Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
1991. október 12., szombat SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE 5 Vallás az óvodában Elfelejtett gyerekek Úgy tűnik a vallási nevelést sem lehet elég korám kezdeni. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy hasonlóan az ország más településeihez Salgótarjánban is megkezdte működését szeptemberben egy ökomenikus csoport a Vörös Hadsereg úti óvodában. Létrehozatalát a szülők kezdeményezték, s az ötletet támogatta a fent említett intézmény, az egyházak és az önkormányzat is. A város más-más óvodáiból érkezett, 15 különböző korú gyerek— római katolikus illetve evangélikus val- lásúak — nevelését, irányítását Lantos Judit és Kelemen Jánosné óvónők vállaták. A többi csoport oktatási tervétől annyiban térnek el, hogy mesék helyett például bibliai történeteket dolgoznak fel a gyerekek értelmi fejlettségének megfelelő szinten, s megismerkednek a különböző imádságokkal, vallási ünnepekkel, s a hozzájuk kapcsolódó néphagyományokkal, hogy igy sajátítsák el a vallási kultúrát. Karancskeszi. Különös gonddal kereste meg szerkesztőségünket a községben lakó Vilinyi Ti- borné, akinek egy 11 éves beteg kislánya van — kisegítő iskolába jár Karancslapujtőre. A fiatalasszony azt panaszolta: Angelika nevű gyenneke miért nem kapott gyámügyi segélyt az idén, holott mindenki megkapta, aki iskolás, hogy tanszervásárlásra fordíthassa a tanév elején. Bár gondjával — mint mondta — nincs egyedül, ugyanis a Lapujtőre járó gyerekeket azért hagyták ki a "szórásból", mert nem a lakóhelyük iskolájába járnak. Szerencsére keserveit mindjárt jó helyre továbbítottuk. A helyi polgármesteri hivatalban elismerték: csupán adminisztrációs tévedésről y^n szó, mely több gyermeket is érint. Amikor végignézték a jogosultak listáját, megfeledkeztek a szomszéd községbe járó gyerekekről. Az elfeledettek szülei természetesen utólag megkapják az összeget! Igaz, kissé megkésve - de a pénz mindig jól jön... Balázs J. Karancsalja. Rendszeresen nagy tömeg vár ja a Nógrád megyei Sütőipari ségháza előtt. Az emberek kedden és csütörtökön inkább a kocsiról vása tekben. Pedig a kenyér ugyanaz, mint a boltban... Emlékmüavatás Ünnepélyes keretek között avatták fel október 6-án a második világháborúban elesett polgári személyek és katonák tiszteletére állított emléktáblát Mátraszelén. A délelőtti miséről érkező zászlós körmenet felvonulásával vette kezdetét az esemény, majd felolvasták a 20 áldöZat nevét, s röviden ismertették haláluk körülményeit. Az n efnléktábla félkZetttélésc után a helyi emlékmű bizottság, a megyei hadkiegészítési parancsnokság, a mátraszelei és a Nógrád megyei kereszténydemokrata párt és a hozzátartozók helyezték el koszorúikat. Segélyekről döntöttek A vizslási önkormányzat legutóbbi ülésén többek között a beérkezett segélykérelmek elbírálása szerepelt. A testülethez ilyen irányú igénnyel negyvenen fordultak, akik közül sokan már megkapták a beiskolázási támogatást, ugyanis a hivatal minden diáknak 1500 forintot juttatott. Ezért hagytak jóvá „csak” 16 kérelmet, hetet pedig további vizsgálatra utasítottak, elegendő információ hiányában!. Az ülés ezen ügyek tárgyalása miatt a következő héten folytatódott. Hogy a továbbiakban a képviselők a falu egészét érintő kérdésekkel foglalkozhassanak felvetődött egy szociális bizottság létrehozásának lehetősége. Erről következő ülésükön döntenek. * Áldatlan állapot a megyeszékhelyen Végül tévénk se lesz? Kilátástalan helyzetben a kishartyáni téesz Rengeteg a dögre váró hiéna Jubileumra készül Salgótarján: lassan 400 napja, hogy nincs kinevezett, csak megbízott vezetője a városi televíziónak! Azóta húzza-halasztja a város vezetése a kinevezést — vagyis amióta az önkormányzat felállt. Azt szerettük volna megtudakolni, vajon meddig megy még ez így - ám a dolgok megeshet, hogy önmaguk- tól vesznek fordulatot. Ad- dig-addig halasztgatnak, míg egy szép nap a város elveszíti a sajátf?) televízióját... A városházán megtudtuk: meg kleilett hosszabbítaniuk a vezetői pályázat eredeti határidejét (október 30 az új dátum), mert a nyáron meghirdetett pályázatra csak hárman jelentkeztek. Kun Zsuzsa, a testület kul- túrális bizottságának vezetője szerint "az első fordulóban két pályázatot javasoltunk továbbjutásra. Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai is, de nem tudtunk dönteni". A meghosszabbított pályázati határidő alatt mindhárom pályázó módosíthatja, újraírhatja korábbi munkáját. Aztán — ha minden igaz — döntenek. Eközben a városi televíziónál dolgoznak. Hiszen műsor az kell. Ponyi Györgyöt, a Városi Televízió ideiglenesen, immáron négyszáz napja megbízott főszerkesztőjét faggatnánk. • — Én csak szenvedő alanya vagyok ennek az egésznek — legyint lemondóan. Hogy miért nem döntenek, erről nem engem kellene megkérdezni. Mindenesetre dolgozunk, bár meglehetősen zavaró, hogy a VTV alap- felállása tisztázatlan, s persze az sem biztos, hogy meddig tartható, hogy "ideiglenesen” megbízott főszerkesztőként irányítsam a működést. Jó lenne mielőbb kitalálni valamit városi vezetőinknek, mert ha vége lesz a frekvencia-moratóriumnak (talán még az idén), napi két óra kedvezményt kapnak a törvénytervezet szerint azok, akiknek már van közszolgálati televíziójuk. A maradék időért kereskedelmi televíziót létesíteni szándékozók állnak majd sorba. A frekvenciákra már most mintegy hússzoros a túljelentkezés - s ha ilyen egyszerű dolgokban, mint a vezetőválasztás az önkormányzat nem jut dűlőre, félő, hogy végképp elmegy a hajó — s mire kineveznének egy vezetőt, már nem lesz hová. Mert frekvencia híján nem lehet sugározni. S a városban ma még a kábelhálózat tulajdonjoga is tisztázatlan. Mint sok egyéb más... Balázs J. — Bennünket is utolért vég — panaszolja keserűen kishartyáni „Egyesült erő” Termelőszövetkezet elnöke, Kovács János, amikor arról kérdezzük, milyen nyarat tud maga mögött a szövetkezet, s milyen őszre számítanak? — Az ipari melléküzemágak, melyek 10—16 millió forint nyereséget is hoztak — folytatja — sorra leálltak, s a fémipari termékek megmunkálására, csavarok gyártására alkalmazott bedolgozói hálózatunk is leépül. De az állattenyésztésre sem számíthatunk már. Négyszázezer csirkét neveltünk — nyereségesen, s a gazdasági mutatók szerint nem is rosszul — de az idén ezt is felszámoltuk. A fel- vásárlási ár ugyanis maradt a régi, a tápé viszont jelentősen emelkedett. — S mi a helyzet a betakarított gabonával? — Mint annyi más szövetkezetnek, nekünk is értékesítési gondjaink vannak. Pillanatnyilag az a fő problémánk, hogy a malomipar nem hajlandó átvenni az áruinkat, mert szerintük a minősége nem felel meg kenyérgabonának. Egy másik hatósági szakvélemény szerint viszont megfelel. Takarmánya nak nem akarjuk eladni, mert a akkor oda a hasznunk. Értékesítésre jelentkeznek különböző káefték, de kihasználva nehéz helyzetünket olyan alacsony áron szeretnék megvenni, hogy nekünk megint nem maradna semmi nyereség. Rengeteg az ilyen dögre váró hiéna, s az a baj, hogy elég sok a dög is. —Ilyen terhes közelmúlttal milyen közeljövőt terveznek? — Kevesebb búzát vetettünk, de hogy ki aratja le, azt csak a jóisten tudja. Nem ismerjük a jövő évi védőárat, fogalmunk sincs arról, mire számíthatunk. Nagyon várjuk már a szövetkezeti törvényt még ha rossz is, hiszen az legalább valamilyen irányt mutatna. A szövetkezet ebben a formában megszűnik az biztos, mert nagyon bántja a csőrüket, de valaminek jönnie kell helyette. Senki nem gondolhatja, hogy a kétszáz tagból egyik napról a másikra mindenki vállakozóvá válik. — A tagságnak mi a véleménye a szen’ezeti átalakulásról? — A februári közgyűlésen egyértelműen kiderült, hogy nem akarják szétverni a téeszt. Vagy másfajta szövetkezeti formában fogunk működni, vagy káeftéként, de összességében úgy marad, ahogy most van. — Az emberek nem igénylik vissza a földjüket? — Még senki nem vett ki földet. Kárpótlásra jelentkeztek néhány an, de ez a szám elenyésző. Nem kellene ilyen nagy feneket keríteni az egész dolognak, aki akarja vigye a földet, akinek meg nem kell, úgysem lehet rábeszélni. Sajnos a kárpótlásból nem az jön ki, amit szerettek volna, mert az emberek nem a földhöz, hanem a pénzhez ragaszkodnak. — Gondolom az anyagi körülményeik sem valami rózsásak. — A pénzügyi helyzetünk egyszerűen kataszrófális. A 100 milliós éves árbevételünkből most már hosszú ideje 17 millió a kintlévőségünk. Nem jön a pénz, s így persze mi is tartozunk 4 millió forinttal. A káefték megveszik a termékeket, aztán amikor fizetni kell eltűnnek. Úgy néz ki, azért fogunk tönkremenni, mert körülöttünk a gazdaság is tönkre megy. Ez nem szabad piac, ez anarchia, s ezen az államnak kellene változtatnia. Húsz éve vagyok elnök, de ilyen kilátástalannak még nem láttam a helyzetet. Ozsvárt Tamás Ivóvíz-gondok • Kishartyán. Nagy döntés előtt áll a község lakossága ivóvíz-ügyben. A közeljövőben szavaznak arról, létrehozzanak-e közműtársulatot a víz bevezetésére (ekkor a lakosságnak is hozzá kell járulnia a költségekhez), vagy az önkormányzat finanszírozza a munkálatokat? A tét nem kicsi: a kiépítés várható költsége mintegy 30 millió forint. A közműtársulás létrehozásához a lakosság kétharmadának hozzájárulása szükséges. Támogatás • Mátraszele. A helyi önkormányzati testület legutóbbi ülésén arról határozott, hogy anyagilag is támogatja a mátraszelei Phralipét. így a testület tízezer forintot utalt a szerevezet számlájára. Engedmény • Vizslás. Az építkezési kedv élénkítése érdekében a polgár- mesteri hivatal kedvezményt ad azoknak, akik a településen vásárolnak telket. Mivel erre külön pénzeszköz nem áll az ön- kormányzat rendelkezésére a jövedelemtől függő árcsökkentéssel kívánnak segítséget nyújtani a letelepülni szándékozóknak Éledő klub • Sóshartyán. A falu fiataljai maguk hozták rendbe, festették ki a település központjában álló klub épületét. A tatarozás után újjáéledt a klub, s a szüreti mulatságon már a saját műsorukkal szerepeltek az öntevékeny ifjak. Korszerű világítás • Salgótarján. Higanygőz lámpáról nátriumodra cserélik a lámpákat az ÉMASZ szakemberei a 21. számú út mentén. A főútvonal jobb megvilágítását szolgáló munkálatok mintegy hatmillió forintba kerülnek. Megérkezett a friss kenyér Kinek a bizonyítványa? „Rozsda marja, nem ragyog .. Nem is olyan régen avatták: nagy csinnadrattával, ahogyan egy neves művész közösségi témájú művének annak idején kijárt. Mint általában a köztéri alkotások, ez sem aratott egyértelmű tetszést. A vita azonban két dolog miatt cifrább volt a szokottnál, s a vélemények nem csupán ízlés alapon differenciálódtak. Akik szimpatizáltak Czinke Ferenc művészetével, azok áltálában egyetértőén regisztrálták, hógv kapott egy ilyen látványos megbízást. Mások azt is kétségbevonták, hogy festőművész, grafikus létére jogosult volt elkészíteni egy. a szűkebb szakmai kompetenciáját meghaladó munkát. Valójában a mai napig sem dőlt el milyen műfajú „építmény” került a város déli határára. A legtöbben csak úgy egyszerűen szobornak nevezték, pedig nem az. A művész plasztikának, amolyan kollázsnak titulálja s ez már jobban megfelel a látottaknak. Valójában azonban egy szimbólumról van szó, amely a város termelvényeit hivatott egy művészi kompozíció által megjeleníteni, ha úgy tetszik hirdetni, reklámozni. Ráadásul a megvalósítás tényleg összefogást, szoros kooperációt eredményezett a vállalatok illetve szakembereik között. így „a mű” sok tarjáni munkásember ke- zemunkáját is dicsérte. Ezért bárki, bárhogyan is viszonyult akkor és ma Czinkéhez, mindenképpen örülni kellett volna — lehetett volna — annak, hogy a Salgótarjánba érkező idegent egy ilyen, együttes munkával készített, máshol nem látható kuriozitás fogadja. És mi a helyzet ma? Rozsdásodik, egyre csú- nyul. s úgy látszik ez senkit nem érdekel. Hovatovább szégyellni kell az idelátogatók előtt, nemhogy büszkélkedni vele. A művész szerint a város úgy vette át a Lektorátustól jegyzőkönyvileg, hogy megőrzi állagát. Nem kellene hozzá más, mint néhány doboz, pár liternyi festék. Ez pedig még valamennyi, egykoron szebb napokat látott nagyüzemben is fellelhető volna. A folyamatos regenerálásra azért is szükség lenne, mert a szerkezet váza nagyon erős, a szibériai fagyokat is kalkulálva készült, s tönkremenni nem fog egyhamar, ha esztétikailag kifogásolható is. Még rágondolni is rossz, hogy valakinek, valakiknek az alkotó lejáratása lenne a célja? Az irigység állna ily módon bosszút? Csak remélni lehet, hogy nem így van, hisz ez senkinek sem tenne jót. Nemcsak Czinke Ferencet minősítené ez a gondolkodás, hanem a városról is rossz bizonyítványt állítana ki. Az alkotó mindenestre már sok levelet kapott ez ügyben, és neki sem mindegy persze, hogy az ő nevével fémjelzett kompozíció milyen állapotban van. Mégis többről van itt szó, mint csupán Czinke Ferenc tudatosan vagy vétlenül megtépázott nimbuszáról . . . Csongrády Béla Salgótarján és környéke
