Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
8 unmzm MOZAIK 1991. OKTÓBER 12., SZOMBAT A lélek szárnyal, a test szenved Kamera csillárban, lehallgató melltartóban Rovarirtás után — a „poloskákról” ' „Az egyetlen grófnő, akinek a karjaiban nem halt meg Chopin” — hirdette a karikatúraszöveg a nagy zeneszerzőt sirató hölgyről. A rajzoló így gúnyolta ki a mítoszt. Nagy zenészek életét, sorsát valóban mitikus fátyol borítja, ezt lebbenti föl egy ausztrál orvos. Jong O’Shea 21 híres zenész betegségét elemezte, és könyvet írt szenvedéseikről vállalva, hogy leszállítja őket arról az emelvényről, amelyre az utókor állította őket — külsőségek alapján. Kimutatja, hogy többen a korabeli „gyógyító” sarlatánok áldozatai voltak. Bach halálát siettette, Händel vakságát előidézte egy Taylor nevű „szemész”. Beethoven hallásromlása az ötletszerűen alkalmazott gyógyszereknek is tulajdonítható. Paganini — aki már az életet is rosszul kezdte: 6 évesen holttá nyilvánították és majdnem eltemették — hashajtó-, ópium- és higanykezelést kapott „megállapított” szifilisze ellen. A méreg megtette a hatást: krónikus hólyaghurutot, heregyulladást kapott, és kihullottak a fogai. Robert Schumann — akiről azt tartják, hogy az angyalok zenéjét hallgatta komponálás közben, s amit a démonok muzsikája követett — nyilván az utóbbi miatt került elmegyógyintézetbe, ahol ópiummal kezelték a skizofréniáját. Greshwinről azt tartja a fáma, hogy hisztérikus volt és ez Hollywood és művészvilága közvetlen hatása miatt következett. Műszeres vizsgálatok sora zajlott le a közelmúltban különböző pártszékházakban, hogy földerítsék: nincsenek-e elrejtve az irodákban, tárgyalótermekben vagy egyebütt miniatűr „fültanúk”, népszerű nevükön „poloskák”. Noha a mérések nyilvánosságra hozott eredményei szerint nem találtak lehallgató készülékeket, a napjaink csúcstechnikáját képviselő apró szerkentyűkről naponta szó esik laikusok és avatottak körében egyaránt. Milyenek, mit tudnak ezek a minden titkot meghalló fülek, mindent látó szemek? — kérdeztük dr. Bokor Imre mérnök-ezredest, a rádióelektronika e speciális ágának ismert szakemberét. — Az elhárítás módszereit, időtől és társadalmi rendszertől függetlenül, sűrű csönd övezi. Egyik legtöbbet vitatott válfajáról, a megfigyelésről, s benne a lehallgatásról szintén hallgatni szoktak... Tudniillik éles a verseny: az alkalmazott technikai eszközökkel mindig egy lépéssel az ellenfél előtt kell járni. — A földerítés és az elhárítás rejtélyes világáról szóló filmek, könyvek fantasztikus megoldásokat sejtetnek... — Szinte valamennyi efféle megoldásnak valóságalapja van. A rádióhullámokkal, infraérzékeléssel, mágneses hullámokkal, nyomásérzékeléssel, vagy illatérzékeléssel összefüggésben ugyanis szinte minden elképesztőnek tetsző teljesítmény elképzelhető. — Milyen módjai vannak a telefonlehallgatásnak? Észre lehet-e venni a ,fülelést”? — Ma már olyan tökéletes a technika, hogy nem árulja el magát. A lehallgatót beépíthetik a készülékbe, telepíthetik a vezeték mellé, vagy rácsatlakoztathatják a vonalra. Számtalan megoldás létezik tehát, s általában a vonalak minősége határozza meg, hogy melyiket választják. — Lehallgatót egyébként el tudnak helyezni fülbevalóban, gyűrűben, nyakláncban, órában, hajcsatban, melltartóban, hamutartóban. Három irányba látó tévékamerát pedig csillárban, matt izzólámpában. Tudnak konstruálni olyan érzékeny berendezéseket is, amelyek a fal, az ablaküveg, a csővezeték rezgéseit alakítják át hanghullámokká. Ezek megfelelő fölerősítésével érthetővé válik az elzárt szobában folyó beszélgetés, tárgyalás. Az ilyen akusztikai érzékelők csak az emberi beszéd frekvenciazónájában keletkező hangokat továbbítják, megszűrve azokat a zavaró zajoktól.-— A ,,poloskák” egy másik csoportját a távolsági akusztikai érzékelők alkotják... — Ezeket utcán, parkokban, nyílt terepen használják, s segítségükkel 80—100 méter távolságból is lehallgathatók akár a halk beszélgetések is. — Csak érdekességként: vannak olyan számláló készülékek, amelyekkel.megállapítható, hogy hányán mentek be, jöttek ki egy- egy helyiségből. Ezeket rendszerint az ajtófélfán helyezik el. A padlóba épített nyomásérzékelő pedig arról ad információt, hogy ki, mikor, melyik helyiségben tartózkodik. A megoldásokat kombinálni szokták, például úgy, hogy a nyomásérzékelő hozza működésbe az infrakamerát. — A miniszemek és -fülek gyártására jó nevű elektronikai gyárak és külön erre szakosodott cégek álltak rá, ám a márkajelzések sok esetben hiányoznak az effajta termékekről. — Hazánkban foglalkozik ilyesmivel valamelyik intézmény, vagy vállalat? — Ismereteim szerint nem. Egyébként Kelet-Európa lemaradása ezen a téren is minimum 15—20 év. —Milyen áron lehet hozzájutni ezekhez a ,,rovarokhoz” ? — Ötezer forintból akár házilag is barkácsolható egy lehallgató. A világpiacon pedig már 2— 300 márkáért is kaphatók. Nyílt üzletekben is. Domi Zsuzsa Szellemek — mondások Szövegelés „A hírnévnek az a legfőbb előnye, hogy az illető büntetlenül mondhatja ki a legnagyobb ostobaságokat.” André Gide „Előfordul, hogy bizonyos dolgokra előbb rájövök, mint mások. De ez nem azt jelenti, hogy ennyivel előbbre tartok, a többiek vannak késésben.” Alfred Capus „A tizenévesek olyan fiatal lányok, akik többet tudnak a tablettáról, mint anyjuk a szülésről.” Dustin Hoffman Kormány „A kormánynak egy hosszú, meg égy rövid karja van, A hosszú mindenhová elér, és mindent elvesz. A rövid arra való, hogy adjon, de csak azokig ér, akik a legközelebb vannak.” Ignazio Silone Barát „Húsz barátunk közül 19 biztos, hogy rosszat mond rólunk; az egyetlen, aki jót akar, biztos, hogy rosszul mondja.” Yves Simon 200 éve született Az elektrokémia megalapítója Michael Faraday 1791. szeptember 22-én született a kies Newington faluban, nem messze Londontól. Apja kovácsmester volt. A szülők bánatára Michael gyenge testalkata miatt nem folytathatta apja mesterségét, s így korán, 13 éves korában elhagyta a szülői házat, s könyvkötősegédnek állt be Georg Ribaud könyv- kereskedésébe. Előbb kifutói teendőket látott el, és 17 éves korában megkezdte a könyvkötői mesterség elsajátítását. Ám az ifjú Faraday nemcsak kötötte a könyveket, hanem el is olvasta őket. Főleg a kémiáról és az elektromosságról szólókat, s ennek az érdeklődésének a hatása alatt kezdett esténként eljárni népszerű, tudományos tanfolyamokra. Egy alkalommal meghallgatta Davy előadását, feldolgozta azt, leírta, illusztrálta, és szépen bekötve elküldte a professzornak, azzal a kéréssel, hogy adjon neki valamilyen alkalmazást a Királyi Intézetben. Davynek feltűnt az ifjú Faraday tehetsége, s megkérdezte az intézet gondnokát, mit tudna javasolni a fiatalember részére. Könyvkötőből üvegmosó A gondnok azt válaszolta: hívja be üvegmosásra. Ha komoly a szándéka, elfogadja ezt' isi ha pedig nem, akkor úgysem ér sokat. Az ajánlatot — heti 23 schilling fizetéssel és lakással — Faraday elfogadta, s 1813 tavaszától kezdve egész munkás életét a Royal Institutionban töltötte. Michael Faraday A lombikok mosogatása nem tartott sokáig. Davy megszerette az értelmes fiatalembert, s maga mellé vette segítőnek. Első találkozása a tudománnyal a kémia területén történt. Davy kíséretében bejárta Európát, megismerkedett a kor vezető tudósaival, látóköre bővült. Első felfedezései a kémikus Davy mellett természetesen e területre estek. így fedezte fel az erősáram kémiai hatásának, az elektrolízisnek Faraday-törvény néven ismert törvényszerűségét. Az elektromágneses indukció A múlt század harmincas éveiben már ismeretes volt, hogy a mágnessel a vas mágnesezhető, természetesnek látszott tehát, hogy az elektromos áram jelenléte is elegendő ahhoz, hogy zárt vezetőben áramot idézzenek elő. Erre vonatkozóan azonban a kutatók kísérletei eredménytelenek maradtak. A zárt vezetők közelében lévő áramok a vezetőkben nem hozhatnak létre új áramot. Faraday kísérletei során észrevette, hogy mindannyiszor, amikor az áramot bekapcsolja, a galvanométer tűje kitért, majd ismét nyugalmi helyzetbe állt vissza, ha az áram keringése folyamatos volt. De ismét kitért ellenkező irányba, ha az áramot megszakította. Faraday e jelenségből arra következtetett, hogy az áram bekapcsolásakor és megszakításakor a zárt vezetőben rövid ideig tartó áramok keletkeznek. Ezzel felfedezte az indukciót, melynek különböző fajtáit a következő években tisztázta. További kísérletezései során még felfedezte azt is, hogy elegendő zárt tekercset árammal átjárt dróthoz közelíteni, vagy tőle távolítani, hogy a dróttekercsben pillanatnyi áramok keletkezzenek. Faraday meghatározása szerint: „Indukció keletkezik, ha a vezeték keresztezi a mágneses erővonalakat”. Faraday az elektromágneses indukció felfedezésével megteremtette a későbbi dinamógép tudományos alapjait. E nagy horderejű felfedezése- kwi^lovü] számos más?'jelentős felfedezés fűződik Faraday nevéhez. A vegytan területén kifejtett kutatómunkája is igen termékeny és eredményes volt. Kísérleteivel sikerült a klórt cseppfolyósítania, ő állított elő először benzolt, butilint és hexakloretánt. A fény és mágnesesség közötti alapvető összefüggésekre irányuló kutatásai a Maxwell-féle elektromágneses fényelméletnek vetették meg az alapját. Faraday 1827-ben a Royal Institution kémiatanára, 1824- ben a Royal Societe, 1844-ben pedig a Párizsi Akadémia tanára lett. Hírneve tetőpontján is megmaradt szerény és közvetlen embernek. Elhárított magától minden kitüntetést, a lovagi címet is beleértve, egyedül a külföldi kollégák elismerését fogadta szívesen, amely tisztán tudományos szempontból méltányolta sikereit, és jelképes külföldi — köztük oroszországi — akadémiai tagsággal tisztelte meg. Faraday 75 éves korában, 1867. augusztus 25-én halt meg. Nevét nemcsak a fizika és a kémia története örökítette meg, nemcsak az elektromos készülékek puszta létezése őrzi emlékét, hanem két fizikai egység is: a „farad” — az elektromos kapacitás egysége, és az elektrolízisben használatos Faraday-állandó. Pap János Dzsigitek földjén Az ahaltekini fajta irama már a harmadik-negyedik percben eléri a nyolcvan kilométeres sebességet... (AN) A ló az ember legrégibb társa, ősi idők óta él háziasítva az emberrel. A közösen eltelt idő alatt számtalan fajta kereszteződéséből alakultak ki a különféle típusok, melyek között van kifejezetten munkára, de van játékra, lóversenyekre, szép mozgásra, gyorsaságra, fürgeségre termett változat is. A legszívósabb, a legszebb, a legfürgébb... — ilyen szavakkal illetik régóta. A felvételeinken látható — délorosz típusok kereszteződésével kialakított — fajta az ahaltekini, főleg tűrőképességével kedveltette meg magát régóta. Valamikor katonalónak használták, futóhomok mezőin vitte felfegyverzett lovasát, s ugyancsak bírnia kellett a súlyt, hiszen a régi korok lovasának hadifelszerelése a száz kilogrammot is elérte. Ilyen körülmények közt — ahol a harcos élete függött gyorsaságától, kitartásától —• a tenyésztésre is csak a legjelesebbeket választották ki. Az ahaltekini fajta érdekes tulajdonsága, hogy nincs speciális szőrszíne. Míg a többi nemes paripák mindig jellemezhetők fekete vagy vöröses, illetve más állandó színnel, az ahaltekini felöltheti az összes lehetséges lószínek közül bármelyiket, egyik generációról a másikra. Az ahaltekinit főleg Türkmenisztánban, Eszak-Kaukázusban és Dél-Kazahsztánban tenyésztik. Ashabadnál van az ország legnagyobb lótenyésztő gazdasága, a ménesben itt csupán ahaltekini lóból kétszáz darab található. Napjainkban, amikor az arabs telivér iránt kezd csökkenni a kereslet, a figyelem méltán terelődik az ősi orosz lótípusra. Fokozódnak a nyugati vásárlások. Heldi Analijev tréner, fiatal lovasok, dzsigitek nevelője, lótenyésztő, úgy véli, hogy most a legfontosabb a jó átörökítő képességű egyedek kiválogatása egy lassú, de jól megalapozott nemesítéshez. Mecénás kell, nem „csak” beruházó Magyar „Drezdák” nincsenek? (FEB) Vita folyik Drezdában, amelynek résztvevője lehetne jó néhány magyar város önkormányzata is: csak a beruházók érdekei számítanak? Elég-e szponzor egy „magára adó” kultúrvá- ros fejlesztéséhez, nem kellenének-e inkább mecénások? Akiknek igényei is vannak, s áldozatokra is készek. Az Elba-parti vitákon „pénzes kultúrember- eknek” nevezte őket egy építőművész. A „Drezda-vita” lényege: senki sincs az ellen, hogy Drezda kongresszusi és kiállítási központ maradjon. Viszont egyre többen ellenzik, hogy újabb betontömböket építsenek egy város szívébe, amelynek fénykora a szász választófejedelmek uralkodásának ideje. A drezdaiak még nem tudják igazában, milyen építészeti és tervezési elképzeléseik vannak azoknak, akik a vásár-, kongresszusi és kiállítási központ jövőjét alakítják. Persze vannak jó irányba mutató elképzelések is, amelyek jogosultságában senki sem kételkedik. Ilyen például a kristálypalota terve, 60 méter magas tornyával, 45 ezer négyzetméter kiállítási területével, 25 ezer négyzetméter területű irodáival, egy 2500 főt befogadó kongresszusi teremmel. Az épületkomplexum 1700 dolgozót foglalkoztatna. Rendkívül negatív visszhangot váltott ki viszont, hogy a történelmi városközpontban, a hercegi palota kertjének területén bankfiókokat építenének. Ez a műemlékvédelem semmibevevése lenne. Közvetlenül a Zwinger közelében lévő területen pedig, amelyen egy 1841-ben épült üvegház romjai vannak, modem galériát akarnak emelni. Sokan attól félnek, hogy gazdag beruházók érdekeinek érvényre juttatásával valóban •megszületik az, amit évtizedekig meg tudtak akadályozni: egy igazi „szocialista” nagyváros. A Német Építészek Szövetsége a drezdai városfejlesztési hivatallal együtt megvitatta a belváros fejlesztési koncepcióját. A szimpóziumon érdekes módon különösen a Nyugatról jött szakértők tartották alapvető követelménynek a város régi szerkezetének visszanyerését, NSZK-beli nagyvárosok rossz tapasztalatait emlegetve. A pénzt viszont az új drezdai vezetők emlegették inkább, persze szintén érthetően. A várostervezőket hideg zuhanyként érte, hogy Herbert Wagner drezdai főpolgármester, nem törődve a szaktanácsadókkal, a város fejlesztését célzó alapítvánnyal és a társadalmi fórummal, saját várospolitikai koncepcióval rukkolt elő: fontosabb a kívülről jövő beruházók segítése, mint az építészek álmainak teljesítése. A tekintélyes Die Welt egyetlen mondattal kommentálta a lépést: „Ennek megvalósulása az Elba menti Firenze katasztrófája lenne.” Ugye Duna—Tisza menti „Drezdák” nincsenek? Magyar „Drezdákat” nem fenyeget veszély?
