Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
1991. SZEPTEMBER 7., SZOMBAT Kultúrkodik a svéd magyar? Vállalkozni, vagy vállalkozásba adni? Ez a kérdés gyötri a pénztelenséggel küzdő önkormányzatokat, ha a közművelődés, vagy kulturális intézmény- hálózatuk fenntartása kerül szóba. Pásztori sem különb a helyzet. Az önkormányzat a városi művelődési központ hasznosításáról folytatott nemrégiben szenvedélyes vitát. Egy svéd vállalkozó ajánlkozása csigázta fel a pásztóiak érdeklődését, hiszen leveléből megtudhatták, hogy létezik egy jobb, teljesebb, színesebb közművelődés is. A képviselők két véleményt fogalmaztak meg. Egyikük szerint a művelődési ház teljes, feltétlen bérbeadása lenne a legcélszerűbb, míg egy másik képviselői csoport szerint nem lenne szerencsés egy ilyen, végtére is ingatlan bérbeadási ügylettel, a közművelődést hagyni teljesen kicsúszni az önkormányzati hatáskörből. A vita végül egy bizottság felállításával és pályázat kiírásának igényével konszolidálódott. Szabad mérték Sándor Károly és csapata a „kultur-rends/er váltás" pén/.ügvi feltételeit teremti meg. — Mennyit lehet, mennyit kell tartalékolni közművelődési célra? — Az önkormányzati törvény e tekintetben meglehec. fősen szabadon fogalmaz. Azt mondja, hogy a képviselő- testület szabadon határozza meg a támogatás mértékét. — Pásztóit mennyi jut a kultúrára? — Ezt nem az én dolgom megállapítani. A képviselő- testület dönti el, hogy költség- vetésében melyik területnek biztosít prioritást és melyiket szorítja háttérbe. Persze csak a törvényben előírt feladatok elvégzése után. Az alapellátást, segélyezést biztosítani kell. Érthető, ha óvatos, körültekintő akar lenni a hivatal a pályázat kiírásánál, hiszen innen nem messze, Bátonyterenyén nemrégiben vonult ki a „vállalkozás” a művelődési házból. Az a viszony nem volt „éppen felhőtlen, vádaskodásoktól mentes. Amolyan „vörös macska-kutya” civa- kodássá fajult. Dobrovoczki Istvánt, Pásztó város polgármesterét arról faggattuk, hogy mennyit ér városuknak a kultúra, mennyit áldoznak rá, és mit várnak ezért. — Pontosan ezeket a kérdéseket szeretnénk mi is tisztázni. Amit látok, az az, hogy a művelődési ház nem úgy működik, mint ahogyan az elvárható lenne. Hogy mi az, ami hiányzik, hogy mi az, amire a pásztóiaknak szükségük van, nem tudom, de azért hoztunk létre közművelődési és közoktatási teamot, hogy ezt felderítve, ehhez igazítsa a helyi kulturális lehetőségeket, az egész közművelődési struktúrát. Azt szeretnénk megtudni, hogy miképpen kell működtetnünk az intézetünket. Kell-e, lehet-e közösségi házként, vagy más intézményként. — Mennyit áldozna az önkormányzat a kultúrára? — Az attól függ, hogy mit kap cserébe az „áldozatért”, mert lehet, hogy évi négy és fél millió forint nagyon sok, ha úgy érezzük, hogy ez ablakon kidobott pénz, de lehet, hogy ugyanez a négy és fél millió reális, ha vele szemben egy magas színvonalú kulturális szolgáltatás áll. Az azonban biztos, hogy vállalkozás nélkül nem lehet. — Úgy hírlik, hogy feltűnt egy svédországi magyar, aki bérbe venné a művelődési házat. — Valóban jelezte egy levélben, hogy milyen szolgáltatásokat biztosítana a konditeremtől az állandó filmvetítésig, de sem feltételekről, sem összegről nem tárgyaltunk. —Bátonyterenyén is vállalkoztak az ismeri módon, ma azonban kénytelenek az eredeti állapotot visszaállítani. — Ezt szeretnénk mi elkerülni. Ezért mérjük fel előre az igényeket, dolgozunk ki átfogó koncepciót és ezek birtokában határozzuk meg a feltételrendszert. Fontosnak érzem, hogy a későbbi szerződésben, üzemeltetésben az önkormányzatnak ne hatósági feladatait kelljen gyakorolni. A feltételrendszer legyen olyan, hogy önkormányzati, tehát városi érdekeket képvisel. A bérbeadásnál tehát az én álláspontom az, hogy nem a minél nagyobb ösz- szegű bérleti díjért kell igyekeznünk, hanem azért, hogy a város a lehető legtöbb szolgáltatást kapja úgy, hogy az nekünk minél kevesebbe kerüljön. — Mennyire általános ez a szemlélet az önkormányzatok között? — Törvényszerű, hogy az önkormányzatok ne foglalkozzanak kultúrával. Hiába lenne ez az első, legfontosabb feladat, hisz csak kultúrfőkkel lehet átalakulást elérni —, ha egyszer nem jut rá pénz. De ha úgy nézem, akkor a baj nem az önkormányzattól ered, hanem az egyes polgároktól, családoktól, akik egyre rosz- szabbul élnek és egyre kevesebbet költenek kultúrára. Ezen szeretnénk változtatni: nehéz körülmények között is kulturális igényeket támasztani és kielégíteni. — Mint gazdasági tevékenység, mennyire jövedelmező a kulturális szolgáltatás? — Szerintem lehet gazdaságosan kultúrát szolgáltatni. A régi értékek megőrzésével, egy szabad, liberálisabb légkörben a kezdeményezések megértésével és kihasználásával, lehet olyan vonzó erőt teremtenie egy közösségi háznak, amelynek már anyagi vonzatai is vannak. Addig azonban erről nem beszélhetünk, ameddig — ezt valaki elmondta az ülésen egy statisztikára hivatkozva — idén az első fél évben 67 ember járt a művelődési ház nagytermében. — Ez a gazdaságos kultúraszolgáltatás nem úgy héz ki inkább, hogy a gazdaságtalan és ennélfogva egyre szűkülő kultú- rális szolgáltatást az ezt eltartó gazdaságos egyéb tevékenységek (presszó, vásárok stb.) váltják fel, vagy legalábbis finanszírozzák? — Szerintem nem baj, ha egy tsz alaptevékenységének veszteségeit, a melléküzemág elbírja. Be kell látnunk, hogy a közművelődésben is rendszerváltás van. . _ -yY Ez^kyzeijnt nem. osztja azok leleményét, akik nagyobb központi támogatást követelnek. — Szerintem át kellene lépni azon, hogy központi költségvetésből kelljen finanszírozni mindent. Főleg a kultúra területén tartom fontosnak, a központosítás elkerülését, ugyanis eddig is az uralkodó egyetlen párt ideológiáját közvetítették azért, mert anyagi függésben voltak tőle. Szerintem azoktól legyenek anyagi függésben, akiknek szolgáltatnak, tehát a helyi polgároknak. A szociális piacgazdaság keretein belül kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan lehet a kultúrát megőrizni, gyarapítani. Az azonban, hogy mindezt vállalkozásmentesen tegyük: szerintem halott ötlet. Hátsó infó Délután négykor a pásztói művelődési ház főbejárata zárva van. A hátsó ajtón keresztül lehet behatolni. Az igazgatói ajtón lóg a „ügyeleti információ” tábla, az ajtó mögött pedig az igazgatónő, Húberné Bognár Edit. — Igaz, hogy az első fél évben összesen 67-en jártak a nagyteremben? — Nem tudón, hogy honnan vették ezt az információt. Mi csak éves statisztikát készítünk. Ez egy színházi előadás nézőszáma volt. — Ón szerint lehet nyereségesen kultúrát szolgálni? — Még igen. ’>■■■ ■ — Mi eddig is foglalkoztunk nyereségtermelő tevékenységgel. Forrásainkat bővítik a terembérletek, a vásárok rendezéséből, a Szuperinfó című lap menedzseléséből is van bevételünk. KÖLTEKEZNI TUDNI KELL Egy pásztói önkormányzati határozat szerint szeptember 24-én kell javaslatot tennie annak a közművelődési munkacsoportnak, amelyet Gombár Imre vezet. A téma: a művelődési ház sorsa és a pásztói közművelődés. Félállásban a polgármesteri hivatal foglalkoztatja, főállása azonban a COLOR-NOVA Kft.-nél van. Mit javasol majd kétfős csoportjuk? — Még nincs kialakult elképzelésünk arról, hogy milyen ajánlást tegyünk a képviselőknek. Annyit tudunk, hogy a városi költségvetés 92 százalékát emészti fel az intézményhálózat fenntartása. Ez két dolgot jelenthet: kevés a pénzünk, illetve azt, hogy meg kell találnunk a helyes költekezés módját. Ebben a szellemben dolgozunk. — Ha előterjesztés nincs is, de véleménye, biztosap. apielyet beépít majd az előbbibe. — Szerintem úgy, mint eddig nem működhet tovább. Radikális választásokra van szükség, ugyanakkor a teljes finanszírozáshoz kevés a város pénze. Az épület fekvése nem szerencsés, állaga folyamatosan romlik. Ennélfogva én támogatom a külső vállalkozók bevonását, ám csak olyan szerződésekkel, amelyek a hosszú távú tevékenységet garantálják. Azzal azonban nem tudok azonosulni —, amelyet érzésem szerint a testület egy része támogat —, hogy adjuk bérbe az épületet. Be kell látni, hogy a kultúra nem nyereségtermelő ágazat. A világon mindenütt támogatják és meglehetősen furcsának tartíuiám, ha direkt ütköztetnénk a tisztán profittermelő gazdasági tevékenységgel. Az eredeti célt vesztenénk el ezzel. Csökkentett könyvtárban Nehéz helyzetben vannak a könyvtárak. A költségvetésben közművelődési célokra lakosonként megszavazott 100 forint szinte semmire sem elegendő. Évtizedek óta a legalacsonyabb kategóriába tartozik a könyvtárak beiratkozási díja, és még ma is a könyvtár tűnik a legolcsóbb szórakozásnak. Salgótarjánban a megyei könyvtárban a felnőttek 20 forintot fizetnek egy évre, a nyugdíjasok 5 forintot, a tanulóknak nem kell beiratkozási díjat fizetni. Bár a könyvtárak a beiratkozási díjat szabadon állapíthatják meg, mégsincs lényeges eltérés az árakban, ha szinte az ország bármelyik könyvtárába iratkoznánk be. Átlagban egy felnőtt húsz forintért kölcsönözhet-olvashat egy évig egy könyvtárban. A Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár költségvetését a megye közgyűlése az év elején 34 millió forintban határozta meg. Az összeg hetven százalékát — 22 millió forintot — a megye- székhely önkormányzatára terhelte, mondván, hogy ilyen mértékben a városi igényeket, a salgótarjáni olvasókat elégíti ki a megyei könyvtár. Mi sem természetesebb, hogy a város sokallta a rászabott penzumot, s alkudozások kezdődtek a megosztás arányáról. A megye megegyezett volna a 35—65 százalékos megosztásban is, de... Szeptember első napjaiban még nem jött létre a város és a megye között a megegyezés. Az cv első nyolc hónapjára a város alig több mint négymillió forintot utalt ál a megyei könyvtár üzemeltetésére. A húzódzkodás okozta labilis pénzügyi helyzetet csak fokozta, hogy forráshiány miatt július végén úgy döntött a megyei közgyűlés: ötmillió forinttal csökkenti a könyvtár működésére szánt összeget. A tavalyihoz képest a béremelési automatizmussal és 10 százalékos dologi kiadással növekedett a megyei könyvtár költségvetése. A pénz arra lett volna elegendő, hogy szinten tartsuk a könyvtárat — mondja Szabó Emimé megbízott igazgató. Persze azóta az iskolai könyvtárak hálózati-módszertani gondozását elhagyták, létszámot, szolgáltatást és nyitvatartási időt csökkentettek. Mire telik a pénzből? Folyóiratok, könyvek beszerzésére másfél millió forintot terveztek. A könyvek ára a tavalyihoz képest három-négyszeresére emelkedett, a folyóiratoké 110 százalékkal nőtt. Már most háromszázzal kevesebb újság található a könyvtárban: a tavalyi 800 helyett 500 folyóirat közül lehet válogatni. Tavaly nyolcezernél több új könyvet'tudtak vásárolni, az idén legfeljebb ötezerrel gyarapodhat a könyvtár. Az új könyvekből most két példányt vesznek, pedig — azt mondják — a kölcsönző polcaira kerülő kötetekből legalább három példány kéne, míg a sikerkönyvekből öt is kevés lenne. Az idén pénz hiányában a Könyvtárellátónál nem tudták előre lekötni a másfél millió forintos éves keretet, pedig ez is tíz százalékkal nagyobb értékű könyvbeszerzést tett volna lehetővé. Sokan mondják a Balassi Bálint könyvtárra Salgótarjánban és másutt is a megyében, hogy az túlzottan nagy és drága könyvtár lett: sokba került az építése és sok a rezsije. Az alapterület nagysága szerint Szeged és Békéscsaba után a Salgótarjánban épült megyei könyvtár a harmadik legnagyobb az országban. Szabó Ernőné szerint a megyei könyvtár a használati mutatók alapján is az első harmadban található. A lakosság arányához viszonyított beiratkozottak száma szerint a negyedik a rangsorban a nógrádi könyvtár, míg az egy olvasóra jutó látogatások alapján az ötödik helyen áll. (Ha a fiókkönyvtárak olvasó-látogató arányát vizsgáljuk, e tekintetben a negyedik hely illeti meg.) A kölcsönzött köteteket tekintve a 6—7. a sorban a Balassi Bálint. Az egy lakosra jutó könyvállomány szempontjából a 3—4. helyen állnak. Ám az egy lakosra jutó új könyv beszerzése tekintetében csak a 8—9. helyet foglalják el. (A fenti rangsorolások a múlt évi statisztikai adatok alapján íródtak.) Viszont már az idei első fél év összesítése az, hogy a megyei könyvtárat január—június hónapokban naponta 447-en látogatták meg. Ez a szombati látogatók számát is tartalmazza, míg a szombatiakat leszámítva egy napra 530 látogató jut. (Ezt azért volt fontos kiemelni, mert most már nincs szombati nyitva tartás.) Egy nap átlagban 937 dokumentumot kölcsönöztek az olvasók. Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár (központ) összehasonlító forgalmi adatai 1990—1991. 1990. június 30. 1990. december 31. 1991. június 30. Olvasók száma összesen 6482 8098 6779 ebből: 14 évesig 1842 2312 1655 15 évestől 4640 5786 5124 Látogatók száma összesen 46 390 97 400 48 579 ebből: 14 évesig 12 079 26 926 10 750 15 évestől 34 311 70 474 37 829 Kölcsönző látogató 25 371 45 846 25 155 ebből: 14 évesig 7605 13 100 6003 15 évestől 17 766 32 746 19 152 Kölcsönzött kötetek száma összesen: 98 143 182 404 116 799 ebből: 14 évesig 22 579 39 770 18 903 15 évestől 75 564 142 634 97 896 Az oskolamesterház változatlanul sok érdeklődőt vonz.
