Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-28 / 303. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. december 28., szombat TVélemény Nem tudom mások is megfigyelték e már. de a televízióban mindig fehér a karácsony. Egész biztos van legalább egy olyan film, amelyben nagy puha pelyhekben hull a hó, a ragyogó téli napsütésben csillog, szikrázik a havas táj. Most is így volt. hisz a szentesete fő műsoridejében - ha a nyolc óra utáni program ilyenkor annak számít - a vastagon behavazott Salzburg hangulatos utcáin „kóborolt” a kamera - többek között - Julie Andrews, a King's Singers és Placido Domingo „társaságában”. Nem véletlen ez a szerkesztési koncepció, hisz a karácsonyi gyertyagyújtás bensőséges hangulatához - legalábbis a mi földrészünkön - hozzátartozik a természet mindent megtisztító varázslatos ajándéka. Nos az idén a "valóságban is majdnem sikerült az „ideális díszlet”: néhány nappal ugyan korábban érkezett, de megjött a hótakaró. S bár a főutakon már kiszürkült karácsonyra, a magaslatokon. a ritkábban járt helyeken - például a temetőkben - háboríthatatlanul élvezhettük szépségét. De akinek nem volt kedve kimozdulni otthonról - elvégre a szeretet ünnepe az emberek többségét családi körben marasztalja - igazán volt miből váRomy bosszúja „Nem vagyok szenzációba! hász, amit írtam, szó szerint igaz. Nem célom, hogy a lapok öles címekben foglalkozzanak velem, hanem csak azt akartam, hogy az utókor pontosabban megismerje egy szerencsétlen asszony sorsát." A nyilatkozó. Karlheim Böhm kevésbé ismert a magyar olvasó előtt, a ., szerencsétlen asszony" azonban jó ismerősünk. Romy Schneider, számos film emlékezetes szereplője. S hogy most mesgint előtérbe került, arról Böhm annyiban tehet, hogy közreadta emlékezését, a német könyvpiac egyik szenzációját keltve. Romy Schneider partnere volt a szerzőnek: aki Ferenc Józsefet. Romy Schneider pedig Sissit. azaz Erzsébet királynőt alakította. A film sikert aratott, a magyar televízió éppen ezekben a napokban sugározza. A 63 esztendős színész visszaemlékezésének izgalmas részletét így idézte a Bunte magazin:,, A forgatás után csak egyszer láttam Romyt. Párizsban, 1960- ban. Rendkívül nehéz helyzetben volt. éppen egy öngyilkos- sági kísérlet után lábadozott. Egy kávét ittunk meg együtt. E rövid látogatás során beszélt nekem az Alain Delonnal kapcsolatos szerelmi problémáiról. Azt is mondta, hogy nagyon boldogtalan. S hogy azért akarta elpusztítani magát, mert Delont egy férfival találta az ágyban." A lap riportere megjegyzi, hogy Romy 19. Delon 22 éves volt, amikor megismerkedtek. Romy egy csapásra beleszeretett, s mint egy barátnőjének mesélte: „Hamarosan meg is mondtam neki, hogy szeretem és csak vele akarok élni." A Bunte megkérdezett egy pszichológust is a Böhm-emlékezés kapcsán, aki azt mondta: a szakember bizonyosságával állíthatja, hogy Romy Schneider élete legnagyobb megrázkódtatása volt a Delon-ágyjelenet. Ha igaz, amit Böhm most megírt, akkor el kell fogadni egy korábbi intimitást, melynek leírója nem egyebet állított, mint azt, hogy Romy Schneidcrnek viszonya volt egy masszőr nejével, egy jelmeztervezővel és Simone Signorét színésznővel. Vagyis Delont ilymódon bosszulta meg Romy Schneider. Fehér karácsony lógatnia a televízió nyújtotta ünnepi kínálatból. Olyan volt a két program műsora, mint