Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-05 / 182. szám
4 lzeemm LÁTÓHATÁR 1991. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ POPSAROK Pornó falfirkák (Extreme) Pályadíj egy új nevelési szisztémára Gyermekközpontú óvoda Az amerikai heavy metal nagy megújulásának menetét nem csak a Queensryche „Birodalom” című albuma, vagy a King’s X “Hit, remény, szeretet” Lp-je gyorsította fel, hanem az Extreme lemeze, a „Pornó falfirkák” is, csak ki tudja, milyen oknál fogva a szakírók, kritikusok erről általában megfeledkeznek, pedig ezzel az opusszal a bostoni zenekar a „nagyok” közé számít immár. Ha robbantott a Mr. Big, a maga módján — néhány más nehéztüzér-együttes segítségével — robbantott az Extreme is. A megbénító, elhülyítő, lelketlen géppé alázó rutin ellen támadtak mindenekelőtt, s új irányt mutattak, új távlatokat nyitottak a nehézrocknak, mely felszabadultan izgalmas és érdekes lett megint. Pedig a bemutatkozáskor senki sem várt ekkora teljesítményt a csoporttól, mely nevét meghazudtolva nem tett semmi szertelent, vagy szélsőségest, amint azt az Extreme (szertelen, rendkívüli) című 1988-ban már elkészült, de egy évig visszatartott nagylemezük mutatja, hanem békésen játszotta a konvencionális heavy métáit. Erőteljes Aerosmith- és Van Halen-hatás érződik szinte valamennyi megszólalásukon, mégis: Nuno Bettencourt, a „Becseskezű” gitárjátéka igen figyelemreméltó, kész reveláció, nem hogy nem lehet —: nem szabad észre nem venni. Ha valamit elért a lemez, azt Bettencourt tehetségének köszönhetik. Az Extreme 1985 nyarán alakult az énekes, a szép Gary Cherone kezdeményezésére. Paul Geray, a dobos, kenyeresA keszthelyi Festetics-kastélyban lévő Helikon Könyvtár 90 ezer kötetének újraosztályozása közben rábukkantak a nagyszombati származású Sámboki János Romanorum princi- pum effigies (Római uralkodók képei) pajtása Cherone-nak, követi tűzön-vízen át, így mindjárt voltak ketten. Végüket járó, halódó bostoni bandákat hagytak ott, pártoltak az újhoz, az indulóhoz Bettencourt és Pat Padger, a basszusgitáros. Ok ugyan cserbenhagyták eredeti zenekaraikat, de annál hangosabb szóval hivatkoztak arra, hogy bostoni bostonit mindig segít a szükségben, amikor az Aerosmith — később a Poison és a White Lion — előzenekarának ajánlkoztak. Addig melegítették a hangulatot bálványaik műsora előtt, mígnem zenei nagydíjat kaptak mint a legjobb nehézrock-előadók, és az A and M lemezcég szerződést írt alá velük 1987 novemberében. Mack lett Bettencourték producere, aki többek közt a Queennel szerzett nevet magának. Az első Extreme-lemez és a második, a „Pomograffiti” megjelenése közt két év telt el, bár a dalokat egyidőben szerezték, sőt állítólag néhány „falfirka”-szám még sokkal előbb született. Két esztendő nem kis idő. Látván a nagy munkát, ugyanakkor a gondokat, a meg-megállást is, Michael Wagener úgy döntött, hogy beáll másodproducemek. Jól tette. A többiek meg jól tették, hogy befogadták. Meglehet, hogy a „Pornó falfirkák” nem sikerült volna remekbe nélküle. Hogy mit csinált? Tulajdonképpen semmit. Csak az éneken finomított és az egész anyagot újrakeverte. Vannak olyanok, akik hosszú, testet-lelket, akaratot edző és próbáratevő hangversenyköruta- kon csiszolódnak, szoknak össze, jönnek rá gyakran szenzációs dolgokra, Nuno, Gary, Paul és Pat nem a kevésbé könnyű, becsülecímű, 1552-ben, Stuttgartban kiadott művére. A Strasbourgban bölcsész- és Párizsban orvosi diplomát szerzett Sámboki a könyvet Miksa császárnak ajánlotta. Eddig csak a mű két, részben hiányos példányának létezéséről tudtes stúdiómunkában alakult, fejlődött meglepően sokat. Ott a bezárt szobában értek a műfajuk igazi művészeivé. És megtanultak mindefélét kiadni magukból: Az Aerosmith utánzását, vagy legalább is az utánaérzéseket, a balladás szépéneklésre való hajlam állításait, vagy a rap csábításán fölcsigázott vágy kiélését. Igazán remekek a heavy-funky színei és azok a helyek, pillanatok, ahol a hardcore fölolvad és átmegy kishíján érzelgős, de még mindig tetszetős hangzásba. Az amerikai mentalitás — vagy inkább lélek — erősen hajlamos az érzelgősségre, s jó ízlésűnek kell annak lennie, aki egy bizonyos pontnál meg tud állni. Valószínű, hogy Bettencourt a legérzékenyebb az ilyesmire. Az ő (meg)változása, úgynevezett „pozitív” fejlődése a legszembetűnőbb. Igazi guitar-hero (tehát hős), már csak azért is, mert volt intelligenciája ahhoz, hogy megvédje tehetségét és zenész — ha úgy tetszik: virtuóz — fantáziáját, leleményességét a hollywoodi séma, sztereotípia — és rutin — kíméletlen befolyásától. Nem kis szerepet vállalat a hangszerelésben, a zenei rendezésben. Remekül zongorázik is, és ez sokat segített. Egyébként nyílt, kíváncsi, tapasztalatokat rajongva gyűjtő természet: ott játszik Janet Jackson „Fekete macska” felvételén, s hogy produceri képességeit próbára tegye, addig igyekezett, míg Dweezil Zappa fel nem kérte új lemeze felvételeinek igazgatására. Gitározni is fog egy Bee Gees feldolgozásban, az Életben maradni címűben, melyet Ozzy (!) énekel. Vass Imre tak a szakemberek: egyiket a Széchényi Könyvtárban, a másikat az Akadémia Könyvtárban őrzik. A keszthelyi kötet értéke, hogy teljes terjedelemben, épségben és jól olvashatóan maradt az utókorra. „Emberré neveljük gyermekünket!" — hallhatjuk sok szülőtől gyermekeik születésekor. S hogy e szilárd elhatározás sokszor vakvágányra fut, annak eddigi oktatási-nevelési rendszerünk is részese. Az előíró pedagógia megszabta, milyen személyiségeket s milyen módszerrel kell nevelni. Ráolvasással pedig nem lehet embereket formálni. Ma már több oktatási intézményben igyekeznek olyan új utakat találni, amelyek rugalmasan alkalmazkodnak a gyermekek adottságaihoz, fejlődéséhez. A salgótarjáni XV. számú — vagy ahogyan a közvélemény ismeri: a volt megyei tanács mögötti — óvodában néhány éve próbálkoznak az új módszerrel. E programra az elmúlt évben hetven, az idén pedig százezer forintot nyertek a Közoktatásfejlesztési Alap pályázatán! — Mi ennek a módszernek a lényege? — kérdeztük dr. Csongrády Bélá- né vezető óvónőt. — Vegyes életkorú csoportokat alakítottunk ki, melyekben 3—7 esztendős gyerekek együtt vannak. — Milyen előnyei vannak ennek az együttlétnek? — Egyrészt testvérek, rokonok, barátok egy csoportba kerülhetnek, Hódok a Tisza-tóban! Több, Poroszlón élő Tisza-tavi halász beszámolója és a helyszíni vizsgálatok alapján azt állapították meg a biológusok, hogy a Magyar- országon több évtizede kipusztult hódfélék valamelyik fajtája ismét megjelent a Tiszatájon. A rejtett, vízi életmódot folytató, „hódvára- kat” építő, értékes prémjükért vadászott rágcsálók valamikor őshonosak voltak a magyar vizek mentén; újbóli megjelenésükre egylőre nem találtak pontos magyarázatot a szakértők. A Tisza-tavi hódok élőhelyének megjelölését érthető okokból titkolják a szakemberek — elsősorban a nem kívánatos látogatók miatt. Az emberi beavatkozások által többszörösen sújtott tájon az állatfajta megjelenése egyébként egy sor ökológiai kérdés felülvizsgálatát is megkívánja. ami biztonságot ad a gyerekeknek, így már az óvodában való beilleszkedés is problémamentesebb. Ezen kívül sokkal toleránsabbak egymással, hisz más egy három-, és egy hétéves viselkedése. Ezért óhatatlan, hogy ne alkalmazkodjanak egymáshoz. Kisebb az agresszió lehetősége is, mert a nagyobbak büszkék arra, hogy óvhatják a kisebbeket, a picik viszont önállóbbak lesznek a rangidősek között. — Hogyan zajlik le itt egy óvodás napja? — Folyamatos, laza, napirendben dolgozunk. Nincs kényszer semmire. A reggeli fél nyolctól negyed tízig tart, és így a gyerek akkor ehet, amikor megéhezik. Ugyanez történik az ebédeltetésnél és az uzsonnánál is. A foglalkozások sem kötelező jellegűek, kötetlenek. — S mit csinálnak azokkal a gyerekekkel, akik nem akarnak részt venni egy kezdeményezésen sem? — Ez nagyon ritka, hiszen a gyermekkor e szakaszának fő jellemzője, a kíváncsiság. Mindent tudni akarnak. Természetesen az óvónők nagy felelőssége, hogy valamilyen módon mindenkit bevonjanak a munkába: a gyerekek érdeklődésének és értelmi szintjének megfelelően. — Tehát megszűnt az „aki nem lép A minap olvastam az önök lapjában Fekécs Edit tollából a Válás után — egy bőrönddel című írást, mely igazolni látszik nehéz helyzetünket. Többen kilátástalannak ítélik meg sorsukat és ezért írásnak adják fejüket, mely után a szellemi leépülés — esetleg öngyilkosság várható. Hogy mindez mikor következik be egy elvált férfi életében — esete válogatja —, de a tragédia megtörténte után seholsem jegyzik meg, hogy a magyar családjog juttatta oda. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi matriarchális ítélkezési gyakorlat sok férfit tett tönkre. Juszticia mérlege nincs egyensúlyban, ha válásra kerül sor. egyszerre, nem kap rétest estére” autokrata elve? — Teljes mértékben. A csoportokon belül egyénenkénti differenciált fejlesztés folyik. Mivel módszerünk egyik lényeges eleme a játék, ez alá rendelünk minden tevékenységet és ezen belül történik a tervszerű tanulás is. Mindenki számára lehetőséget biztosítunk a tapasztalásra, önálló felfedezésre, problémamegoldásra, mindenekelőtt, a gyerek fejlettségét, és fejlődési tempóját figyelembe véve. Ezek alapján bővítjük ismereteiket. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy az óvodáskorú gyermek életvitelében a játék a meghatározó, ezért nem nekünk kell orientálódnunk az iskolához, hanem fordítva. Az ottani programokat kellene valamelyest az óvodához közelíteni a zökkenőmentes átmenet érdekében. — S mi lesz ezekkel az öntudatos, kreatív gyerekekkel, ha bekerülnek a ma még uralkodóban lévő tekintélyelvű, korlátozó iskolában? — A leendő elsőseink egy osztályba kerülnek: a Gagarin Általános Iskolába. Az ott tanító pedagógusokkal előzetes látagatásaink alapján kicseréltük tapasztalatainkat. Ok készek folytatni az óvodában elkezdett munkát. Fekécs Edit E sorokat üzenem a cikkben említett 61 éves alanynak, hogy van kiút: az összefogás egy új, sajátosan magyar, alanyi jogon érvényesülő családjogrendszer létrehozására. Kérem önt, és hasonló sorstársait, hogy álljon közénk, ital helyett küzdjön velünk, egy közös célért, s ha ennek gyümölcsét már nem is mi élvezzük.,, okkor tesszük mindezt fiainkért, lányainkért. A fentieket nemcsak a magam nevében üzenem, hanem az „elvált apák érdekvédelmi egyesületének salgótarjáni csoportja” nevében is! Nagy István Salgótarján Nem a nők ellen harcolnak Könyvritkaságra leltek a keszthelyi kastélyban Férfiak hátrányban Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN Mit akar az Elvált Apák Egyesülete? 24. rész —- Nem értem, mit kíván, igazgató úr — próbált visszakozni Neumayr. Az igazgató főorvos keze előrelendült és elkapta a hátráló Neumayr gallérját. Szorosan magához húzta... — Beszéljen, Neumayr — sziszegte az arcába —, vagy... — nem részletezte, mi következne a „vagy” után. De kemény tekintete világosan beszélt, és ezt Neumayr is megértette. — Miért kapott pénzt Zimmermann kisasszony? — támadt a gondnokra. — Mennyit és kitől? Neumayr arcán apró izzad- ságcseppek jelentek meg. Feladta a színlelést, és megpróbálta menteni, ami menthető. — Én... én semmi bűnt nem követtem el, igazgató úr — nyöszörgött —, ellenkezőleg, én csak mindenkinek segíteni akartam. — Miközben azonban persze főleg a saját piszkos hasznára gondolt — morogta dr. Wrangel. — Még beszélünk erről. Remélem világos, hogy az itteni munkaviszonya azonnali hatály- lyal megszűnt. — fenyegetően nézett Neumayrra. — De azt ajánlom magának, hogy a házat ne hagyja el. Még nem végeztünk. Ha nem találom itt, amikor visszajövök, a rendőrséggel hozatom vissza. A szeme sarkából meglátta dr. Kellert, aki az előtér másik oldalán láthatóan nagyon hevesen vitatkozott egy idősebb úrral. — Ez von Angem kereskedelmi tanácsos — súgta oda az igazgatónak Barbara Fembach — , úgy látom. Keller kollégának nincs könnyű dolga. Dr. Wrangel csak pillanatokig habozott. — Indulunk — mondta határozottan, mert meg volt győződve arról, hogy dr. Keller az ő segítsége nélkül is elbír az ingerült tanácsossal. Az Urban utca 7. számot gyorsan megtalálták. Egy kíváncsi házmestemőtől megtudták, hogy Uschi Zimmermann a harmadik emeleten lakik. — Gyere — dr. Wrangel megfogta Barbara kezét. A harmadik emeleten már egy csecsemő sírása mutatta számukra az utat. Dr. Wrangel kopogott és Barbarával együtt belépett egy helyiségbe, ami egy konyha és egy előszoba keverékének tűnt. Egyetlen pillantással felfedezte az asztalon álló ruháskosarat az újszülöttel. Uschi Zimmermann ijedten nézett a két fehér köpenyes alakra. — Mit akarnak — kiáltotta — , én... én... nem adom oda a gyerekemet! Visszakapják a pénzt. Még majdnem mind megvan. Barbara Fembach odalépett Uschi Zimmermannhoz. Nyugtatóan beszélt a teljesen megzavarodott lányhoz: — Nem akarjuk sem a gyerekét, sem pedig semmiféle pénzt — mondta —, mi csak ezt a babát akarjuk — a ruháskosárra mutatott —, ez ugyanis nem a maga gyereke. Nyomatékosan megismételte: — Más gyereket hozott magával. Uschi Zimmermann értetlenül nézett a ruháskosárba. Nem az én gyerekem? De akkor hol az én gyerekem? — Kint a Szent Anna Kórházban — válaszolta Barbara Fembach. Nyugodt szavakkal megmagyarázta a fiatal anyának a helyzetet, és végül sikerült meggyőznie. — Mi ... mi lesz most? — kérdezte ijedten Uschi Zimmermann. — Semmi más, mint hogy most a kisbabával együtt velünk jön — kapcsolódott be dr. Wrangel. Barátságosan és biztatóan nézett a fiatal lányra. — De mit szól majd Neümayr úr? — kérdezte vonakodva. Dr. Wrangel szeme villámokat szórt. — Azt csak nyugodtan bízza rám — válaszolta keményen. Dr. Kellemek leesett a kő a szívéről. — Még egyszer megvizsgálom a gyereket — mondta dr. Wrangel és Barbara felé fordulva. — Soha nem lehet tudni... — A zavartan mellettük álló Uschi Zimmermannra félig rosszalló, félig megbocsátó pillantást vetett. — Jó gondolat — egyezett bele az igazgató főorvos —, közben én Zimmermann kisasszonnyal együtt tisztázom az ügyet a gondnokságon. — Muszáj nekem is ott lennem? — kérdezte félve a fiatal leány. Dr. Wrangel bólintott. — Ne tartson semmitől... — szólt megnyugtatóan. — És a gyerekem? — Utána megkapja — válaszolt az orvosnő —, és ha megvárja a szolgálatom végét, haza is viszem magát a gyerekkel. — Köszönöm doktornő. — Uschi Zimmermann halványan elmosolyodott, és követte dr. Wragelt a gondnokságra. Neumayr most már nem tehetett egyebet, mint kénytelen volt bevallani sötét üzelmeit. Dr. Wrangel nem sokat teketóriázott. — Maga és Erna nővér természetesen azonnali hatállyal el vannak bocsátva... — Megsemmisítő pillantást vetett a kellemetlen emberre. — A továbbiakat a kuratóriumtól fogja megtudni — mondta dühösen — a rendszertelen elszámolások miatt még külön is felelnie kell. Neumayr elsápadt. Ezzel nem számolt. — És mi lesz a pénzemmel, amit ennek...? — A hallgató Uschi Zimmermannra mutatott. (Folytatjuk) (FEB) Éveken át harcolt mindhiába két fiáért az a férfi, aki egy különös újsághirdetéssel útjára indította az Elvált Apák Egyesületét. Sorstársakat keresett, akiket —, csakúgy, mint őt — válásuk után súlyos jogsérelmek értek. A kezdeményezésből mára bejegyzett társadalmi egyesület lett, 350 nyilvántartott taggal, több vidéki csoporttal. Az egyesület tagjai szerveztek már tüntetést és hamarosan újra az utcára vonulnak, mert egy éve várják az Alkotmánybíróság válaszát egy beadványukra. Legújabb kezdeményezésükkel az elvált apákat és gyermekeiket támogatnák; alapítványuk helyet adna nekik a láthatások idejére, sőt a nagyon megszorultaknak még átmeneti szállást is nyújtana. Ám a legfontosabbnak változatlanul azt tartják, hogy meggyőzzék a közvéleményt: a jelenlegi férfi- és apaellenes bírósági ítélkezési gyakorlat, s az elvált férfiakat sújtó számtalan indokolatlan hátrány az egész társadalomra visszaüt. — A mostani családjogi törvény szinte kikényszeríti a válófélben levő házastársakból az ellenségeskedést. Hiába egyeztek meg esetleg minden részletben, az egyiknek al-, a másiknak felperesnek kell lennie — mondja dr. Hegedűs István, az egyesület jogásza. — Ha gyerek van, még élesebben szembekerülnek a szülők, mert jogaik a továbbiakban nem azonosak. Akinél a gyerek marad, minden fontos kérdésben dönthet a másik nélkül is. Véleményünk szerint, ha a szülők hajlanak a megyegyezés- re, rájuk kellene bízni a gyermekelhelyezést, a láthatást, a felügyeleti jogot. *— Az elvált apák a családon kívül is hátrányos helyzetben vannak — folytatta Varga Péter, az egyesület titkára. — Az elvált férj többnyire elveszíti a lakását, fizeti a tartásdíjat, az anya a családi pótlékon kívül adókedvezményt és kedvezményes lakáshitelt is kaphat. Ezzel szemben a férfiak egyedülállóként nem számíthatnak szociális lakásra, a tartásdíj levonása után maradó töredékfizetés sokszor nem elegendő garancia a banknak egy öröklakás árának meghitelezéséhez. Még albérletbe sem szívesen fogadnak be férfiakat. Ezért egyre több a hajléktalanok között az elvált férfi. Mindennek szerepe lehet a középkorúak járványszerű halálozásában is. Nem vagyunk nőellenesek, csupán a férfiakkal szembeni diszkriminációt szeretnénk enyhíteni. A legfőbb érvünk mégis az: a gyerekeinkről van szó, akiknek — ha tetszik, ha nem — mi vagyunk az édesapjuk. Szendrey Ildikó
