Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-29 / 202. szám
1991. AUGUSZTUS 29., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP llL'UHiUl 3 Nem folyt a vér Sóshartyánban Élete a munka A mosoly enyhít a fáradozáson (Folytatás az I. oldalról) — Egyszer azért találkoztunk velük, de kezdjük az elején. Münchentől 14 kilométerre, egy Gautin nevű helység ifjúsági táborában laktunk. Elsőként biokertészeti bemutatót tartottak és be akartak állítani bennünket dolgozni. Megmondtam nekik: a biokertészeti látogatás szerepel a programban, de a munkára fogás nem! Tudunk gyomlálni meg kapálni otthon is! A harmadik napon újra megkérdeztük, mikor látogatjuk meg a cigánycsaládokat. Nos, akkor utaztunk el Münchentől 140 kilométerre, szerintem egy gettóba. Az ottani cigányok jó anyagi körülmények között élnek, de körbe vannak kerítve. Náluk nem divat a vegyesházasság sem. Kinn voltak velem a gyerekeim is, akik nem olyan feketék, mint én és erre az ottaniak rá is kérdeztek. Mondtam, hogy az én feleségem nem cigány. Ezen nagyon csodálkoztak! Maguknál már így megy? — kérdezték. A következő alkalommal virágkötészetbe vittek bennünket. Mire kijöttünk, elromlott az idő, ott toporogtunk az udvaron az esőben, aztán megkérdeztük, hol lesz az ebéd? Pizzával kínáltak bennünket, de megköszöntük: mi nem szeretjük a pizzát, így elmentünk a városba szendvicset enni... Az utolsó esetünk is rosszul sikerült. Bár nem szerepelt a programban, Claudiáék kerékpártúrát szerveztek, éjszaka. 11 órától. Ez már csak azért sem sikerülhetett, mert a gyerekek felének nem is jutott bringa. Azon már nem is csodálkoztunk, hogy az egyik bicikliből kiesett a kerék, és a gyereket vállon kellett visszavinnünk a táborba. Ezek mellett azt is elmondhatom, hogy csalódtam a bajorokban: merevek és fölényesek. Keserű szájízzel jöttem haza tőlük. — Hazafelé már ők is jöttek Önökkel. Itt Sóshartyánban mi történt? Úgy tudom, megsértődtek, és egy nappal korábban mentek haza? — Jól tudja. De az majd a történet vége lesz. Augusztus 6- án reggel 7 órakor érkezett Mocsáry Csaba etesi plébános, hogy fogadja a csoportot. Elmondta megdöbbenését, mert olyan híreket hallott, hogy itt már vér folyik! A szóbeszéd szerint összeverekedtek a magyarok és a bajorok, rendet kell teremteni. De nem volt rá szükség, mert minden rendben volt. — Mi — a megállapodás szerint — sóshartyáni cigánycsaládok látogatását szerveztük meg, ám a bajorok semmi érdeklődést nem mutattak ez iránt. Amikor Salgótarjánban jártunk, már nagyobb baj volt. Amíg a többiek városnézésen voltak, a bajor kísérők kérésére bementünk a megyeházára a főjegyzőhöz — reklamálni. Itt azután előadták vélt sérelmeiket. — Mi volt a gondjuk? — Mikrobusszal kellett volna utazni, de ezt itthon nem tudtuk megoldani, tehát saját autóinkkal szállítottuk a vendégeket. Ez nem tetszett nekik. — Am ezzel még nem volt vége... — Nem bizony. Elmentünk az egri strandra. Négy bajor elveszett! Egy darabig a strandon vártuk őket, majd ebéd helyett elindultunk, hogy megkeressük a társaságot. A várnál akadtunk rájuk! Elfelejtettek szólni a programmódosításról . — Este beszélni szerettem volna velük, de akkor sem szóltak semmit. Ehelyett felálltak és otthagytak. Páran közülük elmentek a helyi diszkóba, mi lefeküdtünk aludni. Másnap reggel fél hatkor meglepődve tapasztaltam, hogy a németeknek nyoma veszett. A szécsényi Márka presszó irodahelyiségében ülünk. Beszélgetőpartnerem Kolosi Ferenc a Kolosi Betéti Társaság vezetője. Az eredetileg lakatos és bádogos szakmájú emberből néhány éve vendéglátóegységek irányítója lett. De hogyan? Ez többek között rövid beszélgetésünk során kiderült. — 1967 októberében lakatos és bádogos kisiparosként vágtam bele a vállalkozók világába — mondja Kolosi Ferenc. — A Bercsényi úti telepet fokozatosan fejlesztettem, ahol ma már lakatos és bádogos üzemben dolgozunk. 1987-ben építőipari tevékenységgel is próbálkoztam, mivel azonban ez nem a várakozásnak megfelelően alakult 1990- ben abbahagytam. A Kolosi cég által elvégzett munka minőségének bizonyítéka, hogy a volt városi tanács rendszeresen munkát biztosított számukra. A környék húsz települése középületeinek általános karbantartásával és az Afész által fennntartott hat szeszfőzde éves renoválásaival őket bízta meg évről évre. — Vállalkozói pályafutásom legnagyobb eredményének a Mátravidéki Erőmű lőrinci lakótelepének tetőfelújítását tekintem. Ezt négy év alatt készítettük el. Hogy időközben Kolosi úr a vendéglátóipar felé kacsingatott, annak legfőbb motiválója, hogy három gyermekének megfelelő munkalehetőséget teremtsen. Ambícióját igazolja az általa létrehozott fagyizó, italbolt, és a legutóbb megnyílt Márka presz- szó, 'amelynek működése nem az elképzeléseknek megfelelően alakult. Az eredetileg II. osztályú szórakozóhelyet a közeli két italmérés alacsony árai miatt a III. osztályúként kénytelen üzemeltetni. Mégis töretlen erővel próbálkozik a szolgáltatások bővítésével, így játékautomatákkal és biliárdasztal felállításával. Ez is bizonyítja azt, ami egész életén át kísérte: az ötletgazdagság, az újítás, mely mindig mozgatórugója volt vállalkozásainak. Bár az ügyintézés és a bürokrácia rögös útjain ő sem haladhatott akadálytalanul, mégis kitartása, akarata és'optimizmusa segítette abban, hogy soha nem adta fel. Ahogy mondja, életének fele hadakozással telt, de ő a legtöbb esetben csakazértis megmutatta. Pihenésre soha sem volt ideje, az életét a munka jelentette, ám gyermekeinek és unokáinak boldog mosolya elégtételt jelentett fáradozásaiért. Távlati terveit említve elmondta, hogy a világkiállításra és Szécsény környék vonzására gondolva nagy álma és vágya egy vendéglátó objektum megvalósítása. Ez magába foglalna egy éttermet, presszót, ötvenfős, panziót és öt butikot. A tervek már megszülettek, a kivitelezéshez szükséges pénzt a START- hitellel biztosítaná. Bízik is abban, hogy a szükséges összeget megkapja. Ha mégsem az elgondolásai szerint alakulna a hitel elbírálása, akkor sem adja fel: — Ráérek és bízom abban, hogy tervemet előbb-utóbb megvalósíthatom. Fekécs Judit Cigánytáncosok Mátraszele. A PHRALIPE Független Cigányszervezet helybeli tagszervezete cigánytánc- csoportot alakított, melynek első foglalkozását szombaton délután tartják. Ingyentankönyvek Cserhátsurány. Ingyen kapja meg az új tankönyveket a helybeli általános iskola nyolc osztályának 118 tanulója, mivel az önkormányzat a nevelési segély terhére átvállalta az ezzel kapcsolatos kiadásokat. Tanévnyitó Salgótarján. A Kodály Zoltán Általános Iskola augusztus 30- án, pénteken tartja ünnepélyes tanévnyitóját a városi sportcsarnokban, délelőtt 10 órakor. Falugyűlés Magyarnándor. Ma este, hét órai kezdettel a művelődési házban Sándor István polgármester számol be az önkormányzat ez évi munkájáról, s az elkövetkező hónapok feladatairól. Balázs Alfréd írásban tett .jelentést” az egyik szervező, a megyei önkormányzat ifjúsági, kulturális és sportfőosztálya felé. Zárszóként álljon itt egy rövid idézet: happy end helyett: — „Mi cigányok nem is tudhatunk konszenzusra jutni ezzel a csoporttal, mivel mi feltétlenül meg szeretnénk tartani azt a cigány másságunkat, amely ezeket a németeket nem érdekli!... Kerekperec megmondtam: hogy ezekkel én nem akarom tartani a kapcsolatot!” Dudellai Ildikó Épül ték Pá«dó. Sokan ' jgéttyift á lakásukba a vezetékes gto. «mely kényelmesebbé feszt ’•« slU&jt. főí&í, A BMgvtözŐ évíkbéií JíápeM meglepőért «?.;• évbe»' pSöáirf frttrttegy hájjá? júsvun: v\ hozzapk ,t gá?::;iárMáéi*x formában ’v • SZüpiéfrtber ekő felében ^fejeződik ít Eőöt, ö Szentlélek., » Mikszáiíp a Dinül* lov utcai gáyvezewk építése. dik, már «« Tesy • a gáz Emeli«« váífta&sm méa öt inátfífr ;-aiéá"iáké»'is orv«i- dezheírtek etwek a' kért^e- k'rtírtdL ' .'Ő? • • : NÉZŐPONT Kontrapuccs N em én állítom! Nem akarok külpolitikai bonyodalmakat sem önmagámnak, sem szeretett hazánknak. Mégegyszer mondom, nem én állítom, de több helyen is hallottam, hogy a gorbacsovi, augusztusi malőr forgatókönyvét magának az elnök (akkor még főtitkár is?) dolgozószobájának falai között írták az O legbensőbb tanácsadói. Bizonyítékaim természetesen nincsenek, de régi tapasztalatom, hogy amit a buszon beszélnek — miként e variációt is —, vagy jól értesült kollégák súgnak fiilekből- fülekbe, nos abban van valami. Rövidebb-hosszabb idő elteltével eddig még minden ilyen kósza feltételezés „bejött”. Talán mondják nem hivatalos források, hogy ez a puccs amolyan előregyártott manőver volt, hiszen csak ezért érhetett véget ilyen álomba ringatóan szép dramaturgiával. Az egyik utasból lett szószóló — a megszokott zsúfoltság miatt fél lábon állva -— azt fejtegette, hogy benne egy világ omlana össze, ha ezek a nagytapasztalatú orosz katonai vezetők ilyen amatőr módon rohannák le szeretett tankjaikkal védtelen emberek tízés százezreit. „Kérem szépen — fakadt ki mérgesen —, ha már ők sem tudnak ilyen kivételes történelmi tapasztalatok birtokában egy rendes államcsínyt megcsinálni, akkor itt valóban minden megváltozott. Miben bízhatok ezután?” A másik nem hivatalos hírmagyarázó szerint — aki részben két ujjával az ablaknak támaszkodva, részben a kiváltságos ülő utas esernyőjét szorongatva igyekezett megőrizni egyensúlyát — erre az „operett-puccsra” a reformerőknek azért volt szükségük, hogy kiugrasszák mindazokat a nyulakat az apparátus bokszaiból, akiknek ilyen a természetük. Ez a két felfogás különösen az utóbbi napok tapasztalata alapján figyelemre méltó. Mintha a Gorbacsov—Jelcin duó most hajtaná végre az igazi puccsot, vagyis a kontra pucs- csőt. Tessék csak visszaemlékezni az újságok szalagcímeire az elmúlt számokból: „Gorbacsov lemondott főtitkári tisztéből...”, „Fölfüggesztették a KGB működését...”, „Vizsgálat indult az SZKP KB ellen...”, „A Szovjetunió köztársaságai sorra kiáltják ki függetlenségüket...”, „Minden becsületes kommunista kötelessége kilépni az SZKP-ból”. Ezekért a mondatokért még néhány éve emberöltőnyi láger járt. És íme! Szóval kontrapuccs ez a javából! Úgy szabadulnak meg a világszerte közkedvelt vezetők hatalmuk ellenzőitől néhány nap alatt, mint a sicc. Ennek a folyamatnak az alkotmányos beteljesülését Gorbacsov unokája sem érte volna meg. Na és hol lett volna mindehhez az elaggott fejek ilyen változatos hullása? E látványos kontrapuccs remélhetően elegendő lesz a hetvenéves gigantikus építmény széthullásához, amit így mi is kortársként figyelhetünk a tv előli. H írforrásaimhoz visz- szatérve, köszönettel üzenem nekik, Gorbacsov most játssza a kontrát a puccsra. Már hallom is egyikő- jüket — tudvalevő, hogy a buszon utazó törzsközönség idővel igen jó kártyajátékos lesz —, amint visszaüzenve mondja: „Jó, jó fiacskám, de remélem a rekontrát is Gorbiék mondják majd be.” Németh János István Roham az iskolaszerekért A tanévkezdés előtti utolsó héten rekord- forgalmat bonyolít le a salgótarjáni Pécskő Üzletház papír-írószer osztálya. Naponta átlagosan háromszázezer forint bevételt könyvelhetnek el a mintegy ezerféle iskolaszert árusító üzlet dolgozói. Szinte egész nap teltház van a polcok előtt. Füzetek, vonalzók, csomagolóeszközök, írószerek és egyéb iskolai segédanyagok ezreit vásárolják meg az iskolás gyerekek és szüleik. — Fotó: Rigó —
