Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám

Zuhanó olajárak Az Öböl-háború óta nem lá­tott ütemben estek az olajárak kedden a nemzetközi tőzsdéken, miután a résztvevők nem tartják kellően alacsonynak az OPEC termelésének a múlt hét végén fölülvizsgált plafonját. A New York-i tőzsdén 1,34 dollárral zu­hant, így hordója — márciusi szállításra — 18,12 dollárba ke­rült. A moszkvaiak elégedettek sorsukkal De mi lesz, ha vitustáncba kezdenek az árak? A hiperinfláció, az árak emelkedése és az ellátási zavarok — bármi­lyen különös — az orosz politikai vezetés szempontjából kedvező me­derbe terelik a moszkvai közvéleményt. Erről tanúskodik az a felmé­rés, amelyet a Független Szociológiai Intézet végzett február 13-án az orosz fővárosban. A közvélemény-kutatás eredményeit az Izvesztyija hozta nyilvá­nosságra hétfői számában. „A pozitív tendencia erősödik — írja az új­ság. — Az elmúlt két hétben 12 százalékkal nőtt azoknak a száma, akik elégedettek sorsukkal, míg az elégedetleneké 11 százalékkal csökkent”. Tíz százalékkal többen hisznek Borisz Jelcin politikájá­nak sikerében, és a megkérdezettek 37 százaléka úgy véli, hogy a je­lenlegi oroszországi társadalmi-politikai helyzetben pozitív változá­sok tapasztalhatók, amelyek derűlátásra adnak okot. — Ezzel együtt — teszi hozzá az Izvesztyija cikkírója — az összkép korántsem olyan rózsás, mint első pillantásra tűnhetne. Az emberek alkalmazkodtak a társadalmi-gazdasági helyzethez, de ennek meg­vannak a maga határai. Ha az infláció és az árak spirálja újabb vitus­táncba kezd, eljöhet az idő, amikor a moszkvaiak türelmének vége szakad. Szavazás után New Hampshire-ben Kínos előválasztási eredmény Bush számára George Bush elnök megsze­rezte ugyan kedden a többséget az első előválasztáson, de saját pártbeli vetélytársa, Patrick Bu­chanan 41 százalékot kapott. Valószínűtlen, hogy Buchanan megszerezze az elnökjelöltséget, ám váratlan előretörése megne­hezítette George Bush helyzetét és javította a Demokrata Párt esélyeit. Az utóbbiak 5 jelöltje közül Paul Tsongas lett az első, de versenyük meg távolról sem dőlt el. New Hampshire állam alig fél­millió szavazót jelentő választá­sát elsőrendű politikai baromé­ternek tekintik: 1952, az elővá­lasztások bevezetése óta az nyer­te novemberben az elnökválasz­tást, aki pártja színeiben már feb­ruárban győzött New Hampshire- ben. E tanulság alapján Bush elnöknek nincs oka nagyobb ag­godalomra, de kétségtelen, hogy váratlan tekintélyveszteség érte. A feltételezett elsöprő többség helyett a republikánus szavazók tekintélyes része Patrick Bucha- nant, a párt jobbszámyát képvi­selő tv-kommentátort támogat­ta, aki alig csak 10 héttel ezelőtt indult el a választási küzdelem­ben. A felmérések szerint min­denesetre a rá adott szavazatok többsége elsősorban Bush elnök gazdaságpolitikája elleni tiltako­zás volt egy, a gazdasági válság által különösen súlyosan érintett államban. A Fehér Ház este — hosszú hallgatás után — csak rö­vid, írásos nyilatkozatot adott ki, amelyben az elnök leszögezte: győzött és energikusan folytatja tovább kampányát. Paul Tsongas volt szenátor el­sősorban konkrét gazdaságpoli­tikai elgondolásainak köszön­hette, hogy 34 százalékkal a de­mokrata párti mezőny élén vég­zett. A gazdaság mellett az álta­lános betegbiztosítás bevezetése és a közoktatás megjavítása a központi kérdései a Icampány- nak, amelyben a külpolitika ügyei csak elvétve merülnek fel. Bili Clinton, Arkansas kor­mányzója volt 26 százalékkal a második, míg Tom Harkin, Bob Kerrey és George Brown 9-12 százalék közötti eredményt ért el. Mind az öt demokrata párti jelölt tovább küzd, a mezőny várhatóan csak áprilisban szűkül le. Nixon kulcsembere Bush vetélytársa Patrick Buchanan, a republi­kánus jobbszárny elnökjelöltje ismeretlen külföldön, de orszá­gosan ismert az Egyesült Álla­mokban: nem politikusként, ha­nem mint szemleíró, tv-kom- mentátor, aki felkészülten és ha­tásosan képviseli a konzervatív álláspontot a liberális nézetekkel szemben. Az 54 éves Buchanan jómó­dú, kilencgyermekes washingto­ni katolikus család saljaként je­zsuita középiskolába és egye­temre járt, majd a Columbia Egyetem újságírókarán tanult tovább. Lapkommentátorként kezdte a pályát, de a hatvanas évek derekán Richard Nixon szolgálatába vette: választási kampányának sajtófőnöke, be- szédirója, majd Nixon győzelme után a Fehér Ház egyik Kulcsem­bere, az elnök tanácsadója lett. E minőségében — sajátos módon — elsősorban a sajtó, különösen a tévé elleni támadásairól vált is­mertté. Buchanan nem keveredett Ni­xon Watergate-botrányába, de elnöke mellett mindvégig kitar­tott. Nixon lemondása után to­vább szolgált az utód, Gerald Ford mellett, majd visszatért a sajtóba: száznál több újságban közölt kommentárjaival, s a napi tv-vitákban országos nevet es dollármilliókat szerzett. A sike­res pályát mégis újra félretette, amikor ismét konzervatív elnök, Ronald Reagan hívta a Fehér Házba, ahol a tájékoztatási kér­désekért felelős szürke eminen­ciásként dolgozott. Reagan első ciklusának több, nagy port ka­vart ügye fűződik nevéhez: ő ta­nácsolta az elnöknek, hogy a ni- caraguai kontrákat az Egyesült Államok alapító atyáihoz hason­lítsa. S ő javasolta Reagannek, hogy németországi útján láto­gassa meg a bitburgi katonai te­metőt — ahová egykori SS-kato- nákat is eltemettek. Szélsőséges jobboldali-kon­zervatív nezetei népszerűvé (a jelek szerint a vártnál is népsze­rűbbé) tették a lakosság bizo­nyos rétegeiben, míg a liberális­középutas többség elutasítja. Választási fellépése után a sajtó felelevenítette, hogyan harcolt évtizedeken át a leleplezett náci háborús bűnösök kiadatása el­len, s hogy még 1977-ben Hitlert méltatta: elítélte fajüldözését, de bátor katonaként, kitűnő szerve­zőként méltatta. Tavaly ellenezte a Bush elnök által indított Öböl­háborút, s nagy visszhangot kel­tett, amikor kijelentette: e hábo­rút csak az izraeli védelmi mi­nisztérium és amerikai támoga­tói akarták. Buchanan korábban „izraeli megszállási övezetnek” nevezte az amerikai törvényhozást, amely nem képes ellenállni az iz­raeli lobby nyomásának. Bucha­nan tagadja, hogy antiszemita lenne, de legutóbb Andrew Ro­senthal, a The New York Times ismert kommentátora azt írta: Buchanan fogadtatta el az anti­szemitizmust az amerikai politi­kában, s a populizmust a vallási és faji megkülönböztetéssel öt­vöző nézetei megváltoztathatják az amerikai politikai élet szöve­tét. Mások, köztük televíziós vita­partnerei kevésbé sötéten látják személyét: következetes konzer­vativizmusa ellenére emberi kapcsolataiban toleránsnak te­kintik. Fő érvük egyébként az, hogy Patrick Buchanan naciona­lista, a hazai érdekek elsőségét, a világtól való elzárkózást hirdető nézetei ugyan jó visszhangra ta­lálhatnak — a gazdasági válság közepette — a társadalom bizo­nyos rétegeiben, ám e nézetek túl szélsőségesek ahhoz, hogy akár a republikánusok többsége támo­gassa elnökjelöltségét. Heltai András Magyar—bolgár belügyi egyezmény A hatékonyabb bűnüldözés érdekében hosszú távú tárcaközi együttműködési megállapodást írt alá szerdán Budapesten a bolgár és a magyar belügyminiszter. Boross Péter, a tárca vezetője az aláírást követő közös sajtótájékoz­tatón elmondta: immár 14-re emelkedett azoknak az országoknak a száma, amelyekkel kétoldalú megállapodást kötött a