljárás hosszadalmas, és nagyon sokszor figyelembe veszi az enyhítő körülményt. Ezzel lehetőséget adnak az el­követőknek a felelősségrevonás elkerülésére. Kevésnek tartja a járőrözők számát, mivel nagy az ellenőrizendő körzet. Ugyanakkor elégedett a la­kosság és az önkormányzat tá­mogatásával. Az együttes cse­lekvés és áldozatvállalás ered­ményeként a faluban szinte tel­jesen megszűntek a betörések és a lopások. A garázdákat is rövid úton lefülelik. Beszélgetésem során azt éreztem: Érsekvadkert lakói tisztelik és becsülik a rend őreit. Bíznak bennük, mert tapasztal­ják munkájuk hasznosságát, s a rendőrök szeretnék ezt a tiszte­letet meghálálni. Úgy gondolom, jó érzés eb­ben a községben rendőrnek és lakónak lenni egyaránt. Példájukon a megye más ön- kormányzatai is elgondolkod­hatnak. (Keti) Német és testnevelés Balassagyarmat. A Dózsa György Általános Iskola az 1992-93-as tanévben szakosí­tott tantervű német nyelvi és testnevelési osztályokat indít a leendő elsősök számára. Ezekben az osztályokban megnövelt óraszámban tanul­hatják a diákok a német nyelvet, illetve vehetnek részt sportfog­lalkozásokon. A testnevelési osztályban tanulók a városi sportiskolában többféle spor­tágban bontakoztathatják ki ké­pességeiket. A jelentkezők al­kalmassági vizsgán vesznek részt, melyre testnevelésből március 3-án és 5-én (pótfelvé­teli: március 10), németből március 4-én és 6-án (pótfelvé­teli: március 11) kerül sor. Je­lentkezni az iskolában lehet. Százan vonulnak februárban Kiskatonák a határon Viszik megint a fiúkat. Megírtuk, hogy a Balassa­gyarmati Határőr Igazgató­sághoz tartozó (kétszázhárom kilométeres) határszakasz őrizetéhez ismét alkalmazni fognak besorozott kiskatoná- kat. Az első fiúk már febru­árban bevonulnak. Májusig tart a kiképzésük, utána az új akciószázadok zászlaja alatt a határőrizeti szempontból ve­szélyes szakaszok strázsálá- sára vetik be őket. Miért viszik megint a fiúkat? Hiszen még csak tavaly volt, hogy errefelé is áttértek a vegy­tiszta, hivatásos őrizetre. Meg­sokasodtak a határőrizeti felada­tok, így szól az indoklás. Lu­kács József ezredest, a balassa­gyarmati igazgatóság parancs­nokát megkértük, magyarázza el konkrétan, hogy miért van ismét szükségük sorállományra. — Azzal kezdeném - mondja -, hogy miért vezettük be tavaly a hivatásos őrizetet. Orszá­gunkban nagymértékben meg­nőtt a migrációs folyamat, első­sorban délkeletről, ami eleinte északnyugatnak, később már felénk is irányult. Másrészt a nemzetközi bűnözés elleni fel­lépés, valamint a határterülete­ken adódó különféle, határ­renddel összefüggő feladatok igényelték azt, hogy a határőr­ség változtasson egy kicsit a régi szemléletén. Második éve előkészületben van az államha­tárról szóló törvény. Ez olyan jogokkal ruházná fel a határőr­séget — nyomozó-, szabálysér­tési, államigazgatási, menekül­tügyi hatósági eljárások — me­lyeket ellátni a tizenkéthónapos sorkatonai szolgálat rendszeré­vel nem lehet. Ezért kellenek a hivatásos határőr őrsök és határ- forgalmi kirendeltségek.-—Most azonban ismét jön­nek a fiúk... — Ne essék félreértés. A hi­vatásos határőrök alaposan fel­készült szakemberek, s feladata­ikat kiválóan ellátják. De a ten­nivalók sokasodnak. A határőr­ségre háruló nemzetbiztonsági, honvédelmi, közrendészeti fel­adatok elvégzéséhez már nem Visszatér az „öreg” járőr voltunk elegen. Ezért született meg a döntés, hogy a hivatáso­sok tehermentesítésére, külön­leges felkészültséget nem igénylő feladatok ellátására, ismét sorállományt vonunk be. Rendészeti akciószázadokba szervezzük őket. — Hallhatnánk még arról, hogy önök milyen mennyiségű feladatnak vannak „kitéve" ? — Tavaly több mint hatmil­lió ember okmányát és közel másfélmillió járművet ellenő­riztünk közúti és vasúti határ- forgalmi kirendeltségeinken. Járőreink 1991-ben egészen pontosan ezerkilencszáznyolc- vanöt határsértőt fogtak el. Ér­demes lehet megemlíteni, hogy ugyanez a szám 1988-ban het­venöt fő volt. A határsértések több mint kilencvenkét száza­léka kifelé irányul. A múlt év­ben, ilyen „minőségben” hu­szonhárom ország állampolgá­raival találkoztunk. Túlnyomó többségük anyagi okok miatt vágott neki a határnak. Ezer­négyszáz főt hivatásos határőre­ink maguk fogtak el, több mint ötszázat együttműködve a szlo­vák kollégákkal és a rendőrség­gel; a lakosság negyven elfo­gáshoz nyújtott segítséget. — Mivel foglalkoznak majd az akciószázadok? — Ahogy már elhangzott, a határőrizeti szempontból veszé­lyes szakaszok őrizetében vesz­nek részt a sorállományú fiata­lok. Mely szakaszok ezek? Ta­valy Szobon közel hatszáz, Let- késen csaknem ötszáz, Salgótar­jánban háromszázötven határ­sértőt fogtunk el. Ezeknek a szakaszoknak a határsértők által leggyakrabban használt irá­nyokban, áthaladási csomópon­tokon, a legvalószínűbb áthala­dási időszakban alkalmazunk sorállományt: kizárólag hivatá­sos határőrök irányításával dol­goznak majd a fiatalok, és semmiképpen nem vesznek részt azon feladatok ellátásá­ban, amelyek hatósági jogkör gyakorlását feltételezik. — Hány fiatal vonul be? — Két ilyen századot állí­tunk fel, ez a munka a február végi bevonulással kezdődik el. Egy-egy ilyen század nyolc­van-száz főből fog állni, de ezek kiszolgálásához szükség van egy kiképzőszázadra és egy ellátószázadra is. Negyedéven­kénti bevonulásunk mindig száz fiatalt érint. — Honnan vonulnak be a kiskatonák, s vajon ók is válo­gatott legények, mint elődeik? — Az állomány Pest megyé­ből, Nógrádból és Borsod- Abaúj-Zemplénből vonul be. A hadkiegészítő parancsnoksá­gokkal visszaállt a régi kapcso­lat. A sorozásokon részt ve­szünk és igyekszünk kiválo­gatni azokat, akik a mi sajátos feladataink elvégzésére alkal­masak. Szeretnénk legalább százhetven centi magas, jó fel­építésű, önvédelmi sportokban jártas, lehetőleg határterületen élő fiatalokat bevonultatni. —A sorállomány újbóli al­kalmazása csupán átmeneti ál­lapot, vagy most már berendez­kednek erre? — Szeretnénk, ha ez az álla­pot nem sokáig maradna fenn, de elnézést, nem vagyok meg­áldva jóstehetséggel. A mostani helyzetet viszont kezelni kell, az elöljáró szervek azért döntöt­tek a rendészeti századok rend­szerbe állítása mellett. Balás Róbert „Mindig öröm másokon segíteni” A mentősök (balról): Róza János, Varga László, Matyóka Ferenc Engem mindenkor szoron­gással tölt el az úticélja felé vij­jogva robogó mentő látványa. Óhatatalanul eszembe jut a harmincegynéhány évvel ez­előtt elhunyt nagyanyám, aki egy verőfényes tavaszi nap dél­előttjén olyan súlyos égési sérü­léseket szenvedett odahaza, hogy hiába jött érte a fehér ko­csi és szállította kórházba, né­hány nap múltán meghalt. Talán érthető, ha kissé tar­tózkodva léptem be az Országos Mentőszolgálat berceli mentő- állomásának kapuján. Az udva­ron menetkészen állt a Nysa, s a szolgálati helyiségben hárman ültek. Kérésemre szívesen vál­lalkoztak a röpke beszélgetésre. — Bevallom, kezdetben csak azért jöttem erre a területre dol­gozni, hogy a katonaságnál fel­cser lehessek — kezdte a 16 év­vel ezelőtt történteken moso­lyogva Varga László. — Tudni­illik gépipari technikumot vé­geztem. Ám később annyira megszerettem ezt a munkát, hogy maradtam. Elvégeztem az egészségügyi szakközépiskolát, majd az egy éves mentőszaká­polói tanfolyamot. A mindössze 20 éves Róza János vette át a szót: — Én tudatosan készültem az egészségügyi pályára. Az egészségügyi szakközépben érettségiztem, s most járok a szakápolóira. A csapat harmadik tagja, Ma­tyóka Ferenc következett: — Gépkocsivezető a szak­mám. Lacival egyidőben kezd­tem, régóta együtt „kocsizunk”. Mondtam a mentősöknek, bi­zonyára jónéhányszor volt ré­szük „meleg helyzetekben”. — Jómagam már több szülést is levezettem — közölte a szak­ápoló. — legutóbb múlt szombaton volt szükség a segít­ségemre. Egy káliói kismama útban a pásztói kórházba, Erdő- tarcsán szült meg a kocsiban. Nem volt könnyű eset, hiszen burokban született a pici, a köl­dökzsinór a nyakára csavaro­dott. Ennek ellenére minden rendben ment, s egy 2600 grammos aranyos kislányt segí­tettem a világra. Mint megtudtam, korántsem leányálom a mentősök élete. Egyhuzamban 12 órát vannak szolgálatban, utána 24 óra pihe­nés illeti meg őket. Náluk nem számít, hogy éppen karácsonyt, vagy húsvétot mutat-e a naptár, várja őket a község szélén lévő mentőállomás. Hiszen bármikor szükség lehet a közreműködé­sükre. Megkérdeztem vendéglátó­inkat, miért vállalalják a nem kevés lemondással járó mentős­sorsot? — Nem a pénzért, az bizo­nyos — válaszolta a „rangidős” Varga László. — Nekem pél­dául hozzávetőlegesen 12 ezer forint a havi tiszta fizetésem, ebben az ikerfiaim után járó gyereksegély is benne van. Ügy gondolom, mi mindannyian azért vállaljuk a mentőséletet, mert nagyon jó érzés, mindig öröm másokon segíteni. A társai egyetértőén bólogat­tak. .. kolaj — rigó Életmentés a nyírjesi tóból Forró nyári nap volt Balassa­gyarmaton 1991. augusztus ki­lencediké. Emberek ezrei me­nekültek a nap heve elől az ár­nyékba. Több százan a nyírjesi tó mellett kerestek felüdülést - köztük az alábbi (kis híján vég­zetes) történet hősei: Újvári Jó­zsef, a balassagyarmati kórház műtőse, és a pillanatnyilag munkanélküli Szabó Zoltán. — Kártyáztunk a vízparton — emlékeznek vissza az ese­ményekre —, amikor hirtelen segélykiáltások törték meg a csendet: „Beleesett valaki a vízbe!” Először persze, el sem akartuk hinni, mert gyakori „szórakozás” arrafelé, hogy ef­félékkel riogassák a napozókat, azonban jónéhány másodperc után a kétségbeesett hangokat már mindenki komolyan vette. Akik jó úszók voltak, azonnal megpróbáltak a bajbajutott se­gítségére sietni. — Egy 8 éves kisfiú a hatmé­teres vízbe csúszott a gumimat­racról - emlékeznek tovább. - Éppen nem figyelt rá senki, * ezért már csak az üres matrac tűnt fel mindenkinek, amelyi­ken korábban látták. Addigra- Takács Attila (így hívják a gyermeket) tüdeje megtelt víz­zel, s így gyorsan elmerült a víz alatt. Nekünk nagy szerencsénk volt: ahogy megkíséreltük a mentést, Laska (ez Szabó Zol­tán beceneve) nemsokára így kiáltott fel: megvan a gyerek! Hatalmas szerencséjük volt. Hat méter mélyről, az iszapból húzták ki az eszméletlen kis­fiút- aki már nem lélegzett... Az igazi harc ekkor kezdő­dött az életéért: jó volt a bajban, hogy két egészségügyben jártas személy volt a megmentő. (Ko­rábban Szabó Zoltán is a gyar­mati kórházban dolgozott.) A víztől megszabadították a tüdőt, aztán kerítettek egy Trabantot, amin még irányjelző se volt, de ez nem számított: Újvári József végig pumpálta a gyermeket (már ő is alig bírta erővel), s egyetlen fürdőnadrágban két­ségbeesetten kiáltott kollégái­nak: rohanjatok, egy gyermek életveszélyben van! A kórház sebészetén dr. Ján Huba és dr. Frankfurter Zsuzsa vette gondjaiba a beteget, akit azonnal az intenzív osztályra szállítottak, s a gondos orvosi kezelésnek köszönhetően ha­marosan visszanyerte eszméle­tét, majd lassan az egészségét is. Két megmentője többször felkereste a kórházban, bár a kis Zoltán érthetően nem emléke­zett, mi történt vele. A lényeg, hogy ezt a borzalmas kalandot végül agykárosodás nélkül, si­mán megúszta. Már csak rossz emlék számára az egész... A két életmentő a közelmúlt­ban vehette át az emlékérmet, s a vele járó pénzjutalmat. De nem azért tették: baj volt, ők „csak” segítettek. Megmentet­ték egy kisfiú életét. És a szülő­ket egy örök életre kiható tragé­diától. .. Balázs J. Balassagyarmat és környéke Településterv • Patak. Településrendezési tervet készíttet a falu vezetése a buszmegálló környékére, s en­nek birtokában szépítik majd meg a területet. A programot a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei dolgozzák ki, akiknek a kezemunkáját az álta­lános iskola bővítésének doku­mentumai is dicsérik. Már lehet lőni • Herencsény. Ötvenkét-ezer forintjába került az önkormány­zatnak az egykori MHSZ utód- szervezetének, a Magyar Tech­nikai és Tömegsport Szervezet­nek a beindítása. A lőtér újbóli engedélyeztetéséért 15 ezer fo­rintot kértek, ugyanennyit kel­lett „leszurkolni” a fegyver­szoba bérleti díjaként, s a tizen­hat kispuskát darabonként 2 ezer forintért lehetett „megvál­tani”. Most már tehát lehet lőni! A nyelvoktatásért • Terény. A helyi általános is­kola pályázaton 40 ezer forintot nyert a Pro Renovanda Kultúra Hungáriáé Alapítványtól, a nemzetiségi anyanyelv oktatása címén. A soknak nem nevez­hető pénzt magnó, nyelvi táb­lák, diagrammok, szakkönyvek vásárlására fordítják. Cipész kerestetik • Bércéi. A községben a vál­lalkozókat az erkölcsi támoga­tás mellett ingyen telekkel és adókedvezménnyel segítik, en­nek ellenére nem teng túl a vál­lalkozókedv. Problémát okoz, hogy nincsen cipész a faluban. Ha jelentkezne egy szakember, csak jelképes, minimális ösz- szeggel kellene adóznia. Rendőrségi fogadóórák • A körzeti megbízott rendőr minden hét keddjén a magyar- nándori KMB-s irodán, szerdán a szandai polgármesteri hivatal­ban, csütörtökön a mohorai polgármesteri hivatalban, va­sárnap a cserhátsurányi KMB-s irodán délelőtt 8-tól 10 óráig várja az ügyes-bajos kérdések­kel hozzáfordulókat. Kis kút, kerekes kút Drégelypalánk központjában új „köntöst” kapott a kerekes közkút. A házikó mutatós, de a víz errefelé is nitrátos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents