Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-22 / 18. szám
4 LÁTÓHATÁR 1992. január 22., Szerda Hetven éve nyilvánították várossá Salgótarjánt /. Falu a „Palóc-Olympos” alatt Sok mindent írtak már össze az utóbbi évtizedben Salgótarján legértékesebb ásványkincséről a barnaszénről, de magáról a városról a 20. századig igen keveset írtak és tudtak az emberek. Amit tudtak, az is néha féligazságokat tartalmazott. Közismert azonban, hogy a barnaszén, mint energiahordozó, tájak, s a tájhoz szervesen hozzátartozó falvak, telepek képét változtatta meg évtizedek alatt. Ez volt a helyzet Salgótarján esetében is, amikor a barnaszén hatása uralkodóvá lett, rányomva bélyegét a településre és közvetlen környezetére. A Karancs hármas kupolája, a „Palóc-Olympos” alatt fekvő salgótarjáni medencében a 19. század végétől épült ki a bányászati, majd ipari központ. Maga a település a Tarján-patak és a Salgó-patak egyesülésénél, egy „Y” alakú, és javarészt É-D irányú, hegyektől-domboktól övezett fővölgyben hosszan terült el, mélyen behatolva napjainkban már a keresztvölgyekbe is. A város ősét, a Tarján falut a 10. század elején az északi belső gyepüvonal védelmét szolgáló határőrszállások útel- lenőrző és híradó tagjaként telepítették ide. A falu az ekkor már hadrendnek tekinthető honfoglaló Tarján törzs nevét őrzi. A városunk nevének első tagja a Salgó, egykor szintén falu volt, a hasonló nevű vár déli lábánál. A szabad katonákból és várnépből álló lakosok utódai évszázadokon át jobbágyokként és zsellérekként élték a hegyvidéki gazdálkodásra alapított életüket. Oklevelekben először a tatárjárás utáni években (1246) fordul elő a neve. Eddig ismert legrégibb birtokosa a Kacsics nemzetség volt. Ebből a nemzetségből származik az az Illés, akit a 13. századi oklevelek Tarjámnak neveztek és itt volt birtokos. A Tarjáni család birtokát Csák Mátéhoz csatlakoztatásuk miatt, Károly Róbert a szintén Kacsics nemzetséghez tartozó Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta (1327). Egy 1348-as birtokfelosztásból ismeretes az, hogy Tarján község Salgó várához tartozott. A vár alatt még 1439-ben is állt Salgó község, feltehetően a mai Salgó-puszta helyén. A 15. században Salgótarján földrajzi fekvésénél fogva vámhely Volt. Jártak itt a husziták, s ellenük harcolva a legenda szerint Mátyás király is. Salgó vára Tarján faluval és a hozzátartozó uradalommal a 15. század végén a Szapolyay-család birtokába került. A 16. században Bebek, Balassa, Debemcsényi család is birtokolta. 1554-ben Kara Hamza szécsényi bég Fülek elfoglalása után csellel bevette Salgó várát, így Tarján falu is hűbérbirtok lett. 1593-ban Pálffy Miklós és Trif- fenbach Kristóf csapatai visszafoglalták a várat, mely az ostrom következtében teljesen elpusztult. A leírtakból is látható, hogy különböző urai voltak a várnak és a falunak, felváltva voltak vitézek, hősök, pártos- kodók. útonállók. hamispézve- rők. Tarján ismeretlen, szegény kis falu volt a vár alatt, lakói nagyobb szabású haditettet, vagy a' történelem emlékezetére méltó nevezetes dolgot 1919-ig nem is vittek végbe. Igaz, harcoltak Rákóczi seregében, 1849-ben utoljára tették le a fegyvert Salgótarjánban, de legnagyobb tettük az volt, hogy a katonasággal együtt a Hen- necque francia tábornok vezette cseh intervenciós hadosztályt megállították a falu előtt, megakadályozva abban, hogy Hat- van-Miskolc vonaláig terjesz- szék ki a megalakuló új állam határait, s így az ország legfontosabb ipari vidéke megmaradt magyarnak. A Volkra, Szluha-család után Jankovich-család birtokába a 18. században került a falu, s ők építették fel a klasszi- cizáló stílusú egyetemes kis kúriájukat. Ez maradt meg az 1821-es tűzvész után a város számára a feudális kori faluból. Jankovich Antal tudott arról, hogy vadaskertje alatt gazdag széntelep vár feltárásra, de félt a polgártól, aki a szükséges tőkét többször felajánlotta a bánya felnyitásához. Ez a félelem konzervatívvá tette, s úgy vélte, ha őseinek jó volt így előtte, jó lesz az neki is. Azt mondta, me- gyeszerte úgy hívták a tarjáni határt, hogy „kenyeretlen”, s mégsem lehet bírni a jobbágy- gyal, mi lesz itt ha kenyerük is lesz a bányatáístílat jóvoltából? Jankovich Antal 1855-ben bekövetkezett halála után kezdődött meg a vállalkozások ideje Salgótarjánban, amikor 1856-ban leányáági örökösei birtokán a vállalkozók feltárták a szenet. Hibei Sz. Ferenc (Folytatjuk) Embertelenek vagyunk Láttak már egy bevert szélvédőjű vadonat új gépkocsit? Bizonyára, nem is egyet. Elkeserítő látvány. A modern tecnika, a szemet gyönyörködtető forma otromba megcsúfolása. Ha a gépkocsi balesetben sérült meg, sajnáljuk, de sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy mi történt a benne iilő emberekkel. Mert az ember a fontosabb. Az ember, aki megálmodta, megalkotta, vagy aki üzemelteti korunk nélkülözhetetlen segítőtársát. Az ember azonban rombolni is tud. Segítőtársát tönkre teheti szándékosan is, vak dühében, vagy sanda irigységtől vezérelve. Léteznek ilyen emberek? Léteznek! Emberek az ilyenek? Erre a kérdésre keresték a választ azok a rendőrök is, akik a napokban egykedvűen, de szakszerűen végezték dolgukat egy megrop- pantott szélvédőjű Ford Fiesta körül. Egykedvűen azért, mert számukra - sajnos - mindennaposak az ilyen és hasonló esetek. Azt találgatták, hogy valamelyik elvetemült járókelő bunkóval sújtott-e a kocsira, vagy a hétemeletes házból hajítottak rá valamit. A helyszínelés ideje alatt nem dőlt el, hogy mi történhetett. A rend és a közlekedés őrei inkább afelé hajlottak vélekedésükben, hogy a ház valamelyik erkélyéről érkezhetett a nem kívánt áldás. Időközben elkészült a jegyzőkönyv, ami tanúsítja, hogy ismeretlen tettes huszonötezer forint kárt okozott a gépkocsi szélvédőjének és egyik ablaktörlőjének megrongálásával. Ezzel az ügyet le is zárhatnánk. Miért is ne, hiszen naponta tucatjával fordulnak elő ettől az esettől sokkal súlyosabb kárt okozó esetek. A tulajdonosnak fizet a biztosító, emberéletben nem esett kár, akkor miért ez az írás? Nos azért, mert nem mehetünk el szó nélkül az embertelenség mellett. Nem engedhetünk teret a vak pusztításnak. ami csak gyűlölködéshez vezet. Mert mi lenne belőlünk, ha az érzelmeinket vad indulatokká hagynánk elfajulni? pádár Közös ünnep és kiállítás Bátonyterenyén A Bátonytere- nye város önkormányzata, a Cseh-szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, a Losonci Nógrádi Galéria, a Nógrádi Történeti Múzeum és a bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központ közösen rendezi meg január huszonkettedikén, szerdán tizenhét órától a Magyar Kultúra Napját, valamint az ünnepség tiszteletére emlékező közös cseh-szlovákiai magyar, és a Nóg- rád megyében élő képző- és iparművészek kiállítását. A művelődési központ Iványi Ödön Művészeti Kisgalériájában megrendezésre kerülő programot Tóth Sándor országgyűlési képviselő, a kiállítást Szabó Kinga művészettörténész, a Losonci Nógrádi Galéria vezetője, és dr. Horváth István, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója nyitja meg. Az ünnepi műsorban a Kecskés Együttes is közreműködik. A cseh-szlovákiai magyarok közül Christ Viliam, Cseh Lajos, Gerő Gusztáv, Gyurkovits Fran- tisek, Szabó Gyula, Vágás Matej, Vayszada Károly alkotásait tekinthetik meg. Megyei művészeink közül Cso- hány Kálmán, Farkas András, Hegedűs Morgan, Hibó Tamás, Iványi Ödön, Jánosi Ferenc és Szujó Zoltán műveit láthatják a kiállításon, amely hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig látogatható. Madách a magyar kultúráról Az európai műveltség szerves része vagyunk Történelmi emlékezetünk, sorstudatunk ösztönösen is mindig a magyar kultúra ünnepeként tartotta számon január 22-ét. Azt a napot, melyen 1823-ban Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc, nemzeti sorsunk költői ihletésű himnikus példázatát alkotta meg. E dátum minden nógrádi gondolkodásában össze kell, hogy kapcsolódjon egy másik jeles januári nap emlékével. Január 20-án - a Himnusz keletkezésének évében - Alsósztregován született Madách Imre. A magyar kultúra napján az ő szellemi örökségére, emberi és művészi üzenetére figyelve, hiteles gondolkodásban össze kell kapcsoplódjon egy másik jeles januári nap emlékével. Január 20-án - a Himnusz keletkezésének évében - Alsósztregován születtt Madách Imre. A magyar kultúra napján az ő szellemi örökségére, emberi és művészi üzenetére figyelve, hiteles gondolatait megidézve kötelességünk emlékezni. S nem csak azért, mert vármegyénk szülötte volt; s még csak azért sem, mert ahogy mondani szokás, az igazán nagyok mindig korszerűek. A Madách-i szellemiség ösztönöz erre, hisz egész életműve, de ön magában egyetlen alkotása. Az ember tragédiája színpadi - és fordítástörténete is szimbolikus erővel tisztázza azt, hogy a magyar kultúra, az európai műveltség, a szellemi világörökség szerves része. Egész életútja, szlová- kok-magyarok lakta szülőhelyén írói dolgozószobája jelképesen kifejezi a kelet-európai népek és kultúrák természetes együttélését, élő, eleven kapcso- latáff* Az életút és életmű összefoglaló tanulságán túl célszerű itt és most Madáh egyetlen elméleti munkáját kiemelni. Van a költőnek egy tanulmánya, melyben a kultúra lényegének elvi meghatározásával foglalkozik. 1862-ben Madách Imrét tagjai sorába választotta Kisfaludy Társaság, ahol székfoglaló beszédét „Az aeshetika és társadalom viszonyos befolyása” címmel tartotta meg. Ebben az esztétikai értekezésben fejtette ki tételesen, ars poetica szerűen nézeteit a kultúra, közelebbről a művészetek, s ezen belül - teljesen érthető módon részletesebben - az irodalom szerepéről. „De szinte hallani vélem anyagiságra hajló korunk kérdését: Mi célja lehet hát a szép körüli kutatásoknak, mi haszna. .. ?” Kétkedő kérdésére meggyőző választ, érvénye feleletet ad Madách, amikor egyrészt megvizsgálja a művészet társadalmi „hasznosságát”, másrész azt, hogy mi „haszna” van az ember életében, egyéni sorsában. Felfogása szerint a művészet a nemzetek életének egyik leg- fontosab terméke, mert az igazán értékes műalkotás magába foglalja korának minden tudását, ismeretét, átörökíti a nép életének tapasztalatát. „A történeti korszak kezdete óta hány nemzet lépett fel a cselekvés küzdőterén, s hány nemzet tűnt le arról ismét? S mi az, mi tőlünk örökségül a késő korra szállt? Nem nagyszerű harcaik, nem fórumok elvküzdelmei, csupán gyönge dal. Most egyedül ez hoz hírt hozzánk korának küzdéseiről s a küzdés porla- dozó óriásairól.” A nemzetek között is különlegesen fontos szerepet tölt be a művészet, az irodalom, nálunk, magyaroknál: „... saját magunk nemzeti énjét, mely századokon keresztül folytonos élethalál harcban állt a létéért, mindenek felett és erősebben megnyert csatáknál, esküvel ecsetelt mentő levelénél az ingatag politikának, esztétikai művelődésünk gyarapodása biz- tosítandja.” Egy Madách-i gondolattöredék is képes mélységében kifejezni azt az igazságot, hogy nálunk az irodalom a nemzeti szabadság megélésének és megőrzésének történelmünk során sokszor egyetlen lehetséges módjául kínálkozott. „Meddig magyar dal zeng, addig magyar érzés honol.” - vallota a filozófus költői hitével. S végül, mi a szerepe az egyén életében a kultúrának, a művészetnek? Madách az embert cselekvő lényként ismeri fel, az emeri élet és a történelem legfőbb tartalmának az alkotást, a küzdést tartva. Nem véletlen, hogy esztétikai írását is az alkotó ember teremtő erejébe vetett hite megfogalmazásával zárja:”. . . mi is képesek leszünk tenni, csak alkotó és mesterkéz ne hiányozzék. .. ” A Madách—i kultúra- és művészetszemlélet arról szól, hogy az ember végső soron saját életét alkotja meg, saját történelmét teremti meg, s eközben egy sajátos, magas rendű alkotótevékenyégben önmaga lényegi tartalmát, emberi vonását fejezhet ki és szemlélheti a világ emberi arculatában gyönyörködhet. „... a művelt emberben a szépnek érzéke egész egy új világot tár fel lelke előtt. Csupán az ilyen ember mondhatja, hogy emberi szemekkel látta a világot. - Csupán ilyen emberre illenek a szentírás szavai is, hogy „nem csak kenyérrel élünk.” dr. Kovács Anna irodalomtörténész muzeológus Legyen a Hírlap pártfogója! A Nógrád megye egyetlen napilapja, az Új Nógrád, 1992. február 3—ától új címmel, megváltozott szerkezettel, reményeink szerint gazdagabb tartalommal, tartalmasabb információkkal, de változatlan áron, 9,60-ért kerül hűséges olvasótáborunk kezébe. A korszerűbb eljárással készülő NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP igyekszik mindenütt jelen lenni, a legkisebb érdekes megyei történésekről is tudósítani és információkat adni közel százezer olvasójának. Jelszavunk: „Mi mindenüttjelen vagyunk!” Legyen ön is Nógrád megye egyetlen napilapjának pártfogója! Hogy tudja ön is mi történik lakóhelyén, szomszédjában, mi zajlik szűkebb pátriánkban, Nógrád megyében, miként alakul alvilágpolitikai, milyen események történnek hazánkban, vásárolja rendszeresen a HÍRLAPOT! Fordítson nagyobb gondot naprakész tájékozottságára! Ön még nem előfizetője lapunknak? Ne várjon vele, bennünk nem csalódik! A mellékelt megrendelőlapon fizesse elő a NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAPOT, ám amennyiben már megtette, ajánlja ismerőseinek, munkatársainak, barátainak! Pártolja ezzel is lapunkat, tájékozódjon és tájékoztasson a megye életéről. Mi bízunk önben, ön bízzon bennünk! Legyen a HÍRLAP barátja! Lapunk változatlanul olcsó áron, friss információkkal jut el a jövőben is olvasóinkhoz. Nem csupán nevünkben újulunk meg. Tovább szeretnénk bővíteni szolgáltatásainkat, igyekszünk minél több nógrádi emberhez eljutni és őket bemutatni. Ha a HÍRLAPOT olvassa, naprakész információi lesznek. MIASSACWHmr. BÁTOIHUHfcHYE. PÁSZTÓ, BÉTSAG, SALGÓMRiÁM, SZÉCSárr VAROSOK ÉS KflHMVfKÜK MPtlAPJA 0 ÓNÉRT! KERESSE HÍRLAPÁRUSOKNÁL MEGRENDELHETŐ A MELLÉKELT MEGRENDELŐLAPON. MEGRENDELŐLAP i Megrendelem a Nógrád Megyei Hírlap című napilapot _____________példányban ________________hónapra, i K érem az alábbi címre kézbesíteni: i Megrendelő neve:_________________________________ i C íme: (város, község, irányítószám)_________________ i i utca, házszám:_____________________________________ i Az előfizetési díj: egy hónapra 245,- Ft, negyedévre 1 735,- Ft, fél evre 1470,- Ft, egy évre 2940,- Ft. i l _________________________________________________ l aláírás I A megrendelőlapot borítékban, bélyeg nélkül, a helyi 1 postahivatalok részére kérjük feladni. i l
