Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-28 / 303. szám

i 1991. december 28., szombat SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE Karácsonyi közlekedési káosz Beköszöntöttek hát végre a várva várt ünnepek. Ahogyan mindenki szerette volna: végre tényleg hófehéren érkezett a ka­rácsony. Végre itt a hó — és a szabadság élvezetét a háromna­pos ünnep tehette valóban tel­jessé. Valami azonban — „jó” szokás szerint — ismét alapo­san bezavart az ünnepi képbe. Ezúttal a közlekedés volt ünne­pünk neuralgikus pontja. De mi az. hogy volt? Ez volt. van — és lesz! Az ünnep ugyanis tart. Már december 23- a, hétfő hajnal óta. s az idén vé­get sem ér. Legalábbis a Nógrád Volánnál. Hiszen ott e bő kéthe­tes időintervallum szakadatlan ünneplések sorozata. Amint az az évvégi menetrendjükből ki­derül. Mivel más sincs benne, mint szabadnapra, és munka­szüneti napra érvényes közle­kedési rend. Amely „rend” ugyan inkább a totális zűrzavar­ral egyenértékű. December 23, hétfő, reggel 7 óra: utolsó roham a határidős tennivalókkal a munkahelyen. A tennivalók várhatnak. Meg az utasok. Busz nincs. Ami van, az sincs, mert sok helyen már meg se áll. Meglelt. Pedig ezek itt (a várakozók) még nem vásárolni mennek, ahhoz korán van. Mind dolgozó. A párbeszédek zömé­ből nem idézhetek. Nem publi- kus — még a hatodik finomítás után sem. Viszont tanulságos. Ötvenes úr: — Mi van, ezek­hez már berepült a Jézuska ? Némileg fiatalabb úr: Naná, majd kitört a téli szünet! Egy hölgy: Mondhatjuk. Nem olvasták? Náluk már ün­nep van! És januárig az is lesz! Felzúdulások innen-onnan: Milyen jogon? így szorítják ki maguknak a prémiumot? Vagy már ezek is félnek a hótól? Ak­kor minek mentek sofőrnek? Némelyek gazdasági meg­fontolásokat emlegetnek. Nincs pénz, sok helyütt nem dolgoz­nak ilyentájt, és az is sokat nyomhat a latban, hogy iskola sincs . . . Valaki „bezengi": Akkor egész nyáron vasárnap lesz ne­kik? A vita rövid időre abbama­rad. Jön egy „kóbor” járat, de nem áll meg, tömve van. Aztán vita volt arról is: med­dig mehet el egy tömegközle­kedés biztosítására létrehozott cég? Akármeddig? Egyesek szerint igen. Ha veszteséges, szíve joga akár meg is szüntetni a személyszállítást. Igaz, akkor embereit is szélnek kell eresz­teni adminisztrátorostul-sofő­\ arako/o utasok. A/. o\ek, vagy a \ olane az igazság? töstül, de nem veszítenek. A másik vélemény: busz azért lesz, mert ez alapellátás. Lehet, hogy csak hétfőn és csü­törtökön, de kell. hogy legyen. Ezen túl beleszólni a menet­rendbe azonban már a cég bel- ügyeibe való beavatkozás, mert saját dolgozóik szabadságával úgy gazdálkodnak, ahogy tud­nak. Ehhez senkinek nincs joga - ez abszolút belügy! De 234.037 embert (Nógrád megye lakossága - a szerk,) egyetlen cég kénye-kedve szerint moz­gatni már semmiképpen sem az. Kinek van itt .igazg?; Ez aztán a rejtély Balázs József Konszolidált örömök A 21. salgótarjáni tárlatról Gondolták volna, hogy mos­tanság elsősorban a politika ál­tal ugyancsak „behangosított” világban egyáltalán léteznek még konszolidált örömök? És azokra még egy hagyományo­san színvonalas képzőművé­szeti csoportos kiállításon is rá­lelhet az ember? Márpedig ép­pen ez történt. A salgótarjáni tavaszi tárla­tok hosszú sora idén évszakot váltott, tavasziból őszi kiállítás lett. Ha ennyivel megússza, azaz megrendezésének anyagi föltételeit sikerül a jövőben is valamilyen úton-módon megte­remteni. szerencséje van, csak­úgy, mint a képzőművészetek iránt érdeklődő közönségnek. Hiszen olyan kiállítássorozatról van szó, amely az évtizedek so­rán a Nógrád megyei kulturális élet szerves részévé vált, sőt, országos szakmai visszhangot is méltán váltott ki. Tehát nem­csak az észak-magyarországi régióban fontos esemény, ha­nem országosan is. E megállapí­tás igazságáról bárki meggyő­ződhet, aki ezekben a hetekben ellátogat a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban megren­dezett tárlatra. Az érdeklődőt idén csaknem másfél száz mű, festmény, szo­bor. grafika stb. fogadja. A nagy szakmai gonddal rendezett elegáns kiállításon az az ember első benyomása, hogy a koráb­biaknál talán valamivel több a közönség számára „könnyeb­ben” értelmezhető, gondolko­dásához „közelebb” álló mű, vagyis higgadtabb vizuális megnyilvánulásokkal találkoz­hat. Éz persze abból is követ­kezhet, hogy a tárlaton szereplő művészek szinte az itteni kö­zönség szeme előtt „nőttek föl", így vizuális gesztusaikat, for­mai kísérleteiket, tartalmi elmé­lyülésüket évről-évre nyomon követhették, azokkal egyetért- hettek, vagy vitatkozhattak. Mindenesetre, tény, hogy a kiál­lító művészek döntő többsége ma már a kortárs magyar kép­zőművészet tekintélyt kivívott derékhadához tartozik. Örven­detesen hangsúlyos szereplésük bármely kiállítás magas szak­mai színvonalát eredményezi, sőt bizonyos konszolidáltságot kölcsönöz neki. Ez történt az idei salgótarjáni tárlaton is. Ahogy mondani szokták, a mostani tárlaton kevesebb mű­től borzadnak el az emberek. Talán csak ef Zámbó István su­gárzó koporsói és még néhány mű irritálja kellően a közönség egy részét, bár meg kell je­gyezni, a való élet sugárzó ko­porsói, vagy például Csernobil és potenciális veszélyt hordozó kelet-európai társaik sokkal irri- tálóbbak, hozzájuk képest a művészi képzelet és szókimon­dás ugyancsak elhalványul. Ha már ef Zámbó Istvánt em­lítettük. ő volt az 1990. évi nagydíjas, ezért — a hagyomá­nyoknak megfelelően — külön kamaratárlatot nyitottak művei­ből, amelyen igen jelentős anyagot mutat be. Arra a kérdésre, hogy mit reprezentál a jelen kiállítás részben már válaszoltunk, ami­kor a kortárs magyar művészet derékhadát emlegettük. Azért jelzésként még álljon itt néhány név is, a teljesség igénye nélkül, például El Kazovszkij, Kárpáti Tamás, Muzsnay Ákos, Szabó Tamás, Váli Dezső, Kéri Imre. Kovács Péter neve, hogy csak néhányukat említsük. A derék­had hangsúlyos jelenléte egyút­tal azt is jelenti, hogy az idő­sebb generáció csupán jelzés­ként van jelen most Salgótar­jánban. Az is tény, hogy egy-két nemzedék még szintén kima­radt, köztük a legújabban je­lentkezők, a „dühös” fiatalok, és mások. Mindazonáltal, ez nincs kárára a kiállításnak, ami egységes képet mutat. Salgótarján Város Önkor­mányzatának nagydíját ebben az évben Szabó Tamás kapta, a Nógrád Megyei Önkormányzat díjasa Földi Péter lett. A láto­gató örömmel fedezi föl Lóránt Jánost is a kiállítók között, hi­szen hosszú idő óta jelentkezett ismét Salgótarjánban, ahol egy ideig élt és dolgozott. Egyébként a tárlat a Nógrád- ban élő művészek számára is fontos megmérettetési lehető­séget jelent. Ami az ő szereplé­süket illeti, a már említett Földi Péteren, továbbá Csemniczky Zoltánon. Réti Zoltánon, So­moskői Ödönön kívül több nóg­rádi művész is jelen van a tárla­ton, köztük Tomka István. Pe- rényi Anna, Szabó Gáspár. Gáspár Aladár, Bakos Ferenc. Presits Lujza, Kovács Alfonz, Gelencsér János. Jelenlétük a többi között azt jelzi, hogy a fo­lyamatosság alakulásának lehe­tünk tanúi a mostani kissé zilált helyi képzőművészeti életben is. Úgy tetszik, a, salgótarjáni tárlat évszakváltása nem jelent törést a kiállítás tartalmi és for­mai értékei tekintetében. A résztvevők köre örvendetesen jelzi, szükség van erre a repre­zentatív szemlére, s ezt mutatja a közönség érdeklődése is. A művek a kor fontos problémái­ról szólnak, szellemi komolysá­got sugallnak. Salgótarján és Nógrád megye valódi értékként vallhatja magáénak a további­akban is ezt a valóban nívós ki­állítást. Végül, de nem utolsó sorban három cím nélküli műről külön szóljunk. A kiállítás szervezői és rendezői e három kép kiállí­tásával emlékeznek és emlékez­tetnek három megyei művészre, akik sajnos már nincsenek kö­zöttünk. Affij-:ko/e 1 mú11ban el­hunyt Farkas András (1920-1990). Hibó Tamás 1947-1991) és Hegedűs Morgan 1953-1990) életműve azonban szervesen beépül a régió művé­szeti értékeibe, s hogy ezen életművek hatása eleven,marad­jon, szükség van ezek mielőbbi földolgozására, publikálására, bemutatására is. Reméljük, lesz elegendő szellemi és anyagi erő ahhoz, hogy ez meg is történjen, kultúránk javára. —mér Salgótarján és környéke Játékokat kapott az óvoda • Sóshartyán. Némi pénze még maradt a helyi önkormány­zatnak az év végére. Pedig nem úgy nézett ki. hogy biztosan si­kerül pénzügyileg átvészelni ezt az évet a testületnek. A megma­radt pénznek nemcsak a vezetők örülhettek - hanem a helyi óvo­dások is - akiknek többezer fo­rint értékben játékokat vettek e maradékból. E játékokat kará­csony előtt az óvodás „teszte- lők" már ki is próbálhattak. Kissinger-politika Cereden • Kitartott a 32 millió forintja Cetednek is: a feszes költségve­tés ellenére jutott arra. amire le­ginkább kellett. A polgármester mosolyogva mondta az évet ér­tékelve, hogy eredményesen folytatták a Kissinger-féle ..kis lépések politikáját", melynek lényege: nem mindent egy­szerre felvállalni, hanem aprán­ként. egy-egy területre kon­centrálni az anyagi erőket. így jó helyre került a pénz:.,7,8 mil­lió forintot tudtak fejlesztésre fordítani! Ha ehhez hozzászá­mítjuk. hogy a közösségért tenni akarók baráti köre is szé­pen gyarapította a falut (mini­mális térítési díj fejében gyom­talanítástól a Fradi-öregfiúk meghívásáig mindenfélében resztvettek), akkor eredmé­nyesnek mondható évet hagyott maga mögött Ceted. Új kiállítások • Salgótar ján. A Nógrádi Tör­téneti Múzeum kiállításai de­Családias koncert a Bolyaiban Kedves meghívót kaptam a salgótarjáni Bolyai János Gim­názium idei karácsonyi koncert­jére. A teltház ellenére családias légkör fogadta a vendégeket. Előbb öt csellista ült a pódi­umra - mind Farkas Erzsébet tanárnő növendékei -, hogy „el­sírják" Albinoni Adagioját, Deák Pálma zongorakíséreté­vel. Újabb gordonkaszám kö­vetkezett, Csanaky István me­leg hangú tolmácsolásában. Ezután előbb a gimnázium leánykara énekelt egy alleluját és egy Bárdos-művet, de igazá­ból a két Bartók-darabban kezd­tek magukra találni. A vegyes­kar előadásában két Kodály mű hangzott el, egy francia kará­csonyi ének, majd a „csúcs", a legsikerültebb szám, a Hazafelé című Dawson spirituálé. Az est második részében vendégeket köszöntött az is­kola: a 10 éves születésnapját ünneplő Kohász Fúvós Kise­gyüttest, akik először Beetho­ven Apassionáta-szonátája II. tételének átiratát adták elő, majd Weber: A bűvös vadász című operájának vadászkórusát. finom piánókkal. Wagner nyolc kürtre írott zarándokkórusát a Tannhauser című operából öt kürtön szólaltatták meg - igé­nyes munkával pótolva minden hiányérzetet. A híres Love story lírai dallamai után vidám zárás következett. Lennon-McCart- ney: Ha 64 éves leszek című slágerében Bartus László im- provizatív betétje és gliszandói keltettek feltűnést. Végezetül minden résztvevő együtt zengte az ismeretlen szerző békét áhító „Dona nobis pacem" kánonját. B.Á. Tízéves a Kohász Fúvós Kisegyüttes A Kohász Fúvós Kisegyüttes tagjai: Bartus László, Diósi Já­nos, Kovács Emese, Krizsanyik Róbert. Patakfalvi Zoltán (mind kürtösök, s ez ritkaság) és Diósi Tamás orgonista. Az alakulásról, s az eltelt tíz évről Diósi Jánost kérdeztem, az együttes alapítóját. — Finnországban született az ötlet. A szinfónikus zenekar első útja alkalmával hallottam ott hasonló csoprtot. Ez szöget ütött a fejembe. A vendéglátók­kal azután alakítottunk egy ve­gyes nemzetiségű csapatot, amely a búcsúkoncert előtt fel is lépett. Hazajöttünk, s Bartus Laci érkezésével (aki nagy nye­reség) megalakíthatóvá vált a kvartett, majd a kvintett. A fel­lépések sorában volt kórházi szereplés, kiállítás megnyitása, falusi „élő zene", zeneiskolai közreműködés, a József Attila Művelődési Központ előtti tér­zenélés. s nem utolsó sorban a kohász, illetve a nagybátonyi farsangi hangverseny. Jártunk (ugyan más zenekarral) Német­országban, s ott a rögtönzött muzsikánkkal (pl. egy lagziba is becsöppentünk) osztatlan sikert arattunk. Emögött azonban rendkívül kemény munka áll. A mérce: egy perc műsoridő-egy óra gyakorlás. Ha egy órás mű­sor kell, hát tízszer annyi a ki­dolgozás. Ezek az együttmuzsi- kálások a legkedvesebbek szá­momra - vallja Diósi János, a kis együttes lelke. — Egész napos munka után jövünk össze fél nyolckor. Gyakorolunk fél tízig, tízig, sőt éjszakába nyúlóan, akár 1 óráig is. Gyakran mi zárjuk a Kohász Művelődési Házat, ahonnan egyébként támogatást kapunk. Az indulás azonban „pénztelen" volt. Van abban a mondásban valami, hogy minden kezdet nehéz . . . A zeneszeretet hozott össze minket. A baráti együttlét, a muzsika az, amely kisegít min­den lelki kátyúból - fejezi be Diósi János. Befejezésül mit is kívánhat­nánk e muzsikus társaságnak? Hogy végre felfedezzék őket! És a születésnapkor szokásosat: happy birthday! Boros Ágnes Zabar az önállóság útján Bár még csak 1992. január else­jétől lesz önálló Zabar község (megszűnik a Cered-Zabar- Szilaspogony körjegyzőség), már a jövőt készítik elő a szom­bati, évvégi testületi ülésen: az új pénzügyi vezetőt és a jegyzőt most iktatják majd be hivata­lába. A dolgok szépséghibája, hogy még nincs helye a zabari hivatalnak - ideiglenesen a köz­ségi könyvtárban nyernek elhe­lyezést, végleges helyükre egy év múlva költözhetnek be. cernber 23 és január 2 között nem látogathatók. A 21. Salgó­tarjáni Tárlat újév után lebon­tásra kerül, helyette január 18- án 11 órától nyílik meg „A lo­sonci 23. gyalogezred a Don­nál" című időszaki kiállítás. Ja­nuár 2-től tekinthetik meg a Hadtörténeti Múzeumtól kapott „Magyar katonák a II. világhá­borúban" című kiállítást is. Eresztvény, a sízők Kánaánja A szünidőn lévő diákok és szüleik szamara most tényleg ideális lehetőség ny ilik kipróbálni azereszi- vényi síparadicsomot. - (Jyurkó-felv. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents