Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

1991. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP H'PJjLK-L-I 3 MSZMP kontra képviselő Munkában a sipeki pék Keresztúri Vince, a nógrádsi- peki „Buci” pékség talán egyik legnagyobb teherbírású mindene­se. Jól bírja a gyűrődést, de az éjszakai mindössze kétórás alvás azért nyomot hagy az arcán, még inkább a kedélyén. Mert ahogyan annak pékéknél lenni kell. ő is többnyire este, éjszaka dolgozik, fényes nappal pedig -— miután eladta az árut, s beszerezte az élesztőt, egyebet — az igazak álmát alussza. Kivéve, ha több a munkája, mint ezekben a napok­ban. — Tavaly, amikor az öcsém nősült, itt még csak az épület alapja volt meg — mondja nem titkolt elégedettséggel a fiatalem­ber, miközben megmutatja a pékséget. — Decemberben pedig mar sütöttünk és árultunk. Keresztúriék „műve” családi vállalkozás: összefogóit Öcs, báty, húg, sógor, akik mindany- nyian amellett voksoltak, hogy neki kell látni a hagyományostól eltérő módon a pénzszerzésnek. Kisütötték az ötletet és az építést- szerelést is közösen végezték el, az így „megfogott” pénzt aztán befektették... A start biztatónak mondható: — Szécsényben és a szomszéd községekben már biztos vevőkö­rünk van, s a jelek szerint ezt tovább bővíthetnénk. Fogjuk is, csak előbb a feltételeket kell megteremtenünk — magyarázza Keresztúri Vince, akinek a pék­mesterségtől kissé távol eső az eredeti szakmája. — Műszerész voltam, amíg el nem határoztam magam a váltás­ra. Persze ez így igen egyszerű­nek, könnyen kivitelezhetőnek tűnhet, pedig ugyancsak neki kellett gyürkőzni. Mert beleizzad ám az ember, amíg megtanulja: a kenyérnek lelke van... — Mihalik — (Folytatás az 1. oldalról) — Kavart-e Önben indulatot Thiirmer Gyula legutóbbi kijelen­tése, miszerint az MSZMP és ó maga is otthon érzi magát Salgó­tarjánban? — Az indulatoknak a politiká­ban nincs helyük. Elgondolkod­tat, hogy az MSZMP otthon érzi magát Salgótarjánban. Az a kér­dés, hogy melyik Salgótarjánban és miért? Arra a Salgótarjánra gondolnak, amelyik az elhibázott fejlesztések nyomán ma történel­mének mélypontján áll? Gazda­sági, társadalmi, iparszerkezeti csődtömeg jellemzi ezt a magyar várost. Ügy gondolom, hogy ebben a történelmi felelősség megállapítható. Ötvenhattól a rendszerváltás kezdetéig az MSZMP irányította Salgótarjánt is. Illő lenne tehát felelősséggel és kritikával vizsgálni azt a korszakot. Vonatkozik ez a poli­tikai mozgalomban utódként tekinthető mostani MSZMP-re is. Ötvenhat december 8-dikáról szükséges beszélni. Ám ugyanezt meg kell tenni annak feltárásában is, hogy a város mostani válsága, a fokozódó munkanélküliség valójában minek a következmé­nye! A város polgárai kénytele­nek ugyanis szembenézni a sok tekintetben reménytelennek tűnő helyzettel. Ilyenkor nem az ellen­téteket kell növelni a múltat el­takarva és letagadva, hanem közös megoldásokra szükséges törekedni. — Ezt úgy értsem, hogy az MSZMP-vel és Thürmer Gyulá­val is? — Politikai naivság lenne azokkal közös megoldásokra törekedni, akik a rendszerváltás befejezhetetlenségére játszanak. Ugyanakkor itt tartom szükséges­nek leszögezni, hogy a jelenlegi helyzetben a magam részéről nem kívánok vitát folytatni Thürmer úrral és az MSZMP-vel, ennek nincs itt az ideje. Most csak az ellentétek elmélyítésében jutnánk előbbre. Nincs közös tárgyalási alapunk. Tehát nem kívánok semmiféle közös össze­fogást vagy pláne nem „kártát” a helyi MSZMP-vel. Meggyőződé­sem, hogy az MSZMP-vel ma semmilyen összefogásnak nincs itt az ideje. Azzal, aki akár önkormányzati szinten, vagy bármilyen formában ezt mégis megteszi, nem értek egyet, eluta­sítom. Ez nem azt jelenti, hogy kétségbe vonom az MSZMP legitimitását. Ez ugyanis egy egészen más kérdés. Közös alap nélkül — hangsúlyozom —, lehetetlen bármilyen formában együttműködni. — Thürmer Gyula éppen most­anában szorgalmazza mégis a baloldal egységét. — Baloldali demokratának tartottam magamat mindig. Az előbbihez hasonlóan elgondol­kodtat, hogy az a párt szólít most fel baloldali összefogásra, ame­lyet nemrégiben hagyott ott majd nyolcszázezer tagja. Nagy részük semmilyen pártba nem lépett be. Elegük van a kényszerből. Az MSZP sincs tudtommal semmi­lyen szövetségben a mostani MSZMP-vel. — Netán ők sem értenek egyet az MSZMP kongresszusának helykiválasztásával? — Éppen a kiélezett helyzet­ben lenne jó a véleményüket ismerni, azt ugyanis, hogy az MSZP megyei és Salgótarján városi szervezete milyen állás­ponton van. Egy másik alapkér­dés, hogy a megyében 15—20 ezer párttag volt, közöttük sok vezető beosztást töltött be, min­dez természetesen nem bűn. A helyzet mostani kiélezése mégis a bizonytalanság érzetét keltheti ezekben az emberekben, különö­sen, ha Thürmer Gyula a baloldal egységét hirdeti. Biztosak lehe­tünk abban, hogy az említettek túlnyomó többsége nem vágyik olyan baloldali egységre, amelyet Thürmer úr akar. — Mire, kikre gondolt vajon Thürmer Gyula a baloldal egysé­gét szorgalmazva? Ezt soha nem fejtette ki. — Ezt a kérdést nem szokták komoly formában kifejteni. El- letmondásokba ütköznének ugyanis és esetleg egyértelműen állást foglalnának a „reménybeli érintettek”. Természetesen en­gem alapvetően nem zavar, hogy ha az MSZMP gyűlést tart a sal­gótarjáni sportcsarnokban. Az emberek az itthon és külföldön bekövetkezett változásokat látva amúgy is levonják a szükséges következtetéseket. És az emberek többsége nem azt a következte­tést vonja majd le, mint az MSZMP-néhány vezetője. Akik nagygyűlésezni és kongresszu- spzni akarnak Salgótarjánban. Úgy gondolom, bízhatunk az emberek józan ítélőképességé­ben. A magam tapasztalatai is arra sarkallnak, hogy a legutóbbi Janajev-puccshoz hasonló veszé­lyes helyzetben azonnal csele­kedjek és tudjam azt is, hol a helyem. A kongresszus Tarján- ban tovább mélyíti az ellentéte­ket. — A thürmeriádák sokakban ébreszthetnek kínos érzéseket. Nem gondolja, hogy az MSZMP presztízsét valójában az növelné, ha más helyet választana kong­resszusának? — Magam is így vélem, de akkor az egy demokratikus párt lenne. T. Pataki László Épül a kerisek ABC-je Beiktatási ceremónia Salgótarján. A Kiwanis Club nevű világszervezet európai kormányzója, a'linzi illetékes­ségű Franz Weikinger iktatja be a club városi szervezetét a nemzetközi rendszerbe. A cere­mónia során, zászlóátadásra is sor kerül. A hét végi háromna­pos eseménysorozaton a helyi vendéglátókon kívül magyar és külföldi Kiwanis tagok is részt vesznek. A program során, a vendégek megismerkednek Nógrád megye nevezetességei­vel, egyebek mellett Szécsény- be, Hollókőre, Ipolytarnócra és Litkére is ellátogatnak. Balassagyarmat. Az év elején bezárta kapuit a Bajcsy úti, „Szilágyi ABC”-ként ismert élelmiszerbolt. Hosszas huzavo­na és a hazánkban megszokott procedúrák után, végül is a helyi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Szakközép­M ég a. nyolcvanas évek elején történt, a cser­nobili atomkatasztrófa előtt. Kihúzott a vonat a kijevi pályaudvarról. Teáspo­haramat szorongatva bámész­kodtam az ablak előtt, figyel­tem az elúszó tájat. Még nem a tiszta atom sugárzott, amiről nem is tudtam, hogy ott van a közelben, csak a nap az égen. Könnyű, kékes pára lengett a Dnyeper fölött. Az embernek szüksége van a színekre, untig elege van a feketéből és a fehérből, az élet nem merő grafika, még kevésbé kompo- zíciós rend. Ellenkezőleg, csupa átmenet, alig vagy se­hogy sem megragadható tónus, emlék és előérzet. Még a szem­lélődő ember fogalmai is bi­zonytalanok, ha világ és a kor lényegének megragadására törekszik. Előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy például a jelenidő kifejezés éppen a jelentelenség fogalmával azonos, azt „jelen­ti”, ami nincs is, vagyis csak látszat. Ebből a szemszögből az ember kortalan. Értelmét veszti az a görög-római indít­tatású kérdés is: ki vagy te? Fontosabbnak tetszik annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hol vagy te, ember a térben és időben, mint adott­ság, mint önmagaddal azonos SZOMBATI TŰNŐDÉSEK Bódl Tóth Elemér jegyzete iskola vásárolta meg a Palócker- től, 10,2 millió forintért a város egyik legnépszerűbb üzletét. Mit kezd az iskola egy ABC-vel? A válasz egyszerű: tanboltot nyit. Ennek a szellemében augusztus végén megkezdődtek az átalakí­tási munkák az épületen és kör­nyékén. A tervek szerint a régi üzlet helyén diszkontáruház várja majd a vásárlókat, míg az udvar­ban építik meg a csemege- és zöldségrészlegeket, valamint a szociális létesítményeket. A tel­jes árukészletet és a kiadásokat- bevételeket komputerrendszer tartja nyilván. A munkálatok összesen közel tízmillió forintot tesznek ki, s a kivitelező Balassagyarmati ÉP- SZÖV ígérete szerint, december 20-án már fogadhatja a vevőket, a kerisek ABC-je. Grillparzer domborműve alatt vándormotívum, egy folyamat­ban. Vajon, az ember mindig csak a létezés egy bizonyos pillanatá­ra tehető? Vagy inkább minden­kor és mindenhol múltjával és jö­vőjével azonos? Ha így van, érthető, hogy már Mózes első könyvében, azaz a kezdet kezde­tén is csupán az a kérdés hangzott el, hol vagy. Hol vagy térben és időben, önmagaddal azonos tör­ténelmedben, az idők végezetéig. Az ember kiléte ugyanis nem kérdés. Eleve meghatározott azzal a számára véletlen adott­sággal, hogy ember, és nem más. Nem pára a folyó fölött, aminek ugyan szintén van oka, de múltja nincsen, mint az embernek, aki nem szabadulhat tőle. És nincs jövője sem, szintén ellentétben az emberrel, akinek lehet, ha akarja. A pára számára nemcsak a re­mény ismeretlen — ez a létezés törvényeinek ismeretében szá­momra is az —, de a remény akarása is, ha nem a saját, akkor a meta-időben, ami paradox módon ugyancsak az ember ideje. Miközben figyeltem a nagy, lusta folyót, ami meredélyes és sík partjai között éppen az átme­netiség káprázatával bűvölte el a szemlélőt, hirtelen nagy rándu­lással megállt a vonat a nyílt pályán. Az emberek kihajoltak az ablakon a szokatlan fejleményre. Lám, a legkisebb szokatlanság elegendő ahhoz, hogy a lényegé­ben közönyös világ legalább egy pillanatra kizökkenjen megszo­kott kerékvágásából. Bár lehet, hogy csak a kíváncsiságról van szó, ami elviselhetővé teszi a közöny lélekölően szürke ural­mát. Mindenesetre, hangoskod­tak, gesztikuláltak, nyüzsögtek mintha történt volna valami a hosszadalmasnak és unalmasnak ígérkező úton. Pedig csak arról volt szó, hogy valaki az indító állomáson rosszul kötötte össze a vagonokat, és menet közben ketté szakadt a szerelvény. Láttam is a leszakadt kocsikat a kanyarulat­ban. Azok ablakaiban a lemara­dónak hadonásztak. Nosza, tolas­sunk vissza. Ez egy kis vita után meg is történt. A szerelvény két részét újra összekapcsolták, így végre elhúzhattunk Kijev alól, nagyobb baj nélkül. Lassan a gyakorta „köztes”- ként emlegetett Európába, vagyis a hajdani Osztrák—Magyar Monarchia tájaira érve már feled­ve is volt az egész. A Galíciából tájékozottabbak Tamopolban, Lembergben a „zsidóországot” emlegették, a tájékozatlanabbak pedig csak lestek, mint a Déli— Bug. Bár egyiküknek sem mon­dott túl sokat a Habsburg-mítosz eltündériesedése a huszadik szá­zad törmelékei fölött az időben, az irreálissá lényegült szellemi tájak fölött az Adriától az Alpo­kon, a Kárpátokon át Galíciáig és Bukovináig. Még kevésbé került szóba Joseph Roth, vagy Franz Werfel és Stefan Zwig, esetleg Karl Kraus és Robert Musil, a csoda­rabbik országáról nem is beszél­ve, amelyek kisvárosait és lakóit elhamvasztották, bár aki akarja, mégis láthatja őket a kukoricások között. Volt, akinek derengett valami katonanóta az első háború idejéből, amikor egy állomáson a szomszéd vágányon álló szerel­vény oldalán Csemovici nevét olvasta. Ez a csemovici kaszár­nyáról szólt, amelynek bádo­gos a teteje, és ahol a barna magyar legények katonaköny­vét őrizték. „Lám, az enyém nincs benne, benne van a zse- bembé, háromévi szenvedés van bele jegyezve” — düny- nyögte valaki. Mennyit íroga­tott erről a délkelet-európai zugról Gregor von Rezzori a Csernopoli hermelin című önmagát túlélő mesebeli regé­nyében. Vajon, ez az egész század nem a túlélésről szól-e, mint az e tájakon való létezés egyetlen lehetséges formájá­ról? Nem azért olyan sok-e errefelé a mítosz és a mese? Tisztesség ne essék szólván, talán még több is, mint a ló­citrom. átom a bécsi utcán, L amint diszkréten ra­gyognak az elhaladó fiakkerek mögött. Fris­sen, gesztenyebamán és illato­sán az őszies napsütésben. Va­lóságosan és mégis a múlandó­ság édes érzetét keltve. Éppen Grillparzer cizellált réz dom­borműve alatt állok, amint megpillantom a lócitromokat az úton. Egyformán melegbar­nán fénylenek. Meghívták a köztársasági elnököt is Nógrád. Széchenyi István születésének 200. évfordulója alkalmából szeptember 20-án péntek délután 2 órakor emlék­táblát lepleznek le a nógrádi vár­ban. Az ünnepi aktusra az is okot ad, hogy egykor a nagy politikus is ellátogatott ide. A községi önkormányzat számos vendég között Göncz Árpád köztársasági elnököt is meghívta, hogy szemé­lyes jelenlétével tisztelje meg az emléktábla-avató ünnepséget. Tájékoztató vállal­kozóknak Rétság. A vállalkozói és település- fejlesztési bizottság szeptember 16- án, hétfőn tart tájékoztatót az általános iskola nagytermében a vállalkozók részére. Ismertetik a Nógrád Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság és az adófelügyelőség azon jogsza­bályait, amelyek elsősorban a vállal­kozókat érintik. Ez után a bizottság tagjai tájékoztatót adnak a rétsági helyi adók előkészítéséről. A főkapitány a rádióban Hogyan alakult Nógrád megye bűnügyi helyzete? Milyen újdonságo­kat hozott a rendőrség szervezeti áta­lakulása? Mik a tapasztalatok az önálló közlekedésrendészet, valamint az önkormányzatok és a rendőrség kapcsolatát illetően? Többek között ezekről a kérdések­ről esik majd szó a miskolci rádió hétfő reggeli adásában, melynek vendége dr. Rafael Károly, rendőr alezredes, a Nógrád megyei főkapitányság vezető­je lesz. A témával kapcsolatos hallga­tói kérdéseket a 46-os körzetszám 45- 510-es telefonjára várják az adás munkatársai hétfőn, reggel 6 órától fél 8-ig. Vásár Terény. Holnap, vasárnap a piacté­ren országos állat- és kirakodóvásárt tartanak. Útban a gazdakép­zés felé Szécsény. Az általános állatte­nyésztő- és a gépszerelőszakma volt idén a legnépszerűbb a Mezőgazdasá­gi Szakmunkásképző és Szakközépis­kolába jelentkezők körében. Az előző évhez hasonlóan kettő-, három-, illet­ve négyéves képzés idén is indult, azonban nem a javítás-karbantartás, hanem az üzemeltetés oktatásában kívánnak pluszismereteket nyújtani. Új tendenciára utal a jövőre tervezett gazdasszonyképzés előkészítése. Gazdálkodásra alkalmas terület van, de a gépi berendezéseknek még csak egy részét sikerülj beszerezni pályáza­ton nyert pénzből. Házi gazdaság, szabás-varráshoz, főzéshez megfelelő hely kialakítása is hátra van még. Munka­lehetőség Dejtár. Az önkormányzat pénzkereseti lehetőséget kínál a helybeli munka nélküli férfiak­nak. A felajánlott alkalmi mun­kák elsősorban ároktisztítás, bozótirtás, tereprendezés. Jelent­kezni lehet hétfőtől péntekig naponta reggel 8 órakor a polgár­mesternél, a munkavállalók a munkavégzéshez szükséges ka­pát, ásót baltát vigyék magukkal. A munka alapján naponta fizet­nek. Nők számára meszelésre, közterület seprésére van lehető­ség, ők meszelővei, vödörrel, nyírfaseprővel szerelkezzenek fel. „A kenyérnek lelke van” Kisütötték az ötletet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents