Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. február 26., szerda Ez az épület még a hatvanas években látható volt a városközpontban 125 éves a MÁV első vasútvonala II. A személyvonat is csak átrobogott Az 1867-ben átadott vasút­vonalon a Tarján-patak völgyé­ben haladva átrobogott Salgó­tarján nyagyközségen mind a személy, mind a gyorsvonat. Ez a mai utazóknak talán hihetet­lennek tűnik, de tény, hogy a községben csupán 1913-ban épült meg a vasútállomás. Létesült ugyan a mai Salgó- tarján-Külső állomás helyén két állandó épület és két raktárhe­lyiség. Akkoriban azonban úgy gondolták, hogy Salgótarjánnak és Pálfalvának (Pálfalva és Andrásfalva 1909-ben egyesült, 1910-től szerepelt Zagyvapál- falvaként) elegendő lesz egy közös állomás, ezért a két köz­ség között félúton építették azt fel. A bányászat érdekét a vas­útépítkezésben az a tény is mu­tatja, hogy a vasútvonal egyik állomása a baglyasi-pálfal- vai-forgáchi bányákhoz Salgó­tarján déli pontján, a végállo­más 1871-ig pedig az északi végpontján, a József-rakodónál épült meg. Negyven évig okozott gondot a községben a vasútállomás színhelye. Jó példa erre, hogy amikor Ferencz József 1880. október 17-én átutazott Salgó­tarjánon, a Külső állomásnál állt meg csak öt percre,- hogy fogadja a tisztelgőket, Zem- linszky Rezsővel az élen. Mivel Salgótarján község há­zaitól mintegy 3,5 km-re volt az állomás, ezért ha valaki utazni szeretett volna, akkor vagy vál­lalta a közel egy órás gyaloglást esőben, sárban, hóban csomag­jaival, vagy jobb esetben - tehe­tősebb lévén - kocsit fogadott, ha kapott. A megrendelt kocsi alapdíja 1 K.20 fillér, szemé­lyenkénti díj pedig 60 fillér volt. A Salgótarjáni Lapokban is­mereteink szerint 1903-ban ve­tették fel a község belterületén építendő vasútállomás kérdését, amit hamarosan 1904. októbe­rében a nagyközség vezetői is felkarolták. Ezekben az évek­ben már a Vadász Szállóval át- ellenben lévő vasúti őrház mel­lett szerettek volna egy pavilon­szerű épületet emelni, hogy a gyorsvonat kivételével a sze­mélyszállító vonat is megálljon a községben, ne csak a vegyes­vonat. Ekkorra Salgótarján már 14.000 lelket számláló, ipari és kereskedelmi központi funkciót betöltő nagyközség volt. A ket­tős vágányú vasútnak a község területén több olyan pontja is volt, mely könnyen megköze­líthető lett volna felvételi épület létesítése céljából. A nagyközség vezetői 1907-ben a piactéren lévő köz­kút és vasútvonal közötti terüle­tet ajánlották fel megállóhely céljára. Az ügy fontosságára való tekintettel Jankovich Mar­cell országgyűlési képviselő 110.000 utas érdekében inter­pellált Kossuth Ferenc közleke­dési miniszternél. Az évtizedes kérelem eddig ugyanis az ál­lamvasutak érdektelensége mi­att hiúsult meg. Szerintük a kí­vánság csak az utazó közönség (sic!) szempontjából jogosult, de a kívánság teljesítése a sze­mélyforgalom emelését nem idézné elő, csak a forgalmat te­relné át egy másik megállóhoz. Tehát a község, mely eddig semmiféle állami kedvezmény­ben vagy előnyben nem része­sült, ipartelepeinek áruforgalma és termelése révén jelentős hasznot hajtott az államnak és közvetett formában az állam- vasútnak. Ennek ellenére mégis úgy vélték, hogy a község saját költségén emeljen magának ál­lomást, ahol majd csak a sze­mélyvonatok fognak megállni. Az érdekeltek nem nyugod­tak bele a kérdés ilyenformán történő elintézésébe, hanem tervezni kezdtek. Úgy vélték, hogy az akkori állomás marad­jon meg teherpályaudvarnak, a személyforgalom felvételére szolgáló megállóhely a község által átengedett területen, bent a községben, a jelenlegi piac kö­zelében létesüljön. (Felmerült még az acélgyári vágány elága­zásának szomszédságában való építés lehetősége is, de végül elvetették.) Beöthy László kereskedelmi miniszter 1911-ben rendelte el a salgótarjáni Piac-téren egy megálló, illetve a személyforga­lom lebonyolítására állomás épület létesítését. Hivatalos át­adására 1912 októberében ke­rült volna sor, de az építkezés elhúzódott. A tarjániak még egy fél évet a Vadász Szálló előtt ácsorog- tak, de már 1913. április végén a Piac-téren, az épülőfélben lévő állomáson megállt a gyorsvonat, mely akkoriban ét­kezőkocsikkal közlekedett. A régen várt nap 1913. au­gusztus 8-án következtt be, amikor Ruttka felől délelőtt 11 órakor megállt a gyorsvonat az új állomáson. A község cent­ruma ezzel a fejlődés új útjára lépett, hiszen épült már szom­szédságában a postapalota is. Az egyemeletes vasúti épület a község által adományozott tel­ken, kamatmentes kölcsön biz­tosításával valósult meg, mely a kortárs szemével „ízléstelen magtár” benyomását keltette. Nem találták olyan épületnek, mely a község főterére illett volna. Falai görbék, peronja alacsony, nyomott, várótermei szűkek. Az új megállóhely tehát nem nyerte meg a tarjáni újságíró tetszését, de fontos volt abból a szempontból, hogy a vasútál­lomás révén valóban megemel­kedett az idegenforgalom és gazdagodtak a kereskedők lehe­tőségei. Mozgás indult meg. A tétlenség a község létét veszé­lyeztette már abban az időben is. Mint írták „... mi örökké bányaváros úgy sem lehetünk. Vagy eltűnünk, vagy iparos és kereskedelmi várossá fejlő­dünk. .. ” Hibei Sz.Ferenc DIÁK panoráma Egy tanév az USA-ban 1. Készülődés a nagy útra... Új rovatunk Gyerekfejjel Sziasztok fiatalok! Ez az új rovat nektek szól. Kéthetente kiválasztunk egy olyan témát, amellyel csak a felnőttek fog­lalkoznak, s itt, e rovaton be­lül ezentúl mi is megvitatjuk. Mai témánk: az áremelés. Mi a véleménye erről Mosoni Ist­ván technika tanárnak? —j^yszer már nyilatkoztam, amikor a benzin árának emelé­séről volt szó. Akkor is helyte­lenítettem az autósokra háruló, fokozatosan emelkedő terheket (súlyadóbevezetés, stb.) Szo­morú, hogy mindig a kispénzű embereken csattan az ostor. Rossz dolognak tartom, hogy egy kocsitulajdonos, aki még el sem indult az autójával, a kü­lönböző biztosítási költségek és adók miatt majdnem havi két­ezer forintot kell, hogy kifizes­sen. Töröljenek el mindent, ami kötelező (casco, súlyadó, stb. ) és legyen minden a benzin árá­ban! Nektek mi a véleményetek az áremelésről? Egyetértetek-e a tanár úrral? Megvallom, én igen, hiszen egy jó csoki is már 30 forintnál kezdődik, de a fi­nom tejtejmékek fogyasztása is lassan meggondolandó magas áruk miatt. Pedig azt hiszem, mindezeket ti is szeretitek. írjatok hát, ti hogyan látjátok e dolgokat, úgy gyerekfejjel.. . Sándor András _ St. Petőfi Iskola 1991 májusában tudtam meg, hogy lehetőségem lesz egy ösz­töndíj-alapítvánnyal az USA- ban egy tanévet tölteni. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy tíz hónapig nem láthatom a szüléimét, barátaimat, iskolá­mat, szülővárosomat, Salgótar­jánt. Többszöri próbacsomagolás után két nagy bőrönd és egy há­tizsák lett a poggyászom. Időközben megkaptam az ismeretlen amerikai család leve­lét is, amelyből megtudtam, hogy Pennsylvánia államban egy farmon fogok élni egy olyan családban, ahol négy testvér van. így naponta iskola­busszal kell járnom a közeli kisváros középiskolájába. Akármennyire is húztam volna visszafelé az időt, elérke­zett az az augusztusi nap, ami­kor a Ferihegyi repülőtéren ma­gamra mosolyt erőltetve fel­szálltam a londoni gépre. A re­pülőgépen kitűnő volt az ellá­tás, bemehettem a pilótafül­kébe, láttam a híres doveri fehér sziklákat, de ez sem segített a szorongás, az egyedüllét érzés leküzdésében. Amikor mintegy két és fél órás repülőút után leszálltunk Londonban, kissé elveszetten álltam a csaknem Salgótarján nagyságú repülőtér emberekkel teli csarnokában. Londonból a British Airways gépével repül­tem tovább New York-ba. Ezen az óriásgépen a székek nagyon kényelmesek voltak, de a tíz órás repülőút egyáltalán nem hasonlított egy kényelmes séta­repüléshez. Az órám magyar idő szerint éjjel tizenkét órát mutatott, amikor amerikai idő szerint délután hat órakor megérkez­tünk New York-ba. Vinkó Bence St. Bolyai Gimnázium (Folytatjuk) Akik a megyei lap DIÁKPANORÁMA ro­vatát rendszeresen figyelemmel kisérik, azok bizonyára emlékeznek arra, hogy részletesen bemutattuk iskolánkat, s tevékenységünket. Akkor elmondtuk, hogy bár korszerűtlen kö­rülmények között, de eredményesen dolgo­zunk nevelőinkkel együtt. A közelmúltban egy reménysugár csillant fel a jelenlegi feltételeink javítására. Az ön- kormányzat képviselőtestülete egy alapítványt hozott létre az iskola épületének fokozatos fel­újítására, tantermekkel, sőt tornateremmel való bővítésére. Ha ez mielőbb megvalósulna, talán még több eredményt, dicsőséget szerez­hetnénk iskolánknak. Bízunk abban, hogy szü­léink, rokonaink velünk együtt örülnek a kez­deményezésnek, s lehetőségeikhez mérten akár pénzzel, akár társadalmi munkával támo­gatják az alapítványt. Mi, diákok egy műsoros rendezvény bevéte­lét tudjuk felajánlani arra, hogy a tervek ne csak tervek maradjanak, hiszen még mi is sze­retnénk élvezni munkánk eredményét. Reménykedünk abban, hogy a helyi üze­mek, vállalkozók is hozzájárulnak a cél eléré­séhez. Fogjunk tehát össze, gyerekek és felnőt­tek az iskolánkért! Bakó Tamás, Illyés Ágnes,Mátranovák Iskolások Magazinja - havonta Tíz forintos IMA Intézményünkben most már minden hónapban megjelenik— a gyerekek nagy örömére — az Iskolások Magazinja. Ez az új­ság sok érdekes híranyagot - sportot, divatot, rejtvényt, pop­listát - kínál olvasóinak. Emel­lett megtaláljuk sorai között a kedvenc sportolót, a híres éne­kest, a népszerű együttest bemu­tató írásokat is. Legutóbb pl. a szépségkirállyal, Kopó László­val készített riport volt a sláger. De értesülhetünk belőle közelgő ünnepeinkről; hogyan jött az létre? Igaz, hogy az „IMA” tíz fo­rintba kerül, de javaslom olva­sását minden diáknak, mert ez­által is bővül ismeretanyaga, nem utolsósorban műveltsége. Túri Mónika Dejtári Általános Iskola Haladj lóugrásban a „pontos” betűtől az x-jelűig: a megfejtés egy iskolai foglalkozás. Ezt küldd be címünkre: Nógrád Megyei Hírlap Szerkesztősége, DIAKPANORÁMA. Salgótar­ján, Erzsébet tér 6. Határidő: március hatodika. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: TITANIC. Könyvjutalmat nyer­tek: Kelemen Csaba Salgótar­ján, Nógrádi S. tér 2., Palotai István Karancslapujtő, Bem u. 10., Korkusz József Salgótar­ján, Ybl M. u. 57. A könyveket postán küldjük nyerteseinknek! V S E T. * E N Ó R E L E S A. A toll mindenkié! Hogyan adózzunk? A Független Alkotók Orszá­gos Egyesülete irodalmi pályá­zatot hirdet, vers, kispróza és dráma műfajában. Eddig nem publikált, máshová be nem nyújtott művekkel lehet ne­vezni, általános és középisko­lás, illetve felnőtt kategóriák­ban. A témakör szabadon vá­lasztott, de a pályamunkák lehe­tőleg közérdekű kérdésekkel foglalkozzanak, a mindennapo­kat mutassák be irodalmi esz­közökkel. Egy alkotó több művet is be- küldhet. A pályadíjakat a ké­sőbbiek során határozzák meg, kategóriánként. A jeligés pályamunkákat gé­pelve, vagy jól olvasható kéz­írással, pályázatonként két pél­dányban, a Független Alkotók Országos Egyesületének címére - 3300 Eger, Servita út 46. tele­fon: 36/15-369 - lehet bekül­deni, április 15-éig. A pályázók lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. Újdonság, hogy az 1992. de­cember 1-én megjelenő Iro­dalmi Antológiában külön megbeszélés alapján minden pá­lyázó anyagából közölnek hosz- szabb-rövidebb részleteket, és az alkotók nevét. A díjkiosztás az idén június­ban, a nyári könyvnap alkalmá­val lesz. Vámosi Nagy Szabolcs, az APEH főosztályvezetője foly­tatja válaszát az adómentesség­gel kapcsolatban — a hétfői számunkban - feltett kérdé­sekre: Megszűnt 1992. évtől a mun­káltató által viselt (átvállalt) al­bérleti és szállötásdíj havi 4000 forintig terjedő adómentesség. (Kivéve fegyveres erőket, testü­letet, rendőrséget és a rendé­szeti szerveket a hivatalos állo­mányú tagok esetében). Adómentes a munkáltató ál­tal természetben biztosított ét­keztetés. Az étkeztetés pénz- beni megváltása teljes egészé­ben adóköteles. A havi 800 fo­rintos adómentesség tehát meg­szűnt. (Természetben nyújtott étkeztetésnek kell tekinteni, amikor a munkáltató olyan bont, utalványt, jegyet ad a dol­gozónak, amely vendéglátóipari egységben kizárólag étkezte­tésre váltható be. A munkáltató által termé­szetben nyújtott munkaruha, formaruha és védőeszköz adó­mentes. Ezek pénzbeli megvál­tása viszont teljes egészében adóköteles. Amennyiben a munkaruhát a cég pénzéből el­számolási kötelezettség mellett vásárolja meg az alkalmazott, azaz a cég nevére szóló számlát a cég számolja el saját költségei között, úgy az ilyen összeg a magánszemélynél nem bevétel, nem adóköteles. Az egyenruha pénzbeni megtérítésének adó- mentessége megmaradt. A tartósan külföldön foglal­koztatott részére fizetett deviza- ellátmány, valamint az ehhez kapcsolódó kiegészötő juttatás adómentessége változatlan. A vagyonszerzési illetékköte­lezettséggel járó érték megszer­zése általában adómentes, ki­véve a gépjármű és a pótkocsi formájában, valamint az ingat­lanok és a vagyoni értékű jogok cseréjéből szerzett vagyont. A társadalmi szervezettől, továbbá a vetélkedők és a ver­senyek díjaként kapott tárgyju­talom értékéből az alkalman­kénti 5000 forintot meg nem ha­ladó összeg adómentes. (Nem tekinthető tárgyjutalomnak az értékpapír, a biztosítási köt­vény, a takarékbetét, a vásárlási utalvány -kivéve a könyvvá­sárlási utalványt -, a nemesfém­tárgy és az ékszer.) Az ingó va­gyontárgyak nem üzletszerű ér­tékesítéséből szármázó jövede­lemnél az évi 100 ezer forintos adómentesség megmaradt. Megszűnt viszont a találmány ellenértékének első százezer fo­rintja utáni adómentesség. Haladj lóugrásban! Rejtvény! Rejtvény! A siker titka: az összefogás

Next

/
Thumbnails
Contents