a mindenki karácsonyfája, telis-teli különféle ajándékokkal, melyekből - nemzetiségtől, fe- lekezettől, rangtól, vagyoni helyzettől, a készülék technikai színvonalától függetlenül - bárki szemezgethetett kedve szerint. Nyilván azok „vettek el" többet e szimbolikus fáról, akik - társ, család hiányában - rászorultak az emberi hangra, a társaságra. Néhány éve még feltűnő volt, hogy a televízióban tükröződött a karácsony eredendően vallási ünnep jellege. Ma már ez természetes, s az egyházi karakterű programok békésen megfértek egymás mellett, az úgynevezett civil karácsony műsoraival. Sőt Kodolányi Já- nos-Koltay Gbor Julianus ba- rát-ja egy film keretében egyesíti a transzcendentális és a világi értékeket, igazolván, hogy az ember szilárd hit. meggyőződés nélkül nem képes az értelmes életre. A „Keresd, míg élsz népedet!” mottó jegyében írt regény, forgatott film ékes bizonyítéka annak, - Nemes- kürty István gondolatait idézve -, hogy egy nemzet száj- ról-szájra terjedő közösségi tudata többet ér a hivatalosan elismert. rögzített tudásnál. Nos a karácsonyi tévéműsorok éppen a népszokások, hagyományok bemutatásával is hozzájárultak a magyarság lelki alkatának megismeréséhez, formálásához. Jó volt látni, hogy e sorban a világörökségként számontartott kis nógrádi falu, Hollókő adventi rítusa: a Szent-Család járás szertartása is helyet kapott. Az egymással ezúttal nem versengő, hanem egymást szervesen kiegészítő TV1 és TV2 műsorában voltak ügyesen megválasztott ismétlések (ilyen volt az 1942-ben készült világhírű Casablanca felújítása, vagy az imádnivalóan kedves Benji kutya kalandjainak újbóli felidézése), de eredeti bemutatók is. Most volt alkalmunk először látni a magyar vonatkozásokban is gazdag angol-amerkikai filmet Josephine Baker életéről és ugyancsak kuriózumszámba ment Karol Wojtyla - azaz a mai II. János Pál pápa- 1960-ban napvilágot látott darabjának. Az aranyműves boltja című, a házasság szentségéről elmélkedő tévéjátákának színvonalas magyar feldolgozása. Karácsonyi hangulatú „hangütéssel” kezdődött Békeffy István kellemesen szórakoztató vígjátéka, a Janika is, amelyet élő adásban közvetítettek a Játékszínből. A mi életünk már csak ilyen, hogy a karácsonyi tévéműsor - noha nagyon igyekezett - mégsem tudott abszolút értelemben politikamentes maradni. Vajon felróható-e Ancsel Évának, hogy miközben a karácsony jellegéről értekezett, nem kerülhette Mihail Gorbacsov lemondásának értékelését sem. Me- locco Miklós szobrászművész az Ady és József Attila-oltárról, Mátyás emlékművéről beszélve ugyancsak napjaink közéletének mezejére „tévedt”. A hangos, békétlen pártpolitika azonban legalább néhány napig tényleg nem volt jelen a képernyőn. Az ízlések és pofonok különbözősége elve alapján nyilván vitatható az én ítéletem is, de számomra az elmúlt ünnepeken a legmegrázóbb, egyszersmind a legmaradandóbb élményt egy mindössze tizenöt perces című dokumentumfilm jelentette közvetlenül az éjféli mise előtt- ről. Torokszorító volt. amint a mohácsi menekülttábor idős és fiatal lakói, a jugoszláviai otthonaikból elűzött emberek elpanaszolták sorsukat. Szomorúságuk -minden segítség, ajándék ellenére - ezen az estén érthetően még nagyobb volt régen látott, netán örökre elvesztett szeretteik miatt. De jó is lenne, ha az idei fehér karácsony szellemisége segíteni hazatalálniok. Bár erre - őszintén szólva - nem sok remény mutatkozik. . .- csongrádv Körözés számítógéppel A szomszéd Heves megyei rendőrfőkapitánv- ság a nyilvántartás korszerűsítésére az 1992-es költségvetésből a kapitányságok Laptop típusú számítógépekkel történő felszerelését tervezi. A rendőrségi gépkocsikban beszerelhető készülékek alkalmasak az országosan körözött jármüvei nyilvántartásba vételére, ill. azonosítására. Visszhang Tarjánban nem volt rendszerváltás Gyakran olvasom az Új Nóg- rádban, hogy milyen elképesztő cselekedet: Gyarmat visszaköveteli a megyeszékhelyet. Mivel ez az újság az egész megyének a lapja, úgy gondolom ebben helyet kaphat az ellenkező vélemény is. Balassagyarmatnak az a tény, hogy elvitték a megyeszékhelyet, szenvedést és könnyeket hozott. Évtizedeken keresztül mi voltunk a másodosztályú állampolgárok. Anyagilag kifosztották ezt a várost, amely pedig ugyanúgy tett a közös kalapba, csak ezt a kalapot Tarján nagy szeretettel ürítgette. Nekünk még morzsák sem maradtak belőle. Mindezért senki nem követte meg ezt a várost, sem a régi állampárt. sem az új pártok. Ezekkel a milliárdokkal egy jól prosperáló várost, ipart lehetett volna kialakítani, és lett belőle egy ipari csődtömeg. Amiért én, és talán a város is szeretné, ha a megyeszékhely visszakerülne, az a következő: Tarjánba nem érdemes további milliárdokat belepumpálni. Márpedig úgy néz ki, hisz a fejlesztési programokból ez derül ki. hogy ez a folyamai folytatódik. Nem azért, mert a város lakossága nem érdemli meg, ők védtelenek ebben a dologban. Egyszerűen azért nem szabad oda pénzt vinni, mert ugyanazok az elvtársak vannak döntési pozícióban, akik ide jutatták ezt a várost. Tarjánban nem volt rendszerváltás. Talán még a cégtáblát sem festették át. Ennek kirívó példája a megyegyűlés elnökének esete. Ő azt állítja magáról, hogy re- formkommumista volt. Neveket tudnék sorolni, akik be lettek citálva a gyarmati pártbizottságra, és kaptak kioktatást, vagy „baráti" figyelmeztetést, mert letértek az „igaz útról". Aztán ezek az ideológiai lovagok lettek egyszerre reformkommunisták és hirdetik az új igét. Ez Tarjánban a vezetők krémjénél sokkal sarkítottab formában jelenik meg. Tudom, a kórokozótól nem szerencsés dolog gyógyulást elvárni. Biztos, hogy nem véletlen az. hogy Pásztó, Szécsény vagy Rétság önkormányzata elsöprő arányban amellett voksolt, hogy ismét Gyarmat legyen a megye- székhely. Ezen el kellene gondolkozni! Mint ahogy azon is, hogy, Thürmer milyen jól érzi magát „otthon" Tarjánban. Bár ő azt nyilatkozta, otthon van Nógrádban. Ez szemenszedett hazugság, hiszen máshol nem politikai tényező az MSZMP. Gyarmaton néhány izgága öregemberen kívül semilyen tömegbázissal nem rendelkezik a szélső baloldal. Úgy gondolom az önkormányzatnak nem kellett volna bérbe adni a sport- csarnokot ehhez a kompromisz- szumhoz. Itt Gyarmaton sokan úgy látják, hogy Tarjánban minden feltétel megvan ahhoz, hogy a marxista eszmevilág tovább virágozzon, hiszen a régi, kipróbált elvtársak oly nagy szakértelemmel mentették át magukat. Ézt a folyamatot gyengítené, ha a megyeszékhely visszakerülne a városunkba. Mert Gyarmaton őszintén aggódnak egy visszarendezéstől, melynek látható jelei most is megvannak Tarjánban. Kertész Nándor Balassagyarmat Narkós spermiumok Az emberi spermasejteken három-négyezer olyan pont van. ahol a kokain-molekulák meg tudnak kötődni. A kutatók véleménye szerint ez lehet az oka a kokainista apák gyerekeinél tapasztalt fejlődési rendellenességeknek. A rendszerváltás „koronatanúja” II. Beszélgetés Pozsgay Imrével a békés átmenetről Ha a felek személyes nekszu- sok nélkül, csak a: asztal másik oldaláról ismerik partnereiket, még az eszmecserék szellemét és légkörét is rosszal Ítélhetik meg. . . — Hadd említsem föl: ezekről a kérdésekről - és sok minden másról - elég sok alkalmam volt hivatalosan és nem hivatalosan tárgyalni az Ellenzéki Kerékasztal vezetőivel, képviselőivel. Nem titok, hogy a Magyar Demokrata Fórum létrehozásában szerepem volt. S ha néni is ilyen mértékben, de szerepem volt más ellenzéki mozgalmak, szervezetek nyilvánossághoz jutásában is. Képviselőikkel egyébként utóbb kétféle minőségemben is találkozhattam: egyik a tárgyalásokon ellátott funkcióm, másik pedig a kormányban betöltött tisztségem - államminiszterként az én felelősségi körömbe tartozott a kormány társadalmi kapcsolatainak építése és ápolása. S minthogy az is tudott volt, hogy az ellenzék különböző köreivel évekre visszanyúlóan, mondhatni bensőséges kapcsolatom volt, felhatalmazás nélkül, baráti meg politikai okokból egyaránt fenntartottam ezeket a kapcsolatokat. — Ezek szerint Ón már akkor fölvette a párbeszéd fonalát, amikor az efféle, gesztus vagy politizálási stílus enyhén szólva nem számított jó pontnak. Közelebbről: kik tartoztak ebbe a - nyilván a szellemi rokonság, a politikai rokonszenv formálta ismeretségi körébe ?-— Hosszú lenne a lista, ezért csak egy-két példát említek. Antall Józsefet jóval régebbről, a hetvenes évek vége óta ismerem. Személyes kapcsolatunk, barátságunk tehát nem újkeletű és nem az 1989-es politikai helyzetből fakadt. Bíró Zoltánhoz szintén régi, évtizedes barátság szálai fűznek. Az akkori nyilvánosság és az én szerepem nem mindig tette lehetővé, hogy amit a háttérben csináltam, ismertté váljék akár azok előtt is, akikért csináltam. De gondolom, akad a FIDESZ vezetői között jónéhány, aki visszaemlékszik: 1988 elején - még a Népfrontban - közösen kerestük a megoldási lehetőségeket legalizálásukra és nyilvánosságukra. Lehet, hogy nem tudják - talán nem is akarják tudni -, hogy személyesen próbáltam elérni: vegyék ki a FIDESZ megfigyelését és ellenőrzését a rendőri és ügyészségi hatáskörből, s ne a Btk., hanem a politika szabályai szerint tárgyaljanak velük. Ugyanígy példaként idézhetem, hogy annak idején, az alakuló vagy újjáalaküló kereszténydemokrata mozgalom hívására a Márton Áron Társaságban főpapokkal és mai kereszténydemokrata politikusokkal együtt a nyilvánosság előtt közösen szorgalmaztuk azoknak az értékeknek a helyreállítását és a politikai mozgástérbe való bevonását, amelyeket ők képviselnek. S folytathatom a sort: a mai SZDSZ kemény magjának nevezett, most némileg háttérbe szorult csoport tagjaival - a politikai „szalonokban" való ismerkedéstől a hivatalos tárgyalásokig terjedően - szintén személyes kapcsolatban álltam. — A „hallgatólagos megállapodással” kapcsolatos feltételezések és várakozások tehát nem ismeretlen partnerekhez kötődnek. De akkor hogyan Ítéli meg Csurka István megnyilatkozását, aki legutóbb a parlamentben azt fejtegette, hogy a gentlemen's agreement ostobaság és senki ne kérje számon az egykori ellenzéken azt, amit egvkor mondott, mert más volt akkor a helyzet. ■— Úgy vélem, ez a megnyilatkozás Csurka zavarát tükrözi - ezt a dolgot újra végig kellene gondolnia. Én annak a Csurka Istvánnak hiszek, aki ott volt 1987 nyarán Bíró Zoltán lakásán, előkészítendő a lakitelki konferenciát és együtt törtük a fejünket egy anti-katasztrófa politika lehetséges formáin. És annak a Csurka Istvánnak a véleményét tartom őszintének és igaznak, aki a Csoóri Sándorra mért szilencium idején a tiltakozást szervezte és aki Lakitelken a nemzeti mérsékletet és kiegyezési szándékot tükröző szellemiséget képviselte. Most bizonyára zavarba ejti némely jelenség, egyik-másik múltbéli ember impertinens megnyilatkozása, vagy a vártnál nagyobb gondot okozó válság kezelésének nehézségei és az ebből keletkezett indulatok elvakító hatásai. Nos, ezért gondolom, hogy a dolgok új mérlegelésére volna szükség.. . — A sors úgy hozta, hogy most, amikor erre a beszélgetésre sor került, az „ancien régime" Kádár János után talán második legmeghatározóbb alakja, Aczél György frissen hantolt sírban pihen. Önnek pályája nagy részében közvetlen munkakapcsolata, s köztudottan nem kevés éles konfliktusa is volt vele. Személye, szerepe hogyan rögződött Önben? — Ez túl nagy kérdés ahhoz, hogy egy rövid válasszal elintézhető legyen. Valóban, életembe. sorsomba belefonódott Aczél György. . . elmélyültebben kell szembenéznem szerepével. De éppen azért, mert hivatali feladatunk teljesítése közben súlyos konfliktusaink voltak, erkölcsileg elég szabadnak érzem magam ahhoz, hogy a jót is meglássam életpályáján, necsak az elvetni, bírálni valót. Minderről személyesen is sokat beszélhettünk, így ez nem a holta után rámszakadt szabadság. De a kegyelet, és az. hogy emberileg jó viszonyban voltunk. egy ideig biztosan nehezíteni fogja, hogy objektív képet adjak róla. Azt azonban már most tudom, hogy a jót sem fogom elhallgatni. . . Ellentmondásos személyiség volt ő is. mint mindenki, aki nagyra volt hivatott és feladatot kapott ebben a gyötrelmes korban. — Egyéni sorsa alakulásában mit hozott az ó-év az On számára, s mit vár 1992-től?- Személyes életemben sok jót hozott 1991. A legfőbb jót most, az év vége felé: megszületett negyedik unokám, lányo- méknál az első gyerek. Az év hozadékához sorolom, hogy elindíthattam - nem társak nélkül, természetesen - egy Ígéretes politikai mozgalmat, a Nemzeti Demokrata Szövetséget. Ide sorolom, hogy ez évben a köztársasági elnök - az egyetem kezdeményezésére - kinevezett egyetemi tanárnak a debreceni Kossúth Lajos Tudományegyetemre. A/ idei év egyszersmind megadta számomra a lehetőséget az összegezésre, a dolgok, tapasztalatok újragondolására. Mindez együtt reményt ad arra, hogy a jövő esztendő politikai mozgalmaiban már aktív kezdeményező erőként vegyünk részt, s e kezdeményezésekben- azok egyik inspirátoraként — én is ott leszek. Az ilyesmibe csak akkor fog bele az ember, ha hisz abban, s némi tudása is van atekintetben, hogy létezhet a jelenleg főlyta- tottnál jobb és eredményesebb politika a romok eltakarítása, a válság kezelésé, az új ország felépítése érdekében. Úgy érzem, ennél kisebb dolgokkal talán nem is érdemes foglalkozni, hiszen a nagy feladatok az apró részletmunkák sokaságát ígérik, s ezekre módszeresen készülni kell. újragondolására. Bajnok Zsolt
