Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-17 / 295. szám

1991. december 17., kedd SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE 5 Kosárfonók délutánja A szükség megkívánta, a természet pedig megadta a hoz­závalókat: az Ipoly parti füze­sek hajlékony vesszőit, az ülté­ben sem tétlenkedő, egyszerű ember hajlandóságát, kézügyes­ségét. A kosárfonást kevesen neve­zik mesterségnek. Talán mert a díszesebb, asztali vagy a kézi helyett inkább a közismert krumplis kosarak készítőire gondolnak. Nem szorul magyarázatra, hogy az utóbbi időben a hasz­nos, kézimunkával „előállított” egyedi darabok, s maga a vesz- szőfonás miért értékelődött fel. Ám a tény tudomásulvételé­vel nem mindenki elégszik meg. Példa erre a szécsényi vá­rosi művelődési centrum ötlete a kosárfonás taníttatására. Aki ezt a fajta tudományát másokkal megosztja: Ander István Pös- ténypusztáról. A negyvenhét éves férfi bevallja: pusztai ma­gányát mindig is szívesen űzte el ezzel a munkával. Tehette, teheti, hiszen egyedül él, s ezt a ritka foglalatosságot gyerek­kora óta volt ideje tökéletesí­teni. Idős, szótlan, de barátságos pásztorember volt a tanítója, akit könnyen megtalált a me­zőn. Elleste ügyes mozdulatait, bámulta türelmét, s egyszer az­tán ő is kedvet kapott ehhez a „babráláshoz”, s nagy lelkese­déssel elkezdte fűzögetni a vesszőket. Ki gondolta volna, hogy né­hány évtizeddel később majd ő adja át egy jókedvű csapatnak azt, amit tud. Már híre ment a városban a nem mindennapi tanfolyamnak. Akik tanulnak, mondják, olyan a hangulat kedd esténként a „fonóban”, mint amilyennek az igazit képzelték nagyanyáik meséje alapján. Be­szélgetnek, viccelődnek, s köz­ben jár a kezük. Olyan, mintha cinkos módján visszaloptak volna valamit a múltból, -m­Ki lesz a parkőr? Szalmatercs. Sokat adnak a helybeliek falujuk rendezettsé­gére. Nemcsak azzal törődnek, hogy a temető sírjain mindig le­gyen virág, hanem az utak, a játszótér szépítésére is gondot fordítanak. Ezért figyelték jóleső érzés­sel, mint készültek a buszme­gállóba, a művelődési ház előtti parkba még a korábbi hónapok­ban az új padok. A ravatalozó javítását, tatarozását is fontos mozzanatként tartották számon. A munka nem sokkal ezután az átereszek, vízelvezető árkok tisztításával folytatódott. Rövi­desen eljött az ideje annak is, hogy az idősebbek által régóta forszírozott, Juhász János által 1912-ben állított keresztet a Pusztafalunak nevezett község­részben felújítsák. Az egyik legújabb elgondolás szerint az lenne az ideális, ha a közterületek gondozását ezentúl egy ember tartaná kézben. Ezért a település vezetői tervezik egy főállású park- és temetőgond­nok foglalkoztatását. Mivel a korábbi jelentkező visszalépett, a közeli napokban ismét elkezdték a vállalkozó személy keresését. Nem sokáig kellett várni állástalan érdeklő­dőre, akinek a község szépíté­séért végzett munkájára a jövő esztendőben számítanak. Átvészelni a telet Endrefalva. Egy merő lyuk az egész szociális háló - jegyezte meg nemrégiben egy idős hely­beli, s bosszúsan legyintett mellé. Azóta talán már ő is érte­sült arról a sok kicsi „foltról”, amivel faluja önkormányzata igyekszik pótolni a hiányossá­gokat. Azok. a hetven éven fel­üliek, akik év közben nem kap­tak rendszeres szociális vagy nevelési segélyt, kétezer forint egyszeri támogatásban része­sülnek még ebben a hónapban. A szociális és egészségügyi bi­zottság hozta ezt a 110 személyt érintő kedvező intézkedést. A családi pótlékra jogosult családok hasonlóan ezerötszáz forintot kapnak a közeli napok­ban. Szintén az év utolsó hónap­jának kedvezményei közé soro­landó, hogy az önkormányzat az óvodai és iskolai napközis té­rítési díjak fizetéséhez 142 ezer forinttal hozzájárul. Ebben az évben összesen 1,2 millió forintot fizettek ki a kü­lönböző segélyekre. Ezek közül az eseti segélyre 500 ezer, a rendszeres szociális, a nevelési, valamint gyámügyi segélyre összesen 850 ezer forintot köl­töttek. S hogy mindezt miért tartja érdemesnek a nyilvánosság fi­gyelmére a település vezetése? Nem a nagylelkű ajándékozó látszatát szeretnék kelteni, nem is a fontoskodó szerepében kí­vánnak tetszelegni. Másról van szó. Azt akarták tudatni: pénz­ügyi lehetőségeikhez mérten oda adták a juttatásokat, ahol az életkörülmények javítása csak segítséggel lehetséges. Gondol­tak a télre való felkészülésre, a tüzelő beszerzésére. Ám örö­mükbe üröm vegyül: nemcsak a jelzett rétegek, hanem a lakosok nagy része rászorulna a támoga­tásra. (mihalik) Ismerkedési nap Hollókőn Nézzük, miből élünk? A hollókői (M'alura a jövőben ú j szerep vár A Hollókő vonzerejére építő, hat falut érintő üdülő, pihenő- központ tényleges tervei szüle­tőben vannak. Az egyik a sze­mélyes véleménycserére nem­régiben Hollókőn került sor: az érdekelt önkormányzatok veze­tői Fridrich Brunner bécsi sze­nátusi főtanácsossal és felesé­gével találkoztak. Beszkid Andor, Rimóc pol­gármestere az eddigi e tárgyban folytatott megbeszélésre utalva így értékeli a randevút: — A már elindított kezde­ményezés továbbvitelét annyi­ban szolgálta az összejövetel, hogy a megvalósításban fontos szerepet ígérő osztrákok jeles képviselői a régió egyes terüle­teivel külön is megismerkedhet­tek. A jelenlévők sorra bemutat­ták községüket, figyelmet szen­telve az idegenforgalmi szem­pontból kiaknázható értékekre, de természetesen igyekeztek át­fogó képet adni. Nálunk például az élő népviselet, a népi hímzés, faragás jöhet szóba. Balázs János, Nógrádsipek polgármestere úgy véli, a nyu­gatiaknak nincs túl jó vélemé­nye Kelet-Európáról. — Talán sikerült egy kis rek­lámot csinálnunk Nógrádnak. Nagy szükségünk van rá, a nyugati tőke idecsalogatásához. Bécs önkormányzata a garancia biztosításával nyújthatna ehhez segítséget. Sipek, mint a leendő üdülőte­rület másik tagja, műemlék jel­legű épületével, a felújításra „érett” Balás-féle kúriával szállhat majdan ringbe. De itt is él még a népviselet s a hagyo­mányőrzés sem ritka holló a helybeliek körében. Biotermé­keket is emlegettek az eddigi előkészületek alatt a település­sel kapcsolatban. Balázs János ezt így magyarázza: — Mivel nagyüzemi gazdál­kodásra alkalmatlan, hegyes, dombos a község területe, ezért nálunk a magángazdálkodásnak lehet jövője. így egyebek közt biotermékekkel gazdagíthat­nánk a közös kosár kínálatát. gorúan betartják a környezetvé­delmi szabályokat, szerintük nem lesz akadálya annak, hogy tagjai legyenek az üdülőköz­pontnak. Elhangzott az összejövetelen többek közt az is, hogy külföl­dön az ilyen létesítmények kia­lakításánál a gazdaságosság szerencsére nem elsődleges szempont. A környezet meg­óvása, természetes értékeinek növelése a játszik fő szerepet. A sipeki Hálás—kúria felú jításra vár Nagylóc újabban eltérő vé­lemények kereszttüzébe került az ide tervezett akkumulátor­bontó üzem miatt. A legyen vagy ne legyen bizonytalansá­gán még nincsenek túl a helybe­liek. Bélán Dezső polgármester - mint mondta - félve hozako­dott elő ezzel a problémával. Arra gondolt, mondandója meg­rökönyödést vált ki, de nem ez történt. Kellemes meglepetés­ben volt része, ugyanis az oszt­rákok válaszából biztatás csen­gett: amennyiben megfelelően kezelik majd a hulladékot, szi­Nógrádban is jó lenne hasonló módon gondolkodni, azonban nem lehet szemet hunyni a nö­vekvő, feszítő munkanélküliség gondjai felett. Viszont a felfej­lesztésre váró terület jövőbeni várható hasznáról sem szabad megfeledkezni. A hollókői ismerkedést kel­lemes, közös séta tette emléke­zetessé. A bécsi vendégek nagy tetszéssel fogadták az Öfalu lát­nivalóit, köztük a szövőház be­mutatóját, valamint a fafaragó mester munkáit. Mihalik-Rigó Szécsény és környéke Üres a parókia • Nógrádszakál. A hívek adományaiból az önkormányzat karbantartó brigádja nemrégi­ben ingyenes munkával rendbe tette a római katolikus parókiát. Kijavították a tetőszerkezetet és az épület belső részén is ha­sonló munkálatokat végeztek. A hívők legnagyobb gondja, hogy nincs a községnek plébánosa. Ugyanis aki eddig itt szolgált, nyugdíjba ment, az új lakó ér­kezése pedig - paphiány miatt - késik. Kevesebben építkeznek • Nagylóc. Jelenleg húsz sza­badtelek vár gazdára a község­ben, négyzetméterenként het­ven forintos áron. Megvásárlá­sukra egyre mérsékeltebb az igény a helybeliek körében. Míg a korábbi években öten, ha­tan szerepeltek a vevők listáján, ma már csupán ketten, hárman vállalkoznak új családi házuk felépítésére. A kínálat bővítése céljából jövőre az úgynevezett kertek feletti részen újabb negyven telket kívánnak kiala­kítani. Hétszázezer felújításra • Szalmatercs. A művelődési ház teljes felújítására pályáza­ton hétszázezer forintot nyert a a község. Az épület külső javí­tását, tatarozását már az idén el­végezték. A fiatalok ehhez tár­sadalmi munkával kapcsolód­tak. A belső térben hasonló ten­nivalókra és fűtés korszerűsíté­sére is sor kerül. Ovi a bölcsiben Szécsény. Jó ötletnek bizonyult a városi bölcsőde stílszerű kez­deményezése, a gyermekme­gőrző szolgálat megszervezése, mely egyúttal az óvodával közös intézmény önálló vállalkozásá­nak fele! meg. Az anyukák a hét bármely napjain - térítés elle­nében - szakképzett gondozó­Itt jártak a tévések ... Rimóc. A község hagyomá­nyőrző együttese mindig készül valamire, valahová. S ez jóval többet sejttet időmúlattató, ön­szórakoztató csapatmunkánál. Meghívásaik az elismerés meg­nyilvánulásai, s ezekre méltán büszkék a tagok. Az utánpótlás toborzására nincs is különöseb­ben szükségük, a kívánt hatást megteszi szereplésük jó híre, az együttes rangja. Legutóbbi, emlékezetes fel­lépésükre a bátonyterenyei Pa­lóc Bokrétá-n és a tarjáni nép­tánc antológián került sor. De nincs megállás: közeleg az év legszebb ünnepe, s ők ebből a színpadon is kiveszik a részüket a december 20—í, szintén salgó­tarjáni rendezvényen. A Nógrád táncegyüttessel közösen a bib­liai szent család életének egyik epizódját mutatják be. Egy másik jelentős esemény­nek már utána, s még előtte Felvételünk a tarjáni néptánc antológián készült vannak: a televízió stábja egy harminc perces filmet készített róluk, amit a Hónapsoroló című műsorban hamarosan láthatnak majd a nézőik. Enekcsokrot, tán­cos játékokat adnak elő. Jövő évi terveiket pedig szí­vesebben szövögetik, amióta a pályázaton elnyert 72 ezer fo­rint boldog birtokosainak mondhatják magukat.-m.j.-gyurián­nőkre bízhatják kicsinyeiket, amíg a bevásárlást, illetve ügyes-bajos dolgaikat intézik. Az eddigi tapasztalatok szerint egyre szélesebb körben válik ismertté, a néhány hete működő megőrző. A szülőik többsége pár órára veszi igénybe a felügyele­tet és az étkeztetési lehetőséget. Haverok­egymásért A haverok klubja beindítása nem a legfrisebb ötlete a szé­csényi városi művelődési és if­júsági centrumnak. S most mégis megújulás előtt áll. Erre épül ugyanis az egymást segí­tők most alakuló közössége, mely nagyrészt munkanélküli fiatalokat vár. A centrum szervezői jó ér­zékkel egymás segítésére ösz­tönzik a „haverokat.” Elsőként nyelvtanulásra biztatják az ál­lástalan, általános iskolai vagy szakiskolai végzettségei ren­delkező fiatalokat. Két kislány ingyenesen vállalta az oktató szerepét, hallgatóik száma el­éri a harmincat. S hogy mi lesz a folytatás? Ez még a jövő titka, de a tét nagy: legyűrni a bizonytalan­ságot, munkát, megélhetési forrást találni. Betegen, munka nélkül Mihez kezdjek? Oláh Boldizsár feleségével Litkén él. Pontosabban, ahogy ő mondja, csak éldegél, amióta - három évvel ezelőtt — rakodás közben megsérült a'lába. Hosz- szas betegségbe, egyszersmind egy tekervényes munkaügyi ka­lamajkába keveredett emiatt. Próbált már többször is kijutni ebből, de csak félsikert ért el, legalábbis ő így érzi. Nemcsak az a baja, hogy ha­sogat a lába fájdalomtól, s ope­ráció előtt áll. Az elméje is há- borog, mert a munkakönyvében a „kilépett” bejegyzés szerepel. Volt munkaadója, a szécsényi áfész léptette ki, s a férfi nem fogadja el ezt a döntést. — Emiatt nem kapok mun­kanélküli segélyt, arról pedig szó sem lehet, hogy dolgozzak, mert nem bírok - panaszolja. - Már táppénzre sem vagyok jo­gosult, így nem tudom miből fogunk a feleségemmel meg­élni. Az áfész döntésére először bírósági beadvánnyal reagált, s ennek eredményeképpen visz- szamenőleges munkadíjként huszonhétezer forintot ítéltek meg neki. Kiléptetését okát Gonda Pál áfész-elnök a követ­kezőkkel indokolta: — Mikor Oláh Boldizsár fel­épült, azzal keresett, meg, hogy rehabilitációs munkakörben dolgozhat, keressünk neki ilyet. Mi ezzel nem szolgálhattunk, s akkor úgy tűnt, tudomásul is vette a tényeket. Egy alkalom­mal visszavettük, azonban ha­marosan csalódnunk kellett benne: nem vette fel a munkát. A jövedelem nélkül maradt férfi azonban továbbra is azzal érvel, hogy a régi munkahelyé­nek kellene kímélő tevékenysé­get biztosítani számára, mivel állómunkát nem végezhet. A cég ellenben ragaszkodik állás­pontjához, mivel a volt alkal­mazott nem állta meg náluk a helyét. Igazát keresve eljutott már az Igazságügyi Minisztériumba is, ahol Oláh Boldizsár elmondása szerint javasolták: a Legfelsőbb Bíróság vegye ki ezt az ügyet Nógrádból. Megjelent a tarjáni városháza rehabilitációs bizott­sága előtt is, ezután ismét táp­pénzből élt egy ideig. 1991. au­gusztusától megszűnt a táppénz folyósítása, és sajnos olyan he­lyet sem sikerült találnia, ahol egy kis pénzt kereshetne. Már a bíróságban sem bízik, mondván: a szegény embernek úgy sincs sehol igaza. Egyetlen vígasza(l), a műtét: ezután is­mét eléldegélhet egy darabig az állam pénzén. M.J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents