Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-22-23 / 45. szám

1992. február 22-23., szombat-vasárnap RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Örök emlékezéssel Diósjenőn eredményesen tanítanak Mocsári Gergely immáron közel két évtizede irányítja a he­lyi általános iskolákat (nyolc esztendőn keresztül állt a bor- sosberényi intézmény élén, s ti­zenegyedik éve igazgató Diós­jenőn), így tapasztalatai, isme­retei túlzás nélkül egyedülál­lóak e vidéken. így aztán reális alapja van ama megállapításá­nak, miszerint iskolájában rendben mennek a dolgok, semmi oka panaszra. Az igazgató a száraz statisz­tikán túlesve (312 gyermek ta­nul az iskola falai között, 28 ta­nár irányításával), minden szempontból ideálisnak minősí­tette az iskola lehetőségeit. Az osztályok létszáma a legjobb (20 fő), négy napközis csoport működik, főleg az alsós tagoza­tosokat foglalkoztatva. Fontos tényező, hogy a pedagógusok szakos ellátottsága is száz szá­zalékos (három évig ugyan rajz­tanár hiánnyal küszködtek, az idei tanévben azonban ez is megoldódott). Az intézmény tárgyi feltételei is minden igényt kielégítenek, hiszen a ti­zenhat kiválóan felszerelt tante­rem mellett zárt láncú tévéháló­zat és iskolarádió is a diákság rendelkezésére áll. Vagyis Mo­csári Gergely még véletlenül sem panaszkodik ilyen-olyan Romhány. A község központjában a világháború áldozatainak működési gondokra. Érthetően, emlékműve található. - Gyurkó felv.- Az önkormányzat is minden se­Romhányban nem kívánják növelni a lakossági terheket Nem irigylésre méltó manap­ság az önkormányzatok anyagi helyzete. Elvárják tőlük, hogy biztosítsák a működtetés feltéte­leit, a település fejlődését, javít­sák az ellátás színvonalát, ugyanakkor a rászorulók is tő­lük várják a szociális biztonsá­got. A bevételek növeléseként csak a településen élők meg­adóztatása jöhet szóba, hiszen a teljes költségvetésnek nem egé­szen az 50 százaléka származik állami támogatásból. Romhány az elmúlt években a megye egyik legdinamikusab­ban fejlődő települése volt, amelynek az anyagi alapját a te­rületén működő termelőegysé­gek biztosították. így a lakosság is viszonylagos jólétben élt. A recesszió, a gazdasági visszaesés és a fizetőképes ke­reslet csökkenés a községben lévő üzemek tevékenységében is megmutatkozik. A település három gazdasági egységében létszámleépítés volt (van) fo­lyamatban, ami a községben la­kókat igencsak érinti, növelve az önkormányzat szociális kia­dásait. Hajzsel Ferenc polgármester nem a legderűlátóbban ítéli meg a helyzetüket. Erre az évre még csak költségvetési tervezetük van, aminek az előirányzata biz­tosítani tudja a területen lévő in­tézmények működését. A terve­zett 60 millió forint bevételből 52 millió forint a működtetés költsége. így fejlesztésre csu­pán a maradék 8 millió forint fordítható, aminek a részaránya 13 százalék. Korábban ilyen célra a költségvetés 25-30 szá­zaléka állt rendelkezésre. A tervezett bevételek számos bizonytalanságot tartalmaznak, amik a társadalmi realitásokból adódnak. A költségvetési egyensúly megteremtése érde­kében helyi adót vezettek be építményadó formájában, ami elsősorban a vállalkozókat érinti, de a lakossági terheket nem kívánják növelni. Romhányban bíznak azonban abban, hogy a gazdasági egysé­gek stabilizációja után ismét megindul a község fejlődése a „lejtőn - felfelé”. K.T. A hivatal packázásai Nincs kellemetlenebb érzés, mint amikor valamilyen hivata­los dolog intézése icözbeg azt tapasztaljuk, hogy az embert nem kezelik partnerként, átnéz­nek rajta, sőt esetenként az em­beri mivoltát is kérdésessé te­szik. Ámde nem elég a kiszol­gáltatottságunk, visszaélnek az időnkkel, a pénzünkkel is. Két példával is hadd bizonyítsuk. Az elsőnek -többek között - Raczko János vadász a kárval­lottja. Széles körben, de különösen a vadászok előtt ismeretes, hogy a kormányrendelet értel­mében minden lőfegyver tulaj­donosnak, akinek fegyvere öt évnél régebben műszaki vizsgá­zott, 1992. március 31-éig a fegyverét ellenőriztetnie kell hatósági engedélyeztetés céljá­ból. A vizsgálatot a Magyar Kézi­lőfegyver Vizsgáló Hivatalnál a fővárosban, a Soroksári úton kell elvégeztetni. Mivel a vadászokra is vonat­kozik az előírás, közülük már sokan utaztak Budapestre, de dolguk végezetlen tértek haza. Ugyanis a vizsgálat a hét három napján csupán hetven fegyvert ellenőriznek, amit azonban na­gyon sportszerűen, sorszám szerint végeznek. Csupán az a baj, hogy ezek a sorszámok reggel hat órára elfogynak, s akinek nem jutott, mehet is haza. Több vadász is potyára tette már meg az utat, töltötte feles­legesen az idejét és költötte a pénzét. Gondoljuk csak el, hogy ilyen vizsgálati ütem mellett nyolcvanezer vadász esetében a rendeletben foglaltak határidőre megvalósíthatók-e? A másik keserűbb sebb törté­net. Szenvedő alanya Sára Lászlóné, romhányi lakos és gyermeke. Ahhoz, hogy a mozgáskorlá­tozott rendszeresen folyósított támogatáshoz jusson, orvosi bi­zottsági szakvélemény szüksé­ges a mozgáskorlátozott közle­kedési képességének megállapí­tásáról. Megyénkben ezt a fuk- ciót az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat látja el. A betegeknek és hozzátarto­zóiknak már az is nagy igény- bevételt jelent, hogy a megye különböző részeiből az adott időpontra a vizsgálat helyszínén megjelenjenek. Ezt a megterhe­lést csak fokozza a vizsgálaton tapasztalható zsúfoltság, vala­mint a betegekkel és kísérőikkel való bánásmód. A Szolgálat egyes dolgozói az egészséges emberek fölényével viselked­nek beteg embertársaikkal és hozzátartozóikkal szemben - mindenkit potenciális szimu­lánsnak tekintve. Mindezek apró ügyek, de megkeserítik sokak egyébként is nehéz életét. Önkéntelenül felmerül a kérdés: nem lehetne az ilyen kikerülhetetlen ügyeket szervezetten, emberségesen in­tézni? (Keti) Úgy készült, mint névadója háza Többször járva Rétságon mind gyakrabban hallom, hogy így a Petrocelli, meg úgy a Pet- rocelli. Egy darabig csak figyel­tem, s találgattam magamban, hogy ki lehet ez az olasz, hogy ennyien emlegetik. Egy alka­lommal azután nem győztem cérnával, s megkérdeztem. Nagyot nevettek rajtam, s ajánlották, hogy menjek csak el a piactérre, s ott megtalálom a Petrocellit. Ott ért a meglepetés, amikor egy takaros épület hom­lokzatán pillantottam meg a so­kat emlegetett nevet. Az egyáltalán nem hival­kodó, kínálkozó külső mögött nagyon kellemes büfé rejtőzik. Balog István tulajdonos először tartózkodott a beszélgetéstől, s váltig hangoztatta, hogy ez olyan vállalkozás, ami hosszú ideig készült, végül is nemrégi­ben megnyitották a büfét. Nos, kérem sok mindent lehet itt kapni, még olaszos ételeket is — ahogyan ez a névből is illik. A név azonban különös mó­don született meg. A tulaj egyik vállalkozó szomszédjának a kis­lánya egyszer azt mondta az ap­jának: "Apa, a Pista bácsinak úgy épül az üzlet, mint annak a Petrocellinek a háza."- pádár ­Így néz ki a rétsági Petrocelli - kívülről Szántanak, vetnek • Rétság. A jövő iránt érzett felelősséggel végzik folyamato­san a munkákat a rétsági Barát­ság termelőszövetkezetben. Bú­zát vetettek már 400 hektáron, s a földjeik nagy részét is felszán­tották. Országos kirakodó vásár • Romhány. Február 23-án, vasárnap országos állat- és ki­rakodó vásár lesz. a községben. A szövetkezeti törvényről • Diósjenő. Dr.Tóth Szabolcs, a Földművelésügyi Miniszté­rium megyei hivatalának mun­katársa február 25-én, kedden 18 órakor tájékoztatót tart az új szövetkezeti törvényről. A fó­rumot, melyen minden érdek­lődő részt vehet, a község isko­lájában rendezik meg. Várják az újoncokat • Rétság. Az elmúlt napokban alig fejeződött be a leszerelés a rétsági lövészdandárnál, máris hozzákezdtek az újoncok foga­dásának előkészítéséhez. A be­vonuló katonákat a hét közepén várják a laktanyában. Kiadó a strand • Diósjenő. Az önkormányzat képviselő-testülete pályázatot ír ki a szép természeti környezet­ben lévő strandfürdő üzemelte­tésére. A pályázattal kapcsola­tos részletes információk a pol­gármesteri hivatalban szerezhe­tők be. Avartüzek • A tűzoltóság tájékoztatása szerint az elmúlt időszakban számos avartűz keletkezett a rétsági körzetben. Volt olyan nap, hogy a tűzoltókat két helyre is riasztották. gítséget megad az eredményes munkához: a tavalyi évre pél­dául három millió forintot pó­toltak az általános iskola évi ti­zenhárom millió forintos költ­ségvetéséhez, s a tanév kezde­tekor összesen 120 ezer forint értékben biztosították minden nebulónak az ingyen tanköny­veket. A diósjenői általános iskola hosszú évek óta keresi, s több­nyire meg is találja a különböző pályázatok lehetőségeit. Leg­utóbb éppen a Népjóléti Minisz­tériumtól kaptak 130 ezer forin­tot a diákok étkezési hozzájáru­lásaként. Az intézmény új utakat jár. Az idei tanévben bevezették az angol nyelv oktatását, az egész felső tagozat részére. A végzős tanulók értelemszerűen intenzív oktatásban részesülnek, továbbá külön óraszámban a középisko­lában, külön a szakmunkáskép­zőben továbbtanulók. Speciális képzéssel is dicse­kedhet az iskola. 1990-ben, kí­sérleti jelleggel bevezették a szakmunkásképzést, ami me- gyeszerte új rendszernek minő­sült. Itt az a húsz diák tanult, akik elvégezték a nyolcadikat, s szakmunkásképzőben kívántak továbbtanulni. Ok Diósjenőn tettek vizsgát, egy év után, az ipari iskola hároméves elméleti és közismereti tananyagából ­magyar, történelem, fizika, ma­tematika - , majd a balassa­gyarmati ISZI-ben folytatják szakmai, s gyakorlati tanulmá­nyaikat. Az idei tanévben var­rónő és kőműves szakmákban folyik az ilyen oktatási rendszer Diósjenőn, a Drégelypalánk- Berkenye-Romhány környéki fiatalok számára. A Börzsöny-táj Project elne­vezés első hallásra nem sokat mond az olvasónak. A diósjenői iskolában ennek is komoly ha­gyományai vannak. Néhány esztendeje úgy határozott egy iskolatársulás - Borsosberény, Bemecebaráti, s persze Diós­jenő -, hogy az érvényes tanter­ven belül, lehetőségeikhez ké­pest kiemelten tanítják diákja­iknak az adott táj sajátosságait, növénykultúráját. Ennek megfe- lelelően a felső tagozatosok a rajz, történelem, magyar, ké­mia, biológia és technika órá­kon megtanulják a tájegység bogyós növényeire (szeder, málna, ribizli) oly jellemző tud­nivalókat. A diósjenői iskola sportsike­rekkel is gyakran büszkélked­het, most éppen az alsósok Per- dülj-fordulj váltója került a megyei döntőbe. A továbbtanu­lók arányát tekintve az itt vég­zett diákok fele középiskolák­ban, főleg gimnáziumokban folytatja tanulmányait. esz Nézsa. A polgármesteri hivatalban volt látható Szarka Lajosné pedagógus kiállítása. A paraszti életet bemutató, kukoricacsuhé- ból készített emberalakok és tárgyak nagy sikert arattak. Az átváltozás csodája Igazán hétköznapi történet már majd minden gyermek számára a Hófehérke és a hét törpe meséje. Talán oda sem figyeltem volna az egészre egy maskarás bálban, ha észre nem veszem a boszorkát. Aki alakította, nagy színészek számára is elismerésre méltóan tette. Hir­telen azt gondoltam, hogy ez a szereplő nem is fiatal, akárcsak a többiek, hanem bizonyára egy idős asszonyt kértek a játékra. Egy jó fél óra elteltével hölgyválasz következett, s e sorok íróját egy ragyogó, karcsú, mosolygós leány kérte fel. A zavaromnál csak a meglepetésem volt nagyobb, amikor halkan bemutatkozott:"And­rea vagyok, a boszorka." Istenem,szívesen hagytam volna magam a pokolra jutni! Pádár András Fele sem igaz! "Meggyógyítják a Bánki-tavat" főcímmel rö­vid információ jelent meg a Magyar Nemzet 1992. feb­ruár 7-i számának 11. olda­lán. Ezzel kapcsolatban be­szélgettem a napokban Lomén János bánki pol­gármesterrel, aki felhábo­rodva firtatta, hogy ki ad­hatta le az újságnak ezt a helytelen, félreinformáló információt. A polgármester nem tud arról, hogy a polgármesteri hivatalból megpályázták volna a Phare-programot, mint ahogyan arról sem, miszerint tízmilliókat vár­hatnak segítségként. Meg­lepve olvasta azt is, hogy a tó jelenlegi gazdája a Ma­gyar Horgász Szövetség, amelytől a bánki önkor­mányzat elakarja perelni a tó tulajdonjogát. Ugyan miért pereskednének, ami­kor a Bánki-tó sosem volt a horgász szövetség tulaj­dona, az mindig az államé volt, a szövetség csupán bérli azt. így tehát peres­kedni sem kell. Egyébként a többi rend­ben van. P.A. Rétság és környéke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents