Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
MOZAIK 1991. JÚLIUS 13., SZOMBAT 8 U1& 7"*T'■ JU Munka közben csak üdítő A színpadon, még teljes öltözékben Tükröm-tükröm A szégyenlősség kizárt SZESZTILALOM HAJNAL HÁROMIG Szombat este kilenc. A szécsényi művelődési ház bejáratán sorban szállingóznak be a fiatalok. Kezdődik a Club 12 diszkóbár programja. A kasszánál a kidobólegények árgus szemekkel figyelnek mindenkit. Akin érződik, látszik, hogy balhézna, annak hátra arcot vezényelek. Egyébként pedig a tizen- és huszonévesek többsége a legújabb divat szerint öltözve, nagyrészt párosával foglal helyet az asztaloknál. Mint megannyiszor, most is telt ház van. A főnök, Frédi jóvoltából az egyik legjobb helyen foglalunk helyet. Innen minden látszik. A két bárpultnál csinos hölgyek mérik a kedvcsináló itókákat: martinit, koktélokat, -borokat, söröket. No és üdítőket. Égetett szeszt nem forgalmaznak. Fél tizenegykor aztán forrósodik a hangulat. Jönnek a lányok. A táncosok. Ketten. Természetes bájjal, csinosan. Fehér bikiniben. Bámészkodnak is sokan a dobogó előtt. Izgalommal várjuk, mikor is kerül le az éppen soros táncos lányról viselete felső része. Az első körben jó másfél órát mozognak felváltva. Jó ötpercenként cserélnek szerepet. Ez idő alatt mindig eljátsszák azt, amiért alapvetően szerződtek: megszabadulnak amúgy is lenge öltözékük felső részétől. Amolyan nemes egyszerűséggel, eleganciával, amilyennel a dobogóra lépnek. ♦ ♦ ♦ Már éjfél is elmúlt, amikor a két hölgy szusszanyás- nyi pihenőt engedélyezhet magának. Öltözőjükbe vonulnak, mi pedig szolidan utánuk. Kell persze ehhez a főnök segítsége és közreműködése is. Nagy akadályok mindenesetre nem hárulnak elénk. A lányok nem csak a színpadon nem szégyenlősek. Diskurzusunk közben sem. És hát őszinték is. Egyikük keresztneve Eszter, másikuké Katalin. Mindketten húszévesek és két éve űzik ezt az ipart. Miért adták toplesstáncra a fejüket? Egyszerű a magyarázat. Kelt egy kis fizetéskiegészítés. Áttáncolnak egy éjszakát, átlag kétezerért — persze fejenként —, s az ugye nem rossz kereset? Ráadásul minden hét végén legalább háromszor! S hogy mi szükséges egy toplesstáncosnak? Jó menedzser, alapvető táncismeret, egy-két tanfolyam mindenképp. Kati és Eszter régen túlvannak ezeken és egy-két jobb helyen is: mondják, Budapesten, az Atrium-Hyattban is rendszeresen fellépnek. Ott sem, másutt sem, azóta sem szégyenlősek. Miért is lennének? — mondják szinte együtt. Ebben a szakmában nincs helye a szemérmességnek. Aki egy kicsit is ilyen, az hamar kibukik közülük. ♦ ♦ ♦ Csevegünk, ám nem sokáig. A lányokat hívja a kötelesség. Dolgozni kell. Járni a táncot. A Club 12-ben hajnali egykor is jó a hangulat. Egy-két, a kelleténél vidámabb fiatalember — itt is — látható, ám aki egy kicsit is megbontja a rendet, annak mennie kell. A kidobófiúk éberen sétálnak a táncolok, vagy éppen álldogáló vendégek mellett, közöttük lehet csak baj. Akik összeölelkezve ülnek, azok aligha rontanak egymásnak. Legalábbis a nyilvánosság előtt... ♦ ♦ ♦ Hajnali három. Bezár a bár. Egy szusszanyásnyi időre leülünk még a főnök társaságában a lányokkal. Tánc után a hölgyek feloldják a szesztilalmat, s a Frédi koktélból kortyolgatnak. Mondják, jó volt a buli, úgyszintén a közönség. Ide máskor is szívesen jönnnének. Lassan már kakasszó is hallatszik. Kati és Eszter elindulnak szállásukra. Barátok nem várnak rájuk. Mondják, azok Pesten vannak. És különben sem tud egyikőjük kedvese sem arról, hogy ők mellékfoglalkozásként mit is csinálnak? — Ez magánügy — így Eszter —, különben sem teszünk semmi rosszat. Ebben maradunk a szécsényi hajnalban. Vaskor István Fotó: Rigó Tibor Tánc előtti szépítkezés A kellékesasztal ..Nem csinálunk semmi rosszat”
