Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

1991. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT 7 Nincs pénz (Folytatás az 5. oldalról) levő meglehetősen lassú pénzfor­gási sebesség nehéz helyzetet teremt. A világon mindenütt kompenzálják ezeket a hátrányo­kat kormányzati eszközökkel. Feltétlenül szüksége lenne tehát az ágazatnak a pénzre, amelyet elsősorban a továbbfeldolgozás során lehetne hasznosítani. A mai problémáknak többek között ez is oka: alapanyagként fillérekért adtuk el azokat a termékeinket, amelyeket néhány munkafolya­mat elvégzése után jó áron, nagy nyereséggel lehetett volna érté­kesíteni. De ez sajnos nemcsak a mezőgazdasági termékekre igaz. — Milyennek látja Nógrád mezőgazdaságát? Milyen jövőt jósol a kárpótlás után kialakuló új rendszernek? — Ez a megye nem kimondot­Mi van az uborkás­ban? Világbanki hitelből pályáztak hálós rendszerű uborka termesz­tésére a litkei Ipoly Mgtsz-ben. Az új módon telepített uborka már az érés első heteiben jó termést ígért, nem csoda hát. hogy a felvásárlási gondok már korán kiütköztek. A helyi termelőszövetkezet 30 vagon uborka szállítására állapo­dott meg egy újonnan létrehozott élelmiszerfeldolgozó céggel, a Szupuka Művekkel, további tíz vagon szállítására Budaörsnek tett ígéretet. A 40 vagonnyi tel­jesítés érdekében az első időkben a szövetkezet felvásárolt minden uborkát, bárhonnan is hozták azt hozzá. Egyesek szerint volt is olyan uborkaszállító, aki az Al­földön olcsón, 12 forintért felvá­sárolt egy teherautónyit, s aztán átlagban 25 forintért adta el a litkei szövetkezet felvásárlóhe­lyén. A locsolással tartósított uborkából azonban vagy negyven mázsát ki kellett önteni, mire a feldolgozó céghez ért volna. Egyszerűen megromlott. Ezután már csak a saját telepí­tésű uborkát és négy falujából a magántermelői termést vásárolta fel a tsz. A hálós rendszer bérlői­nek kedélye így megnyugodha­tott, de az árak zuhanása elked­vetlenítette őket. Először az alábbiak szerint vették át tőlük az uborkát, nagy­ság szerint csoportosítva: 3—5 cm-es 57 Ft/kg, 5— 8 cm-es 40 Ft/kg, 6— 9 cm-es 30—35 Ft/kg, 9—12 cm-es 15—25 Ft/kg. A legutolsó információk sze­rint az árak legalább a felére zuhantak vissza. Most az uborkások közül sokan azt számolgatják, ki hozza-e a bevételük azt a költséget, amelyet a termelőszövetkezet a telepítési és művelési költségekért lefog tőlük. Mert az árak még zuhan­hatnak: az uborkásban még nincs uborkaszezon. Kellene a töke tan agrárbeállítottságű, adottsá­gú. Nem tud versenyezni a nagy alföldi gabonatáblákkal, de nem tud versenyezni a pécsi, vagy szegedi fóliasátrakban megter­melt primőrárukkal sem. Úgy gondolom, hogyha a mezőgazda- sági alaptevékenységet nullszal­dósra ki tudnánk hozni, ha teljes vertikum létrehozásával, a to­vábbfeldolgozott termékekkel versenyképesen lehetne megje­lenni és tisztes megélhetést talál­ni. Hogy mi lesz a kárpótlás után, azt nem tudom. Jósolni sem akarok. Mindenesetre nagyon ellentmondóak a hírek arról, hogy a nógrádiak mennyire akar­ják, vagy nem akarják visszakap­ni földjüket. Mindenesetre én úgy hiszem, hogy a jövő a falu köré, tulajdoni alapon szerveződő szövetkezésé. — Hogyan vélekedik az or­szágban kialakult áldatlan ga­bonahelyzetről? Nem tartja furcsának, hogy egyszer az a baj, ha nincs, máskor meg az, ha túl sok? — Szerintem nem az a baj, hogy sok van. Maga a rendszer hibás, hiszen úgy működik, hogy eleve ellentétek vannak a termelő és a felvásárló, a felvásárló és a külker cég között, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek mind szemben állnak egymással és képesek szerződéseket felrúg­ni néhány ezer forintos többlet- haszonért. Az alapvető problé­mák itt kezdődnek. Egy önszabá­lyozó kvótarendszeren alapuló szerződéses viszony sok mindent helyre tehet. — Biztosan. Ettől azonban nem lesz kevesebb a búza és nem kell azt hallanunk, hogy lábon hagyják, vagy felgyújt­ják. — Folyton arról beszélünk, hogy piac, meg piaci megmére­tés. Ha azt halljuk, hogy egy fogkefegyártó kétmillió zöld fogkefét gyártott, holott kereslet csak egymillióra volt és emiatt tönkre ment, azt mondjuk: hát igen a piac szabályozó szerepe. Ha azonban ugyanez búzával történik meg, akkor mindenki meg van ijedve és kormányzati beavatkozást követel. Tudomásul kell venni a mező- gazdaság is a gazdaság része, a piac része. De mindezek mellett, az ország teherbíró képességéhez mérten, kormánybeavatkozás már folyamatban van. Az Agrofa ismét a lapujtői téesz ipari ágazata lesz Iparos lett a földműves (Folytatás az 5. oldalról) kult át. A termelőszövetkezet öt­venszázalékos részesedésének javát kénytelen volt eladni a vesz­teségeinek rendezésére. Szövet­kezeti részvétellel és magántőké­vel lett kft. az idén a kőbánya, míg az építőbrigádból alakult önálló kft.-ben semmilyen érde­keltsége nincs a tsz-nek, azonkí­vül, hogy a korrekt üzleti kap­csolatot megtartották. Az építő­részleget a dolgozók vették meg. A Kalcium GT néven hetven- millió forintos ráfordítással létre­hozott szúpataki mészkőbányáját még tavaly kft.-vé szervezte át a termelőszövetkezet. Ám a kft.- sítés önmagában nem jelenthetett sikert. Csökkent a mész iránti kereslet, s a takarmánymész is alig kellett. A megrendeléseket egyre-másra vonták vissza a reménybeli vevők, a gazdálkodás veszteségessé vált, és ma már nem is termelnek Szúpatakon. Megkezdődött a kft. felszámolá­sa, ami várhatóan szeptemberben fejeződik be. A mészkőbánya újra a Karancs Tsz egyik ágazata lesz, bár ők szeretnének tőle megszabadulni, s malomipari vagy bármi más célra eladni. A szúpatakinál is kevesebb időt élt meg kft. keretei között az Agrofa-üzem. Január elsejével önállósodott és öt hónap eltelté­vel meg kellett indítani a felszá­molást, amit a veszteséges gaz­dálkodás miatt a társaságban jelentős részesedéssel bíró terme­lőszövetkezet kezdeményezett. Fodor Iván elnökhelyettes szerint a veszteséges gazdálkodás alapvető oka a túl nagy létszám volt, s az, hogy olyan terméket dolgoztak fel, amiből nem volt eredmény. Az Agrofa Kft. ex­portra gyártott tölgyből parket­taalapanyagot és bútorlecet, ám igen gyenge fakihozatali mutató­val. A kft. vezetői későn ébredtek fel, talán ott élt még bennük az a tudat, hogy ott áll a hátuk mögött a nagy tsz, s az kisegíti, ha gondjuk lesz. Nos, ennek az időnek vége. Pláne, a kft.-k ide­jében. Az Agrofa így ismét a terme­lőszövetkezet ipari ágazataként működik majd tovább, kevesebb létszámmal, de 30—40 dolgozó­nak megmarad itt a munkája. A tervek szerint a ládagyártáshoz termelnek majd faárut, akácból és tölgyből a lambéria- és parketta­gyártáshoz is bedolgoznak, fe­nyőből tetőlécet, gerendákat, deszkákat készítenek... Az Agro­fa azonban egyelőre biztos nem lesz a régi, amikor BNV-díjas gabonatárolóval lepték meg az országot. Ma nemhogy gabonatá­rolóra nincs kereslet, de a kisebb faszerkezetes épületekre sem. Egy makói cég épületszerkezete, amit évekkel ezelőtt rendelt meg, ma is ott áll a telepen. Igaz, kifizették, de elszállítására és felállítására már nincs pénzük. Hét újonnan alakult kft.-ből kettő ment tönkre —, s ezt az elnökhelyettes a mai pangásban levő gazdaságban nem tartja rossz aránynak. Egyelőre a közel­jövőben mégsem tervezik, hogy a még át nem alakított ládatelepét és a megszűnt tekercselőüzem helyén egy hónapja nyitott varro­dát kft.-vé szervezzék át. Az a kettő ágazat marad. Per­sze, ki tudja, mi lesz a Karancs Tsz nagy adósságával is?! Elbizonytalanodás Pásztón Általános a kedvetlenség s az elbizonytalanodás Pásztón is a rrjezőgazdasági üzemekben. Akár a termelőszövetkezetben, akár az állami gazdaságban kívánja az ember feltérképezni a helyzetet: semmi reményteli hang. Az köztudott,'hogy a Béke Tsz tavaly veszteséggel zárta az évet, az állami gazdaságban viszont nem volt veszteség, bár igaz, a megye két ilyen jellegű vállalatának nyeresége — az előző évhez képest — a negyedére esett vissza, tavaly alig haladta meg a hatmilliót. Az objektív okokon kívül az elbizonytalanodáshoz Pásztón szubjektív okok is hozzájárulnak. Még nincs két éve, hogy a ter­melőszövetkezetet hosszú időn keresztül irányító Bencze Barna nyugdíjba vonult, s az elnöki székben őt helyettese követte, ám alig melegedett meg a helyén, távozása után volt főkönyvelő, Lőrik László kapta az elnöki megbízatást. Az állami gazdaságnál pedig a legutóbbi vállalati tanácsülésen mondott le igazgatói posztjáról a gazdaságot ugyancsak hosszú időn keresztül veze­tő Juscsák György. A Béke Tsz tevékenységét a nyolcvanas évekig az emelkedő eredményesség jellemezte, ezu­tán azonban a közgazdasági sza­bályozók szigorodása miatt nem tudták tartani a jövedelmezőségi szintet. Az állami támogatások megvonását még sikerült „kivé­deniük”, de a költségek növeke­dése ellen már nem volt ellen­szerük, és az emelkedő adók mellett általánossá vált az ered­ményesség fokozatos csökkené­se. Mindezt betetőzte tavaly az aszály, s károkért egy fillért sem kaptak a pásztói termelőszövet­kezetben. A pénzügyi gondoktól talán súlyosabb kérdés az, hogy nincs olyan termék ma, amire nagybani termesztésben érdemes volna alapozni. Nincs slágemövény. A közös művelés is a múlté. Az új irányzat a vállalkozás: a szövet­kezettől bérbe vett földön nyol- can-tízen összefogva munkaigé­nyes növényekkel, uborkával, cukorrépával foglalkoznak, amelyhez talaj-előkészítési és egyéb munkát végez el a szövet­kezet géppel. Lőrik László elnök szerint azonban nem ez a mezőgazdaság jövője, mert a növénytermesztés­ben ennél nagyobb vállalkozá­sokra lenne szükség. Ám ezt a nagyobb volument sem az egyéni vállalkozók, sem a tsz nem tudja finanszírozni, s ha tudná is, nemigen tenné meg, mert nem lát biztonságot a befektetés megté­rülésére. Pásztón mindig is a mezőgaz­dasági alaptevékenység volt a meghatározó a gazdaság munká­jában. Az elbizonytalanodó nö­vénytermesztésen kívül még ma­radna az állattenyésztés, de tej­hasznú szarvasmarhára szakoso­dott munka is csak veszteséget hoz manapság. Az idei esztendő kilátástalanságát csak növeli, hogy időben aratni sem tudtak. Nem is emlékeznek itt olyan nyárra, amikor augusztus első napjaira még csak a búzatáblák tíz százalékát vágták volna le. A válság ma az állami gazda­ságban is épp olyan nagy, mint a mezőgazdaságban — mondja dr. Hegedűs Jánosné dr. Pásztor Margit vezető jogtanácsos. És, hogy ez valamivel később érte el az államiakat, annak csak az lehet az oka, hogy náluk talán több volt a tartalék: eszközökben, műtrá­gyakészletben, s lehet, szellemi kapacitásban is. A mezőgazdasági termékek árának zuhanása következtében ezután, ha válságban levő mező- gazdaságról beszélünk, ezalatt már az állami gazdaság is érten­dő, nemcsak a termelőszövetke­zet. Sőt — azt mondják — itt még rosszabb is, mert bizonytalanabb a tulajdonosi helyzet, s emiatt a szellemi kapacitás is gyorsan áramlik ki a gazdaságból. Aki csak teheti, saját vállalkozásba kezd. Rajta van ugyan a privatizációs listán a Mátraaljai Állami Gazda­ság, de attól tartanak, hogy itt a privatizáció sokkal nehezebben megy majd végbe, mint az ipari vállalatoknál. A mezőgazdaság­ban ugyanis nincs benne a profit lehetősége, mint ahogy valami­lyen fejlesztéssel az ipar magá­ban hordozza a magasabb profit lehetőségét. Az élelmiszertermelés min­denhol a világon politikai ténye­ző: a kormányzati koncepciók az árakban jelennek meg. Kívülről nem könnyen érthető meg az állami gazdaság elkesere­dése. Nemrégiben a privatizáció előkészítésével megbízott Kreá­tor Kft. munkatársai mérték fel a gazdaságot, s nem értették, miért vannak az ottaniak annyira el­szontyolodva. A gazdaságban magas színvonalú és szervezett munkát tapasztaltak, gépeik s eszközeik nem elnyűttek, tavaly szereztek be négy új kombájnt, viszonylag új a sertéstelepükhöz épült vágóhíd, nemrégiben újítot­ták fel a keverőüzemüket, nem volt drasztikus létszámcsökken­tés... MINDEN ELADÓ! Csodájára jártak az egész ország­ból. A televízióban követendő példa­ként állították a közvélemény elé: ilyen is lehet, így is lehet. A dolgozó­kat esztétikus környezet veszi körül, öröm bemenni a munkahelyre, s min­dez olyan anyagokból készült, ame­lyek a környezetben mind megtalálha­tók. E méltató mondatokat többször is hallhattuk évekkel ezelőtt, ha éppen a karaneslapujtői termelőszövetkezet központi irodaháza volt a téma. A szé­kelykapuval ékesített, barnára festett fakerítéssel körbevett téesz-központ valóban mutatós kívülről, s belső iro­dák faburkolatai is szépek. Ám az esz­tétikus környezetet már holnap felál­doznák az itt dolgozók, mert a hatal­mas hiteleket vissza kell fizetni, kama­tostul. A szép irodaház eladó. Ok átmen­nének már a melléképületbe is, csak jönne egy komoly vevő. Ma nem az esztétikum diktál a mezőgazdaságban, hanem a hitel, a kamat, a pénz. A karaneslapujtői mutatós irodaház kapcsán úgy vélhetnénk, egyedi eset­ről van szó: túl méretezték, túl eszté- tizálták, s most nem tudják fizetni a rezsit. Nem egészen így van. Árulják a központi tsz-irodát máshol is. A pásztói irodaház szinte elvesz a szür­keségben a város főutcáján, s az is eladó. A felszámolás veszélyétől fe­nyegetett szövetkezetek mindentől szabadulnának, ami nem létfontossá­gú­De iroda csak kell — vethetnénk közbe. Talán, igen. Egy azonban biztos: szűkebben. Tágas irodában pénzszűkében lenni — nem szívderí­tő. Fordítva igen: szűk irodában bővé­ben pénzzel — mégiscsak vidámabb. y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents