Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-14 / 190. szám

1991. AUGUSZTUS 14., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP unm-m 3 ÚJ NÓGRÁD REJTVÉNYPÁLYÁZAT Készüljön a Vidám Vásárra! A salgótarjáni Vidám Vásár (aug. 18—20) előkészületeihez lapunk is hozzájárul. A régi városmozgató játékok sajtóhagyo­mányait felelevenítve nyolc napon át egy-egy városi vonatkozású archív fotót közlünk a Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményé­ből Hidváry István várostörténész válogatásában. A képek alá­írásából egy-egy szó mindig hiányzik. Aki velünk játszik, két módon is nyerhet! Rejtvényfejtőinknek a hiányzó szót kell beírniuk az üresen hagyott helyre majd ki kell vágni a kiegészített mondatot és levelezőlapra ragasztva szerkesztőségünkbe küldeni. Már egy helyes megfejtéssel is nyerhet! Aki mind a nyolc napon át részt Vesz a rejtvény megfejtésében, gyűjtse össze a beírandó szavak általunk meghatározott betűit, a nyolcadik forduló után rakja helyes sorrendbe az így megkapott nyolc betűt és majd a végén írja be a lapünkban közölt nyolc kockába. Ha valamennyit beküldi, részt vehet a szupemyeremény sorsolásán. Hogy hol? Ezt megtudhatja a helyesen összerakott nyolc betűből! A nyeremények között az Új Nógrád előfizetései mellett ötezer forintos városi díjat és tárgynyereményeket sor­solunk ki. 7. forduló Az Arany János úti bölcsőde szomszédságában található egy másik gyermekintézmény az ........... is. (B egyűjtendő az első betű) Tarjáni kirakatverseny Kirakatversenyünkben egy újabb lehetőséget kínálunk olva­sóinknak! A megfejtéseket kü­lön, illetve a fenti játék megfej­tésével együtt küldhetik be szer­kesztőségünk címére. Hét napon keresztül minden alkalommal egy szót kell megfejteni — mely egy jelző —, a nyolcadik napon ez egy tarjáni vállalkozó üzleté­nek teljes nevével egészül ki. A kirakatverseny eredményhirde­tésére vidám vásáron kerül sor. A verseny díjai: I. díj: 6000 forint vásárlási utalvány. II. díj: 4000 forint vásárlási utalvány („abban a bizonyos üzletben”). III. díj: egyéves Új Nógrád- előfizetés. 7. forduló. A díszünnepség külsőségeire mondják. Beküldendő a szó Megfejtés (7. forduló) Segített az átfutó idegenforgalom A drégelypalánki Szondi Ter­melőszövetkezet saját földjein termelt gyümölcsök — a szamó­ca, a ribizli és a málna feldolgo­zása után —jelenleg a Vámosmi- koláról vásárolt őszibarackból gyárt velőt, amit aztán később lekvárnak használnak majd fel. A hat fajta őszibarackból 100—120 tonna feldolgozására vállalkoz­nak, amennyiben a termés ezt lehetővé teszi. A fent említett félterméken kívül, a gyümölcs minőségének megfelelően ivólé­hez szükséges alapanyagot is gyártanak, illetve tárolnak a nagyüzem gyümölcsfeldolgozó üzemében. A feldolgozással együtt kedve­zően alakul az értékesítés is. Az előzetes számítások szerint az idén 15 százalékkal lesz nagyobb az értékesített áruk értéke, mint az előző esztendőben. A növeke­dés üteme kötődik a jelentősen felgyorsult és átfutó idegenforga­lomhoz. Az e körbe tartozó keres­kedők készpénzzel fizetnek az átvett árukért. Sajnos, a belföldi kereslet a lakosság csökkenő vásárlóképessége miatt erőtelje­sen visszaesett. Az utóbbi élénkí­tése, továbbá a termelés folyama­tosságának biztosítása céljából a nagyüzem vezetősége úgy dön­tött, hogy július 15-től augusztus 15-ig csökkentik, illetve önkölt­ségi áron adják saját gyártmányú szörpjeiket. Az üzem vezetője nem panasz­kodik az idei, eddigi gyümölcsel­látásra. A termés lehetővé teszi, hogy két műszakban oldják meg feladataikat, oly módon, hogy a téli műszakok termeléséhez szük­séges félkész termékeket biztosít­sák.-ve­Szakképzés ma és holnap Napirenden a sortűz Nehéz manapság egy tizen­éves gyereknek eldönteni, hogy milyen lesz az a szakma, amely­nek talán egész életére elkötele­zi magát.Nincsenek könnyű he­lyzetben a középiskolák, szak­munkásképzők sem, hiszen ebben a kiszámíthatatlan gazda­sági helyzetben ki tudná meg­mondani egy-egy területen hány szakemberre lesz a jövőben szükség? Nagy a felelősségük: hová, hány tanulót vegyenek fel? A szakmai képzésnek akkor van igazán értelme, ha a fiatalok tanulmányaik befejezése után el is helyezkedhetnek, szakterüle­tükön. A felesleg csak a munka- nélküliek számát, ezáltal a tár­sadalom terheit növelné. A balassagyarmati 217. Sz. Szondi György Ipari Szakmun­kásképző Intézet és Szakközé­piskola igazgatóhelyettesét, Együd Gézánét arról kérdeztem, vajon a következő tanévben milyen szakmában indul náluk a képzés? Terveznek-e esetleg új osztályokat? — Az 1991/92-es tanévre már befejeződtek a jelentkezések. A szülők, a gyerekek tudnak arról, hogy két új szakközépiskolai osztály is indul. Az egyik az autószerelő, a másik a faipari, famegmunkáló szakma. A fa­ipari szakközépiskola techni- kus-minnősítést is ad azoknak, akik érettségi után vállalják a plusz egyéves továbbtanulást. A szakmunkásképzésben ma­radnak a hagyományos szak­mák, melyeket az elmúlt évek­ben is oktattunk. Kivételt képez a lakatos, valamint a központi­fűtés-szerelő szak: ezekre nem vettünk fel elsősöket. — A korábbi évekhez képest több, vagy kevesebb tanulót is­koláznak be az idén? —Annyi gyereket vettünk fel, ahánynak munkahelyi hátteret tudunk biztosítani. Szerencsére a korábbi vállalati kapcsolatok, valamint az iskolai tanműhe­lyek segítségével meg tudjuk oldani a gyakorlati képzést. Ennek következtében sok tanu­lónk lesz. Harminc fő fölöttiek az osztálylétszámok. Idén maximálisan kihasználjuk az iskola épületét. Valószínűleg két műszakban tanítunk majd. A tanműhelyekben a gyakorlati képzést is ily formában tudjuk megoldani. — A felvételi beszélgetések alapján, miként látják: milyen az új tanulók tudásszintje? — Sajnos még mindig a gyen­gébb képességű gyerekek kerül­nek hozzánk. Úgy érzem, nincs becsülete a szakmai képzésnek. Akár az iskolába megy az ember, akár a szülők közé, mindenütt azt mondják: ha nem tanulsz édes fiam, mehetsz ipari tanulónak. Pedig ha jobban belegondolunk ez az egyik legnehezebb iskolatípus. Dol­gozni kell, emellett szakmai és közismereti tárgyakat tanulni. A mi gyerekeink sokkal jobban terheltek, mint mondjuk egy gimnázium tanulói. Csak remél­ni lehet, hogy a köztudatban bekövetkezik egy szemléletvál­tozás, és a szakmunkásképzés­nek a közeljövőben nagyobb becsülete lesz. —sus— Bátonyterenye. A magyar politikai foglyok szövetségének Nógrád megyei szervezete au­gusztus 16-án, pénteken 10 óra­kor nagygyűlést tart a szakmun­kásképző intézetben. Napirend: Az 1956. december 8-i sortűz áldozatainak erkölcsi és anyagi rehabilitációja; Adatgyűjtés á sortűzzel kapcsolatosan; Szemé­lyi és vagyoni kárpótlás; Polgá­rőrség szervezése. Búcsús napok Szentkút. A hagyományos nagyboldogasszonyi búcsút au­gusztus 15-én tartják a zarándok- helyen. Az eseményre már több csoport jelezte érkezését. Az ezt követő búcsú — a Szent István- napi —- a pápalátogatás idején, augusztus 20-án lesz. Üléseznek az elvált apák Salgótarján. Az elvált apák érdekvédelmi egyesületének he­lyi csoportja soros összejövetelét augusztus 16-án 17 órai kezdettel, tartja a vásárcsarnokkal szembe­ni volt MHSZ-székházban. Az alapszabálynak megfelelően, korlátozott számban alkalmi munkalehetőség is várja az erre jelentkezőket. Közbiztonsági fórum a városházán Salgótarján. Az országos helyzethez hasonlóan, a nógrádi megyeszékhelyen is jelentősen nőtt a vagyon elleni bűncselek­mények száma, a károkozások nagyságrendje. A rendőri szervek a felderítésen túl, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a bűnmeg­előzésre. Ezt segítik a lakossági kezdeményezésként megalakuló önvédelmi csoportok, és ezt szolgálja a már működő vagyon­védelmi alapítvány is. A polgár­mesteri hivatal, a Palóc Mentor Őrzésvédelmi Bt. kezdeménye­zésére, felkarolta és támogatta a kezdeményezést egy közbizton­sági fórum megrendezésére, amelyre meghívják a bűnmegelő­zéssel foglalkozó szervek, szer­vezetek. önvédelmi csoportok képviselőit. Az augusztus 15-én 18 órakor, a városházán sorra kerülő szakmai eszmecserén szó lesz a közbiztonságot, a tulajdon védelmét erősítő tervekről, az önvédelmi csoportok munkájáról és a tervezett számítógépes riasz­tóhálózat szolgáltatásairól. V Rakoncátlan ^ nebulók NÉZŐPONT Babatárlat Szécsény. A Palóc Népművé­szeti és Háziipari Szövetkezet babakiállítást rendez augusztus 12-től a Kubinyi Ferenc Mú­zeumban. A kiállításon a szövet­kezet 18-féle a népi hagyomá­nyoknak megfelelően elkészített kollekcióját tekinthetik meg a látogatók. Mi gerjeszt? Annak idején az iskolapad­ban bizony furcsa dolgok tör­téntek velünk. Emlékszem egy esetre, amikor két forróvérű osztálytársam a tanítási óra kel­lős közepén összekapott valami apróságon. Nem zajongtak nagyon, de ahogy huzakodtak, alaposan összegyűlték a mö­göttük ülő — igazán pedáns leányzó füzetét, s a padra „elvágólag” kihelyezett ellen­őrzőkönyvét. A sértett azon nyomban jelentette a történte­ket, az éppen „aktuális” tanár­nőnek, aki felháborodottan fegyelmezte meg a „rendzava­ró” matrózblúzost. A pelyhedző bajuszú fiatal­urak pedig — mondanom sem kell — cinkos kacsintással nyugtázták a számukra felet­tébb hízelgő ítélkezést. E nem most volt történet' jutott eszembe a minap, amikor azt hallottam a rádióban, és olvastam az újságokban, hogy Sárossy László földművelés- ügyi államtitkár a sajtót hibáz­tatja, és inti rendre a kezdezmé- nyes húsvásár anomáliáiért. Nem kevesebbet állít — leg­alábbis az én értelmezésem szerint —, mint azt, hogy a saját lapunknál maradva — az Új Nógrád munkatársainak nem lett volna szabad meghall- gatniok és közreadniok a hosz- szú sorokban kígyózó, dühös emberek véleményét. És pláne nem kellett volna lefotózni már az akció másnapján üresen tátongó húsüzletet. De nézzük sorjában a „hecc­kampánynak” titulált folyamat állomásait. Azzal kezdődött, hogy a kormányzatot képviselő tárca meghirdetett egy konkrét időszakhoz kötődő 30—60 szá­zalékos árleszállítást bizonyos húsféleségekre. Ezt a jó hírt — mi tagadás — siettünk a közvéle­mény tudomására hozni. Gondo­lom, ez nem volt baj, hisz végül is vevők nélkül nincs vásár, még kedvezményesen sem. Mi sem természetesebb — mi már csak ilyenek vagyunk —, kíváncsiak voltunk arra is. hogy az általunk beharangozott akció hogyan zaj­lik a valóságban. Bárcsak ne tettük volna, hisz valószínű, ezzel vívtuk ki — immár ki tudja, hányadszor — az adott ügyben érintett úgymond illetékesek haragját. Úgy jártunk, mint a panaszos leányzó az iskolában: a hibát vétők helyett ő kapta a ledoron­golást. Arra már nem emlékszem, hogy a póruljárt kis copfos mi­lyen tanulságokat vont le az őt ért igazságtalanság nyomán, mi azonban — a demokrácia iskolá­ját járva — semmiképp nem tehetünk fogadalmat, hogy legkö­zelebb csendben maradunk. Sőt a továbbiakban is minden tőlünk tehetőt megteszünk annak érde­kében, hogy arról tájékoztassuk olvasóinkat, ami van, amit ta­pasztalunk. Ebbéli szándékunk­ban erősítenek meg azok a pana­szok is. amelyekkel teli a szer­kesztőség: pont az alacsony nyugdíjasok, a kis keresetűek — a „vízhordók”, ahogy egy isme­rősöm mondaná -—jártak megint rosszul. De mennyiben felelhe­tünk mi azért, hogy valahol, valakik rosszul mérték fel az igényeket, s nem számoltak a fagyasztóládák megnövekedett forgalmával, a tehetősek felvá­sárlási kedvével is?! Csongrády Béla Régebben a sajtó tanácsokat adott. Szolgálta a politikát (ami hatalmon volt). Ma ugyanez a sajtó — más néven — esetleg „csak" kritizál. Ez a dolga ellen­zékként. Ezt a munkát vállalja amúgy , függetlenként” is, mert esetleg akkor is ellenzék(i), ha másnak mondja magát. A húsak­ció legelején valóban mást sem tett, mint sorban állt. Soha ennyi kollégám nem állt még húsért, mert hová forduljon a kritikus sajtó, ha nem oda, ahol az akciót kritizálja maga a kedvezménye­zett közönség. Mert nincs elegen­dő hús. A kritika tehát jogos. ,,Tetszettek volna helyesen fel­mérni — mennyi fogy várha­tóan...!’ ’ Ez a szlogen. Meg, hogy ha így megy, csak, ilyen zökke­nőkkel — legjobb lesz abbahagy­ni... meg, hogy kár volt elkezde­ni... meg hogy olcsó húsnak híg a leve... meg, hogy nem lehet kapni minőségit, karajt... Holott ugye, a csodadisznót nem most vágták. Aminek mindig olyan részeit mérheti a mészáros, amelyik éppen kapós. De Sárossy politikai államtitkár úr mégis hibázott, amikor a sajtó hecckam­pányát tette meg a húsmizéria főszereplőjének. Ilyet ne mondjon az ember, mert senki nem lesz a sajtóban, aki egyetértene vele. Az öngerjesztésre, mások ijesztgeté­sére és „hangulatozására' ’ örök­ké kész maszturbáns sajtó képe azonban nem ismeretlen hazai közéletünkből! Elképzelésem, amúgy milyen lenne ez a gerjesztetné vált) akció egy másik kormánnyal, Demszkyvel az élen. Csupa megértés selyme- sedne a sorokból (esetleg), csupa jótanács, hogy „van — lesz elég hús, uraim és hölgyeim", hogy hol lehetne még akciót bonyo­lítani — erről cikkezne a ma még ellenzéki sajtó. Mindez persze csak fikció. A húst ugyan olcsóbban mérik — de erről, vagy arról, hogy micsoda megtakarítás ez, nem esik szó. Abcug kormány! Mondjon le... Szégyellheti magát különben is. Hogy egyheti mennyiség országos szinten egy nap alatt fogyott, és, hogy ennek lehet­nek, vannak technikai korlátái, az nem számít. Ki a felelős, ki a hibás, minek ez az egész, ha nincs elég! Mi az, hogy elég? Ki mérje fel? A kormány bizony felmérhette volna mielőtt elin­dította (nem az illetékes minisz­térium indította? Itt mindent a kormány „indít”, ezt ki a fene sugallmazza? Amikor Salgótar­jánban járt az Antall-kabinet, a piacon arról papolt a demagóg, miért nem takarítja rendesen a kormány a szemetes piacot). Nem emlékszik senki a hűtő­láda-akcióra még a „régi” kormány idején? Nem inkább a hűtőláda-kapacitás a gerjesztő, az igazi heccelő a csendes hűtőlégtömeg, amiről nincs felismerés, ami éhesen várja az olcsó húst a levéve! együtt... Nem emlékszünk, a roggyant Trabantokra, tetejükön a hűtő­ládákkal? Sárossy úrnak nincs igaza, mert a húst nem a sajtó méri, de annak sincs, aki tagadja a hangulatozást a sajtó részéről. Legkevésbé annak van, aki nem veszi észre a gáncsot a mono­póliumoktól, vagy tagadja a hús politikai jelentőségét. Sőt lehe­tőségét a politizálásra! T. Pataki László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents