Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

4 LÁTÓHATÁR 19»91. október 10., csütörtök Vélemények a Munkáspárt Nekünk nem kell polgárháború Napok óta egyebet sem lehet olvasni az Új Nógrádban, mint az elkövetkezendő MSZMP- kongresszus elítélését. Egy de­mokráciában természetes, hogy az emberek nyilvánosan is tilta­koznak a nekik nem tetsző je­lenségek ellen. Csakhogy itt nem puszta tiltakozás folyik, hanem egyre felelőtlenebb uszí­tás! Ez ellen viszont a jóérzésű emberek tiltakoznak! Itt valaki valamit nagyon fél­reért! A demokrácia egyáltalán nem azt jelenti, hogy nekünk van igazunk, és aki nem így gondolja, azt el kell taposni! Micsoda ostoba ötlet az anyákat hívni tüntetni, ráadásul még a gyermeikkel együtt? Micsoda melegszívű anya, aki a gyerme­két gyűlölködésre tanítja? (És mellesleg veszélyes helyre vi­szi?) Voltak hibái az MSZMP-nek, ezt ma már mindenki elismeri. Vannak is, de ez az ő dolguk. De mintha lett volna már olyasmi a magyar történelem­ben, hogy kollektív büntetés, nem? Később aztán nem győz­tünk tiltakozni, igaz? Most mégis meg akarjuk ismételni ezt a bűnt? Csak most majd "büdös kommunistát" kell kiabálni, és akin valami piros van, azt fel­akasztani? Ideje meghirdetni a pogromot a kommunisták ellen? Hát én tiltakozom! Tiltako­zom már a demokrácia megcsú­folása ellen is: egy legális párt ott tartja a kongresszusát, ahol neki tetszik. Ha nekünk valami­ért nem tetszik a hely, akkor is! A demokrácia elméletében az is benne van, hogy "élni és élni hagyni"! Ami pedig sokkal fontosabb: tiltakozom a fenyegetőzések, a harcra hívások, az uszítások, az erőszak elleti! Aki érez valami felelősséget városa, választói irányában, az érezze kötelessé­gének, hogy csillapítsa a rossz- indulat által keltett szenvedé­lyeket! Vagy talán el akarják terelni a figyelmet száz egyéb bajunk­ról? Ezért kiabálnak "feszítsd meg"-et? Mert ilyen is volt már a világtörténelemben. Felfújni valami jelentéktelen apróságot, hogy az ostoba emberek azzal foglalkozzanak! Hát nem! Én ilyen ostobaság miatt nem megyek az utcára! A gyermekeimet pedig szigorúan otthon tartom. Inkább elmagya­rázom nekik, amíg tűntetnek, hogy mi a demokrácia. Maruzsné Kovács Éva Salgótarján Van-e pogromhangulat Salgótarjánban? Megdöbbenve hallgattam ok­tóber 4-én 13 óra 30-kor a Ma­gyar Rádiót. Ekkor közölte ugyanis __ a megyei tudósító, Zengő Árpád „alapos” hely-és hangulatismerettel rendelkező véleményét a Munkáspárt XV. kongresszusa előtti napiok han­gulatáról. Szó szerint idézem véleményét: „Pogromhangulat uralkodik Salgótarjánban a kongresszus előtti napokban”. S hogy riogassa a lakosságot, még további kijelentéseivel súlyos­bítja a helyzetet. Arról is szól, hogy egyes párttagok - és nem csak azok - most kapják vissza a leadott önvédelmi fegyverei­ket. Szerencsére a megyei rendőr- főkapitány reális képet adott az újságíró által jelzett „pogrom hangulatról”, megcáfolván azt. Én pedig a következőket üze­nem Zengő úrnak: ha azt sze­retné látni a kongresszus előtt és október 12-én Salgótarjánban, amit a rendzavarok akarnak, akkor véleményével ezt nagy­mértékben elősegítette. Bár azt is el tudom képzelni, hogy a Magyar Rádióban is vannak „buzgó” zsurnaliszták, akiknek érdeke eltorzítani Zengő úr vé­leményét, annak tartalmát. Salgótarjánban szó sincs pog­romhangulatról. Ezt az itt élők tudják, látják. Nagy érdeklődés előzi meg minden salgótarjáni részéről a rendezvényt. Persze, hogy vannak itt is egyesek, akik maguk.és pártjuk nevében tilta­koznak ellene. Ez elenyésző csoport, de nagyhangú egyé­nekből áll. Tisztelt uraim! Higgyék el, a Munkáspárt tagjai és a velük szimpatizálók többezres tömege tiszteletben tartja a törvényt. Nem készül semmilyen tör­vénytelen lépésre. Szeretnénk, ha ezt az utóbbi hetekben megjelent pocskondi­ázó cikkek, irományok szerzői és más hangulatkeltők tudomá­sul vennék, és nem ragadtatnák el magukat kijelentéseikben, írásaikban. Az, hogy nem tet­szik nekik a rendezvény? - lel­kűk rajta. Joguk van a nemtet­széshez és annak békés(!) de­monstrálásához is. A megújult Munkáspártnak viszont, mint törvényesen bejegyzett pártnak, ugyancsak joga, hogy kong­resszust tartson ott, ahol akar, ahol a legerősebb, ahol a leg­több tagja van, s ahol a mun­kásmozgalomnak nagy tradíciói vannak. A szombati MSZMP kong­resszuson szép számban ott lesznek azoknak a különböző külföldi munkáspártoknak kép­viselői is, akik szolidárisak a magyar párttal, és akik - remél­jük - szép emlékekkel térnek haza minden előzetes ijesztge­tés ellenére. Godó László Salgótarján Az értelem vezéreljen mindenkit! Európa demokratikus or­szágaiban e hét szombatján is békés hétvégére, pihenésre ké­szülnek az emberek. Mi, nóg­rádiak az országból Salgótar­jánba jövők a rokoni, baráti ta­lálkozók helyett tiltakozó, né- maa tüntetésre gyűlünk össze az 1956-os véres elnyomást el­rendelő és azt ma is helyeslő, XV. /?!/ kongresszusát Salgó­tarjánban megrendező, cini­kus, dogmás, szélsőbalos kommunisták jelenléte ellen. Azzal a megokolással: miért az 56-os tömegmészárlásuk szín­helyén teszik mindezt?! Jellemző a „politikájukra”, hogy a tömeg távoltartása cél­jából - újságcikkekben - a tün­tetők részéről kezdeményezett, esetleges fegyveres provoká­cióról cikkeznek. A régi mód­szer. A félelem légkörének megteremtése, az elijesztés, a részvételtől! Ennek sikere után már arról cikkeznének, a kommunista kongresszus ellen tiltakozók száma jelentéktelen volt; elfogadtak bennünket Nógrádban: igaz tehát az a ré­gebbi állításunk is: „Itthon va­gyunk Nógrádban!” A saját városukban elnyo­mott, régi salgótarjániak jól tudják, hogy e kiváltságos ré­teget az ország különböző pro­letárrétegéből importálták. Nem a kommunista eszmét pártolják ők, /egyébként is ők járattak le/, hanem a kiváltsá­gaikat féltik, amelyek anyagi alapját az államkassza, a nép fizette és fizeti ma is. Nagyon kérem a tüntetésre jövőket: az értelem vezéreljen mindenkit, az érzelem helyett! S az esetleges rendbontókat, csendesítsék le. A mi fegyve­rünk, az egységes összefogás, józan emberi célok érdekében. Vigyáznunk kell a józanság bizonyítására. Akik nem tud­nak eljönni, lélekben velünk lesznek mindaddig, amíg erre érdemesek leszünk. Jecsmenik Andor a POFOSZ rendezögárda vezetője Kísérletek az iskolában Demográfiai hullám után (FEB)Az általános- iskolák­ban levonult demográfiai hul­lámot mi követi? - kérdeztük Vágó Irént, az Országos Köz­oktatási Intézet kutatóját. — Jónéhány évig szenvedtek az általános iskolák a „túlnépe­sedéstől”.- Nem egy iskolában előfordult, hogy akár negyven gyereket is össze kellett zsú­folni egy-egy osztályban, s mert volt munka bőven, nem kellett elbocsátani pedagógusokat sem. Most fordult* a kocka, a közép- iskolások válogathatnak a gye­rekek között és az általános is­kolák vezetőinek feje fő, ho­gyan töltsék fel az osztályokat. Azokon a nagy lakótelepeken, ahol a demográfiai hullám kez­detére iskolák sora épült, most jó ha egy-két osztályra ele­gendő gyereket be tudnak isko­lázni. Megindult a versenyfutás a tanítványokért, s ebben a ver­senyben azok kerülhetnek az élre, akik az átlagnál többet, jobbat tudnak nyújtani. A szü­lők nagyrésze ma már azt is megérzi, hogy milyen állapo­túak a tantermek, tiszta-e a konyha és milyen szakköri programot kínálnak a cseme­téknek a délutáni órákra. — Számos helyen hirdetik a kilencedik osztályt. Mi indo­kolja, hogy az általános iskolák igyekeznek megnyújtani a taní­tási ciklust? — Tulajdonképpen azok a foglalkoztatási gondok, ame­lyekről az előzőekben szóltunk. És még valami: a kilencedik osztályt főleg azoknak a gyere­keknek ajánlják, akiknek ma­radtak némi „pótolni valóik” az előző nyolcból. A kilencedik esztendő tulajdonképpen a hi­ányzó ismereteket korrigálná, hogy még a szakmunkásképző iskolákba se kerüljenek ími-ol- vasni-számolni alig tudó gye­rekek. Ez a pót-év alkalmas le­het arra is, hogy bizonyos prak­tikus ismeretekkel is felruház­zák a gyerekeket. És az ilyen is­kolákból a pedagógusokat sem kell elbocsátani. — A mai munkanélküliség miért éppen a tanárokat kí­mélje? — A tanár soha, egyetlen is­kolában sem lehet felesleges munkaerő! Péhl Gabriella A túl sok inzulin intő jel Amerikai kutatók vizsgálata szerint a testmozgás, de mégin- kább a rendszeres sportolás megakadályozhatja az öregkori cukorbetegségek kialakulását. Ennek oka a kedvezőbb anyag­csere és az ún. inzulinreziszten­cia csökkenése. Ez az állapot ugyanis a cukorbetegség előstá- diuma, amikor csökken a sejtek inzulin iránti érzékenysége: a szervezet úgy védekezik az in­zulin ellen, hogy a sejtek felszí­nén csökkenti a hormonok kap­csolódási pontjainak számát. A hasnyálmirigy erre az inzu­lin többlettermelésével vála­szol, mely azonban mégsem éri el célját, a vér cukorszintjének csökkentését, mert a sejtek nem veszik fel. A folyamat végül érelmeszesedés kialakulásához vezet. A sport viszont fogadó­képesebbé teszi a máj- és izom­sejteket és ezáltal csökkenti a szervezet inzulinrezisztenciáját. Elemes szívpumpa Houston, Texas állam, USA: Mike Templeton a Texasi Szívkli­nika 33 éves betege sajtóértekezleten imutatta be azt az elemmel működtetett szívpumpát. A berendezés korlátlan mozgást bizto­sít a donorra váró szívbetegeknek. (MTI Foto) Postánkból Idősek ünnepi találkozója Megyénk nyugdíjasai is örömmel fogadták az ENSZ-nek azt az elhatározását, hogy minden év október 1 -je az idősek világnapja legyen, és ké­szüljön számvetés az éltes korú emberek Sorsának alakulásáról,'• életük valós körülményeiről, gyötrő gbndjaikról. A mai idős nemzedék olyan történelmet élt meg, amely nagyszerűségével, megpróbálta­tásaival, tanulságaival különle­ges és egyedülálló. Századunk, amelyben éltünk és még élünk, a tudományban, a techikában, a kultúrában, a gaz­daságban, történelmi kísérle­tekben olyat teremtett, amihez hasonlót egyik előbbi század sem tudott felmutatni. Igaz, an­nak is tanúi lehettünk, hogy az ember tudásával, a’maga által teremtett eszközeivel hogyan képes a legszömyűbb hely­zetbe, önpusztításba taszítani saját magát. Gondoljunk csak a két világháborúra . . . A mai idős nemzedék - amely összlakosságunk egyne­gyed részét teszi ki - joggal várja el, hogy az általa teremtett és felhalmozott értékekből megkapja azt a neki járó részt, ami a tisztességes öregkor biz­tonságos és nyugodt életvitelé­hez szükséges, igényli a szerény megbecsülést, a figyelmet és a két keze dolgos munkája; verí­téke nyomán kijáró tiszteletet; nem szánalomkenyéren ten­gődő elesettként, hanem a tár­sadalom hasznos közreműködő’-1 jeként kívánja élni, még hátra­lévő éveit! • Salgótarjánban, a megyehá­zán találkoztunk elsején délután a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete által rendezett sze­rény ünnepségen. Az első eme­leti kis tanácstermet megtöltötte a százhatvan „néni és bácsi". Volt, aki tipegve, meg-megállva tudott már csak feljönni a lép­csőn, de voltak azért még sokan „fürgébbek” is. A köszöntők, a színvonalas műsor és Herczeg István elnök rövid beszámolója után, a sze­rény megvendégelés közben el­beszélgettek egymással a régi időkről, a régi emlékekről, a közös találkozásokról, kapcso­latokról . . . Elnézve a beszélgetőket, Dos2:tojevszkij író megállapí­tása jutott eszembe: „Az emlé­kezés az egyedüli paradicsom, ahonnan senki sem űzhet ki bennünket.” Keményvári István Salgótarján Csütörtököt mondunk Légszennyezés Szlovákiában A levegőből származó, egy négyzetkilométerre jutó szeny- nyezőanyag ülepedést tekintve jelenleg Csehszlovákia áll az első helyen Európában. Az or­szágon belül keletkező levegő- szennyezésen túl igen jelentős a szomszédos országokból érkező szennyezőanyagok mennyisége is. Folyamatosan növekszik a megbetegedések száma. Külö­nösen sok gyerek szenved lég­csőszervi, allergiás és emésztő­szervi problémák miatt. Mottó: Az is fontos ember, aki kibukott a hatalomból. (A politika első számú törvénye Murphy törvénykönyvéből.) Van benne valami... Ez most nem a népszerű tévés ki­találósdi még további népsze­rűsítése, mindössze vigaszta­lásként is felfogható ténymeg­állapítás. Azoknak, akik idő (mármint az Úr 1994. éve) előtt bedobták a törülközőt. Polgár- mesterként. Nem kell messzire menni, Nógrádban is van köz­tük néhány tucatra való. (Sőt, most már eggyel több...) Csak azt ne kérdezzék, hogy jobb lesz-e a megyeszékhelynek ez­után a sokadik rendkívüli kö­rülmények között meghozott döntés után. Bár - ha vissza­gondolnak néhány nappal ko­rábbra - a gyarmati futballvál- ságot is a legkönnyebben oldot­ták meg: egyet zavartak el. nem az összes többit. Igaz, a gyarmati focistákat már érte sokkos kudarc azóta. Lehet, hogy Salgótarján városát is fogja. Azonban ne vonjanak párhuzamot a két eset között - jusson eszükbe: Gyarmaton egy játékossal csak egy szerző­dést kötöttek. Tarjánban meg... Kaszkadörparádé. Nem biztos, hogy újat láttak azok, akik elmentek a tarjáni kaszka­dőrparádéra. Jobb lett volna, ha lakhelyük önkormányzati hiva­talába mennek be, ilyenkor év vége felé ugyanis a költségve­tés maradékából kijönni is ef­féle mutatványokhoz hasonla­tos. Az ígért pénzek meg nem jönnek fentről. Ismerek falut (az egyszerűség kedvééért ne­vezzük Sóshartyánnak), ahol már lassan kész az iskolabőví­tés, de a parlament által erre megszavazott 5,6 millió még sehol. Igaz, nem ez lesz az első magyar hitelbe épült ház. Nem is az utolsó. Bár megjegyez­ném, hogy ahol pénz van, ott meg nem tudnak építeni egy rendes házat. Apropó, utolsó. A Hőszol­gáltatónak biztos, hogy nem ez volt az utolsó áremelése. Leg­feljebb a legborzasztóbb mérvű. Igaz, egyes helyeken a lakókat ez némi számolgatásra ösztönözte. A garzonban lakók például kiszámolták, hogy a légköbméterük légből kapott köbméter - mert ki hallott már olyat, kérem, hogy a balkont fűtött területté nyilvánítsák. Vagy nálunk már tényleg semmi sem lehetetlen? Felszámolósdi. Felszámol­ják a nehézségeket. A koldus­szegénységet, a munkanélkü­liséget, a bűnözést, az infrast­ruktúra fejletlenségét, mindent. Csak idő kérdése. Amíg mind­erre nem kerül sor, addig azok a vállalatok számolják fel ön­magukat, akiknek csütörtököt mondtak a partnerei. Mint a NOTTÉV esetében. Biztos, hogy nem ez a legjobb megol­dás. Hai nem múlnak el a bajok, legfeljebb majd kitesszük az országra, hogy "Felszámolás miatt zárva"! Vagy kitalálunk valami normális megoldást. Vajon tudunk? Kereskedelem. E szférában is zajlik az élet. Ember ember ellen (Gyarmaton profi Profi ellen), "jobb" helyeken meg önmaguk önmaguk ellen. Mint a drága diszkontban (ez nem megszólítás!), ahol kiderül: a cégtábla nem fedi a valót. Pe­dig édes dolog lenne valamivel olcsóbban adni a csokit, s talán mindenki számára gyümöl­csöző volna kevésbé drágán adni a gyümölcsöt - ha már diszkont. Vagy csak én érzem így? Balázs József

Next

/
Thumbnails
Contents