magyar Belügy­minisztérium a nemzetközi bűnözés, a terrorizmus, a kábítószer-ke­reskedelem és a tiltott fegyverkereskedelem visszaszorítására. (MTI) Lesz-e örmény—azeri csúcs? Rakétaeső zúdult Sz tyepanakerire Új külföldi napidijak A kormány rendeletben sza­bályozta a tartósan külföldön foglalkoztatottak és az ideigle­nes külföldi kiküldetésre uta­zók devizaellátmányát. Eszerint a tartósan külföldön foglalkoztatottak havi devizael­látmányának alapösszegét or­szágonként eltérően, dollárban állapították meg. így például Ausztriában havi 657, Német­országban 716, a Szovjetunió utódállamaiban 556 dollár az alapellátmány, míg Iránban 1106 dollár. A kiküldő az alap­összegnek legfeljebb ötszörö­sét fizetheti ki. Az ideiglenes külföldi kikül­detésre utazók napidijának alap­összege Ausztriában 370 schilling, Németországban 62 márka, a Szovjetunió utódálla­maiban pedig 26 dollár. Az Egyesült Államokba utazók na­pi 37 dollárt kaphatnak, míg a Pápua Üj-Guineába kiküldöt­tek 46 dollárt. Az alapösszegtől mindkét irányban legfeljebb 50 százalékkal lehet eltérni. Rakétaesőt zúdított az örmé­nyek lakta Hankendire (Sztye- panakert) szerdán a várost na­pok óta támadó azeri alakulat — közölte az orosz rádió. A jelentés szerint ismét bevetették a Grad és az Uragan típusú, nagy rom­bolást végrehajtó rakétákat. Az áldozatok számát egyelőre nem tudták megállapítani, örmény becslések szerint 10-15 ember veszítette életét. A moszkvai tévé azt is közölte, hogy lángokban áll több középü­let, az oltást azonban nem tudják megkezdeni, mert nincs víz és üzemanyag a tűzoltókocsikhoz. Közben egyre kevesebb remény látszik arra, hogy külső erők köz­vetíthessenek a konfliktusban. Baku Oroszország után a Nyu­gatot is kioktatta. Az azeri kül­ügyminisztérium szerdán kiadott közleménye ugyanis egyoldalú­sággal vádolta az Európai Parla­mentet Karabahhal kapcsolatos állásfoglalása miatt. Továbbra is bizonytalan, hogy csütörtökön lesz-e örmény-azeri csúcs Moszkvában. A központi tévé kora délutáni híradója azt jelentette, hogy Levon Ter-Pet- roszjan örmény elnök csütörtö­kön elutazik az orosz fővárosba, hogy találkozzon Ajaz Mutali- bov azeri elnökkel. Bakuban ed­dig nem erősítették meg Mutali- bov utazásának hírét. Közben ismertté vált, hogy a két külügyminiszter biztosan el­repül Moszkvába. Raffi Ova- neszjan, az örmény diplomácia irányítója még szerda este az orosz fővárosba érkezik. Az ör­mény elnök szóvivői hivatala szerint azeri kollégája, Gusze- inag Szadihovij is várhatóan az esti órákban ér Moszkvába. A maffia ölte meg Marilyn IVfonroe-t? A La Repubblica című római lap részleteket ismertet Chuck Glancának az Egyesült Álla­mokban nemrég megjelent és a szenzáció erejével ható „Double cross” (Rászedés) című könyvé­ből. A dolog pikantériájához tar­tozik, hogy Chuck Gianca az öcs- cse a néhai Sam Glancának, aki a Kennedy-korszakban az ame­rikai maffia nagyfőnöke (capo di tutti i capi), tehát a chicagói Casa Nostra fejedelme volt. Ezért a római lap meglehetősen hitelt érdemlőnek tartja a könyv állítá­sait. Chuck Gianca pedig nem állít kevesebbet, mint azt, hogy a maffia gyilkolta meg Marilyn Monroe-t, aki tehát 1962. au­gusztus 4-én nem önkezével ve­tett véget életének, amint azt a hivatalos verzió mindmáig állít­ja. De vajon mi lehetett a cui pro- dest a maffia esetében? Chuck Gianca válasza: a maffia eredeti­leg Robert Kennedy akkori igaz­ságügy-minisztert akarta meg­gyilkolni, akit halálos ellenségé­nek tekintett, mert az nem ret­tent vissza attól, hogy felvegye a harcot az alvilággal. Miután a maffia tudomást szerzett róla, hogy a Kennedy fi­vérek — John és Robert — gyak­ran látogatják az ünnepelt 36 éves szőke szexbálványt, Sam Gianca cselekvésre szánta el ma­gát: Robert Kennedy egyik éj­szakai hollywoodi látogatásakor négy bérgyilkost küldött Marilyn Monroe villájába. Mivel azon­ban már nem találták ott az igaz­ságügy-minisztert, helyette Ma- rilynt gyilkolták meg. S hogy a dolog öngyilkosságnak tűnjön, kényszerítették, hogy halálos adagot vegyen be abból az alta­tóból, amelyet a szobájában ta­láltak. Az öngyilkossági teóriában a bíróság egy pillanatra sem kétel­kedett, Robert Kennedy pedig a legkevésbé sem volt érdekelt a szigorú vizsgálatban, amely csak kínos lehetett volna számára — olvasható a néhai maffiavezér öccsének most megjelent köny­vében. Történetek a „Tócsán” túlról VII. Hetedik lecke: Kik is a kanadaiak? A kérdésre a vá­laszt nem tu­dom. A világ második legna­gyobb területű országa Orosz­ország után, 28 millió lakossal. Közjogilag a legfőbb uralkodó­juk még mindig az angol ki­rálynő. Nagy kultusza van a ki­rályi családnak. Október végén járt Torontóban Lady Diana és Károly herceg. Minden lépésü­ket embertömeg kísérte, a tele­vízió helyszínről közvetítette lá­togatásuk minden apró mozza­natát. Tinédzserek sírva mesél­ték, hogy kezet fogtak az isteni Lady-Di—vei. Nagy az anglo­mánja Ontario tartományban. Megtalálható itt London nevű város Temzével, Oxford, Cambridge, Windsor és minden egyéb óhazai helység. Másfelől egyre népszerűbb a helyi ősla­kosság mozgalma, akik saját verziójuk szerint a gyarmatosí­tás nélkül már egészen más és tiszta világot építhettek volna fel, ha nem jön Kolumbusz és csapata. Ez utóbbi közelgő öt­századik évfordulóját egyálta­lán nem biztos, hogy megün- neplik, mert rendkívül sok az el­lenzője. Részt vettem a felső-ontariói ügyvédi szövetség ülésén, ahol egy indián származású ügyvéd felszólalt és egyben felhívott mindenkit, hogy tagadja meg a perekben szokásos felesküdést a királynőre, mert neki ö senki más, csak egy országának igen sokba kerülő vénasszony, aki ráadásul leszármazottja ősei gyilkosának, kultúrájuk sárba- taposóinak. Valószínűleg ez az érvelés csak nekem tetszhetett, mint egy örökké elnyomott nép fiának, mert az öntudatos kollé­gák barátunk torkának estek és egyikük azt tanácsolta neki, hogy inkább költözzön - az ak­kor még meglévő - Szovjetuni­óba, ott esküdni sem kell. A nemzetiségi problémák megol­dása minden tekintetben példás, egyedül a gazdasági életben ér­vényesek más játékszabályok, oda nem lehet csak úgy bejutni akárhonnan. Az igazi nagypol­gári családok elkülönülten él­nek a társadalomtól, ebbe a vi­lágba szeretne itt mindenki be­férkőzni. Nagyon nehéz. Egy-két fehér hollónak sikerül, őket viszont mindenhol többször megmutatják, hogy lám milyen demokratikus országban élnek. Amúgy bármely nép fia azt csi­nál itt, amit akar, nemzetiségi életét még központi forrásokból is támogatják. Saját statisztikai felmérésem alapján egyébként minden má­sodik ember vagy első, vagy második generációs beván­dorló. A szállómban például az igazgató mexikói, a takarítónő portugál, a konyhafőnök olasz volt, az egyik portás kínai, a fürdőmester lengyel. Lengyel nagyon sok van, itt nagyon ösz- szetartó, egymást segítő népnek tartják őket. Lengyel barátaim, mikor megtudták, hogy messze kerül­nek a déli vidékektől, rögtön kibéreltek egy nagy autót és ha­tan lerohantak New-Yorkba, hogy megtalálják régi ismerőse­iket. Ezek a fiúk ugyanis 1981-ben, mikor betiltották, in­kább a szolid aratást választot­ták, mint a Szolidaritást. Ma már vezető állásokat töltenek be ottani rádió és tévéállomások­nál. A régi rendszernek nem kellettek. Anélkül, hogy hasra esnénk az összes „kitántorgott” ma­gyar előtt, megállapítható, hogy nemzetünk vérét vette és talán még ma is veszi, hogy a remény­telen egzisztenciális helyzetből ide jöttek és jönnek nagyon ér­tékes és tehetséges emberek. Ha az ilyen embereknek továbbra sem lesz elérhető saját kerese­tükből normális lakás és életkö­rülményeket teremteni otthon, Hadgyakorlat Kubában A hadsereg és a polgári védel­mi egységek, valamint a párt- szervezetek és a Forradalmi Vé­delmi Bizottságok részvételével nagyszabású hadgyakorlatok kezdődtek Kubában. A keddi sajtójelentések szerint a védelmi gyakorlatok lényegében az or­szág egész területére kiteijed- nek. A Kubai Kommunista Párt lapja, a Granma arról számolt be, hogy a légvédelem és a hadi- tengerészet összehangolt manő­vereket hajt végre, egy „feltétele­zett ellenséges légi- és tengeri in­vázió visszaverésére”. Vádemelés puccsista katonák ellen Egy venezuelai katonai bíró­ság kedden vádat emelt 33 kato­natiszt ellen, akiket azzal vádol­nak, hogy részt vettek a két héttel ezelőtti katonai puccskísérlet előkészítésében és kivitelezésé­ben. A vádlottak között van Hu­go Chavez Frias alezredes is, a szervezkedés állítólagos vezető­je. Hivatalos adatok szerint 25 ember vesztette életét és ötvenen sebesültek meg a Carlos Andres Perez elnök megdöntésére indí­tott felkelés következtében. Meggátolandó az agyelszívás Az orosz kormánynak miha­marabb hatékony kezdeménye­zéseket kell tennie az agyelszívás megakadályozására, különben veszélybe kerülhet az ország fej­lődése — jelentették ki a legin­kább érintettek, az orosz tudó­sok keddi gyűlésükön. Számos olyan magas képzettségű ember van az országban, aki nyíltan ki­fejezte már óhaját, hogy külföld­re távozzék — jelentette ki Ana- tolij Rakitov, a kormány egyik ta­nácsadója a gyűlésen, amelyet azután tartottak, hogy az Egye­sült Államok 25 millió dolláros segélyt helyezett kilátásba a volt szovjet agyak elszívásának meg­akadályozására. Retteghet az iraki ellenzék Szigorúan megbüntetik, sőt meg is gyilkolják azokat a külföl­dön élő iraki ellenzékieket, akik nem akarnak hazatérni Irakba. Ezt Szaddám Húszéin iraki el­nök egyik közeli munkatársa je­lentette ki. Abdel Dzsabar Moh- szennek, Szaddám sajtótanács­adójának megnyilatkozása a Bá­bel című iraki napilap szerdai számában jelent meg. Kifejtette: Irak megbocsát mindazoknak a külföldön lévő iraki ellenzékiek­nek, akik hazatérnek. Ellenben büntetés vár azokra, akik hazá­jukat elárulják távolmaradásuk­kal. akkor ez a folyamat folytatódni fog.Ezek itt meg röhögnek a markukba, mert az emigráns az első tíz évben sokkal keveseb­bel is beéri, mint a kanadaiak, tudnak rajta spórolni. A helyi szociálpolitika úgy számol, hogy azt el kell érni, hogy senki se költsön semilyen körülmé­nyek között sem többet a lakás­sal kapcsolatos kiadásaira a csa­lád összes bevételeiből havonta annak egyharmadánál. Unalmas ez a Nógrád, de tetszenek fi­gyelni? Ezen a környéken van magyar bőven. Mikor a hitel­kártyámat váltottam ki a bank­ban, a computer Hamilton kör­nyékén 7 Szabó Sándort talált. Még a kanadai Legfelsőbb Bí­róság is magyar ügyét tárgyalja éppen, azt a bizonyos Finta Jó­zsefét, akiről megállapították, hogy nyilas volt és elkövetett bizonyos el nem évülő bűnöket. Készült egy magyar koproduk- ciós film is belőle, csak nem emlékszem a címére. Rólunk magyarokról azon­ban az itt kialakult kép kedve­zőbb, mint amilyent én tudok lefesteni. Dicsérik alkalmaz­kodó és küzdőképességünket és leleményességünket. Lelkűk rajta. Biztos még nem olvasták el a salgótarjáni önkormányzat tör­ténetét. (Dr. Szabó Sándor salgótar­jáni ügyvéd kanadai tanulmá- nyútján készült naplójából.) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents