Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

6 iznun ISKOLA ES OKTATÁS 1991. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT TANÉVKEZDÉS '91 AZ ÚJ NÓGRÁD MELLÉKLETE Évről évre kevesebben Nyelvoktatás Nőtincsen Továbbtanulási lehetőségek Mindenki elhelyezkedett Az általános iskola kívülről csendes, de ez csak látszat. Az igazgató irodájában, szinte két- percenként csöng a telefon, ám ha nem is szól, akkor Laczi István, az iskola nemrégiben megválasz­tott fiatal igazgatója jegyeztet egy-egy számot a postás hölgy­gyei. Azért van ideje a sajtóra is, meg is állapodtunk tíz percben. — A mi, nemzeti nyelvet oktató iskolánkba három község­ből, — innen Nőtincsről, Osa- gárdról és Felsőpetényből — járnak gyerekek. A három telepü­lésről idén szeptemberben két­százan ülnek az 1—8. osztályok padjaiban, ebből 110-en tanulnak szlovákul. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy Felsőpetényből csak a felső tagozatosok járnak hozzánk. — Igénylik a szülők, hogy gyermekeiket a szlovák nyelvre oktassák? — Osagárd és Felsőpetény nemzetiségi községnek vallja magát. Nőtincsen már más a helyzet. Az idén például 18 nebuló kezdi az első évet — 15 nőtincsi és 3 ősagárdi — és mindössze négynek a szülei kérték a szlovák nyelv oktatását. Az első szülői értekezleten még megkérdezzük, van-e több jelent­kező, és ha nen lesz, akkor a tanrendet ügy módosítjuk, hogy Már csak néhány napig óvodá­sok azok a gyerekek, akikkel szeptember másodikán az iskola­padokban találkozhatunk. A sal­gótarjáni XIX. számú óvoda heti két csatlakozó órában oktat­juk a nemzetiségi nyelvet. Eddig ugyanis, amíg többen tanultak szlovákul, az órák alatt a többiek szabadok voltak, valahogy ki kellett tölteni az idejüket. Most négy gyerek miatt inkább módo­sítunk. Pedig olyan szlovák nyelvtanárunk van, Borókáné Vidovszky Ágnes személyénben, aki a gyerekek kedvence. — Mennyire adottak a nyelvi oktatás tárgyi feltételei Nőtin­csen? — Gyorsan lekopogom, min­den iskolaigazgatónak ilyen önkormányzatot kívánok, mint az itteni három településé. A tan­könyvek, segédeszközök meg­vannak, és a polgármesteri hiva­taloktól még plusz előirányzott keretet biztosítottak az iskola számára azért, ha netán soron kívül adódna valami... — Ha évröl-évre csökken a szlovák nyelvet tanulók létszá­ma, áttérnek más idegen nyelv­re? — Eddig szakköri jelleggel oktattuk az angolt, talán jövőre beindítjuk a német nyelvet, orosz tanárainkat új nyelvek elsajátítá­sára buzdítjuk, nyelvi labort építünk, de első szempont mindig is a nemzetiségi nyelv oktatása lesz. Amíg van rá igény... — sólymos — nagycsoportosainak gondolatai is leendő iskolájuk körül járnak. Közülük néhányan ezeket a gondolatokat rajzon is megjelení­tették. Kezdődik az új tanév, s sok ál­talános iskolát az idén befejező ta­nuló folytatja tanulmányait kö­zépiskolában. Arról érdeklődtünk Nagy Oszkárnénál, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ peda­gógiai csoportjának vezetőjénél, milyenek a továbbtanulni szándé­kozó nyolcadikosok lehetőségei megyénkben? — Az új rendelkezések értelmé­ben a beiskolázás ezentúl az önkor­mányzatokhoz tartozik, ugyanis ők az iskolák fenntartói és felügyele­ti szervei. Intézményünkkel szem­ben nincs tájékoztatási kötelezettsé­gük, csupán statisztikai adatokat szolgáltatnak szeptember végén. — Mennyien végezlek el az idén a nyolcadik osztályt? — Közel háromezer tanuló fejez­te be általános iskolai tanulmányait az elmúlt tanévben. Legtöbbjük to­vábbtanulási szándékkal rendelke­zett, s jelentkezett valamelyik középiskolába. A beérkező jelntke- zési lapok alpján az intézmény maga dönti el a felvételi vizsga, illetve az elbeszélgetés szükséges­ségét, jellegét. Négyféle középiskola létezik: szakmunkásképző, szakiskola, szakközépiskola és gimnázium. Ezek közül választhatnak képessé­geiknek, érdeklődési körüknek megfelelően a diákok. A megyében tizenhat ilyen intézmény található, amelynek nagy része több funkciót is betölt. így például lehet szakmun­kásképző és egyben szakközépisko­la is. Ezek mellett működnek spe­ciális kétéves kisegítő iskolák, amelyek segítik az elhelyezkedést. — Mi a sorsuk azoknak a gyere­keknek, akiknek nem sikerült felvé­telt nyerniük a középiskolába? — Évente négy- és ötszáz körül mozog az ilyen tanulók száma. Az ő érdekükben történt egy igen figye­lemre méltó intézkedés. A Salgótar­jáni Beszterce-telepi Általános Iskola indít egy kétéves szakiskolai képzést, amely ugyan nem egyenér­tékű a szakmunkásképzővel, de segítségével a diák jártasságot szerez az adott szakmában, szakte­rületen. Elvégzése után lehetősége lesz egy év alatt a szakképesítés megszerzésére, vagy speciális tan­folyamokon való tanulásra. — A megyében máshol is van ilyen lehetőség? — A nagybátonyi ISZI-ben működik hasonló képzés, s a közép­iskolák belső átszervezések révén próbálják megoldani a problémát. Ha van rá mód, több osztályt indí­tanak a gyerkek elhelyezkedése érdekében. A legnehezebb az olyan gyerekek beiskolázása, akik a nyolcadik osztályt nem tudták sikeresen befe­jezni és.,javítóvizsgára kényszerül­tek. De az ő helyzetük sem re­ménytelen, ugyanis közvetlenül a tanévkezdés előtt akad még egy-két férőhely az iskolákban. Munkahe­lyet nem tudunk felajánlani csak a nyolc osztályt végzetteknek. A mi intézményünk a beiskolázást segíti. Nógrád megyében minden tovább­tanulni szándékozó végzős általá­nos iskolásnak sikerült elhelyez­kednie valamilyen középiskolában az idén. Sok esetben azonban nem az eredeti elképzelésnek megfele­lően. Sajnos egyre nehezebb a gyerkek helyzete, ugyanis felméré­seink szerint a különböző gazdasági egységek, vállalatok tanulók iránt igényében jelentős visszaesés kö­vetkezett be. Sz. Á. Iskolába készülnek Becsengettek Fotó: L'j Nógrád-archív Ki adja a segélyt? A címben szereplő kérdést tettük''fel 'Úr. Szalánczay György­nek, a megyei közgyűlés hivata­lának munkatársának: — Minden általános iskolában az 1. osztályosok ingyen kapják meg tankönyveiket. Természete­sen vannak olyan oktatási intéz­mények, ahol nem csak rájuk vonatkozik ez a kedvezmény, s ezen kívül még más segélyezési formákat is alkalmaz az iskolave­zetés. Ez azonban az iskolafenn­tartó; azaz a helyi önkormányzat anyagi, pénzügyi lehetőségétől függ. Általában mindenhol kevés a pénz. Mégis továbbra is álta­lános érvény: aki rászorul okvet­len kapjon valamilyen formában segítséget az iskolakezdéshez. Mindenhol ennek szellemében próbálnak segíteni a helyi önkor­mányzatok és általános iskolák képviselői közösen. Ajtai Bernadett: Az elképzelt tornateremben Ajtai Tamás: Az iskolapadban A pedagógus népszerűsége Van a népszerűségnek egy olyan—alacsony—foka, melyet, ha nem is mindenki, de az embe­rek többsége megszerezhet: bár­milyen, az átlagot meghaladó tehetség vagy jellembeli erény elegendő lehet ahhoz, hogy roko­nok, barátok, szomszédok szűk körében népszríivé váljunk. És van a népszerűségnek egy olyan — magas — foka. melyet színé­szek, politikusok, popsztárok, sportolók, írók közül is csak a legnagyobbak szerezhetnek meg. S van a népszerűségnek egy olyan, középső rétege, melyet kevesen élvezhetnek, de a peda­gógusok közül sokak számára elérhető. A pedagógus népszerűsége a tanítványok, olykor a szülők, esetleg a kollegák előtt, sajátos ajándéka a sorsnak: jutalom, erkölcsi elismerés, energiafor­rás. Van ebben a népszerűségben egy kevés abból a különös, irra­cionális rajongásból, amit jobbá­ra rockénekesek élveznek tini lányok körében. De a tanár népszerűségének lényege nem ez. Hanem valami sajátos tisztelet és szeretet. Tisztelet, mely a tudásé és az etikus személyiségé. És szeretet, melyben van egy-egy csipetnyi a szülő-gyerek, az idő­sebb és fiatalabb testvér viszo­nyából, sőt, a szerelemből és a barátságból is. A pusztán jóindulattal, szélső liberalizmussal, ingyen osztott ötösökkel, engedékenységgel megszerzett népszerűség a legil­lékonyabb. Hamar átadja helyét a lenézésnek, esetleg nevetésnek. A megértéssel és szeretettel, empátiás készséggel és pedagó­giai érzékkel, toleranciával és emberséggel megszerzett tanári népszerűség sokkalta tartósabb, erősebb. Érdekes: sok olyan pedagógus, aki rokoni, munka­társi, baráti kapcsolataiban gyarló átlagember, az órán képes felülmúlni önmagát, s biztosítani a tudás és emelkedettség légkö­rét. Mások népszerűsége, főként humoruknak, derűs, kiegyensú­lyozott egyéniségüknek köszön­hető. Főként általános iskolások, elsős gimnazisták körében kerül az első helyre egy-egy vidám, jópofa tanár. Nem lebecsülendő ez, az első látásra talán kissé igénytelennek tűnő népszerűség sem egy olyan korban, melyre az össznépi nyavalygás, panaszko­dás és passzimizmus jellemző: a diák éhezik a nyugodt, kiegyensú­lyozott emberi viszonyokra, s a humor, ha nem öncél, a tanári pályán fontos munkaeszköz. A tanári népszerűség legfőbb bázisa alighanem mégis a tudás. Elmélyült tudása, szakértelme orvosnak, mérnöknek, katona­tisztnek, szakmunkásnak, s má­soknak is lehet. De a tanár tudása bizonyos értelemben egyedülál­ló: nagyon bonyolult dolgok nagyon egyszerű és érthető megfogalmazásának, kifejtésé­nek képessége ez. Az iskola érté­krendje egy dologban lényegesen különbözik a társadalométól. A szellemi javak: az intelligencia, a műveltség és kreativitás, s az ezek megszerzését szolgáló szorgalom szerepe — akár tanárról, akár diákról van szó — az iskolában sokkal nagyobb egy ember megí­télésében, mint a külső, .felnőtt' társadalomban. De be is csapja az iskola ezzel diákjait: tanítvá­nyainknak gyakran keserű csaló­dások tanítják meg a ,.nagybetűs életben", hogy a társadalmi cselekvés motorja korántsem csupán a racioanalitás. Mégis így van ez rendjén: az iskola a politikai, eszmei, pénzügyi érde­kektől mentes gondolkodás egyik legfontosabb végvára. Mennél idősebb egy diák, annál inkább az a tanár népszerű a szemében, aki tud. Am a tanári népszerűségnek komoly korlátái vannak. Az órai magyarázat során még többnyire csillogó szemekkel, olykor léleg­zetvisszafojtva figyel az osztály, de a kicsöngetés után szertefosz­lik a varázs: a diák eszik, bolon­dozik, csókol, leckét másol, hogy néhány perc múlva másik óra, másik tantárgy varázsára figyel­jen. De múlandó a pedagógus népszerűsége hosszú távon is. A nyolcadik osztály elvégzése vagy az érettségi után hamar a tudat­alatti lomtárába kerül a legkeve­sebb tanár iránti szeretet és tisz­telet is, hogy csupán évente egyszer-kétszer bújjon elő onnan csöndes nosztalgia, minden ra­jongástól mentes halk megbecsü­lés formájában. És persze korántsem minden tanár népszerű. Vannak a pedagógus pályán is — talán csak nagyon kevesen — kíméletlen, önző, jellemtelen emeberek, s — jóval többen — olyanok, akikből hiányzik az a sajátos, egyedi személyiségva­rázs, melytől a mágus-tanár népszerű lehet. A legtöbben közü­lük egyszerűen átlagemberek, akik rohannak az idő és a pénz után, akiknek felőrli az erejét család, közélet, munka és gazda­sági válság, akik egy más világ­ban talán jobbak is lehetnének, akik kapnak azért tanítványaiktól valamennyit szerétéiből és tiszte­letből is, csak azt a kis pluszt nem kapják meg, amitől a népszerűség — népszerűség. Ez az írás most nem róluk szólt. A tanári népszerűség — bár­mennyire is kellemes, sőt mámo­rba egy-egy pillanatra a tanár, s irigységre, sőt gyűlöletre okot adó a kollégák és kívülálló sze­mében — mégsem több, mint sajátos forgótőke: a jó tanár népszerűségét máris ,,befekteti", hogy újabb tudást, újabb morális tartást fogadtasson el, épp nép­szerűsége segítségével, diákjai­val. ‘ ifj. Ujlaky István

Next

/
Thumbnails
Contents