Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-21 / 247. szám

2 izEPizn-j HAZAI KÖRKÉP— KÜLFÖLD 1991. OKTÓBER 21... HÉTFŐ Torgyán József valódi rendszerváltást sürget (Folytatás az I. oldalról) Aki azonban ezúttal is valami­féle közéleti pikantériára számí­tott, annak csalódnia kellett, noha egy bekiáltás mégiscsak okozott — pár pillanatra — zavart. Ugyanis amikor az előadó alapo­san és meggyőzően indokolta az egykori keleti blokk és vezető hatalma, a Szovjetunió gazdasá­gi, politikai visszamaradottságát, s ebből azt a következtetést vonta le, hogy soha többé nem szabad visszatérnie a szocializmusnak nevezett borzalomnak, ez a kije­lentés olyannyira érzékenyen érintette az egyik (nyilvánvalóan nem kisgazda-érzelmű) férfi résztvevőt, hogy bekiáltott: Tor­gyán, ez csak duma! A férfiút ezután a rendezők vezették ki, míg a beszédét folytató kisgazda­vezért hevesen megtapsolta hall­gatósága. Meg kell hagyni: Torgyán József tehetséges szónok. Ismeri a hatáskeltés mechanizmusát, eszerint építi fel előadásait, és ami ugyancsak nem mellékes, tisztában van azzal, mi érdekel­heti az előző rendszer által ki­fosztott, megalázott embereket, így aztán nem csoda, ha mondan­dóját többször helyeslő bekiabá­lások, illetve egyetértő tapsok fűszerezik. S e témakörbe tarto­zik még, hogy — nem tudom, máshol így van-e — Kisterenyén A kisterenyei asszonykórus ízelítőt adott a palóc folklór szépsé­geiről. hatásosan kezdték a rendezvényt is: pompás népviseletbe öltözött kislányok és egy daliás kisfiú hozta be, majd helyezte el az elnökség asztalán a pártjelképe­ket: a kenyeret, a bort és a Bibliát, megfelelve az Isten, család, haza, illetve a bort, búzát, békességet jelszavaknak. A kisgazdapártelnök szerint a rendszerváltás, az Európa-házba lépésünk csak akkor lehetséges, ha világosan kimondjuk, hogy a szocializmus helyébe milyen emberközpontú társadalom ke­rül. Ez sajnálatosan nem történt meg az eltelt másfél év alatt, a kormányzó pártok kihagyták a győzelmük idején uralkodott eufórikus hangulat kínálta lehe­tőségeket, s politikájukkal, több intézkedésükkel nem legyőzték a padlón fekvő kommunistákat, hanem épp ellenkezőleg, felin­jekciózták őket. Torgyán József pontosan ezért szorgalmazza a régi funkcioná­riusok eltiltását a közfunkciók­ból, vezetői állásokból a gazda­sági kulcspozíciókból. Úgy gon­dolja, hogy megszűnt politikai hatalmukat a gazdaságba mentet­ték át, míg a korábbi szegények a reprivatizáció leszavazásával továbbra is szegények maradtak. S amíg ez így lesz, addig nem lesz valóságos rendszerváltás és demokrácia sem. Radikális válto­zások szükségeltetnek, melyek felemelik az elesetteket. Megen­gedhetetlen az ország folyamatos kifosztása, csak most nem kelet­re, hanem az ellenkező irányba. A megoldás a sajátos magyar érdekeken alapulna, s a nyugati integrálódást épp úgy tartalmaz­ná, mint a keleti lehetőségek kihasználását. Számolna az ál­lamadósság csökkentésével, a to­vábbi hitelfelvételek leállításá­val, egy mezőgazdasági bank létrehozásával, a hazai munkale­hetőségek, a nyugdíjasok helyze­tének javításával, és még számos más tennivalóval, például az adó- és vámrendszer újragondolásá­val. Árpád fejedelem azért hozta ide népünket, hogy megteremt­sük a tejjel-mézzel folyó Kánaánt — mondotta végezetül a szónok —, s ez most ránk vár, valameny- nyien felelősek vagyunk érte. A nagygyűlésen nyolcán tettek fel kérdést, de jobbára nem kér­deztek, hanem saját véleményü­ket mondták el a politikáról és a kisgazdapártról. A hozzászólá­sok általában kiábrándultságról, elégedetlenségről és keserűség­ről tanúskodtak. Az Új Nógrád tudósítója a sajtótájékoztatón megkérdezte, a mostani koalíció képes-e kivezetni a társadalmat a jelenlegi apátiából, amire Tor­gyán József azt felelte: újra kell gondolni a koalíciót, mert a rendszerváltás eszméje nem vált gyakorlattá, ha pedig azzá válik, akkor érdemes lesz a kisgazda- pártnak benne lenni a koalíció­ban. (ok) London titkolja, de a KGB nyilvánosságra hozta (1) Végre fény derül a Hess-rejtélyre (Ferenczy-Europress) Rudolf Hess magányos utazása 1941. május 10-én, a németországi Augsburgból Skóciába ma már a 2. vh. egyik legutolsó talánya. Valóban magányos farkasként repült a szigetországba, hogy a maga módján békét teremtsen Hitler és Churchill között? Vagy pedig eleve nagyobb méretű akció részeként került Nagy- Britanniába a Führer helyettese? Hitler mindenesetre két napon belül őrültnek nyilvánította ko­rábbi kedvencét — de a brit fél sem mutatott különösebb érde­klődést az ügy nyilvános tisztázá­sa iránt. Winston Churchill a dolog lényegéről sohasem nyilatkozott. Hess szökésének — sajátos mó­don — a náci háborús főbűnösök nürnbergi perén sem szenteltek nagyobb figyelmet. A pert köve­tően pedig — immár a győztes nagyhatalmak nyilvánvaló közös megegyezése alapján — a téma egyszerűen lekerült napirendről. Hess haláláig teljesen elszigetel­ten a spandaui börtönben töltötte életfogytiglani büntetését, az an­gol kormány pedig 50 évre titkos­nak minősítette, s a történészek elől is elzárta a Hess-aktákat. A kortársak igazán sohasem hittek az „őrült Hess” elmélet­ben. De hogy minden valószínű­ség szerint a kutatók által elkép- zeltnél is több titok rejtőzik a Hess-ügy mögött, akkor vált egyértelművé, amikor Margaret Thatcher miniszterelnök két éve — vagyis az akták nyilvános­ságra hozatala tilalmának lejárta előtt két évvel — további 30 évre meghosszabbította az akták tit­kosságát. A világ változásai és egy angol újságíró bulldogmakacssága együtt teszik most lehetővé, hogy végre megtudja a világ, mi is volt Hess szerepe a háborúban. Mi­közben London továbbra is tit­kolja, mi történt 5 évtizede, a szovjet KGB rendelkezésére bocsátotta saját Hess-dokumen- tációját John Costellónak, aki könyvben hozza nyilvánosságra szenzációs kutatásainak eredmé­nyeit. Mert Costello összesen nyolc évet szentelt amerikai, brit és német archívumok Hess-pol- cainak, s így ott gyűjtött informá­cióval vethette egybe a Moszkvá­ban kapott adatokat. S ezek egymást igazolva — egybevág­tak. A végeredmény: szó sem volt Rudolf Hess magányos kalandjá­ról. A dokumentumok közül — írja most Costello.— a legfont­sabbak azok, amelyek világossá teszik Hitler terveit 1940 májusát, vagyis a Franciaország elleni náci támadást követően. Winston Churchill május 10-én Hitler „fantomja” lett, s „ az akták nem hagynak semmi kétséget az iránt, hogy Churchill nélkül a 2. világ­háború 1940 júniusában befeje­ződött volna.” A német hadvezetésnek pontos ismeretei voltak Anglia kilátásta­lannak tűnő helyzetéről azt köve­tően, hogy Franciaország 1940 júniusában letette a fegyvert. Berlinben tudtak arról, hogy Joseph Kennedy amerikai nagy­követ — a későbbi amerikai elnök, John Kennedy apja — legfeljebb két-három hétre be­csülte az angolok ellenálló képes­ségét egy német invázió esetén. Hitler maga is értesült a titkos londoni tervekről, amelyek sze­rint a királyi családot és a koro­názási ékszereket Kanadába kel­lett volna menekíteni. Churchill volt az, aki szembe­szegült a — saját kifejezésével — mint kártékonyabb „defetizmus- sal”. Hessnek pedig a „Chur- chill-szindrómát” kellett volna felszámolnia a Hitler által már 1923-ban megálmodott „né­met—brit szövetség” megterem­tése érdekében. Kocsis Tamás (Folytatjuk) Folytatódtak a harcok Belgrad. (MTI) Horvátország­ban vasárnap a tűzszünet ellenére folytatódtak a harcok, s ahol a fegyverek mégsem szólaltak meg, mint például Kelet-Szlavó­niában, az inkább a hirtelen érkező hideghullámnak és esőnek köszönhető, semmint a szemben­álló felek jóindulatának. Elma­radt a hadsereg és a horvát erők újabb tárgyalása, amelyen az európai megfigyelők közvetítésé­vel a dubrovniki lakosok távozásá­nak lehetővé tételéről lett volna szó. A hadsereg máris tiltakozott a megfigyelők „részrehajlása” miatt. Nyugat-Szlavóniában újabb lövöl­dözések voltak Novskánál és Nova Gradiskánál, de az összecsapások hevessége nem éri el a szombat délutáni harcok intenzitását, a horvát erők akkor állítólag úgy támadtak, mintha nem tűzszünetre, hanem rohamra kaptak volna pa­rancsot. Bundestag-küldöttség Budapesten A Bundestag külügyi bizottsá­gának delegációja, dr. Hans Streckennek, a Bundestag külü­gyi bizottsága elnökének vezeté­sével vasárnap az Országgyűlés Külügyi Bizottságának meghívá­sára hivatalos látogatásra Buda­pestre érkezett. A német képvise­lők budapesti programjuk során megbeszélést folytatnak az Or­szággyűlés Külügyi, valamint Emberi Jogi,, Kisebbségi és Val­lásügyi Bizottságával. A vendé­geket fogadja Szabad György, az Országgyűlés elnöke és Antall József miniszterelnök, továbbá Peisch Sándor, a Külügyminisz­térium helyettes államtitkára. Bush—Gorbacsov találkozó Madrid (MTI) George Bush és Mihail Gorbacsov október 29-én találkozót tart Madridban a kö­zel-keleti békekonferencia meg­nyitása előtt. Ezt James Baker amerikai külügyminiszter közöl­te szombaton madridi látogatása során. A spanyol fővárosban máris megkezdték az október 30- án megnyíló konferencia előké­szítését. A konferencia megnyitó szakaszát, három napra tervezik, s ekkor egyes küldöttségek veze­tői szólalnak fel, utána megkez­dődnek a kétoldalú tárgyalások Izrael és a szomszédos országok között. A találkozás színhelye a madridi királyi palota lesz, a sajtóközpont helyéül a szenátust jelölték ki. A történelmi fontos­ságú eseményre hétezer vendé­get, köztük legalább négyezer újságírót és tudósítót várnak a spanyol fővárosba. Bush és Gorbacsov a kétoldalú találkozó után csak a 30-ai megnyitóülésen vesz részt, utána mindketten elutaznak Madridból. Világpolitika sorokban Róma. (MTI) — Szombatra virradó éjjel a mozambiki kor­mány és az ellene harcoló Rena- mo (RNM) gerillaszervezet Ró­mában tárgyaló küldöttségei megállapodásra jutottak. Az olasz kormány és a katolikus egyház közvetítésével létrejött tárgyalásokon a felek aláírták azt az okmányt, mely a tűzszünet ki­hirdetését követő átmeneti idő­szak feltételeiről rendelkezik. Tokió. (MTI) — Az Egyesült Államok a szöuli kormány tudo­mására hozta, hogy Dél-Korea továbbra is az amerikai „atomer­nyő” védelme alatt marad. A tisztviselő kijelentésével cáfolni akarta a The Washington Post értesülését, miszerint az amerikai kormány Dél-Koreában telepített nukleáris eszközeinek kivonására készül. Kairó. (MTI) — Az izraeli hírközlés vasárnap ismertette a The New York Times aznapi írását, amely szerint a zsidó ál­lamnak az eddig tudottnál sokkal nagyobb, legalább 300 atomrob­banótöltetet számláló nukleáris kapacitása van. Moszkva. (MTI) —Borisz Jelcin oroszországi elnök novemberi németországi látogatása alkalmával - egyezményt ír alá Bonnal a Volga menti németek területi autonómiá­jának visszaállításáról. Jelcin kö­zölte a mintegy kétmillió fős orosz- országi német lakosság képviselői­vel, hogy kész rendeletileg visszaál­lítani a területi autonómiát, mihelyt a még meglévő problémák megol­dódnak. Kommandósok a Karancs Szállón (Folytatás az 1. oldalról) Úgy látszik ezt a célkitűzést sikerült is megvalósítani, lega­lábbis ez tűnik ki Sz. Vilmosné, salgótarjáni lakos szavaiból, aki távozáskor így nyilatkozott: — Nagyon örültünk ennek a bemu­tatónak, mert nemcsak közelebb kerültünk a rendőrséghez, de az egész család jól szórakozott. Végre nem a négy fal között töltöttük a szombat délelőttöt. Valóban. A gyerekeket szinte elvarázsolták a Karancs Szálló elé gördülő motorok, rendőrau­tók, melyeket végre nemcsak messziről csodálhattak, de fel is ülhettek a kétkerekűek nyergébe, beszállítanak a kocsikba, nyom­kodhatták a gombokat, nénózhat- tak, villoghattak, szabadon „garázdálkodhattak” a csillogó műszerek között A felnőtteket elsősorban a vagyonvédelmi, biztonságtechnikai eszközök vonzották, míg a tizenéveseket a József Attila Művelődési Köz­pont előtt kiállított fegyverek érdekelték. Valószínűleg mind­eddig csak keveseknek adatott meg, hogy kézbe vegyenek egy- egy pisztolyt, golyószórót, táv­csöves puskát. Tizenegy óra tájban rendőrségi helikopter kavarta a levegőt, borzolta kellemesen a kedélye­ket, amely simán landolt a tér közepén. A vasmadarat több mint egy órán keresztül nézegethette a közönség, aztán elegánsan búcsút intett a városnak. Az apróságok kerékpáros ügyességi versenyen mutatták meg mit tudnak a bringák nyer­gében, bűnüldözési képességei­ket pedig a nyomozási verseny­ben csillogtathatták. A nyomozá­si vetélkedő győztese a Simon Templár nevét viselő csoport lett. A csapat egyik tagját, Nagy Attila 10 éves salgótarjáni lakost kér­tük, mondja el, mi volt a feladat? Simán landolt a tér közepén a rendőrségi helikopter —Fotó: Rigó— — Egy körözött személyt kellett megkeresnünk a tömegben sze­mélyleírás és fénykép alapján. Nekünk sikerült elsőként megta­lálnunk, így mi nyertük a sport­táskát, a magnókazettákat és a különböző játékokat. A délután első, programja a kutyás bemutató volt. Szoros embergyűrű kíváncsiskodott az okos állatok körül, akik őrző­védő gyakorlatokat mutattak be. A feladatot a rendhagyó körülmé­nyek ellenére sikeresen hajtották végre, sőt az úgynevezett „csi­bészelésbe” a közönséget is bevonták. A kutyáknak menekülő bűnözőt kellett elfogniuk, leterí­teniük, s a kiváló idomítás ered­ményeképpen a beugró, amatőr csibészek is karcolás nélkül úszták meg ezt a kalandot. Kovács Gyulától, a Betty nevű eb gazdájától megtudtuk, egy ilyen kutya kiképzése minimum egy fél évet vesz igénybe, értékük pedig meghaladja a negyvenezer forin­tot. A megyei rendőrségen, az év elején megalakult, különlegesen kiképzett „Cserhát csoport” egy órakor már másodszor lépett aznap a közönség elé. Bemutat­ták, hogyan fognak el autóban menekülő bűnözőket, hogyan szabadítanak ki elrabolt túszokat. A show egyik leglátványosabb része a Karancs Szálló hatodik emeletéről leereszkedő két kom­mandós produkciója volt. Külön érdekességnek számított, hogy a csapat tagjai, mint mindig az • alkalmazási körülményeket fi­gyelembe véve dolgoztak, ugyan­Nagv sikerű bemutatót tartott a „Cserhát csoport” olyan keményen hatástalanítot­ták egymást, mintha valódi bűnö­zőkkel lett volna dolguk. Az Új Nógrád pavilonjában — ahol újságot vehettek, kedvezmé­nyes áron előfizethettek, hirdet­hettek az érdeklődők — rendkí­vüli népszerűségnek örvendett a zsákbamacska, melyen szinte mindenki nyerhetett. A fődíj szerencsés tulajdonosa Ozsgyáni György, aki kétszemélyes belé­pőt kapott a november 9-i Nógrád Szépe ’91 szépségversenyre és az azt követő állófogadásra. Nyere­ményéhez Ozsgyáni György mindössze ennyit fűzött: „Még soha nem voltam olyan helyen, ahol annyit adtak enni, amennyit csak akartam.” A Kék-hét-vég Rafael Károly köszönő szavaival és fórummal ért véget, melyen a rendőrség illetékesei válaszoltak az akkora már némileg megfogyatkozott nézősereg kérdéseire. —Ozsvárt—

Next

/
Thumbnails
Contents