Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-21 / 247. szám

1991. október 21hétfő

MEGYEI KÖRKÉP

3

Puszit kért, fejmosást kapott

Kínos és kényes panaszügyben kérte szerkesztőségünk közbenjárását egyik salgótarjáni olvasónk, aki egyedül él Kistarján úti lakásában. Sajnos nem ritka, hogy beázás miatt kártérítést kell kérnie, ez történt néhány héttel ezelőtt is. Az Állami Biztosító el is küldte megbízottját a megadott címre, ahol a bejelentő hölgy nyitott neki ajtót. Arról, ami ezt követően lezajlott, a felháborodott lakó a következőket mondta el:

— A kárfelmérő úr azon a koraestén helyzetével visszaélve inzultált, meg nem engedhető módon viselkedett. Igyekezett a magánéletemre terelni a szót annak ellenére, hogy tőlem csak rendreutasítást kapott. Hiába emlékeztettem jövetele céljára, következetesen elkalandozott, végül nem átallott arra kérni, hogy adjak neki egy puszit. Szerencsére csengettek, mire aztán összeszedte a papírjait és elment.

Kollégái közvetlen modorú, megbízható férfinak ismerik a szóban forgó személyt, aki „tiszta lelkiismeretére" apellálva magyarázta: nem emlékszik már arra az estére.

A panaszos levélben számolt be a biztosítónak a nála történtekről. Kérte, az ügyben tegyék meg a szükséges intézkedéseket, egyben szándékát is tudatta: megszünteti biztosítását. Azonban szeptember másodikai keltezésű írására csak október 15-én kapott választ, melyben közölték vele, hogy panaszát kivizsgálták. Az érintett kárfelmérő részben elismerte viselkedését, amiért „nem tudják” elmarasztalni, de a megbízásukat visszavonják tőle.-MihalikCsendélet Zabaron

— Gyurkó felv. Éjjeli menedékhely a hajléktalanoknak

Szavak helyett végre a tettek beszélnek !

„Olyan vagy Tél, mint a sorsom. Hideg kemény és sivár. Mintha minden meghalt volna, nincs senkim, ki hazavár. Az állomáson, lakásom a füstös váróterem,

Arcom sűrű szőr fedi, s szinte félnek tőlem.

Bár be-betérnek sorstársak, kik nem szívesen élnek, s szemem a földet kémleli, ki dob el egy-egy csikket."

/részlet: Oláh Péter Csöves Balladá-jából /

Végre egy jó példa, amikor nemcsak beszélünk a problémákról, hanem teszünk is valamit annak érdekében, hogy megoldódjanak!

Salgótarjánban a Malinovsz- kíj utcában a hajléktalanok átmeneti szállására már beköltözhettek a lakók. A „Zója” bölcsődéből leválasztott rész egy négy-, egy hétágyas hálószobából és egy társalgóból áll, ahol televízió is szórakoztatja a betérőket. Van még az úgynevezett „krízisszoba”, ahová például a családi zűrök elől menekülőket helyezik el. Automata mosógéppel mossák az ágyneműt, mert a Patyolat árak megfizethetetlenek. A lakók este hattól reggel hatig tartózkodhatnak a szálláshelyükön, a nap többi részét a családsegítő központban tölthetik el. Itt tisztálkodhatnak, kimoshatják szennyes ruháikat.

A rendőrség mindennapi kőrútja során ellenőrzi, hogy az átmeneti szálláson és környékén rendben mennek-e a dolgok, hiszen az intézmény üzemeltetését csak próbaidőre engedélyezték! Az utca véleménye változatlan:

M. Józsefné:— Minek vannak itt?! Dolgozzanak, mint a többi ember. Nekik adják a bölcsődét, amikor a gyerekeknek kellene. Kocsmatöltelékek, az italra van pénzük. . .

Pazcsák Béláné:—Nem tudok se jót, se rosszat mondani. Ott lakom majdnem a szállás mellett, de még nem hallattam a hangjukat sem.

Hevér Gábor:— Az ismerőseim is mondják, hogy nem merik gyermekeiket kiengedni az utcára. Féltik őket.

G. János és felesége:—A földszinten lakunk nem messze tőlük. Nem jó, hogy ebbe az utcába tették őket, a gyerekek mellé. Ez a környék, amúgyis telítve van, a szomszédomnak a kinti szárítójáról a napokban eltűnt egy vászon nadrágja.

— Ezzel azt akarják mondani, hogy a hajléktalanok vitték el?

— Nem lehet tudni, de lehettek éppen ők is.

— Este hét óra. A hajléktalanok csendben mennek a szállásukra. Kevesen vannak. Juhász Gyula, negyvenkilenc éves, salgótarjáni lakos is e ház vendége, eddig hajléktalan volt:

— Nagyon örülök, hogy végre van egy biztos helyem, ahol meghúzódhatok. Ilyenre álmomban sem mertem gondolni. Csak köszönettel tartozom azoknak, akik létrehozták nekünk. Nem kell fagyoskodni, ázni-fázni, és ezért cserébe, csak újra embernek kell lennünk. Hálából, ha a-városnak szüksége van rám, én közmunkát is szívesen végeznék. Nem tudom mi lett volna velem enél- kül a szállás nélkül! Lehetetlent nem kívánnak tőlünk!

— Jelenleg miből él?

— Munkanélküli segélyből

tengődök. Az erdészettől küldtek el. A szakmám géplakatos, nem tudok elhelyezkedni, mert fiatalokat sem vesznek fel, nemhogy engem. Hatvanötben hivatásos vadász voltam. A feleségem elvált tőlem, a lányom meg sem ismer az utcán, hiszen három hónapos volt, amikor történt az eset. De most boldog vagyok, mert nem vagyok megvetett és számkivetett ember, s végre van egy biztos pont az életemben! —Szeli—

Amatőr festő Hollandiában

• Zabar. A településen éle amatőr festő, Radics Szilveszter munkáit figyelemremélónak találta egy hollandiai zsűri, s meghívást kapott az országban megrendezendő kiállításra, melyet október végén nyitnak meg. Az utazás költségeihez a zabari önkormányzat is hozzájárult.

Átalakul a Salgógép?

• Salgótarján. A Salgógép

Anyagmozgatógép és Acél- szerkezetek Gyáránál is foglalkoznak a privatizáció gondolatával. Felértékelték a vállalat vagyonát, s megküldik ajánlatukat a külföldi partnereknek az átalakulásban való részvételre. Konkrétan egy amerikai cég szakemberével tárgyalnak az együttműködés lehetőségeiről. A salgógépesek elképzelhetőnek tartják vegyesvállalat létrehozását.

Új határidő

• Cered. Mivel a polgármesteri hivatal technikai okok miatt nem tudta idejében értesíteni a lakosságot a kommunális adó befizetéséről, módosították annak határidejét. Eszerint az állampolgároknak az értékesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül kell eleget tenniük fizetési kötelezettségüknek.

Rajeczkyzeneiskola?

A pásztói zeneiskola igazgatója a közelmúltban kéréssel fordult a városi önkormányzathoz, hogy a nevelőtestület, a szülői munkaközösség és a tanulók egyetértésével az intézmény neve november 10-én felvehesse a Rajeczky Benjámin Zeneiskola legyen.

Rajeczky Benjámin Eu- rópa-hírű zenetudós, népzene- kutató, a ciszterci rend papja évtizedekig élt Pásztón, mindenki szerette és tisztelet őt. Születésének 90. évfordulója méltó alkalom lenne a névadásra. Minden pásztói úgy gondolja, hogy ezzel is méltó módon tiszteleghetnének a nagy tudós pap emlékének.

A zeneiskola kezdeményezéséről október 22-i keddi ülésén fog majd dönteni Pásztó város önkormányzati testületé.

K'ókútpuszta újjászületik

Faluközösség angol segítséggel

Nézőpont

December 8 - emlékmű

Lehetnek és úgy tűnik, vannak is ellenérzések, sőt talán ellenerők is működnek a „mélyben” az ötvenhatos salgótarjáni sortűz 131 áldozatának tervezett, mi több - pártok és mindenki által jóváhagyott emlékművének felállítása körül. Hogy mennyi a szemé- lyes(kedés), mennyi a rosszul felfogott párthű őrtállás ebben, azt senki sem tudja megmondani. Nyilván vannak, akik csak azért nem támogatnak, sőt inkább gáncsolnak egy ilyen ügyet, mert ötvenhatot most is a régi rend szerint ellenforradalomnak tekintik. Éppen nekik szóló üzenet lehet, amit az MSZMP kongresszusa is deklarált - a párt fejet hajt az áldozatok előtt.

Megint másokat meg ez a főhajtás zavar. Pedig az áldozatok itt vannak eltemetve, s igaz az is, hogy úgyszólván semmi sem tisztázott a drámai ügyben. A legnagyobb gond éppen ez a máig tisztázatlanság. A felemás dolgok csak felemásan működhetnek: mindenki elhatározta jó egy évvel ezelőtt - a városszépítők, a pártok stb. - legyen egy minden tekintetben méltó emlékműve a sortűz áldozatainak Salgótarjánban a tragikus esemény helyszínén a Vásártéren. Most mégis mintha megrekedne az ügy. Mindössze néhány ember, az e célra létrehozott alapítvány elnöksége nyugtalankodik.

Kun Zsuzsával, az alapítványi elnökség képviselőjével beszélgettem a minap erről. O is a társadalmi csendről, a már-már közönynek nevezhető cselekvésnélküliségről beszélt. Maga a sajtó sem pártolja érdeme szerint az emlékmű körüli egészséges propagandát.

S tudhat-e néhány tarjáni ember egymaga emlékművet állítani, s állíthat-e néhány, s mit gondol-érez a többi? De ismétlem - a tisztázatlanságok és velük párban járó személyes ellentétek a gátjai mindenkor mindennek.

Az alapítványi pénzek is hiányoznak, hiába volt néhány sikeres rendezvénye a December 8 emlékművet segítőknek, hiába a sikeres pályázat, amelyen jónéhány neves megyei vagy elszármazott szobrász volt jelen. A pályázatot: egy egész alakos, kissé túldimenzionált bronzfigurát és mészkő hátteret tervező fiatal, nagyon tehetséges művész nyerte. A szakzsűri éppen ma veszi át a gipszmodell alapján Szabó Tamás December 8 emlékművének végső tervét Budapesten. Ő nyerte azt a fővárosi pályázatot is, amely nemrégiben Kari Lutznak állított emléket.

A forradalom évfordulóján Salgótarjánban kis emléklapokat osztnak majd azoknak, akik segíteni akarják anyagilag is a város önmaga megbecsülését, az áldozatok emlékének felemelését szolgáló December 8. alapítványt.

Segít továbbra is talán a képzőművészeti lektorátus. Számítani kell országgyűlési képviselőinkre, akik erőteljesebben felpártolják talán az ügyet. Kisebb, önmagunkhoz távolabb álló ügyben is emeltünk már emlékművet. Esztéti- zálóknak, pártelvűeknek: a város önértékelése a tét.

T. Pataki László

Nagy fába vágta a fejszéjét a Nógrád Megyei Gyermekbarát Egyesület, amikor elhatározta: egy ifjúsági faluközösséget hoz létre. Az újszerű elnevezés egyedülálló kezdeményezést takar, melynek részleteit Király Mihály, az egyesület elnöke mondja el:

— Mindenekelőtt említeném a leendő létesítmény céljait szolgáló alapítványunkat, melynek pénzét a faluközösség beindításához, később a működtetéséhez használjuk fel.

Mit is szeretnénk valójában? Egy olyan telepet álmodtunk, ahol lakhatnának, dolgozhatnának. szórakozhatnának a fiatalok.

Munkalehetőséget, otthont, sajátos életformát fogunk kínálni 16-22 éves, nem deviáns hajlamú, nem börtönből szabadult, hanem önhibájukon kívül családból kiszakadt fiúknak, lányoknak.

Megkeresésük a települések polgármestereinek javaslatai alapján történik majd. A bejutás feltételei között szerepelni

fog a munkához, tanuláshoz való hozzáállás, valamint a telep rendjéhez való maximális alkalmazkodás.

— Ál farm feladatokat nem vállalunk, ellenben fontosnak tartjuk, hogy érzelmi oldalról is közelítsünk a lakókhoz, magyarán a segítségnyújtásra rendezkednénk be.

Ipari és mezőgazdasági munkát ajánlanának a jelentkezőknek:

— Fóliás primőr-, illetve virágtermesztésre gondoltunk, de tárgyalunk például Erdélyből idetelepült, és egy berceli vállalkozóval. Az előbbi teniszütők készítésével szeretne foglalkozni, az utóbbi pedig pihenőhely, túristaszálló kialakítását tervezi.

A Kishartyánhoz közeli Kő- kútpuszta tűnt ideális helynek a tervek megvalósításához, ahhoz, hogy az alapítvány a vállalkozókkal együtt vállalkozzon. Ezt a 3,7 hektárnyi területet vásárolják meg a kishartyáni tsz-től, az erre szóló szerződést már megkötötték.

— Az anyagiak előteremtése feladta számunkra a leckét. Hiszen talán mondanom sem kell, nálunk csaknem reménytelen szponzorokat' fal ál n i.

Ma már fél Európával levelezünk nem lebecsülendő sikerrel: az angol nagykövetség tízezer font átutalását helyezte kilátásba, amennyiben itthoni támogatókat is találunk.

Ekkor kezdődött csak igazán a keresőhadjárat, de az eredmény nem volt biztató. Nyertek viszont egy minisztériumi pályázaton 1,8 milliót, s ez nagyjából elegendő lesz az induláshoz.

Később a bérbeadások bevétele és a tényleges termelés javainak egy része fogja gyarapítani az alapítvány tőkéjét.

Király Mihály végül a startról szólt:

— Reméljük sikerrel,további pályázatokat is írunk, tavasszal pedig megkezdjük a a volt kastély és az ott lévő épületek átalakítását, hogy a nyáron megnyithassuk a telepet.

Mihalik Júlia

Közgyűlést tartott a TESZ

(Folytatás az 1. oldalról) számoltattak bennünket, ehhez a „megbélyegzett” szövetséghez rövid időn belül közel háromnegyed millió tagot tömörítő 30 országos és 1085 helyi jelentőségű egyesület csatlakozott. Ez csak azért volt lehetséges, mert tömegek fogadták el és vallották magukénak nemes, értékmentő és hagyománymegőrző, valós társadalmi problémák megoldását támogató célkitűzéseinket.

Mindazok, akik korábban idejétmúltnak és szükségtelennek ítélték meg a TESZ meg- szerveződését, a tényekkel szembesültek. A parlament is ezt volt kénytelen tudomásul venni, amikor a legnagyobb egyesületeknek kijáró állami támogatás nyújtására kényszerült.

„A TESZ nem politikai, de politizáló szervezet. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy felvállalhatjuk a társadalom szorító

gondjait. Pedig szívesen ránk sóznák a munkanélküliek, a hajléktalanok, a szegények problémáinak kezelését, de arra kevesek a lehetőségeink, hogy az éhezőknek meleg levest tudjunk osztani!” - mondotta Gyúró professzor.

Bár az országos összegzésben a TESZ Nógrád megyei szervezetét mindenütt a jó példák sorában emelték ki, Ju- hászné Kincses Helén tanítónő, a TESZ megyei társadalmi elnöke hozzászólásában a gondokat sorolta.

— Hosszú időn keresztül a védekezésre, magyarázkodásra késztettek bennünket, mesterségesen elszigeteltek a megye közéletétől. Ennek ellenére kiépültek szervezeteink, és a sikeres kezdeményezések, tömeg- rendezvények sorozatával igazolódott Nógrádban is a TESZ létjogosultsága.

Már oldódik az ellenérzés! Az egyesületi vezetők és aktívák egymásnak adják a kilincset maradék helyiségeinkben. A postás is gyakrabban hoz meghívókat.

Sajnálatos, hogy a kezelői jog megvonása, az „ingyenes használat” olyan utólagos fizetési kötelezettséggel sújt minden társadalmi szervezetet, amely ellehetetleníti a működést - panaszolta felszólalásában. Ha az egyesületek elveszítik fejük felől a tetőt, a demokrácia intézményrendszere kerül válságba. Ezt kell megérteni, és idejében orvosolni a parlamentnek, és az önkormányzatoknak.

A TESZ-ben együttműködő társadalmi szervezetek és egyesületek nem irányítást, hanem önállóan kitölthető keretprogramokat igényelnek, s így lesz valóságos az a szövetség, amelynek létrehozására közösen vállalkoztunk - fejezte be hozzászólását a TESZ megyei elnöke.- s-n -