Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-13 / 292. szám

I 1991. december 13., péntek MEGYEI KÖRKÉP Luca, Luca, kitty-kotty Népszokások Nógrádban is András-naptól Gergely-na- pig, vagyis november végétől március derekáig tartó téli idő­szakhoz, más néven a karácso­nyi ünnepkörhöz kapcsolódó hiedelmek, szokások Luca nap­jához is kötődnek. December tizenharmadikát eleink igazi gonoszjáró napként emlegették. A néphit úgy tartja, hogy ez az év legrövidebb nap­pala, illetve leghosszabb éjsza­kája, így legkedvezőbb időpont a sötétség hatalmának, a go­nosznak, amely - a hagyomány szerint- női alakot öltve bo­szorkányként végezte a rontást. A gonoszűzés szokása értel­mében ilyenkor az asszonyokat eltiltották a dologtól, még tüzet is csak a férfiak rakhattak. A rontás ellen pedig számos va­rázslással védekeztek. Ezek közé tartozik a lucázás, más né­ven palázolás, kotyolás, amikor hét-tizenkét éves fiúgyermekek szalmát vagy egy kis fatuskót húzva maguk után, sorra járták a házakat. Az ajtó elé, kemence szögletbe egy kis szalmát hin­tettek, s a fára ülve mondták, énekelték a varázslószöveget. A gazdasszony megajándé­kozta őket, de a szalmát és a tő­két ott kellett hagyják, mert csak akkor lettek „ ülősek” a tyúkok. A boszorkányok távoltartása, meglátása volt a célja a kémény alatt megkötött nyírfaseprővel való sepregetésnek. A boszor­kánylátásra a Nógrádban is is­mert Luca-széke szolgált. Ezt egyes helyeken tizenhárom vagy kilencfajta fából faragták, s ha készítője a karácsonyi éjféli misén ráült, megláthatta a kör­nyék összes boszorkányát. De aztán a széket rögvest el kellett égetnie. Rimócon és környékén az ajtó előtt keresztbe állított sep­rővel tartották távol a boszorká­nyokat, míg a megye északi ré­szein lévő falvakban a zsebben hordott fokhagymagerezdnek tulajdonítottak effajta védősze­repet. Ugyanitt meteorológiai előzetest is készítettek: Lucától karácsonyig minden nap min­den órájában feljegyezték az időjárás jellemzőit. Megfigye­léseik szerint ugyanis ezek a következő év hónapjai időjárá­sának feleltek meg. (Mihalik) ízlik a tízórai a hasznosi suliban (ivurkó Péter felvétele Kritikus helyzetben a mezőgazdasági szövetkezetek (Folytatás az 1. oldalról) került a monopolisztikus felvá­sárlási viszonyok, illetve a KGST piacok összeomlása mi­att. Az előzőekből következően szövetkezeteink — legfőbb árú- növényüket - az őszi búzát, - a termelési költségek növekedé­sével ellentétben, jóval a tavalyi ár alatt kényszerültek eladni. Az ebből adódó árvesztesség min­tegy 100 millió forint. Az állattenyésztés dekonjuk- turája miatt 1991 évben tovább folytatódott az állatlétszám csökkenés. Különösen figye­lemre méltó, sőt figyelmeztető a sertéslétszám alakulása. Az évek óta stabilnak tartott ága­zatban ez év végére várhatóan mintegy 30 százalékos létszám- csökkenéssel kell számolni. Az alaptevékenység ágazata­inak kényszerű termelés csök­kentése hosszú távon élelmiszer ellátási zavarok előidézője lesz, amelynek jeleit a tojás hiány már mutatja. Az eddigi húzó ágazat, az alaptevékenységen kívüli te­vékenység termelése a belföldi kereslet csökkenése miatt jelen­tősen, mintegy 25 százalékkal visszaesett. A termelés csökkenésének következményeként drasztiku­san csökkent az elérhető jöve­delmek összege és 26 százalék­kal a szövetkezetekben foglal­koztatottak létszáma. Az ügyvezető elnökség kie­melten foglalkozott a szövetke­zetek pénzügyi helyzetével. Az 1991 évi 25 százalékos fajlagos termelési költség, va­lamint a közel 60 millió forint­nyi költségvetési elvonás növe­kedés, ugyanakkor a támogatá­sok összegének megközelítően 20 millió forintos csökkenése a teljes pénzügyi ellehetetlenülés helyzetébe sodorta a szövetke­zetek döntő többségét. Az idén várhatóan a szövetkezetek 70 százaléka zár veszteséggel, amelynek összege mintegy 250 millió forint. A mezőgazdaságtól elforduló pénzintézetek hitelezési gyakor­lata, a 38-40 százalékos hitel­kamatok ellenére egyre szűkülő hitellehetőségek miatt szövet­kezeteink a befolyó apróbb-na- gyobb bevételekből kénysze­rülnek a termelés perspektívát- lan finanszírozására. Nyilvánvaló, hogy ilyen kö­rülmények között nem, hogy a jövő évi termelés pénzügyi megalapozására nincs mód, de a szövetkezetek fennmaradásá­nak ténye sem állítható bizton­sággal. A kritikus helyzetre utal az is, hogy a szövetkezetek 1991 évben alig több, mint 100 millió forintott fordítottak beruhá­zásra, ami nem, hogy a termelő alapok bővítésére, de az elhasz­nálódott eszközök pótlására sem elegendő. Ebből pedig egyenesen következik, hogy hosszú távon ez a folyamat a már ma is többsségében elavult eszközállomány teljes leromlá­sához vezet. Összegzésként az mondható tehát, hogy ma a megye mező- gazdasági termelőszövetkeze­teit a közgazdasági kényszer miatti folyamatos termelés csökkentés, pénzügyi helyzetü­ket a teljes kiszolgáltatottság, a gazdálkodás jövője tekintetében- kialakult agrárkoncepció híján- a kilátástalanság jellemzi. Az előzőekből levonható kö­vetkeztetés pedig az, hogy a kö­rülmények változatlansága, azaz a gyors és hathatós kor­mányzati és ágazati intézkedés elmaradása a teljes összeomlás­hoz vezet, amelynek következ­ményei beláthatatlanok. Mondhatná bárki, így van ez rendjén, hiszen a szövetkeze­teknek leáldozott, a farmergaz­daságoké a jövő. Ám ez a kije­lentés megalapozatlan és szak­mailag elfogadhatatlan lenne, ugyanis a tények ismeretében egyértelműen állítható, hogy a jövőben még hosszú évekig a nagyüzemek lesznek - akarva, akaratlan - a mezőgazdasági termelés meghatározói. Hogy miért? Mert a népgazdaságnak nincs pénze, hogy befektessen a me­zőgazdaságba, ezáltal vonzóvá tegye bárki számára ezt az igen kemény helyállást igénylő tevé­kenységet. Ma a farmergazdaságoknak nincs kialakult termelőeszköz rendszerük, mert nincs pénze a népgazdaságnak. A meglévő eszközök hatékony működte­tése ugyanakkor nagyüzemi méreteket feltételez. Összeomlottak a piacok, nincs biztonsággal tervezhető- értékesítési lehetőség, ebből adódóan nincs megfelelő ár, amely az elvárható jövedelme­ket biztosíthatná. Hosszú évekre van szükség, amíg kialakul az a farmergene­ráció, amelyik képes és kész is arra, hogy átvegye a vezető sze­repet a nagyüzemektől anélkül, hogy ez zavarokat okozna az élelmiszer ellátásban. Magas a nyugdíjasok aránya, akiknek a szociális ellátását a népgazdaság még jó ideig nem tudja teljességgel átvállalni, eb­ből adódóan egzisztenciális biz­tonságuk csak a közös gazdasá­gok keretei között teremthető meg. Végül tisztázni szükséges egy igen fontos kérdést. Még­pedig azt, hogy kinek jó ha a nagyüzemek fennmaradnak, ki­nek fontosak a szövetkezetek, mert ma a kívülállók válasza az, hogy a tsz—elnököknek és a tsz-tagoknak. Ez a válasz azon­ban messze áll az igazságtól és meglehetősen szűk látókörű­ségre utal. Ugyanis nagyon fon­tosak a szövetkezetek a népgaz­daságnak, mert fontos az a dol­láraktívum, amelyre a mező- gazdasági nagyüzemek exportja révén évek óta biztosan számít­hat. Nagyon fontos az az évente mintegy 300 millió forint, amely a megye szövetkezetei­ből a költségvetési elvonások révén kerül a közös kasszába. Fontos az a közel 6 milliárd fo­rintnyi vagyon, amit a szövet­kezetek munkájuk révén gyűj­töttek és működtettek sikerrel. Lényeges, mert hiányozna az ál­lamháztartásból az a közel egy milliárd forint, amit munkanél­küli segélyre kellene kifizetni, ha a szövetkezeti dolgozók el­veszítenék munakhelyeiket. És végül nagyon fontosak a szövetkezetek azok számára, akik a boltban vásárolják meg a kenyeret, tejet, húst, ugyanis ezeket a termékekidLis a szövet­kezetek állítják elő. Bízom abban, hogy a gazdál­kodás alakításában hamarosan a gazdasági célszerűség, és nem a politikai rivalizálás lesz a meg­határozó. Remélem, hogy min­denki ráébred arra: a mezőgaz­daság jelenlegi súlyos problé­máit nem elsősorban a tulaj­donviszonyok idézték elő, tehát azok megváltoztatása önmagá­ban nem is oldhatja meg azokat. És végül bízom abban, hogy aki ma tud, az holnap akar is tenni az ágazat érdekében, még mielőtt a folyamatok visszafor­díthatatlanná válnának. Szlobodnik János Nógrádi M-i Mezőgazdasági Termelők Szövetsége Salgótarján Emléktábla • Bátonyterenye. A második világháború maconkai áldozata­inak mementójára emléktáblát avatnak december 15-én, va­sárnap délelőtt 10 órakor a ma­conkai műemléktemplom kert­jében. Meglepetés karácsonyra 9 Nagylóc. Minden iskolás és óvodáskorú gyermeket, illetve valamennyi hetven éven felüli személyt megajándékoz a köz­ség vezetése a Társadalmi Egyesületek Szövetsége helyi csoportjával karöltve. A cso­magokat stílszerűen kará­csonyra kapják meg az érintet­tek. Vacsora bitó alatt • Salgóbánya. A Hotel Med- vesben pénteken 18 órai kezdet­tel Luca-bált rendeznek. A va­csorán speciális fogás vár a vendégekre: Boszorkánypecse­nye (receptje titkos!), és a menü még sok meglepetést tartogat. Bitófa alatt szolgálják fel a fő­fogást boszorkánynak és hóhér­nak öltözött szakácsok. A va­csorát követő műsorban neves fővárosi művészek lépnek fel, az éjféli tombolán valódi zsák­bamacskát nyerhetnek, majd hajnalig tartó táncmulatsággal búcsúzik a Luca-nap. Képeslap kiállítás • Bátonyterenye. Barják Gyula helybeli képeslapgyüjtő anyagának válogatása látható csütörtöktől az Ady Endre Mű­velődési Központ kisgalériájá- bah, amelyet egy héten át te­kinthetnek meg az érdeklődők. Pénzsegély a károsultnak • Endrefalva. Húszezer forint rendkívüli segélyt utalt ki a he­lyi önkormányzat a községben nemrégiben történt tűzeset ká­rosultjának. Az emlékezetes napon egy gazdasági épület ka­pott lángra, az anyagi kár értéke eléri a százezer forintot. Fogadónap 9 Bátonyterenye. December 14-én, szombaton délelőtt 10 órától Tóth Sándor országgyű­lési képviselő várja a választó- polgárokat a városházán. Kertbarátok évzárója Bátonyterenye. Az idei esz­tendőben végzett munkáját ér­tékeli a helyi kertbarátkor pén­teken 17 órától a népkerti műve­lődési házban tartandó közgyű­lésén. A vezetőség beszámolója után a tagok és a meghívottak is véleményt mondanak a kör te­vékenységéről. Sok a panasz a lakások fű­tésére Salgótarjánban. így sok a reklamáció is. Ilyenkor, mintegy varázsütésre mele­gebb lesz a reklamáló radiá­tora, intézkednek a szakem­berek. De miért nem lehet ki­egyensúlyozott és megfelelő hőszolgáltatást nyújtani a ha­talmas fűtési díj ellenében?— hangzott Kíváncsiskodónk előző kérdése. — A választ Bubró András­tól, a megyei hőszolgáltató vál­lalat üzemegységvezetőjétől kaptuk írásban: A külső hőmérséklet alaku­lása függvényében a radiátorok hőmérséklete valóban változó. Csak néhány adat a decemberi napi átlaghőmérsékletek közül; 1-jén -0,75 C fok, 6-án -5,12 C fok, 8-án -9,29 C fok. Tehát Kíváncsiskodó A fűtés valóban drága bizonyos eltérő radiátor hőfok már ezekből is adódik. Ami ezenkívül méginkább változóvá teszi a radiátorok hőmérsékletét az a hőfokszabályzó műszerek működéséből eredő energiasza- bályozás. Az, hogy a hibabeje­lentés után varázsütésre megja­vulna a fűtés talán kissé túlzás, viszont a felvetésből arra is le­het következtetni, hogy a szak­emberek igyekeznek segíteni, ha valahol baj van. Az, hogy mennyibe kerül a fűtés tudjuk, hisz ugyanabból a rendeletből értesültünk mi is, mint a fo­gyasztók. Azzal is egyetértünk, hogy az nem kevés. Ahol áttér­nek a mérés szerinti elszámo­lásra, ott a mért mennyiség után lesz lehetőség a fizetésre, ennek technikai feltétele megteremté­sére közösen tesz erőfeszítést a NÓGRÁDHŐ a Salgótarján Városi Önkormányzattal. Tóth Gyula salgótarjáni ol­vasónk Kazinczy Gyulától, az öblösüveggyár igazgatójától kérdezi: a felavatott emlék­táblán miért „felejtették el” kiírni annak a hét üveggyári áldozatnak a nevét, akik 1956. december 8-án életüket vesz­tették? Riporter kerestetik! Pályázatunk határideje lejárt. Az eddig beérkezett írásokat folyamatosan közöljük, de újabba­kat már nem fogadunk el. A szakmai zsűri értékelését a pályaművek közlése után hozzuk nyilvá­nosságra. Söprögető kertészmérnök Minden szépérzékű ember­nek feltűnt a nyáron Salgótar­jánban a Beszterce lakótelep parkjainak rendje. A füves ré­szek rendszeres vágása, a ját­szóterek tisztasága és a főtér rendezettsége. Mindez egy fiatal nő és két fiú szorgalmas munkáját di­cséri. Jóízű falatozás közben köszöntem rájuk. A hölgyet Fancsik Zsuzsannának hívják és kertészüzemmérnök. A Kecs­keméti Kertészeti Főiskolán vé­gezte tanulmányait. Kérdé­semre szívesen válaszolt. — Hogy jutott eszébe ilyen munkát vállalni? Nem érzi-e alantasnak a végzettségéhez ké­pest? — A kényszer vitt rá. El kel­lett vállalni, mert különben a munkanélküliek sorát gyarapí- tottam volna én is. A munka nem szégyen és ez is a szak­mámhoz tartozik. — Édesapja ismert reumato- lógus és városi képviselő. Mi volt a véleménye az egyéni vál­lalkozásáról? — Támogatta az ötletet. — Ki finanszírozza önöket? Mik a feladataik és mi tartozik a gondnokságuk alá? — A városgazdálkodás meghatározott összegéből gaz­dálkodom és ebből fizetem az embereimet is. Rendet kell tar­tanom a Tarján vendéglőtől a Tóstrandig. Kiemelten kell ke­zelni a főút mellett lévő terüle­teket, a buszmegállót és a főte­ret. — Ezen a túlzsúfolt lakótele­pen az emberek, hogyan becsü­lik meg a munkájukat? — Órákig lehetne erről be­szélgetni. Az ABC élelmiszer üzlet előtti tér a legkoszosabb. Csokipapír, zacskó, naprafor­gómaghéj, papírzsebkendő széthajigálva. Agyásokból a föld kidobálva. Sajnos ez első­sorban neveletlen gyerekek és meggondolatlan felnőttek műve. Felháborító a közömbös­ség a szemetelőkkel szemben. Az egyik tízemeletes házból a közös ablakon szórta valaki le a szemetet. A fűnyírógépünkme- gakadt a bokorban egy tele bé­bipelenkán. Nem beszélve az eldobált tejeszacskókról, a kuka körül széthajigált szemétről. De ha valaki észre veszi a munkán­kat és netalántán meg is dicséri, az nagyon jó esik. — Hogyan várják a telet? Mi az elképzelése a jövővel kapcso­latban ? — Felkészültünk a télre. A hóeltakarítás komoly munka lesz. Itt szeretném megkérni a lakókat, ha lehetséges legalább a házuk előtt söpörjék a havat. Egyszerre csak egy helyen tu­dunk lenni. A jövőre vonatko­zóan még több gépet szeretnénk vásárolni munkánk megkönnyí­tésére. Ha lehetőség adódna rá, szívesen vállalnám más lakóte­lepek takarítását is. Tótok Ilona Salgótarján

Next

/
Thumbnails
Contents