Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

1991. október 10., csütörtök MEGYEI KORKÉP 3 Rendőrségi közlemény 1991. október 12-én tömegdemonstráció helyszíne lesz Salgótar­ján városközpontja. A demonstráció zavartalanságának biztosítása érdekében időszakos útlezárásra, forgalomelterelésre kerül sor. Lezárjuk 12-én 8 órától a 210.sz. főút északi irányba vezető jobboldali sáv­ját a Bajcsy Zsilinszky úti elágazótól a Litkei úti csomópontig. 12-én 9.30 órától a Rákóczi út megyeháza előtti szakaszát, a Lo­vász József út - Litkei út között. 12-én 10.30 órától a Rákóczi utat az Arany János út csomópont­tól a Litkei úti csomópontig, valamint a 210.sz. út új szakaszát a két csomópont között. 12-én 6 órától a Felszabadulás, a Rudas László utat a Mártírok út­ját a Május 1 utat teljes hosszában. Terelő útvonalak Rákóczi út-Lovász József út-Pécskő út-Kismarty út-Arany János út. 210-es.sz. út.-Bajcsy Zs. út-Alkotmány út-Dimitrov út-Móricz Zs út-Vöröshadsereg út. Megállási tilalom A Felszabadulás út és a Május 1 út teljes hosszában, valamint a Dimitrov úton a sportcentrumig 1991. október 12-én 6 órától meg­állási tilalom lesz érvényben a demonstráció befejezéséig, várha­tóan 16 óráig. Ugyancsak tilos lesz megállni a Kossuth Lajos úton és a tüdő­gondozó előtti parkolóban. A rendőrség kéri az érinitett területen lakókat, hogy jármüveiket a megállási tilalom alá eső utakról 12-én 6 órára távolítsák el. Az esetleges forgalom-torlódások és parkolási gondok miatt kér­jük a lakosság türelmét és megértését. NÓGRÁD MEGYEI RENDŐR-KAPITÁNYSÁG z Életképes és megvalósítható ötletekre van szükség minden országban Kulcsszerepben a kisvállalkozások Az SMVA, azaz a Svájci—Magyar Vállalkozás- fejlesztési Alapítvány szervezé­sében október végétől az ország hat városában, közöttük Salgó­tarjánban húszhetes kurzusban leendő vagy már működő vál­lalkozókat képeznek. Az egye­dülálló kezdeményezés a svájci neuchateli egyetem és a buda­pesti közgazdaságtudományi' egyetem összefogásával szüle­tett meg. Az elmúlt hét végén Salgótarjánba látogatott Fran­cois Béquin a svájci és dr.Ko- vács Sándor a budapesti egye­tem professzora az SMVA kura­tóriumának társelnökei. Ekkor készült velük rövid interjú. — Bequin úr, Ön nemcsak a neuchateli egyetem vállalko­zásképzőjének tanára, hanem sikeres vállalkozó is. Milyen céllal szervezik ezeket a kurzu­sokat Svájcban és most nálunk Magyarországon ? — Az egyetemeken — vall­juk be őszintén — nem nagy súlyt helyeznek arra, hogy a végzettek vállalkozó szelle­műek, innovatívak legyenek. Ezért kell számukra és olyanok számára is speciális kurzusokat szervezni, akik habár nem jár­tak egyetemre, vagy főiskolára, de bennük van a vállalkozói szellem és eladható, magvaló­sítható ötletekkel rendelkeznek Ezeket csiszoljuk, bővítjük és még életképesebbé tesszük a stúdiumokon. Svájcban például a kurzusokon részt vettek negy­ven százaléka kezd különböző vállalkozásba. Ha ez az arány lenne Önöknél is már elégedet­tek lehetnek a szervezők. — A tervezett magyaror­szági kurzusok főleg a kisvállal­kozók képzésével foglalkoznak. Lát ebben fantáziát a mi viszo­nyaink között? —Svájcban a 300 ezer vál­lalkozásból 290 ezer foglalkoz­tat húsznál kevesebb dolgozót. Gondolom ez a szám jól illuszt­rálja azt, hogy mi a gazdaság sejtjeinek, alapszövetének tart­juk ezeket a kisvállalkozásokat, amelyek nélkül a nagyobbak nem sokat érnének. Vélemé­nyem szerint Magyarország is a korszerű piacgazdaság felé ha­lad, amely megbecsüli a kisvál­lalkozásokat és segíti azok ter­jedését. Ehhez azonban jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kisvállalkozók képzésére. Ilyen céllal jött létre a ma­gyar-svájci közös alapítvány is. Hogy különbözőek a két ország viszonyai? Kétségtelen, hogy a finanszírozás itt nehezebb. De a vállalkozások alapelvei és fon­tos kérdései univerzálisak. Minden vállalkozásnak életké­pes és megvalósítható ötletekre van szüksége, akár Svájcban, akár Magyarországon működik. — Mit nyújt az október vé­gén kezdődő salgótarjáni kur­zus - amely a számviteli főisko­lán lesz - a jelentkező vállalko­zóknak? - kérdezem dr. Kovács Sándortól a kuratórium társel­nökétől. — Minden jelentkező szá­mára a "beugró" egy konkrét terv, elképzelés valemely vál­lalkozásról. Tulajdonképpen ezt a szellemi ötletet, ezt a "beug­rót" segítünk kidolgozni a lega­próbb részletességig, átbillentve őt a megvalósíthatóság határán. Ennek során nefn tesz vállalko­zóvá a kurzus,de rámutat arra. hogy milyen hibákat ne köves­senek el és erősíti a hallgatók­ban a jó és sikert ígérő módsze­reket. Fontos , hogy a vállalko­zói elképzelések megvalósítá­sához svájci partnereket is pró­bálunk megnyerni. -szgys­Különleges mentőszolgálat A különleges mentőszolgálat és Alpintechnikai Társaság kapcsolatban all az Országos Mentő és Tűzoltószolgálattal, melvek közvetlenül tudják riasztani a salgótar jáni két fős csapatot. A Manga Mihály és Buda László páros több éve foglalkozik mentéssel, melyet a hegymászás szeretete alapo­zott meg. Mentés a legkülönbözőbb szituációkban képzelhető el, melyek közül eddig a barlangból való mentést végezték el többszőr is élesben. A nem éppen olcsó hegymászó szenvedély sok anyagi vonzattal párosul, így különböző speciális munkákat vállalnak. A közelmúltban a Pécskő Árúház üvegfelületeinek tisztítását végezték. -Gyurkó felv.­Értelmetlen élet? „ Én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Itt ülök egy üres lakásban, félek és azon imádkozom , hogy az „adagom” ma is meglegyen, mert akkor megszűnik minden fájdalom./Részlet egy tizenöt éves Fiú naplójából/ Huszonhárom éves. Világos kék szemekkel és nagy szempillákkal, úgy tekint a világba, mintha nem is a föl­dön született volna. Csodálkozva és néha könnyezve néz rám beszélgetésünk közben. — Hány éves volt, amikor először fogta a kezében a feles poharat? — Tizenhárom. Kíváncsiságból próbáltam ki. Egy­szer intőt is kaptam ezért az iskolában, mert részeg voltam. — Otthon mit szóltak mindehhez? — Mit szóltak volna? Semmit. Anyám, aki két éve meghalt, akkoriban három műszakban dolgozott. Nem él­tek jól apámmal. A húgom is a házas­ságba menekült in­kább, minthogy ott­hon legyen. Hozzá­juk járok néha néha hét­végeken ebédelni. — Az arca is sok mindent elárul. Mi történt vele? — Egy balhéba keveredtem. A bará­tomat ütötték, én beleszóltam, s gyor­san kaptam is né­hány ütést. De pon­tosan nem emlék­szem mindenre, mert be voltam rúgva. Egy hónap­ban háromszor, négyszer vagyok ilyen állapotban. — Gyógyszerrel is próbálkozott? — Igen. Régeb­ben gyógyszerre it­tam. Megtörtént, hogy egy levél se- duxent is bevettem és ittam rá. Agresz- szív és bátor voltam tőle: legszívesebben mindent összetör­tem volna. Előtte szipóztam is. — Hogyan szo­kott le káros szen­vedélyeiről? — Nagyon fájt a fejem és halálfélel­mem volt. Féltem, és nem akartam ta­lálkozni senkivel. Bár most is, ha iszom ez az érzés elővesz, beteg va­gyok és kerülöm az embereket. Barát­nőm sincs. Munka- nélküli segélyből élek. Olyan érzésem van, mintha kétéves gyerek lennék. Egyik napról a má­sikra létezem. Min­denütt csak pecsé­telnek, nem találok munkát. Csak va­gyok, de hogy mi­nek, nem tudom? Hát értelmes élet ez így? Mert nekem nem az! Szeli Előadássorozat • Salgótarján. Előadássorozat indul az Öblös Művelődési Házban, a Kasszandra Klub rendezésében. Sándor Tamás radiesztéta természetgyógyász első előadása 11-én, este 7 órá­tól hallható az ufókról, a ber- muda háromszög titkáról, para­pszichológiáról. Minden héten pénteken ezeket az előadásokat kötetlen beszélgetés követi. A sorozat foglalkozásaira a belé­pőjegyek ára 50 forint. Falujárás • Vizslás. A település önkor­mányzati testületé falujárást tart október 11 -én, pénteken, a dél­utáni órákban. A képviselők célja, hogy személyesen gyűjt­senek tapasztalatokat a lakosság és a falu problémáiról, s ezzel is’ jobban megalapozzák döntései­ket. Német nyelven • Szendehely. Az általános is­kola alsó és felső tagozatának tanulói változó óraszámban és heti rendszerességgel tanulják a német nyelvet. Az elsősöknek és a másodikosoknak kétheten­ként öt, a harmadikosoknak, negyedikeseknek pedig hét órá­ban tanítják anyanyelvűket.A felső tagozatosok az előbb emlí­tett időt figyelembevéve tíz órát töltenek el a német nyelv elsajá- tításával.A tanulókat tanítói dip­lomával rendelkező német nemzetiségű pedagógusok ok­tatják. Önállóan gazdálkodnak • Salgótarján. A vállalati ta­nács döntése értelmében, ebben a hónapban már önelszámoló rendszerben dolgoznak a kohá­szati üzemek termelő1 és kiszol­gáló gyáregységei. Az intézke­dés célja a gazdálkodás színvo­nalának emelése. Új teniszpálya • Berkenye. A kultúrház udva­rán megépült új teniszpálya va­lójában igen sokféle sportolás­hoz teremtette meg a feltétele­ket. A bitumenes pályát az isko­lások már birtokukba vették: jó időben itt tartják a tornaórákat. Az előbbieken kívül más kispá­lyás játékokra is alkalmas. Té­len például jégpályává lehet át­alakítani. Hátra van még a kerí­tés megépítése, ezt a sportolók végzik majd el társadalmi mun­kában. A kivitelezéssel kapcsolatos munkálatokat a vizslási UKÜ végezte el. Az ő nevükhöz fű­ződik az Ifjúsági út építése is. Finn zenészek Tarjánban Ismerős arcokat üdvözölhet­nek a zenebarátok október 11-én 17 óra 30 perctől Salgó­tarjánban, az állami zeneiskolá­ban. A finnországi Vantaa-ból (Salgótarján testvérvárosából) látogat ide — immár másodszor — a Sonores Antiqui zenekar. A régi muzsikát kedvelők örülhetnek elsősorban, hiiszen a négytagú együttesnek ez a spe­cialitása. A korabeli, külcSnleges hangszereken előadott művek az előző tarjáni előadás alkal­mával is elnyerték a közönség tetszését. Az együttes vezetője Teppo Tuominen, a vantaai zeneiskola igazgatója. Tagjai: Roy Asp- lund, Kimmo Hakasalo, Arto Rechberger és Herman Rech- berger. Játékuk valószínűleg ismét sok hívet szerez a néhány századdal korábbi muzsikának. A belépőjegyek 50 forintba kerülnek — a zeneiskolai ifjú­sági bérlet érvényes! Nézőpont Sajtószabad(os)ság A legnehezebb talán a saját ügyünkről írni. A saját munkáról, szakmáról, hivatás­ról. A sajtóról és a szabadság­ról, a sajtószabadságról, miben­létéről. Hogy teszem azt, hol tartunk most? Hogy akkor a saj­tószabadosság is szabadság kérdése vagy valami egészen más? Ellenőrizhetetlen önkény például. Gerjesztjük-e az ügyeket „rosszindulatúan”, amikor írunk róluk, vagy a mindenben kötelező kettős lát- tatás megóvhat bennünket a vádtól. Hogy ugyanis a sajtó élére állt valamilyen hangulat- keltésnek. Lehetnek esetek és emberek, amikor valaminek a puszta köz­lése - bármennyire is sokoldalú a megközelítés - hiába tartozik a közvéleményre, rosszindulatú spiccreállást jelent. Vagy még rövidebben - bajkeverést. Volt ilyen vélemény is munkánkkal éppen a napokban. Hét vagy nyolc véleményt tükrözött pél­dául a hét elején megjelent munkáspárti kongresszusi „előzetesünk” - mégis elhang­zott a rosszindulatú hangulat- keltés, az élreállás stb. vádja. Lehet mindig valaki, aki „ki­maradt”, akit még azért meg kellett volna kérdezni. A sajtó és környéke ma a legviharosabb terület. Túltesz ebben azon is (az életen), amit tükröz. Hozzá képest a viharo­kat eleve kedvelő pártok kör­nyéke valóságos óvodai csen­des zugnak tetszhet. A minap zajlott feltűnően csendesen az újságírók országos szövetségé­nek közgyűlése. Ott, most, hogy a polarizáció megindult a sajtón belül is a Sajtószabadság Klub létrehozásával - sokan kenyértörésre, sőt zúzásra szá­mítottak. Mi ez, minek ez a sajtósza­badság dolog - kérdezi félve a nagy zajtól, amit megalakulása keltett ugyanazon magyar, ha­zai, ellenzéki(?) sajtóban - a nyájas olvasó. Akit zavar ez az egymáselleniség és valószínű­leg minden szinten. „Ha a sajtó is egymásnak megy, szétválik ki tudja hány részre - akkor va­lóban nincs egyetlen biztos pont sem immár.” Az olvasó érthető, tárgyila­gos sajtót, médiát szeretne végre és nem sárdobálódzást. Minek ez az uj hangzatos nevű klub, amikor már eddig is volt egy nyilvánosság klub névvel? Csakhogy ez utóbbi nem kizá­rólag újságírókból áll és egyet­len hangoztatott célja, hogy ak­kor kiáltozzon, amikor a nyil­vánosság háza ég. Ha ugyan szerencsés, de talán mégsem véletlen ez a hasonlat. Míg a másik, emez újabb a sajtósza­badságé igy deklarálja magát: olyan társulás, amúgy az álta­lános szakmai kereteken , tehát a szövetségen belül!, amelyik küzd a hazai sajtóban a nemzeti értékeket (is) hagsúlyozni kí­vánó véleményközlők és véle- ményalkotók-alakítók elnyo­matása, megfélemlítése és el­hallgattatása ellen. Mindez annyit jelent demok­rata ésszel, hogy az ilyen véle­ményalkotókért tehát tenni kel­lett valamit, hogy eddig nem­igen lehetett ilyen szervezett fellépés, mert nem volt ked­vező a helyzet. Talán tisztulnak a nézetek, talán a magához, tár­saihoz türelmetlen, egyol­dalúinak mondott) sajtó artiku- láltan is rétegződhet, vagy máris rétegződik. A negyedik hatalomnak nevezett sajtó, egy­részt elkezdi vitatni önmagától ezt a hatalmat, másrészt konsta­tálja, hogy a túlontúl egyolda­lúan ellenzéki hangtól maga is berekedt kissé és ennek az a következménye, hogy létre­hozza az ellenzéki sajtó ellen­zékét. Ami nem feltétlenül fá­ból vaskarika. Tehát enged. A közgyűlésen nem volt sza­kadás, kétfelé robbanás, ha so­kan éppen erre számítottak, ak­kor sem. Együtt maradt a szö­vetség, uj elnökének megvá­lasztásával majdhogynem egy sajtóbeli Göncz Árpádot kö­szönthetünk, de mindenképpen valamiféle konszenzust(ami ugyanaz). Helyet kapott benne a kisebbséginek számitó Sajtó- szabadság Klub és nem dőlt össze a reformkori Lánchíd. Helyet kapott az a csapat, ame­lyik jelenleg mintegy kétszáz tagot számlál az ország minden táján működő hazai, megyei stb. sajtó berkeiben. Ez így valóban reménytkeltő is lehet. S tisztán azon múlik, ki és honnan nézi valóban. Túlsá­gosan is sokáig voltunk egy­hangúak, mintha bizony a régi kézi irányítás érvényesülne. Pedig. . . Lehet itt még valódi sajtószabadság is, ha sikerül tisztességgel a kisebbségi vé­leményt is elfogadva egymás megölésénf?) s az olvasó rioga­tásán túllépni és azt egyáltalán nem akarni. És akkor valóban kimegy a divatból az elvakultan és örökké vagdalkozó stílus, az ilyen típusu „napi sajtó”, ha máris nem divatjamúlt ugyanez. T árgyilagosabh* felkészül­tebb és nyitottabb szabad­sajtó köszönt ránk reggelente. Közös nemzeti érdekeink sze­rint. T.Pataki László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents