Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-27 / 49. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. február 27., csütörtök Jánoska A gazdagok utcáján szuszogtam fölfelé. Középtájon egy cigánygyerekkel akadtam össze. Ot éves lehetett, kopott ruhájú. Egy hatalmas konténerben turkált a szemét közt.-Mi a neved, kisfiú?- János. Danyi János.- Mit keresel?- Szatyrot. De már sikerült is találnom.- Minek az neked?- A játékoknak. Csak akkor vettem észre, hogy játékok hevernek a földön mellette. Agyonkoptatott holmik, babák a konténerből.- Kisfiú vagy és babázol?- Az a testvéremé, Ágié.-És az a fületlen mackó, a horpadt búgócsiga?- Istvánkáé és Lajoskáé.- És a kopott csörgő?- Marikáé... Ő még kisbaba.- Itt egy billenős műanyag- autó, aminek csak három kereke van. Ez ugyan kié?- Az az enyém - mosolyodon el.- Hányán vagytok testvérek? Az ujjaival mutatta, hogy öten. Egy kőhajításnyit sem hald- tam, mikor gúnyos kiáltások ütötték meg a fülemet hátulról.- Cigánymentes övezet! Tűnj el az utcánkból! Egy sápadt bőrű gyerek kiabált, és ráncigálta Jánoska sza- tyorját, szórta szét a játékokat. Aztán szaladt az apjához, mint aki jól végezte dolgát.-Ejnye no, mit csináljak? Álljak le veszekedni a gőgös papával meg az elkényeztetett fiával? Mit érnék vele? Visszaballagtam, és csendben szedegettem össze a szétszórt játékokat, a szipogó kisfiúnak. Nagy Zoltán A Bartók Rádió -nevéhez méltón - elsősorban az úgynevezett komolyzenei műsoroknak ad helyet, ezért, - no meg a vételi lehetőségek miatt is - kevesebben hallgatják, mint a jóval éltesebb korú „társait”. Pedig olykor érdemes odafigyelni a Bartók kínálatára is, hiszen a rádiós struktúraváltozás óta a zenei csemegéken kívül prózai különlegességek is fellelhetők benne. Ilyen újdonság a Szalon című vasárnap délutáni magazin, amely főleg a kulturális témák iránt érdeklődőknek jelenthet kellemes - egy órányi — igényes kikapcsolódást, szórakozást. A Szalon egyik legutóbbi számának sikeres pályamódosítók voltak a vendégei. Kevésbé ismert nevű színészek, írók nyilatkoztak megváltozott munkájukról, életükről. Közöttük volt Fáber András is, aki (micsoda véletlen!) jó negyedszázada egy budapesti középiskolában éppen annak a Vágó Istvánnak volt az osztályfőnöke, aki most műsorvezetőként faggatta. Mégis Fáber nem annyira személye, mint inkább pillanatnyi foglalkozása és mondandója miatt kelthetett jogos érdeklődést. Ő ugyanis főszerkesztő, de nem akármelyik lapnál: a Playboy magyar változatánál. Ide „leküzdöttem magam” - mondta, érzékeltetvén azt a közfelfogást, előítéletet, amely az úgynevezett jobb érzésű emberekben egy szexújságként nyilvántartott kiadvánnyal kapcsolatban még manapság is fellelhető. Pedig - mint Fáber szavaiból kitűnt - ez a Playboy nem az a Playboy. A főszerkesztő egyetlen dolognak - a minőségnek - akar elkötelezettje lenni. Jó néhány évvel az emberiség egyik legostobább ellenreklámja - hogy tudniillik a Coca Cola öl, butít és nyomorba dönt - után mégiscsak különleges dolog, hogy Magyarországon egy olyan Playboy készül, amelyből a pragmatista elvű amerikaiaknak is van mit tanulniok. Nevezetesen az európai — s benne a magyar — kultúra többezer éves érzékenységét. S még valami: ha a Playboy az USA-ban dinamizmust, áttörést jelentett a konformizmushoz képest, nálunk eszköze lehet az indulatok megfékezésének. S végül is mindegy, hogy mi módon, csak csituljon már végre az acsarko- dás! * * * De régen is volt már ilyen alkalom, amelynek őszintén örülhetnek a kultúra, a művészet, jelesül az irodalom barátai. A Szépirodalmi Nemzeti Könyvesház Alapítványról és a televízióban vasárnap élő adás keretében közvetített verses matinéról van szó. Nagyszerű vállalkozás, hogy valaki manapság - amikor fércművek, talmi kiadványok árasztják el a könyvpiacot - felvállalja a klasszikus magyar irodalom kiadását. S mint Szentmihályi Szabó Péter író, az akció egyik kezdeményezője, gesztora mondotta volt, megoldódni látszik az a több évtizedes nagy gond is, hogy a felnövekvő nemzedékek folyamatosan hozzájussanak nemzeti lite- ratúránk alapvető értékeihez, s mindig megtalálják e -közel sem unalmas - műveket a könyvesboltokban. A családi könyvtár jellegű sorozat első száz kötete a költészet és az elbeszélő széppróza legjobb alkotásaiból nyújt válogatást, majd a dráma, az esszé, a kritika kerülne sorra. A feltételes mód azért indokolt, mert ki tudja, hogy a mai világban szánnak e az emberek minimum kétszáz-kétszáz ötven forintot a klasszikus irodalom egy-egy darabjára, nem is beszélve a sorozat egészéről, amely a papír- kötéses olcsóbb változatban is több mint húszezer forintba fog kerülni. A „reklámozott” nemes ügyhöz méltó volt a Nemzeti Színházból közvetített televíziós műsor is. Ady, József Attila, Pilinszky, Radnóti, Tóth Árpád, Vass István, Weöres Sándor versek, Márai, Örkény prózák hangzottak el, szép beszédű, kitűnő előadóművészek (Béres Ilona, Csikós Gábor, Kertész Péter,Sinkovits Imre, Zolnay Zsuzsa és mások) előadásában. A Bojtorján Együttes néhány irodalmi mű megzenésített változatával járult hozzá a színvonalhoz. Altorjai Anita kulturált műsorvezetőnek, riporternek bizonyult. Most már tényleg „csak” az szükséges, hogy a közönség is bizalmába fogadja a Nemzeti Könyvesház gondolatát és felkarolja e küldetésszerű kezdeményezést.- csongrády Csütörtököt mondunk Mottó: „A botrány nyomán szétfröcskölő trutymóból kinek több, kinek kevesebb tapad a ruhájára.” (A valószínű elosztás törvénye Murphy törvénykönyvéből) A biztos lepusztulás irányába tendál szokásos csütörtöki egyenlegünk képzeletbeli grafikonja, nehogy elfeledjük kedvenc klasszikusom ama mondását, mely szerint csak hibák léteznek - ha javulni látod a dolgokat, valami felett elsiklottál. Pedig Murphy családfáján egyetlen magyart sem lehet felfedezni... Apátia, 1992. A belső menekültek kérdése sajátságosán magyar probléma. Komoly ténymegállapítás, hogy a nyolcmilliós kisebbség, és a törpe többség (európai embernek ez kicsit zavaros lehet) menekül ebben az országban. Apátiába. Rövidesen ez lesz a legnagyobb lélekszámú magyar „település”! S ha a dolgok így mennek, lassan az egyetlen. Kisbér esete önmagáért beszél. Az embereknek elegük van abból, ami itt politika címén történik. Ezért nem mennek el a választásra, ami pedig egy-egy alkalommal milliókba kerül. Az sem taszítja őket a kétségbeesésbe, ha az ominózus képviselőválasztást a két év múlva amúgy is szükségszerű procedúráig kéthavonta meghirdetik. Kisbéren ezt úgy fogják fel, hogy eggyel kevesebb képviselőt kell szidni a nem túl népszerű intézkedések meghozatala után - ha egyáltalán meghozzák azokat, lévén a nagyszámú jelenlét nem erős oldala a T. Háznak. A (kis)bérből és fizetésből élő (nem) választókat az Antall—'Torgyán csata sem közelítette a politikához. Torgyán vezérnek elege lett a koalícióból, ezáltal milliók előtt bemártotta pártelnök „kollégáját”, hogy ne bomlassza az ő kisgazdáit mindenféle ingyen bableveses BNV-pavilonba szervezett rendezvénnyel, amire ezrek zarándokoltak, vajh’ ki tudja, kiknek hívó szavára. Pártelnök-miniszterelnökünk még azon melegében csípőből tüzelve azt válaszolta a ki tudja hány tagú párt elnökének, hogy ez koholmány, már csak azért is, mert a tömegek toborzásával vádolt párt (nevezzük az egyszerűség kedvéért MDF-nek) kasszája nem olyan gazdag, hogy többezer ingyen bablevesre futná. (Szép kilátások egy tűzön-vízen át megpályázott nyakunkon lévő Világkiállítás előtt...) E sorok írásakor (1992. február 26. 10.58 óra) nem tudni ki kivel van. Persze a dátum nem jó, mert e helyzetben az ezredmásodpercek is jelentőséggel bírnak. S amíg azt sem tudjuk, melyik pillanatban ki kivel, milyen önös, vagy csoportérdekektől vezérelve merre tart, addig egyetlen irányba menekül az ország: apátiába. Balázs József Hogyan adózzunk? Egy jeles évforduló alkalmából A nagyszalontai Arany János múzeum A csonkatoronyból lett az emlékmúzeum Százhetvenöt esztendeje, 1817. március 2-án született Arany György és Megyeri Sára fia, János, akiből egyik legnagyobb epikus költőnk vált. Nagyszalontán, a városközponttól alig tíz percnyi járásra, a helység költőóriásáról elnevezett utcáján találkozunk az Arany-portával. Valamikor a nagy költő szülőháza, a "bogárhátú öreg ház" állt itt, mely 1822. áprilisában, a híres Bajó—tűzkor leégett. Ma egy hasonló típusú parasztház tárul elénk; az utcára néző két ablaka között emléktábla hirdeti a hely jelentőségét. A városközpont szélén van egy épület, amellyel és Petőfi is találkozott. Ők, akárcsak a sza- lontai nép, Csonkatoronynak becézték az akkor még valóban csonka tornyot; mely 1899. óta Arany János Emlékmúzeum. A torony közvetlenül az 1636-os szalontai csata után épült. Ekkor a szalontaiak nagy csapást mértek a törökre, s e diadal után kezdtek hozzá az építkezéshez. Viszont a kész torony nem sokáig állt. Tetőzete 1658- ban leégett, és több mint kétszáznegyven éven keresztül „levett kalappal tisztelgett" a hajdúfészek lakói előtt. Végül 1899-ben Vajdahunyad várának egyik tornyáról mintázott sisaktetőt kapott. Ma az ötszintes épület földszintje várostörténeti kiállítóterem, a négy emelet pedig irodalmi múzeum. A bejárati ajtó fölött Arany János életnagyságú ülőszobrával találkozik tekintetünk. A szobor Kolozsvári Szeszák Ferenc alkotása. Ahogy belépünk Bocskai István pillant ránk Éder Gyula festményéről. Előtte a terem közepén a régi hajdúfészek kicsinyített mása. Ettől balra a falon Petőfi 1847-es rajza a toronyról. Majd a város címere következik. Rajta egymással szemben az oroszlán és a sas. Az „állatok királya” a szalontaiakat, a sas pedig a Habsburg-házat jelképezi. A szembenállás azt is jelzi: Nagyszalonta nem akar idegen kézre kerülni. Jobbra a város kiváló szülötteinek a tablója látható, Arany Jánossal az élen. De a nagy költő társaságában ott van: Földi János, Lo- vassy László, Arany László, Zi- lahy Lajos és Sinka István is. Az első emeletől időrendi sorrendben követhetjük figyelemmel Arany életét. Koszorús költőnk szülőházának makettjével indul az irodalmi rész anyaga. Aztán Hóra Coriolan festményéről a bogárhátú öreg ház konyhája tárul elénk. A tűzhely előtti hamuba első betűit rajzolja Arany. Mindössze néhány év telik el az első betűtől az első fennmaradt verspróbálkozásig. „Ha akarod tudni IEz a könyv kié légyen/ Az Arany Jánosé /Ki sokáig éljen." - hangzik az egyik vitrin üvege alól a nyolcéves kisdiák rímpáros megszólalása. A szalontai tíz általános utáni 1833/34—es debreceni diákságának emlékét a diákláda, fénykép, írásos dokumentum bizonyítja. Szintén írásos tanúvallomás árulja el a fiatal Arany színészkedését és másodjegyzői hivatását. Az országos hírnevet meghozó Toldi közepette érünk a második emeletre. Itt a Toldi "folytatásaként" Petőfi „Toldi írójának" címzett első levelének fénymásolata tárul elénk. Majd fotók következnek: és Szendrei Júlia arcképe. Petőfi első ajándéka, a réz kávéfőző egy vitrin üvege alól kínálja magát. Itt található Aranynak a forradalmi kormány belügyminisztériumába, fogalmazói állásra való kinevezése is, Szemere Bertalan aláírásával hitelesítve. Mellette Puskás Sándor Aranyt és Petőfit ábrázoló szobra, gipszből. Fotók, dokumentumok halmazai Arany nagykőrösi éveiről, illetve a Magyar Tudományos Akadémiához fűződő kapcsolatáról regélnek. S mivel Nagykőrösről is, Pestről is Arany gyakran haza vágyott, egy életnagyságú festmény következik a költőről, háttérben a Csonkatoronnyal. A kép Éder Gyula munkája (1907-ben készült, Arany János születésének 90. évfordulójára). Majd költői, illetve műfordítói tevékenységének nagyobb állomásai mellett fut el tekintetünk. Az Arany haláláról szóló gyászhír, és fiának apja halálára érkezett néhány részvéttávirat zárja a második emelet anyagát. A harmadik emelet Arany László, Arany Juliska, Arany János és Arany János né (Ercsey Juliánná) arcképével, valamint az 1859-ben Arany Juliska eljegyzésén készült családi fotóval fogad. Jobbra a költő dolgozószobájának bútorai, melyeket fia, László már 1885-ben hazahozatott Pestről. Még az év június 6-ától az Emlékmúzeum megnyitásáig, abban a nagyszalontai református iskolában voltak megtekinthetők ezek a bútorok, melyben Arany előbb diá- koskodott, majd tanított. Az alkalmi heverő fölött találjuk Barabás Miklós festményét Arany Jánosról. Ez a legértékesebb az összes Aranyról készült festmények közül, ugyanis ennek maga a költő ült modellt. Abban az időben, amikor Nagykőrösön tanított Nagyszalonta városa kérte fel az akkor már országos hírnévnek örvendő szülöttét, hogy legyen hajlandó huzamosabb időre felutazni Pestre, s ott modellt ülni Barabás műtermében. Aranynak szinte egy teljes nyári szünideje ment rá. A későbbi képek viszont vagy ez alapján, vagy fotók alapján készültek. A negyedik emeletre vezető feljáró előtt találjuk azt a fotelt, amelyikben 1882. október 22- én elhúnyt a költő. A negyedik emeleten kéziratok, könyvek, dokumentumok őrzik művészetét, valamint műfordítások sokszorozzák életművének halhatatlanságát. Nagyszalontán a költő szellemiségét csaknem négy évtizeden keresztül az Arany János Irodalmi Kör tartotta ébren. Ma utóéletéről a tavaly októberben újjáalakult Arany Émlékegyesü- let gondoskodik, mely a költő születésének százhetvenötödik évfordulója alkalmából, március 2-án leplezi le Arany János köztéri szobrát, amely a nagyszalontai származású Kiss István szobrászművész alkotása. Magyari Barna Vámosi Nagy Szabolcs, az APEH főosztályvezetője ezúttal arra a kérdésre válaszol, hogy mi számít valóban adómentesnek? A KST-betét, az iskolai takarékbélyeg, az átutalási betétszámla, a látraszóló takarékbetét, a látraszóló csekkszámlabetét (ide nem értve az egyéni vállalkozó vállalkozási bankszámláját), a devizaszámla kamata (!), valamint az ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét kamata, ha a betét összegét lakás vásárlására, építésére, bővítésére használják fel. Az 1988. I. 1-ét megelőzően kibocsátott kötvény és vagyonjegy kamata, illetőleg osztaléka továbbra is adómentes maradt. 1992. évtől adómentes a Kossuth-díjhoz, a Széchenyi- díjhoz, az Életmentő Emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a nemzetbiztonsági szolgálatot teljesítő miniszter által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű) értékéből a Kossuth-díj- jal járó pénzjutalom 1/10 részét meg nem haladó összeg. A jogszabályban vagy az 1987. január 1. napjától megállapított természetbeni jutattás - ide értve annak pénzbeni megváltását is - 1989. VII. 1. napja előtt természetben megállapított mértéke mentesül adó alól, a háztáji és illetményföld juttatással együtt. Változatlan a falusi turizmusai kapcsolatos évi 300 ezer forint árbevételig terjedő adómentesség. Az ingatlan, illetőleg vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem tíz éves adó- mentessége csak azokban az esetekben érvényesül, ahol az értékesített ingatlan, vagy vagyoni értékű jog megszerzése 1982. január 1. előtt történt.
