Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-13 / 163. szám

1991. JÚLIUS 13., SZOMBAT bxmizj 7 MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM KŐGÖRGETEGBEN ÉSZAK FATEMPEOMA Leginkább a régvolt katedráli- sok boltíves szerkezetére emlé­keztet a béri Nagyhegy egyedül­álló andezitképződménye. Vagy ahol az ember marta-törte-zúzta részek ebből a roppant kőbordá­zatból kötegszerűen kilátszanak — a talán idejét múlt sorozatvető rakéták tövére. Vagy olyan az egész, mint egy hatalmas sosem­volt mamut belülről, a bordázat felől nézve. Mindenképpen párját ritkító értéke ennek a mi vilá­gunknak. Odalent a faluban a „főtéren”, az evangélikus templom szom­szédságában az imént azt mondta a jó ivóvizet a kútról műanyag kannában cipelő öreg ,,a kőbá­nyába mennek? oda víz nélkül ne menjenek..." A „kőbánya” Euró­pa egyik nevezetessége (lehetne). Természeti ritkaság, vulkanikus eredettel, olyan oszlopszerű, hajlított feltüremléssel és égbe- kapaszkodással. ami eleve bá­nyászhatatlan lenne (vagy inkább már múltidőben), hiszen újabban talán nem hordják innen a követ, oszlopot építeni! vagy „szeren­csésebb” esetben sírkőnek a rablók. Régtől természetvédelmi terület a béri Nagyhegy ezen része, benne a híres görgeteg, a széteső kövek csendes lavinája és az oszlopos képződmény. ezen a napon a béri Nagyhegyet, biológusok talán vagy geológu­sok? Mindegy is, kihagyni nem lehet, hogy terepen találkozzon az ember a táj értékeit számba vevő szakemberrel. Furcsa vál­lalkozás erdőben randevúzni úgy, hogy a másik nem is tud róla, de nem lehetetlen. És mi történhet? Legfeljebb elkerüljük egymást. Marad akkor is még az erdő, a béri andezit. Hírféle az is, hogy rövidesen francia polgármesterek találkoznak (vagy már találkoz­tak) itt a közelben, a virágospusz­tai volt Volán-üdülőben megyei önkormányzatiakkal tapaszta­latcserét folytatva. Járjuk a rókalátta erdei utat ilyen-olyan gombát lelve, rigó- füttyös nagy melegben s mondja is kalauzunk, hogy a rigó talán az egyetlen, „aki” délidőben sem gubózik be, akkor is rikkant nem csak korán reggel. Szereti a meleget. Nem szeretheti a meleget, erdőt, természetet, a világot az, aki ezen a helyen a természetvé­delemről szóló egyentáblát kidöntötte (felállítjuk egy fához támasztva újra), és aki bár moto­ros fűrésszel jött, tehát szakem­ber lehetett, a kőgörgetéshez és az andezitoszlopokhoz vezető láthatatlan vagy alig érzékelhető mindent mint a filmeken az üldözők elől menekülő banditák. Mi elől menekülhet ez az ember, mi indítja ilyen láthatóan arra, hogy mindent — ami a keze ügyében van—a lehetetlenülésre használjon? Nem elég néhány csendes-forró óra a kisded renge­tegben ahhoz, hogy az ember azonnal ne gyanakodjon és a politika eszébe se jusson. Mérge­zettek vagyunk (magam leg­alábbis, minden fában ellenséget gyanítva). Odafent aztán kitárul a zöld tenger. így az erdőt soha nem látja senki, így csak a füttyös madár. Megértem azt is, hogy ilyen élményt átlélegezve önma­gán úgy véli, hogy hiába ember, talán mégiscsak tud(na) repülni. Távolban a Szanda, a Tepke, a Bézma, a bujáki magaslat, idébb a gondosan rágott (birkák) lege­lőfoltok és két gyönyörű vadföld virít a kikanyarított erdőszélek alatt. Odébb a jövőbeni polgár­mester-találkozó (vagy már volt) színhelye, Virágospuszta épület- együttese virít. Lesz-e szó vajon — biztosan — az önkormányzatok és a táj, különösen, ha mint a béri is majdnem világszenzáció, értel­mes hdsznáról, idegenforgalmi, természetjáró szerepéről? Elhi­Dr. Fancsik Jánossal és feleségével Csaba Máriával jár­juk az erdőt, a főorvos itt alkalmi ciceronénk-kalauzunk, nagy ter­mészetjáró-védő egyéniség, fele­sége társa ebben is és rajzairól, természetfotóiról ismert sokunk előtt. Lapunkban megjelent kis hír hozott bennünket a rekkenő nyárban erre a helyre, erdőt járni egy vitustáncos-ideges világban, amikor a lét is bizonytalanná válhat. A hír túrói tudósított, hogy tudós emberek keresik fel gyalogösvényt a meredélyen mindenütt levágott fák törzsével, koronájával barikádozta el. Elis­merés viszont azoknak, akik a turistajelzéseket felfestették, azok tökéletesen felvezetnek bárkit az andezithez. Emelgetjük- vonszoljuk tehát odébb a nemré­giben kidöntögetett fákat „ha már itt vagyunk” alapon, elszömyül- ködünk a derékból tüzelés hánya- vetiségén, ahogy az illető „sza­kember” barbár kézzel derékma­gasságban vágott egyet-egyet a sarjerdő fáin, keresztbe döntve szi-e az itt élő ember, hogy ez nem kőbánya, hanem kicsiben kincsesbánya jó kezekben. Lefelé menet szemben jönnek a biológusok. Hosszú listát írtak már a növényzetről, jómagam a három-négyféle itt látható ha­rangvirágot sem tudom tisztesen megkülönböztetni. Állunk most már együtt a rókajárta ösvényen és a „nógrádi napokról” álmodo­zunk. Az értékek napjáról. Ja­víthatatlanul. T. Pataki László Fotó: Fancsikné Cs. Mária Kim/.sa falucska fatemploma a/, arhangelszki területen. (AN) Páratlan építészeti emlé­kek maradtak fenn napjainkra az orosz Északon. Az egyik közülük az arhangelszki területen, Kim­zsa falucskában őrzi magában a múltat. A díszes harangtornyú. ötku­polás templom már távolról fel­kelti az utazó figyelmét. Kizsi híres fatemplomaira emlékeztet, amelyekkel fel is veheti a ver­senyt szépségben. A mai templomot a XVIII. században villámsújtotta elődje helyén építették. Az elsőt még a falut alapító novgorodiak emel­ték a XVII. században. Ezért is sorolják a régi orosz építészeti emlékek közé, amely­nek megmentésén az arhangelsz­ki műemlékvédők fáradoznak. Nógrádi Mecénás Alapítvány Nógrádi Mecénás Alapítványt hozott létre, közérdekű tartós célra a Nógrád Megyei Közgyűlés. A nyi­tott alapítvány célja. Nógrád megye mint történeti-kulturális egység ha­gyományainak őrzése és gyarapítá­sa, a közösségek, kutatók, művé­szek, a közművelődés értékteremtő munkájának támogatása. ,, Az alapítvány támogatásai nyi- tottpádyyzaton nyerhetők el, amely­ről kuratórium dönt és hoz nyilvá­nosságra. Az alapító — forrás-au­tomatizmusként — minden évben az alapítványhoz rendeli a közmű­velődés támogatására szánt össze­get, évente mintegy ötmillió forin­tot. Az alapítvány nyitott, bármikor és bárki csatlakozhat hozzá, mind címes, mind pedig anonim vagyo­ni (pénzbeli, vagy dologi) ado­mányt, juttatást, hozzájárulást telje­síthet. Az alapítvány vagyonrészé­vé válnak a későbbiekben a hozzá csatlakozó bel- és külföldi termé­szetes és jogi személyek feltétel nélküli, valamint feltételekhez kö­tött pénzbeli és dologi — közműve­lődési, művészeti célú — adomá­nyai, amennyiben ezeket az alapít­vány kuratóriuma elfogadja. A Nógrádi Mecénás Alapítvány létrehozója az alapítvány ügyeinek intézésére, vagyonának kezelésére kuratóriumot állított fel, egy válasz­tási ciklusra. A kilenctagú kurató­rium, amely a közelmúltban tartotta meg első, alakuló ülését, az alapít­vány ügyeiben önállóan jár el, be­folyásmentesen, függetlenül hatá­roz. A kuratóriumi tagok, akik közé népművelő, festőművész, muzeoló­gus, tanár, könyvtáros, közgazdász, író. történész tartozik, feladatukat társadalmi munkában, díjazás nél­kül látják el. Az elnököt és a titkárt a tagok választották maguk közül. A kuratórium elnöke dr. A. Varga László történész, titkára Brunda Gusztáv ,népművelői lett... . A Nógrádi Mecénás Alapítvány létrehozása,,szerves, része annak a megyei önkormányzati törekvésnek, amely stratégiai célként fogalmazza meg a kultúra folyamatos támogatását, s eredményesen szol­gálhatja a helyi közművelődés épülését, a régió szellemi értékeinek gyarapodását az új gazdasági és társadalmi' körülmények között. Hasonló koncepciójú alapítvány korábban már létrejött a sportélet támogatására, jelezvén a többi között azt is, hogy a megyei önkor­mányzat kitüntető felelősséget érez az érték- és teljesítménytámogatás mind hatékonyabb megszervezésé­re. Ugyanakkor — s ez új minőséget jelent a korábbi támogatási formák­kal szemben — az összeg biztosítá­sán túl nem szól bele annak felhasz­nálásába, ezt az adott szakterület felelős képviselőire bízza, miként ez a jelen alapítvány esetében is törté­nik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ezen elvi különbség jelentőségét. Miként azt sem, milyen nagy jelen­tőséggel bír, hogy a megyei önkor­mányzat nyilvánvalóvá teszi: a kultúra, a tudomány, a művészetek támogatása közügy. S ezt nemcsak deklarálja, hanem meg is jeleníti a gyakorlatban, például ezen alapít­vány létrehozásában is. Maga a hivatal, a közgyűlés, amely a pénzt adja, nem jelöli ki az úgynevezett követendő értékeket. Továbbá, a közpénz felhasználása a nyilvános­ság előtt történik. A mecénásalapítvány létrejötte fontos abból a szempontból is, hogy ezzel szétválik az intézmény-, illetve a programfinanszírozás. Hiszen megfogalmazódott: az alapítvány nem arra szolgál, hogy az intézmé­nyi finanszírozási gondokat oldja meg, erre más források szolgálnak. Sőt, a korábbi rendezvények auto­matikus támogatását sem jelenti, hanem elsősorban az újszerű prog­ramokat támogatja. Segítségével nagyobb tesz. a kulturális szféra mozgástere, amely — csakúgy, mint a művészetek — öntörvényűén működhet, politikai, ideológiai hatásoktól függetlenül. A kuratórium ügyelni kíván arra is. hogy minden kezdeményezést támogasson. Olyanokat is, amelyek nem férnek bele például a hagyomá­nyos intézményi keretekbe, de érté­ket hordoznak. Figyelmet érdemlő az a szándék is, hogy érzékelhető támogatást érezzenek az évenként meghirdetett pályázatok elnyerői, azaz, a támogatás ne maradjon az ingerküszöb alatt. A Nógrádi Mecénás Alapítvány 1991. évi pályázati felhívása hama­rosan megjelenik a megyei nyilvá­nosság fórumain. T. E. „AKASSZATOK FEL ENGEM IS" Interjú Mircea Iosifescuval Mircea Iosifescu és felesége Maria Somosán Bukarestből érkeztek Magyarországra. A híres fizikus tavaly a marosvá­sárhelyi vérengzések alkalmá­val a Vattások fenyegetésére, — miszerint minden magyar vérét veszik — ekképpen reagált: „akasszatok fel en­gem is”. — Milyen okokból vállalta a nyílt veszélyeztetettséget? — Azt tudtam, hogy egy ilyen szituációban minden megtörténhet, mégis köteles­ségemnek éreztem, hogy be­széljek. Lehet, hogy itt hősies tettként értékelték a nyilatko­zatomat, nekem viszont ez volt a legtermészetesebb, amit tehettem. — Már korábban is tett ha­sonlóan merész kijelentése­ket? — Tavaly decemberben, még Ceausescu megbuktatása előtt az atomfizikai intézet munkatársaival fogalmaztunk meg tiltakozásunkat a temes­vári események ellen. De ez nem volt több, mint csepp a tengerben. — Politizál-e? — Nem tartom magam po­litikai személyiségnek, az Alianta Civita (Polgári Szoli- daritás)-hoz tartozó Solidari- tea Universitara (Egyetemi Szolidaritás) nevű szervezet­nek vagyok a tagja. Célunk, hogy a szembenálló pártok közötti szolidaritást megszer­vezzük, és az egyetemek között uniót hozzunk létre. A főbb törekvéseink megegyez­nek a temesvári felhívás cél­kitűzéseivel. — A feleségétől tudom, hogy ő Marosvásárhelyén született, egy nacionalista román családban. Ez a tény mennyire befolyásolja a poli­tikai állásfoglalását? — Az én korosztályomban mindenki érdeklődött a politi­ka iránt, annall dacára, hogy korábban nem volt pontos rálátásunk az állam ügyeire. Ma inkább a fiataloktól vár­juk, hogy a problémákat megoldják, hiszen nincs múlt­beli bűnük, és természetes módon gondolkodnak. Nin­csenek nemzetiségi előítéle­teik és problémáik az együtté­léssel. — Hogyan ítéli meg, a for­radalom óta mennyiben válto­zott a helyzet? — Túlzás lenne azt állítani, hogy nem változott meg semmi, nagyon sok minden lett jobb, de mégsem olyan mértékben mint ahogyan azt mindenki remélte. Hiszen a forradalomtól azonnali átütő változást reméltünk, és nehéz megérteni, hogy a régi struk­túrát nem lehet néhány nap alatt módosítani. Dobozy Csilla (FEB—SAD) Új asztronó­miai szenzáció: alig két hó­nappal az Univerzum leg- fényerősebb tárgyának felfe­dezése után egy angol—ame­rikai kutatócsoport rábukkant a világűr legenergiadúsabb galaxisára. A kutatócsoport a Kanári­szigetekről pillantotta meg egy óriásteleszkóp segítségé­vel a gigantikus méretű objek­tumot, melynek nagysága egymilliárdszorosa a Nap kiterjedésének. Ez a csillag- rendszer 300 milliószor annyi hőt sugároz, mint a Nap és 30 ezerszer annyi energiát, mint a mi „földi” tejútunk. A szabad szemmel is felis­merhető „legfényesebb tár­gyat” — amelyet egyébként szintén a Kanári-szigeteken pillantottak meg — már ápri­lisban felfedezték. A cambrid- ge-i egyetem egyik angol kutatócsoportja szintén óriás­teleszkóp segítségével talált rá a Földtől 12 milliárd fény­évnyi távolságra lévő kvázi- stelláris rádióhullámra, amely egybilliárdszor annyi fényt sugároz, mint a Nap. Béri andezit Felfedezték a világegyetem legenergiadúsabb csillagrendszerét

Next

/
Thumbnails
Contents