Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-17 / 295. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. december 17., kedd Sosrverte lázadók Nem minden csodaszer Lépre menő fogyni vágyók Nem nehéz észrevenni, hogy megszaporodtak a televízióban a valamilyen szempontból deviáns, hátrányos helyzetű emberekről szóló filmek. Nem tudni az igazi okát e jelenségnek, hiszen túl egyszerű dolog lenne a rendszerváltozással magyarázni. Kétségtelen, hogy a tabuk, a tiltott témák megszűnése is szerepet játszik ebben, de kell valami más motiváció is ahhoz, hogy az alkotók előszeretettel foglalkoznak a „másság” szigorúan realisztikus ábrázolásával. Egy jó hónapja kísérhettük figyelemmel egy balesetet szenvedett, kómába esett kisfiú családjának és orvosainak kétségbeesett - de mint kiderült hiábavaló - igyekezetét a gyógyulásért, az életért. Azidőtájt sugározták a Balázs Béla Stúdió filmjét az őrbottyáni elmebetegek életéről, mindennapjaikról. Ez a téma ismétlődött az elmúlt héten: amikor a Fekete Doboz bemutatta Akslé, egyujjas című filmjét a bucsuszentlászlói elmeszociális otthonról. E „tudósítással” a „pokol hetedik bugyrából" érkezett drámai erejű jajkiáltás a tévénézők otthonaiba. Az emberre alig emlékeztető lények - akik között nincs váratlan, csak hirtelen halál - vegetálása torokszorító élménynek bizonyult. De a film azért jó, mert - noha végig a tehetetlenségre kárhoztatott betegek szenvedéseit láttatja- egyszersimd- beszámol azokról az állapotokról is, amelyek ma Magyarországon szociálpolitikai, egészség- ügyi viszonyokat jellemzik. Az intézetben dolgozók helyzete - ha nem is olyan katartikus, mint Nepál kampányt indított annak érdekében, hogy megtisztítsák a Himaláját attól a mintegy 50 tonnányi hulladéktól, amelyet a felfedezők és az alpinisták hátrahagytak, - jelentette az AFP francia hírügynökség nepáli tudósítója. A hulladékanyagok közt van egy helikopter is. A Pokharel nepáli alpinista társaság felhívást intézett az ENSZ-hez, a Világbankhoz és az Ázsiai Fejlesztési Bankhoz, hogy járuljanak hozzá anyagilag a kampányhoz, amelynek időtartamát két évesre, költségeit pedig ötszáznegyvenezer dollárra becsülik. az ápoltaké - ugyancsak nem irigylésre méltó. Nem is tudni, hogy kik a kiszolgáltatottabbak: a tragikus sorsú, egy jó szóra, egy mosolyra, egy simogatásra éhes gondozottak, avagy azok a nővérek, akik rossz körülmények, korszerűtlen feltételek közepette húsz mázsát is kénytelenek emelni egy „műszakban”, amikor fürdetik, öltöztetik mozgásképtelen ápoltjaikat, s éppen emiatt negyven éves korukra gerincbetegek lesznek, ráadásul naponta - szó szerint - szembenézni kényszerülnek a deformált küllemű, sérült lelkű, riadt tekintetű betegekkel. Azonban e film is bizonyította az ókori bölcsek igazát: az embernél valóban nincs csodálatosabb földi lény, mégha sérült is valamilyen módon. Hisz e reménytelen, -„világvégi” hangulatban is jelen van a kultúra iránti vágy, a művészet iránti igény. Van, aki hosszú dalokat énekel, van, aki látható élvezettel tangóharmonikázik s olyan is van, aki „verset, színdarabot” ír. Sőt felkérésre is alkot szerelmes strófákat, rigmusokat szemérmesebb sorstársai kisegítésére. Sokan templomba is járnak, s ha nem is mindig értik a prédikáció szövegét, együtt mormolják a gyülekezettel az imádságokat. Ugyancsak a csodáról szól egy másik dokumentumfilm, szintén a múlt hétről. A kamera egy Gergő nevű, agykárosodással született, most hét éves fiúcska és minden áldozatra kész családja heroikus küzdemét kíséri nyomon a mások számára oly természetes, kézenfekvő Kilencven alpinistából, egy hegyi vezetőből és egy serpából álló csapatot bíznak meg a tisztogatással, amelyre feltétlenül szükség van, hogy „megállítsák azt a veszélyes kömyezetszeny- nyeződést, amely a Himaláján keresztül terjed Nepálig és egészen a Bengáli öbölig” - hangsúlyozza a Pokharel közleménye. Eddig mintegy százhuszonhét expedíció vágott neki a „világ tetejének” , a Mount Everestnek azóta, hogy Sir Edmund Hillary 1953-ban elsőként jutott fel a nyolezemyolcszáz- negyvennyolc méter magas csúcsra. Tévékamera a bíróságon (FEB)A nemi erőszakkal vádolt Kennedy-fiúknak a Palm Beach-i bíróságon zajló peréről hitelesen a helyszínről és azonnal tájékozódhat egész Amerika és a fél világ. Ez az un. „Courtroom Television Network”-nek- magyarul Tárgyalótermi Televízió Hálózatnak - köszönhető. A kamerát általában a tanúk padjára irányítják, s a vallomást tevő arcát és felső testét mutatja. A sértett arca nem látható, helyette szürke folt jelenik meg a tévék képernyőjén, s ha a nevét említik, elmarad a hang, akárcsak a károsult lakcímének említésekor. A védőket, az ügyészt általában hátulról látni, mert a rögzített kameraállásokból csak ez lehetséges. Időnként a bíróra és a vádlottra is vet egy-egy pillantást a kamera állása. A tv-társaság semmit sem fizet a közvetítésért, mert a bíróság végzése szerint a perben szereplők közérdeklődés tárgyai. De nem is fogadhatnak el semmit az anyag továbbadásért. E felfogás értelmében utasították el Patty Bowman - a sértett- ügyvédjeinek a beadványát, hogy védencük érdekével ellentétes a nyilvánosság. Noha a július óta működő New York-i „Courtroom Television Network” iránt hatalmas az érdeklődés, egy valami korlátok közé szorítja tevékenységét. A bíró a tárgyalás egyes szakaszaiban kitilthatja a tévé-stábot a teremből, ha a résztvevők érdeke vagy a per egésze úgy követeli meg. A gyerekek kárára elkövetett szexuális bűntények esetében például semmféle nyilvános közvetítést nem engedélyeznek. A „Court TV” népszerűsége hihetetlen módon növekszik az utóbbi időkben, rengeteg előfizetőre tettek szert és nézői levelek hegyei tornyosulnak a tv-társaság titkárságán. New York, Chicago, Washington, Boston, Philadelphia, San Diego, Denver, Pittsburg és Milwaukee vonzáskörzetében már eddig 5,3 millióan fizettek elő bírósági perekről sugárzott élő műsorokra. És természetesen szaporodnak a hirdetések, s az ebből származó bevételek is. A politikára, hírekre szakosodott CNN-televízió számára az Öböl-háború bizonyult nagy üzletnek. A „Court-TV” a Kennedy perből kovácsol világsikert. mozgás, járás, nyelés, önkifejezés öröméért. Ki tudja hányszor tomásztatják, maszírozzák egy nap Gergőt, mindenféle segédeszközt beszereznek, gyártanak - többek között a nagymama révén - minden orvost, pszichológust, úszómestert felkeresnek, minden - a gyógyulás legcsekélyebb esélyével biztató - módszert alkalmaznak. Egy keresetből élnek, - bár a papa építőmérnök, keramikus, de önként ment gyes-re, vállalva a sokáig magatehetetlen gyermek ápolását, tréningjét - egy szobát fűtenek, saját magukra alig költenek. De nem adják fel, képesek minden áldozatra, csak, hogy családban, köztük nevelkedjen kisfiúk. Szerencsére nem hiábavaló példás igyekezetük: ha nagyon lassan is, de Gergő fejlődése megindult mind értelmi, mind testi vonatkozásban. Igaz, hogy menni, beszélni folyamatosan még mindig nem tud, de már átfogja édesanyja nyakát, önállóan eszik keményebb ételeket is s remény van arra, hogy a helyváltoztatás, a kommunikáció olyan fokára eljut, hogy képes lesz beilleszkedni a társadalomba. Egy ötéves kislány a barátnője, aki hetente háromszor játszani tanítja, s ugyancsak befogadták, szeretik a náluk jóval idősebb, beteg Gergőt az óvodások is. E család helyzete remélhetően sokakban segít becsülni az egészséget, a normálizált állapotokat s reményt, erőt nyújt mások számára az övéknél - esetenként- sokkal kisebb problémák megoldásában.- csongrádv (FEB(Amerikában és Nyu- gat-Európában évtizedek óta bombázzák a túlsúlyos polgárokat a különböző „csodaszerekkel”, melyek segítségével diétá- zás nélkül megszabadulhatunk felesleges kilóinktól. Magyar- országra is egyre több ilyen „csodapuding”, gyógyszer, csepp és krém jut el, főként Németországból. Ám a német fogyasztók központja most riadót fújt: ellenőrzések során több egyszerű csalásra derült fény! A diétára szakosodott cégek milliókat húznak ki az emberek zsebéből: féligazságokat, üres szólamokat, megtévesztő ígérgetéseket alkalmaznak látványos reklámhadjáratukban. Különösen az új német szövetségi államokban, a volt NDK területén dőlnek be a fogyni vágyók, ez hiszékenységükkel és tapasztalatlanságukkal magyarázható. Egy lipcsei egészség- ügyi intézetben vizsgálat alá vetették például egy hamburgi cég Nan Yu teáját, mely „három hét A Kubával ismerkedő európai számára felejthetetlen élmény a tömegközlekedés egyedüli eszközén, az autóbuszon való utazás. A volt KGST-országok e— gyüttműködésének eredményeként a havannai utcákon csaknem kizárólag ikarus-bu- szokat látni, igaz, némi szépséghibával. Legtöbbjükről hiányzik az üveg, belsejükben pedig nem tudni, mi történt a leszállást jelezni hivatott gomalatt 15 kilogramm fogyást eredményez”. A kínai csodatea dobozában közönséges fekete tea volt, amit minden utcasarkon lehet kapni, azzal a nem elhanyagolható kicsinyke különbséggel, hogy míg a Nan Yu 57 márkába, a normál tea mindössze 10 márkába kerül vásárlóinak. A „Kávé gyorskúra” is legfeljebb a pénztárcát apasztja le: a hirdetésben ígért 5 kiló fogyásért 49 márkát kell leszurkolni és még csak nem is kávét, hanem kávéízű port kap a kedves vevő. Azt pedig már csak a megvétel után, a használati utasításból tudja meg a hiszékeny vásárló, hogy napi 650 kalóriánál nem ehet többet naponta. Ilyen energiafelvétel mellett persze különben is fogyna, ettől viszont nem gazdagodna meg a cég. „Lefogyni éhezés nélkül nem lehet” - állítja a fogyasztói érdekvédő szervezet táplálkozás- tudományi szakembere, Anette bókkal, és hiányoznak a meny- nyezetre szerelt kapaszkodóru- dak is. Az áldatlan állapotok, no meg a fiatalok alakították ki azt a szokást is, hogy jobbára 12- 18 éves fiúk a buszok ablakaiba és ajtajaiba csimpaszkodva utaznak. Bár a sofőrök időnként bekergetik őket a járművek belsejébe, a virtussal és a zsúfoltsággal ők sem képesek megbirkózni. Az „eredmény”: sok halott, és még több nyomorék. Engelking. „Ez illúzió. Csakis akkor fogyaszthatunk, ha kevesebb táplálékot veszünk magunkhoz, mint amennyit felhasználunk." A különböző készítmények általában olyan varázsszavakkal ámítják a gyanútlan gömböly- ded polgárokat, mint a pektin, vagy az enzim. Ezek nem csodaszerek: a pektin olyan rostanyag, mely a gyomorban megduzzad, így csökenti az éhségérzetet. Ezért viszont nem kell ennyi pénzt kiadni, az alma elegendő mennyiségű pektint tartalmaz. A másik kulcsszó az enzim, amit viszont a saját szervezetünk is előállít az emésztés során. még az almánál is olcsóbb. A kilók mellett a pénzüktől is meg akarják szabadítani korpu- lens delikvenseiket a különböző stúdiók és szépségszalonok, ahol „fáradtság nélkül fogyhat". Egy pár tornacipő, és az esti kocogás nemcsak olcsób. hanem egészségesebb is. Ha nincs busz, megteszi a kerékpár is, - mondják újabban az aktívabb kubaiak. Sajnos azonban a szigetországban sem lehet csak úgy biciklire pattanni. Jobban mondva lehet, csak alapvető kiegészítő felszerelések - például lámpa - nélkül az ember halálos veszélynek teszi ki magát a közlekedési szabályoknak fittyet hányó autósok részéről, akik igencsak szeretnek megfeledkezni a sebesség- korlátozást jelző táblákról. Persze a biciklisek nagyon szeretnek a számukra kijelölt sávból átcikázni az út másik felére. Mesterséges „gólyaszállás" Jászberény. A városban működő Klektrolux Hűtőgépgyár-azegykori Lehel-állatkertjében gólya- telelőt létesítettek. A mezőgazdasági munkák során balesetet szenvedett góly ák részére az állatkert mesterséges tavának szomszédságában alakítottak ki az elrepülni képtelen madaraknak telelésre alkalmas helyet. MTI Fotó Közlekedés Kubában Déli-sark: ünneplés és halál (MTI) Nyolcvan évvel ezelőtt, 1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen és négy társa elsőként érte el a Déli-sarkot, s ezzel megnyerte a versenyt, amelyet barátjával és vetélytársáv-al, az angol Robert Falcon Scott-al vívott. Scott több mint egy hónappal később, érkezett meg ugyanoda, s csalódottan látta a jégtábla felett lobogó norvég zászlót. Amundsen annak köszönhette a sikert, hogy mindent expedíciója biztonságára alapozott. Mindössze négy szánnal vágott neki az útnak, a szánokat 48 kutya vontatta. Nem vitt magával tudósokat, csupán olyan embereket, akik már korábban bebizonyították, hogy jól bírják a hideget és a fáradalmakat. Scott viszont két motoros szánt és tíz lóvontatta szánt szerelt fel, s bár 200 kilométerrel hoszszabb utón indult neki a Délisarknak, remélte, hogy gyorsabban fog haladni Amundsen- nál.Amíg azonban Amundsen és csapata jó egészségben tért vissza az Antarktisz jégmezőjéről, Scotték odavesztek. Robert Scottot, ezt a szívós angol tengerészt útján elejétől fogva balsors üldözte. 11 napjába került, míg egy gleccseren átvergődött. Mély hó és metsző szél akadályozta a haladást, úgyhogy az embereknek kellett húzniok az akadozó motorosz- szánokat. December 23-án hátrahagyta csapatának nagy részét, s csupán négy kísérővel vágott neki az út utolsó szakaszának. S visszafelé az expedíciót elérte a végzet. A motorok felmondták a szolgálatot, a lovak sem bírták a hideget, végezni kellett velük. Hóviharok törtek ki, az élelmiszerek elfogytak. A menedéket nyújtó támaszpontról mindössze 20 kilométerre érte utol a halál Scottot és társait. 1912. március 29- én írta naplójába Scott az utolsó sorokat: „A vég már nincs messze, már írni is alig tudok...”. Egy kutatócsoport november 12-én találta meg a holttesteket. Amundsen expedíciója viszont 41 nap alatt megtette az útat visszafelé és várakozó hajóján. a Fram-on biztonságban visszaérkezett Európába, ahol nagy ünneplés fogadta. A tragikus sorsot azonban ő sem kerülte el. 1928-ban elindult, hogy segítséget nyújtson Umberto Nobile-nak, aki Itália nevű léghajójával szerencsétlenül járt az Északi-sarkvidéken. Amundsen repülőgépe 1928. június 28-án eltűnt. Nobilet egy másik kutatócsoport megmentette, a Déli-sark felfedezője azonban odaveszett. Az elmúlt évtizedekben az Antarktiszt már alaposan megismerték. A 14 millió négyzet- méteres, Európánál nagyobb „hatodik kontinens” rendkívül gazdag szénben, rézben, vasban, mangánban és urániumban. Az egész föld édesvíz készletének 80 százalékát az ottani jégmezők tartalmazzák. 1978-ban Madridban megállapodást írtak alá, melynek értelmében 50 évig nem szabad hozzányúlni az Antarktisz kincseihez. A nagy hideg ellenére (az év közepén miniusz 50 fok Celcius körül van a hőmérséklet) számos tudóscsoport dolgozik a Déli-sarkvidéken. A DPA német hírügynökség arról számolt be, hogy 1989. óta 14 nő is él egy kutatóállomáson. A legmodernebb technika gondoskodik róla, hogy a kutatók elkerüljék Robert Falkon Scott sorsát. Polgár Dénes Nagytakarítás a Himalájában Áldatlan állapotok A Szovjetunió-szerte szinte naponként fellángoló nemzetiségi összecsapások mintha háttérbe szorították volna az ör- mény-azeri konfliktust és a Hegyi Karabahban kialakult helyzetet. Bármennyire is igyekeznek bagatellizálni az ügyet a híradások, a Kaukázus vidékén igenis polgárháború dúl. Minden eddigi békítési kísérlet és az érdekelt felek közvetlen megbeszélései kudarcba fulladtak. Azeri területen blokád alá veszik a közutakat és a vasutakat, elzárják a gázcsapokat, így hozva lehetetlen helyzetbe Örményországot . A gazdasági blokád mellett mindennaposak a fegyveres akciók is. Ezeknek az atrocitásoknak legtöbb esetben vétlen civilek esnek áldozatul. A napokban az országúton ért halálos találat egy gépkocsivezetőt, és meghalt egy éjszaka szántó traktoros.
