Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-22-23 / 45. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. február 22-23., szombat-vasárnap / / / Miért kellett kettő? Az átmeneti szövetkezeti törvény egységes jogszabályi keretet ad arra, hogy a szövetkezetek sok esetben kényszerrel kialakított szervezetüket át tudják alakítani. Ezen túlmenően az átmeneti törvény rendezi a szövetkezeten belüli tulajdoni viszonyokat, ide értve a termőföld tulajdont is. Az átmeneti törvényhez külön végrehajtási rendelet nem kapcsolódik. Azt tartalommal - a törvény keretei között - a tagságnak kell megtöltenie. Az egységes szövetkezeti törvény hosszú távon kívánja a szövetkezetek számára a jövőképet megformálni. A szövetkezeti átmeneti törvény számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely a kárpótlási törvény végrehajtását kívánja elősegíteni. A szövetkezet általában nevesítheti a vagyonát, azonban ez nem vonatkozik arra a földterületre, amelyet a kárpótlási hivatal értesítése alapján kötelezően kárpótlási földárverés céljára ki kell jelölnie. Ez a földterület mindaddig nem nevesíthető az érintettek között, ameddig a kárpótlási földárverésre vonatkozó jogszabályi határidő (1993. március 31.) le nem telik. Ezt követően a kárpótlásra jogosultak sem szerezhetnek szövetkezeti tulajdonban levő földet. Az 1990. évi, a rendszerváltás feltételeit megteremtő választások után megalakuló Parlamentnek jutott osztályrészül az, hogy megalkossa mindazokat a törvényeket, amelyek alapján Magyarország egy valódi polgári, demokratikus berendezkedésű országgá alakul át. Először főként azoknak a törvényeknek a megalkotására kerül sor, amelyek az új társadalmi berendezkedés jogi kereteit biztosítják. Ahhoz, hogy a szövetkezeti törvényt, valamint az átmeneti rendelkezéseket meg lehessen alkotni, először a tulajdoni viszonyok rendezését is célzó kárpótlási törvényt kellett elfogadni. Ez 1991. nyarán megtörtént. Az új szövetkezeti törvényt, valamint az átmeneti rendelkezéseket 1991. őszétől kezdte tárgyalni a Parlament. Az 1992. évi költségvetési törvény körüli emlékezetes huzavona miatt végül is csak 1992. január 6-án tudta elfogadni az Országgyűlés az említett törvényeket. Szövetkezeti vagyonmegosztás Felvetésként jelentkezik, hogy a szövetkezet vagyonának mekkora része osztható fel az átmeneti törvény alapján? Számos szövetkezet már élt azzal a lehetőséggel, hogy vagyonának legalább 50 %-át a tagjai között nevesítette. Amely szövetkezetnél e nevesítés már megtörtént, úgy az átmeneti törvény alapján a teljes vagyont nevesítik, de a korábban kiadott vagyonrészt figyelembe kell venni. Ahol pedig a vagyon nevesítését eddig még nem végezték el, úgy az átmeneti törvény alapján - mezőgazdasági és ipari szövetkezetnél - a teljes vagyont nevesíteni kell. Az átmeneti törvény vagyon- nevesítési szabályai az osztható szövetkezeti vagyonra vonatkoznak. E nevesítés során figyelembe kell venni a vagyon létrehozásában és gyarapításában való közreműködés mértékét, a tagsági viszony időtartamát, a személyes közreműködés súlyát és arányát, valamint a vagyoni hozzájárulás mértékét. A törvény a figyelembe veendő szempontokon kívül még százalékos mérték előírásával is tovább differenciál. Elsősorban azokat kívánja előnyben részesíteni, akik vagyont vittek be a szövetkezetbe és hosszabb tagsági viszonnyal rendelkeznek. V agyonnevesítés MIT KELL TUDNI A SZÖVETKEZETI ÁTMENET SZABÁLYAIRÓL? Az ajánlattétel előtt nyilatkozni szükséges Az árverés és a licitálás A törvény kisegítő rendelkezése Az átmeneti törvény csak kisegítő rendelkezésként írja elő azt, hogy a szövetkezeti vagyon megosztására árverés útján is sor kerülhet. Az árverés szabályainak ismertetése előtt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az árverés bármelyik szakaszában lehetőség van arra, hogy annak folyamatát megszakítsák és a vagyon megosztása során felmerült vitás kérdéseket megállapodással, közgyűlési határozattal rendezzék. A szövetkezet tulajdonában lévő vagyont attól függően nevesítik, hogy a termőföld, vagy pedig egyéb, úgynevezett felhalmozott vagyon. Hogyan? Termőföld esetében ez a nevesítés az érintett személyek konkrét, az ingatlannyilvántartásba is bejegyzett magántulajdonba adásával történik. Az egyéb vagyontárgyakat felértékelik és üzletrész, azaz értékpapír formájában nevesítik. Az üzletrészben történő nevesítés azt jelenti, hogy az a személy, aki ilyen értékpapír birtokába jut, egyúttal az üzletrészen feltüntetett részarány, illetve összeg erejéig valódi tulajdonosává válik a szövetkezetnek. Mennyi? A szövetkezeti átmeneti törvény értelmében a mezőgazda- sági és az ipari szövetkezetnél a vagyon 100 %-os mértékig nevesíthető. E nevesítéssel az érintettek tényleges és teljes körű tulajdonosaivá válnak a szövetkezetek. Megnyílik számukra az a lehetőség, hogy szabadon meghatározzák, a jövőben milyen keretek között kívánnak tovább dolgozni. Dönthetnek úgy is, hogy egyénileg vagy kisebb-nagyobb csoportokban kiválnak a szövetkezetből és egyéni vállalkozóként, vagy gazdasági társaság résztvevőiként dolgoznak tovább. De szabadon dönthetnek az egybenmaradásról is. A lényeg tehát a következő: döntésük önálló és a realitások, illetve a célszerűség alapján hozható meg. Kik között? Vagyonnevesítésben azt kell részesíteni, aki: a) 1991. január 1-jén és 1992. január 20-án is tagja a szövetkezetnek, b) 1992. január 20-a előtt legalább öt évig tagja volt a szövetkezetnek, illetve e személyek örökösei, c) aki megszűnt tagsági viszonyát helyreállította (pl.: az, akinek tagsági viszonya azért szűnt meg, mert kivitte a földjét a szövetkezettől), illetve e személy örököse, d) akinek tagsági viszonya legalább öt éves tagság után átlépéssel szűnt meg. A b. és d. pontban felsorolt személyek 1992. március 20-ig jelenthetik be vagyonnevesítés iránti igényüket. A vagyon megosztása során - megállapodás hiányában - kétféle árverés tartható. Az úgynevezett zártkörű árverésen csak azok a személyek vehetnek részt, akik üzletrésszel rendelkeznek. Kizáűrólag csak az üzletrész használható fel, úgymond „fizetési eszközként”. Amennyiben a zártkörű árverés nem vezet eredményre, úgy lehetőség van arra is, hogy úgynevezett nyilt árverést tartsanak. Ezen már nem csak az üzletrésszel rendelkező személyek, hanem bárki más is részt vehet, és üzletrésszel, valamint készpénzzel is licitálhat. A kikiáltási ár a vagyonértékelés szerinti összeg. Ennél alacsonyabb összeggel csak akkor adható tulajdonba egy vagyontárgy, ha ahhoz zártkörű árverés tartása esetén a közgyűlés is hozzájárul. Nyílt árverés tartása esetén a vagyonértékelésnél alacsonyabb összeggel történő tulaj- donbaadáshoz már nem szükséges a közgyűlés hozzájárulása. Minden olyan személynek, aki az árverésen részt kíván venni az ajánlattétele előtt nyilatkoznia kell arról, hogy egyúttal átvállalja a vagyontárgyhoz kapcsolt tartozást is. Ennek hiányában ugyanis az árverező az árverésen nem vehet részt. Az árverésre bocsátott vagyontárgyra a tulajdonjogot a legmagasabb vételárat ígérő árverező szerzi meg. Azonos ösz- szegű ajánlatok esetében az első ajánlattevő szerez jogosultságot. Amennyiben több ilyen személy is van az ajánlattevők között, akkor közöttük vagy sorsolnak, vagy pedig ha kérik, a vagyontárgyat közös tulajdonukba adják. Az árverésen való részvétel feltétele, hogy az árverező árverési előleget tegyen le. Ennek mértéke a kikiáltási ár 10 százalékának megfelelő összeg. Az árverési előleg jelentősége abban áll, hogy amennyiben az árverező mégsem kívánná megszerezni azt a vagyontárgyat, amelyre egyébként licitált, úgy e személyt a vagyontárgy árverezéséből kizárják és árverési előlegét is elveszti. Ez az árverési előleg kizárólagosan a szövetkezetét illeti. * * * Az árverésen résztvevő személyek és csoportok, meghatalmazott képviselő útján is árverezhetnek. Ebben az esetben mindenkor az együttesen megszerzett vagyontárgy tulajdonát az árverési vevők között olyan arányban kell megosztani, ahogy az árverésen felhasznált szövetkezeti üzletrészeik névértéke és az általuk kifizetett készpénznek az együttes összege aránylik az árverési vételárhoz. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár Vannak olyan személyek, akik az 1990. évi IX. törvény alapján biztosított lehetőséggel élve kivették földjüket a termelő- szövetkezetből, és ezzel egyidejűleg tagsági viszonyukat megszüntették. Amennyiben ismét a szövetkezet tagjaivá kívánnak válni, úgy 1992. március 20-ig bejelenthetik a szövetkezet vezetőségénél (igazgatóságánál) erre vonatkozó igényüket. Fontos tudnivaló: a határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Miért kellett eltörölni a foglalkoztatási kötelezettséget? Az átmeneti szövetkezeti törvény valóban eltörölte azt az eddig jogszabályban írt kötelezettséget, mely szerint a szövetkezet kötetes volt tagját foglalkoztatni. Látni kell azonban, hogy e jogszabályi előírás fenntartása az utóbbi időben a szövetkezetek számára már egyre telje- síthetetlenebbé vált. Amennyiben a szövetkezet bármely tagjának a gazdasági körülmények megromlása, vagy egyéb ok miatt nem tud munkát adni, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az érintett szövetkezeti tag tagsági viszonya bármilyen formában is csorbát szenvedjen. A munka- nélküli szövetkezeti tag még a szövetkezeti közélet aktív résztvevője lehet, feltéve, ha részjegye és szövetkezeti üzletrésze is van. Ugyanis csak így tudja érdemben befolyásolni a szövetkezet munkahelyteremtő, illetve fenntartó tevékenységét. A sokáig hirdetett teljes foglalkoztatottság teljes látszata mögött ugyanis nagyon sok helyen vállalaton, szövetkezeten belüli munkanélküliség volt. A jövőben alapvetően állami feladatként fog jelentkezni a munkanélkülivé vált emberekről való gondoskodás. Ezen túlmenően a munkanélkülivé vált szövetkezeti tagokat segítheti a szövetkezet, valamint a helyi önkormányzat is. Az állam a feladatok ellátásához még tovább közvetlen pénzügyi támogatást, illetve adókedvezményt is nyújt az önkormányzatnak, illetve a szövetkezeteknek. A közgyűlés dönthet Az átmeneti törvény külömb- séget tesz aszerint, hogy kinek kell kötelezően juttatni a vagyonból, és kinek lehet. Ez utóbbi eldöntése a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezek szerint a közgyűlés a vagyonnevesítés keretében szövetkezeti üzletrészt juttathat: a) a szövetkezet alkalmazottainak, b) azoknak a volt szövetkezeti tagoknak, illetve örököseiknek, akiknek öt évnél rövi- debb tagsági viszonyuk volt, c) mezőgazdasági szövet- keztnél a rendszeresen munkát végző segítő családtagnak. A kívülállóknak a szövetkezeti vagyonból való részesedése nem állítja automatikusan helyre a tagsági viszonyt. A tagsági viszony létesítésének a feltétele, hogy a szövetkezet tagja részjegyet is jegyezzen. Kívülállók csak a részjegytől eltérő jogokat biztosító üzletrészhez juthatnak. A szövetkezet közgyűlésén csak a részjeggyel, valamint üzletrésszel is rendelkező szövetkezeti tagok jogosultak szavazni. A kívülálló üzletrész tulajdonos osztalékra tarthat igényt, illetve ha vagyonmegosztásra kerül sor, részesülhet a vagyonból. Ezen kívül tanácskozási joggal részt vehet a szövetkezet közgyűlésén. Föld, háztáji, járadék Mi lesz az eddig juttatott háztáji földdel, illetve a kapott pénzbeli, illetve terménybeli megváltással? A háztáji gazdálkodás, valamint a kistermelői integráció feltételei a jövőben is megmaradnak a szövetkezetnél. Azonban már minőségileg más feltételek között történik a háztáji földhasználat. Eddig úgymond a szövetkezet adta ezt a földterületet. A jövőben a vagyonnevesítés után valamennyi részaránytulajdonos, földtulajdonos nem a szövetkezettől kapja a háztáji földet, hanem azt saját tulajdonaként művelheti meg. A jogszabály nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy a szövetkezet tagjait, akár terményben, akár háztáji juttatás pénz- beni megváltásával támogassa. Erre a fedezetet azonban már a tagságnak kell megteremteni. Jár-e a földjáradék a föld nevesítése után? Mindaddig, amíg a föld nevesítése meg nem történik, a földjáradékra jogosultak továbbra is kapják a részükre megállapított összeget. A föld nevesítésének befejezése után azonban a jogszabály által kötelezően előírt földjáradékfize- tési-rendszer helyébe a szövetkezet, ill. a föld tulajdonosa közötti szerződéses rendszer lép. Ezt követően tehát a föld tulajdonosa (ide értve a részarány tulajdonost is) már nem földjáradékot kap, hanem a haszonbérleti szerződésnek megfelelő mértékű díjra tarthat igényt. Ki lehet-e venni a szövetkezetből a már bentlevő, illetve a vagyonnevesítés során kapott földet? Igen! A törvény ugyanis azt írja elő, hogy a részarány-földtulajdonos kérésére az ingatlannyilvántartásban feltüntetett tulajdoni részarányoknak és aranykorona értéknek megfelelő nagyságú és értékű földet részére ki kell adni. Ez a földkiadás eddig sem, és a jövőben sem fogja azt jelenteni, hogy aki kiviszi a földjét, elveszti eddig már megszerzett nyugdíját. A nyugdíj ugyanis olyan szerzett jog, amelyet már senkitől nem lehet elvenni. Kötelező-e az eredetileg bevitt földterület kiadása? Nem, mert a jogszabály csak azt írja elő kötelező erővel, hogy a megfelelő értékű földet kell az érintettnek kiadni. A törvényi rendelkezés gyakorlati végrehajtására már a szövetkezet tagsága önállóan jogosult. Mi lesz azokkal a földekkel, amit korábban a szövetkezet adott el tagjainak? Még a tulajdonrendezési törvények hatályba lépése előtt számos szövetkezetnél előfordult, hogy • tagjaiknak kisebb-nagyobb összegért a szövetkezet tulajdonában lévő termőföldet adott el. A korabeli földeladások után az új tulajdonosnak vételárat, illetve hatósági eljárási illetéket is kellett fizetni. Utalni kell viszont az átmeneti törvénynek arra a rendelkezésére, mely szerint a vagyon nevesítése adó- és illetékmentes. További alapelv, hogy a vagyonnevesítés során kapott földért fizetni nem kell! A korabeli földeladásokból származó következményeket kizárólag az érintett szövetkezet tagsága tudja megoldani.
