Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-14 / 216. szám
1991. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE anj-unu 5 Serényen kocognak a bogarak a művelődési házban A karancslapujtői „Szabadság” Művelődési Ház az utóbbi időben bizony nem dicsekedhetett azzal, hogy naponta hangos lenne a látogatók zsivajától. Az ötvenes-hatvanas évek divatja szerint kialakított épület — hatalmas, szinte megtölthetetlen színházteremmel — gyakorta állt üresen. Még a legnépszerűbb előadók műsorai sem vonzottak annyi érdeklődőt, amennyi rentábilissá tette volna a rendezvényeket. Csupán a zárt körű bálok és a közhasznú tanfolyamok iránt mutatkozott kereslet. Éppen ezért az intézmény vezetése és az önkormányzat közel egy éve keres olyan vállalkozót, aki vonzóvá tenné a művelődési házat a falu lakosai, elsősorban a fiatalok számára. Mindezen eseményektől függetlenül három salgótarjáni fiatalember úgy találta — hallgatva az idők szavára —, hogy vállalkozik, mert a havi fixből egyre nehezebb megélni, különösen ha az embernek még a család, a gyerekek gondja is nyomja a vállát. így találkozott össze három gyermekkori barát — Homoki Zoltán gépész, Tóth Zoltán építész és Szőcs Zsolt vendéglátós — szándéka a lapuj- tői önkormányzat elképzeléseivel. Bérleti díj fejében —- ami bizonyos bevételt jelent a polgár- mesteri hivatalnak is — használatba kapták az intézményt, ahol „Kocogó bogár” néven büfét, játéktermet, biliárd-sarkot alakítanak ki, s szeretnék ha a nagyteremben diszkók, műsoros estek, koncertek is helyet találnának. A terv kivitelezésében — bár jelentős segítséget kaptak a Nógrádvintől és a Világscan Kft.- től — elsősorban saját magukra számíthattak. A munkák befejezése után e hét szombatján kezdik meg működésüket, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a kulturált szórakozási lehetőség biztosítása mellett aktívan bekapcsolódnak a falu társadalmi életébe is. Céljuk, hogy a jövőben a „Szabadság” Művelődési Ház a település közösségi centrumává váljon. S mit szól mindehhez, az intézmény jelenlegi vezetője, Csabáné Tamás Ágnes? — Nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek, mert az utóbbi időben a lapujtői fiatalok inkább máshol kerestek szórakozási lehetőséget, hozzánk egyre ritkábban tértek be kikapcsolódni. Remélem most sikerül majd minél több emberi becsalogatni a házba, s a jövőben a település lakói ezen a téren is erősebben kötődnek saját falujukhoz. Természetesen sok múlik majd a szervezésen, a munkán. Ozsvárt Szökik a szökőkút után 1969-ben — amikor Salgótarjánba költöztünk — még egy szép szökőkút állt a helyén. Gyerekként el-elpancsoltunk vizében óraszám. Aztán hipp-hopp, egyszer csak a szökőkút eltűnt. A bácsik megnyugtattak: a szökőkút nem azért szökőkút, mert elszökött. „Ide egy szép emlékmű kerül” — mondták. Voltak, akiknek a szökőkút tetszett jobban, főleg akkor, amikor meglátták a szintén hipp- hopp itt termett emlékművet, ám ezt nem nagyon merték hagsú- lyozni! Még az úttörők is nemes feladatnak tartották vigyázni rá. Reggelenként, ha jöttek az iskolások — 1974 és 78 között — a Rákóczi tanulói közül az Úttörő Gárda Határőr Szakasz tagjai őrizték épségét nyolc óra előtt. Ahogy tudták. Úttörőfeladatként. Mára lekerült róla a felirat, és minden más. Még magasodik az az égbeszökő valami, ami felülről ötágú csillagot ábrázol — én helikopterről még nem láttam —, de már az utolsókat rúgja. Igaz talán száz napja sincs, hogy azt mondták: túl drága, költséges az áttelepítése. Eltelt száz nap, s kiderült, hogy lebontható. Van rá keret. Szökőkút-,,visszaszökte- tés”-ről még nincs szó. Nincs rá keret. Attól tartok, száz nap múlva sem lesz. B. J. „Adósai maradtunk a bajoroknak” „Nem folyt a vér Sóshartyán- ban” címmel jelent meg írás lapunk augusztus 29-i számában, melyben Balázs Alfréd, a Sóshar- tyáni Roma Önképző Sportegyesület vezetője beszámolt a szervezet bajorországi útjáról, s meglehetősen keményen bírálta az őket vendéglátó egyesületet, akikkel testvérkapcsolatot építettek ki. A kellemetlen élmény után a viszontlátogatás is kudarcba fulladt — a németek idő előtt hazautaztak —, s Balázs Alfréd úgy döntött, hogy a jövőben nem tartják fenn a kapcsolatot. A csoporttal utazott azonban kísérőként Vágvölgyi Gézáné, a sós- hartyáni iskola tanára is, akinek élménybeszámolója egészen más kicsengésű: — Azért szeretnék a megjelent cikkre reagálni, mert nem az abban leírtak jellemzőek Sóshar- tyán vendégszeretetére, s mert így alkalmam nyílik megköszönni a Roma Ónképző Sportegyesületnek, valamint a megyei ifjúsági és sportosztálynak, hogy részt vehettem a németországi találkozón. Egy életreszóló élményt jelentett számomra a Bajorországban töltött hét nap. Tökéletes ellátásban volt részünk, az ifjúság szórakozásának feltételeit maradéktalanul biztosító környezetben. A táborban, ahol elhelyeztek bennünket, rendelkezésünkre állt az úszómedence, a teniszpálya, a diszkóterem, és a minden igényt kielégítő kultúrtermek. Pihenésre egyágyas szobák szolgáltak. — Nem volt probléma a kirándulások körül sem? — Nagyon jól éreztük magunkat a kirándulásokon. Bajorország szinte valamennyi nevezetességét, műemlékét láthattuk, autóbusszal több mint ezer kilométert túráztunk, Ludvig király palotájában sétáltunk, az Alpok csodálatos tájaiban gyönyörködhettünk. Elutaztunk egészen a svájci határig. Münchenben, az olimpiai falu minden létesítményét meglátogattuk, a város sok- s.ok nevezetességével közelről is megismerkedhettünk. Straubig- ban a mővelődést irányító kollégák készséggel beavattak a jövő évre tervezett nagyszabású ifjúsági programjuk előkészületeibe, s az iskolások „Zöld iskola” elnevezésű programjába is betekintést nyerhettünk. De sorolhatnám még tovább az élményeket, és a kulturális jellegű tapasztalatokat, melyben részünk lehetett. — S mi történt a magyarországi viszontlátogatáson? •— Hogy, hogyan sikerült a hazai viszonzás, azt sajnos nem tudom. Ugyanis rajtunk kívülálló okok miatt sem a polgármesteri hivatal, sem a pedagógusok — így én sem —- nem vehettünk részt a magyarországi programokban. A szóban forgó cikk végén Balázs Alfréd kategorikusan kijelentette, hogy nem kívánja a továbbiakban a kapcsolatot fenntartani a bajorokkal. Remélem ezt csak saját maga, és nem a falu vezetőinek, lakosainak, ifjúságának nevében mondta. Biztos vagyok benne, hogy mindentől függetlenül mi maradiunk adósai a bajoroknak. Dönt a bizottság Etes. A többi településhez hasonlóan, ez idáig az etesi önkormányzatban is a képviselő-testület illetékességébe tartozott a beérkezett szociális segélykérelmek ügyében dönteni. A hatásköri törvény megjelenését követően azonban a falu vezetése arra az elhatározásra jutott augusztusi ülésén, hogy az egészségügyi és szociális bizottság hatáskörébe utalja a sagélyezési, közgyógy- igazolvány-kiadási, a házi szociális gondozásba vételre vonatkozó, valamint egyéb, a szociális igazgatás körébe tartozó határozatok meghozatalának jogát és feladatát. A hétfős testület mindAz első szülésnél elszaladt a kocsitól HARMINCKÉT ÉV A MENTŐKNÉL Amikor az ember mentőautó szirénázását hallja, ösztönsze- rűen megborzong: valahol egy, vagy több ember élete közvetlen veszélybe került. Most minden azon áll, vagy bukik, idejében ér- e a segítség a helyszínre — majd sebesülttel vagy beteggel a kórházba? Az élet, vagy a halál olykor pár perces késéseken múlik. Demény József harminckét évig dolgozott a mentőknél. Dolgozott? Fura ezt kimondani, amikor épp most lépi át a nyugdíjaskor küszöbét, s még maga sem tudja, mit kezd megnövekedett szabad idejével. A tétlenség ellen minden génje, minden molekulája tiltakozik. — Csak a feleségem, meg a két gyermekem, s unokáim várják nyugdíjba vonulásomat. El sem tudja képzelni, mit jelent az, amikor az ember 32 éven át mindennap emberek életéért harcol, s folytonos stresszhatás alatt tölti munkaidejét... — Amit mond, nagyfokú hiva- tásszeretetről tanúskodik! — Pedig elmondom: nem volt ez mindig így. Fogalmam sem volt, mit vállalok, amikor 1960 februárjában hagytam magam rábeszélni, és ide jöttem a mentőkhöz. Látom, nem hiszi. Pedig az első szülésnél elszaladtam a mentőautótól! Aztán belerázódtam a munkába. Bár kicsit más világ volt akkoriban, amikor a német Fenomén nevű kocsikkal közlekedtünk. Iszonyúan ráztak, és olyan fűtésük volt, hogy télen a szülő nők alatt megfagyott a magzatvíz! Ma már persze a Nysát szokás szidni, pedig az a Iskolaigazgatók tanácskozása Salgótarján. Szeptember 17-én, kedden délelőtt 9 órakor, ülést tart a városi iskolák igazgatóinak munkaközössége, a salgótarjáni gyermekházban. A tanácskozás résztvevői tárgyalnak az oktatási intézmények javasolt csoport- és gyermeklétszámának távlati terveiről, valamint az iskolai és az önkormányzati érdekek összehangolásának lehetőségeiről. A megbeszélés témáit aktuálissá teszi az iskolák nehéz gazdasági helyzete, akik elsősorban a polgármesteri hivataltól remélnek hathatós segítséget, hiszen az intézményvezetők egy része nem látja biztosítottnak a működés anyagi feltételeit. eddig csak véleményezhetett, ezért a hatáskör bővülése után a közeljövőben felülvizsgálja a közgyógyigazolványra jogosultak körét, amint ezt a szociális segélyezettekkel már megtette. A kérelmek elbírálásának procedúrája ezzel a megoldással várhatóan rövidebb időt vesz majd igénybe. Mikor végre „igazi” kocsit kapott, pont akkor kell távozni. — (Jyurkó — Fenomén után maga volt a csoda. — Elmesélné a 32 év legemlékezetesebb eseteit? — Ezekről az évekről könyvet lehetne írni! Külön nem emelnék ki semmit, hiszen minden eset egy-egy ember saját tragédiája. És minden esetet nem vehet szívére az ember. A gyermekbaleseteket viszont sosem tudtam megszokni. Volt néhány rettenetes élményem... — Ha megkülönböztetett jelzést használt, akkor a sebesség miatt az Ön élete sincs biztonságban. s a társaié sem... — Erre soha nem gondolhat az ember. Pedig néha ugyancsak nyomni kell a pedált, hogy időben érkezzünk. Ilyenkor nagy stresszhatás alatt van a gépkocsivezető. Sajnos, a közlekedés résztvevőiről nem sok jót lehet elmondani. Sokszor a sziréna hangját figyelembe sem veszik, de azt hiszem, ezzel nem mondok újat. — A három évtized alatt gondolom, elég sokféle munkabeosztásban dolgozott... — És sokféle munkát láttam el! Talán furcsa, de „csak" 800 ezer kilométert vezettem ennyi év alatt, de kezdetben — sőt később is — voltam emellett garázsmester, szerelő, műszaki vezető, raktáros, s még ápoló is! — Hasonlít a mentősök élete ahhoz a képhez, amit a Szomszédok című tévésorozatban láthatunk? — Tudja, én nem sokat láttam még belőle. De állítom, hogy nincs az á rendező, aki nem hogy túl tudná rendezni az életet, de még csak hasonlót' iá ki tudna találni. Itt tényleg csak a megszállottak maradnak tartósan. Amióta itt vagyok, nem tudom, hány ember fáradt bele ebbe a munkába. Akinek nincs hivatás- tudata, az csak mentőszolgálati alkalmazott — és magától otthagyja a pályát. Demény József most kényszerből búcsúzik. A kora miatt. Nem kell hajnali négykor kelnie Ka- rancsságon. nyugodtan alhat reggelenként. Bár azt mondja, van még annyi terve, hogy húszévesnek kellene lennie, hogy megvalósítsa valamennyit. De búcsúzóul meghagyta kollégáinak: ha hiányzik egy ember és segítség kell, csak neki szóljanak. Tüstént jön, és ül a volán mögé. Mint 32 éven át mindig. Balázs József A Kertészeti Szövetkezeti Közös Vállalat vizslási telephelyének profilja a zöldség, gyümölcs, üdítőitalok fölvásárlása és értékesítése. Felvételünkön Sándor Tiborné raktárvezetö-helvettes Tóth Imréné kiskereskedő részére zöldségféléket készít össze. —Gvurkó— Salgótarján es környéke Tájékoztatók Karancskeszi. Szeptember 26-án hallgatja meg az önkormányzati képviselő-testület az oktatási intézmények beszámolóit a közelmúltban végzett munkájukról. A közeljövőben, szeptember 19-én a kárpótlással kapcsolatos fórumot szeretnének rendezni. Tanulmányterv Karancslapujtő. A település önkormányzati testületé szeptember 5-i ülésén úgy határozott, hogy még ebben az évben elkészítteti a szennyvíztároló, illetve ti sztítóberendezés elkészítéséhez és a falu szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítéséhez szükséges tanulmánytervet. A tervezés költsége körülbelül 120 ezer forint. Többletkiadások Etes. A település 1966-ban épült általános iskolájában az elmúlt évtizedek alatt nem volt jelentős rekonstrukció. Ez év nyarán festették újra a termeket, két helyiség műanyag padlót kapott és hőtárolós kályhák beállításával oldották meg az intézmény fűtését. A munkálatok során azonban azonnali javításra szoruló hibákat is felfedeztek, így a tevezett ötszázezer forint helyett majd egymillióba került a felújítás. A többletkiadásokat az önkormányzat a költségvetés tartalékalapjából fedezte. Étkezési normák Mátraszele. Intézményi nyersanyagköltség megállapításáról döntött nemrégiban a helyi önkormányzati testület. E szerint a szociális étkeztetés nyersanyagköltsége napi ötven, az iskolai napközis ellátásé pedig — mely magában foglalja a tízórait és az uzsonnát is — ötvenhárom forint. A befizetendő térítési díj összege az ellátottak jövedelmétől függ, ám a polgármesteri hivatal ezt úgy állapítja meg, hogy az iskolások szülei a napi nyersanyagköltség felénél többet ne fizessenek. A különbözetet saját költségvetésükből fedezik. Fogy a pénz Karancsalja. Amint azt az utak javuló állapotából sejteni lehetett, csak pár forintja maradt a helyi önkormányzatnak további útkorszerűtésre, miután a Szondi út első és második ütemének befejezésével 1 millió 200 ezer forintot költöttek erre a célra. Természetesen marad másra is: jelenleg befejezéséhez közeleg az öregek napközi otthona felújítása, melyhez szintén hozzájárulnak. Kóruspróba Salgótarján. Szeptember 18- án, 17 órakor tartja évadnyitó próbáját a Salgótarjáni Városi Pedagógus Kórus, a J. A. Gagarin Általános Iskolában, melyre a tagokon kívül szeretettel várnak új jelentkezőket valamennyi szólamban. *
