Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-12 / 162. szám

4 izephnu LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 12., PÉNTEK „Erdő mellett estvéledtem”... Katalóniában Kétségkívül Kodály Esti dala aratta az egyik legnagyobb sikert azon a koncertsorozaton, amelyet a salgótarjáni Liszt Ferenc Kama­rakórus adott Barcelonában és környékén. Az ottani Sant Vicenc vegyes kar tavalyi látogatását adta vissza a tarjáni kórus. A nagy meleg miatt késő esténként kezdődött hangversenyek osztatlan sikert arattak. Mind az öt alkalommal népes hallgatóság fogadta a magyarokat, sok esetben néhány darabot többször is újrázni kel­lett. Olasz, flamand klasszikusok mellett Liszt, Bárdos, Karai, Kodály kóntsművei csendültek fel, Guthy Éva karnagy vezény­letével. A záróhangversenyre Barcelo­na Mollett külvárosában, a Goma-színházban került sor. Ezen felléptek a vendéglátók is, sőt az összkar előadásában — zenekari kísérettel — Vivaldi Credo-ját is meghallgathatta a lelkes közönség. Természetesen arról is gondos­kodtak a vendéglátók, hogy minél többet láthasson az énekkar Barcelonából és környékéből. így került sor Montserratban a híres búcsójáróhely bencés kolostorá­nak megtekintésére, Figueres- ben a világhírű művész, Salvador Dali múzeumának megcsodálá­sára, és persze a tengeri fürdőzé­sek mellett az olimpiai városrész­ben tett sétára is. Megjelent a Palócföld idei harmadik száma Megjelent a Palócföld idei szá­ma Salgótarjánban. E szám tartalmából mindenek­előtt arra a vitára hívjuk fel a figyelmet, amely Kerékgyártó T. István A totalitarizmus vége című vitaindítójával kezdődött a Palócföld idei első számában. Úgy tetszik, a vita mind terjedel­mében, mind tartalmában elmé- h ;ilt, elméletileg is magas szín­vonalúnak bizonyult, időszerűsé­ge pedig aligha értékelhető túl. Jelen számban Speidl Zoltán, Horpácsi Sándor, Simon András, Petronyák László, Rákos Csaba és Németh János István tanulmá­nyai olvashatók. (Emlékeztetőül azoknak, akik a hazai rendszer- váltással kapcsolatos vita eddigi teljes anyagára kíváncsiak, a vitában eddigi szerzők voltak: Kerékgyártó T. István, Brunda Gusztáv, Csongrády Béla, Erdős István és Boros Árpád.) Nem a vitához tartozik, de úgy vélem, közvetett módon ennek szemszögéből is figyelmet érde­mel a Mérlegen rovatban megje­lent értekezés, Csongrády Béla A rejtélyes Orwell című tanulmá­nya. A Műhely rovat közli T. Pataki László Madáchné sírjánál című esszéjét, amiben a Madáchról kialakult közfelfogással is vitába száll, s amely Sagótarján város különdíját kapta idén tavasszal. Ugyancsak ez a rovat ad helyet Dobai Péter Magyar öntudat­zúzda: 1949—1990...?! avagy Madách művének időszerűsége című tanulmányának, amelyben a szerző a Tragédia tizenkettedik színét vizsgálja a „falanszter” és a „szocializmus” ikerjelentésé­ben. A Hagyomány rovatban közli a folyóirat Batta István A széncsata történetéhez című tanulmányá­nak első részét. Folytatódnak a Személyes történelem visszaem­lékezései: Mlinárik István Arcok a menekülttáborból, Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett. Áz Ablak rovat Tóth Sándor Kövek és repkény című lírai hangvételű római útijegyzetét adja közre. A szépirodalmi publikációk közé tartoznak e számban Szepe­si József, Bódi Ildikó, Lőrinczy István prózái, illetve Tandori Dezső versei. A Palócföld e számának illusz­trációs anyagát a Nógrád Megyei Múzeumok salgótarjáni Mik­száth Kálmánnak emlékkiállítá­sának anyagából válogatták a szerkesztők. (te) ORFEÓDE §f| SABADELL COR DE CAMBRA FERENC LISZT DE SALGÓTARJÁN (Hongria) ESGLÉSIA DE SANT FÉLIX DIMECRES. 26 DE JUNY DE 1991. I LES 10 DE I» NIT BANC DE SABADELL Mint ilyenkor szokás, igaz barátságok — néhány talán életre szólóan — szövődtek a két kórus tagjai között. A viszontlátásra mindössze egy esztendőt kell várni, amikor egy rövid időre Salgótarján ad otthont ismét Katalóniának. (Deák Ferenc) Veszélyben a szent tehenek? Indiában a „szent tehén” fogal­mában gyökeres változások vár­hatók, s könnyen lehet, hogy a vallási tabu hagyományával sza­kítva rohamos növekedésnek indul a marhahúsfogyasztók tá­bora. Várható, hogy a vágómarha importja az eddigi gyér 1 száza­lékról 11 százalékra duzzad, s lényegében az eddigi hasznave­hetetlen marhák óriási tömegét fehérjedús táplálkozásra és devi­zamegtakarításra fogják igénybe venni. Főleg a módos középosz­tály igyekszik a hagyományokkal szakítani és az egészséges táplál­kozás szorgalmazására a marha­húsfogyasztásban példát mutatni. Amennyiben a nyugati országok­hoz hasonlóan Indiában is elter­jednek a „fast food” imbiszek, úgy a marhahús-behozatal szá­mottevő növekedésével lehet számolni a világ e második leg­népesebb államában. 420 tonna lelőhely Nem mindenkinek öröm, ha földmunkák közben régészeti leletek kerülnek napvilágra. így történt ez Svájcban is, amikor az N5-ÖS autópálya újabb szakaszá­nak építése során olyan kőzetré­tegre bukkantak, amelyben egy kőkorszaki rénszarvasvadász- horda maradványait találták. Hogy az útépítésben ne okoz­zanak időveszteséget, úgy dön­töttek, hogy a lelőhelyet odébb szállítják, s csak ezután végzik el nyugodt körülmények között a régészeti feltárást. Ezért kiemel­tek egy 200 és 420 tonnás föld­tömböt, és hatalmas nyergesvon­tatókon az építkezéstől 1 kilomé­ternyire elszállították. Sztárok éjszakai szokásai (FEB-SAD) Mit hordanak a hí­rességek éjszaka? — erre a sokak által firtatott, de többnyire meg­válaszolhatatlan kérdésre ad most feleletet az amerikai Salf magazin legújabb száma. Olyan sztárok mint Liz Taylor, Gérard Dépardieu és á híres-hírhedt Gábor Zsazsa vallanak éjjeli ruházati szokásaikról. Ki mit mond tehát? Gérard Dépardieu: „Hosszú, igen könnyű, pamutból készült fehér színű T-shirtöt hordok. Igen bőven, combig érőt. Alatta sem­mit”. Gábor Zsazsa: „Otthon há­ziasszony vagyok és selyempi­zsamát viselek, Oscar de la Ren- tától. De ha lefekszem, meztele­nül alszom, estik a fülbevalóm van rajtam”. Gloria Estefan: „Nem tudok meztelenül aludni. Teenager koromban tudtam, de egy idő múltán egyszerűen kényelmetlen lett. Nem tudom, mások hogyan bírják. Most ujjatlan, igen rövid trikót szoktam felvenni. Pamut­ból kell lennie és a létező legki­sebbnek”. Belinda Carliste: „Férjem kiselejtezett, Brooks-Brothers féle pamutpizsamáit szeretem. Lyuk-lyuk hátán, de kényel­mes”. Linda Evangelista: „Attól függ, mit viselek, hogy egyedül vagyok vagy sem. Ha valami van rajtam, az régi ing, trikó. Ha a férjemmel vagyunk, meztelenül alszom”. Liz Taylor: „Csak gyémánto­kat viselek”. Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN 5. rész — Természetesen —- Rottach professzor sietett, előadásra vár­ták, elbúcsúzott. — Tehát uraim — kezdte Pichler ügyvéd, alighogy a pro­fesszor elhagyta a termet —, át­térhetünk mai ülésünk egyéb pontjaira. A következő húsz percben csak ő beszélt. Jelentette, hogy a Szent Anna Kórház elszámolásában a felülvizsgálat ellentmondó ada­tokat talált. — Rájöttem — mondta —, hogy az elszámolásban olyan be­tegek is szerepelnek, akiknek a beteglapok tanúsága szerint tulaj­donképpen már régen egészsé­gesnek kell lenniük, tehát már elbocsátották őket. Természete­sen nem könnyű utólag megálla­pítani, hogy itt valaki tudatosan a saját zsebére dolgozik, vagy csak orvosi, esetleg adminisztrá­ciós tévedésről van szó. — Kérem, tárgyaljuk előbb a másik ügyel — szakította félbe dr. Pichlert Carla Eichhoff. Dr. Pichler bólintott, és rövid ideig lapozott a papírjai között. Azután jelentést tett egy furcsa szóbeszédről, miszerint a Szent Anna Kórházból állítólag körül­ményes hivatali utánjárás és hosszú várakozási idő nélkül is lehet gyerekeket örökbe fogadni. — Ahogy mondtam, ez idő sze­rint csak pletyka — fejezte be mondanivalóját —, de utána kell járnunk. Ezzel tartozunk klini­kánk jó hírének, és nem utolsó­sorban elhunyt alapítónknak, Eichhoff professzornak. Az ülés résztvevői teljesen egyetértettek vele. — De mi a teendő? — Megmondom önöknek — vette át a szót Carla Eichhoff, és közölte, hogy a Szent Anna Kórházba új igazgató főorvost javasol megbízni, aki egyszer­smind kivizsgálja és felderíti a híresztelések hátterét. — Nem lesz könnyű olyan igazgató főorvost találni, aki hajlandó a detektív szerepét is eljátszani — hangzott a kételkedő kifogás. — Már megtaláltuk— kapcso­lódott be az ügyvéd —, a jelölt dr. Joachim Wrangel, kitűnő sebész a legjobb ajánlásokkal, harminchat éves, nőtlen és... — ...az öcsém — vágott az ügyvéd szavába Carla Eichhoff. — Már útban van ide, és való­színűleg már holnap rendelkezé­sünkre fog állni. A javaslatot a kuratórium tag­jai örömmel elfogadták, és a szükséges formalitások elintézé­se után az ülés feloszlott. — Saját maga kívánja öccsét új hivatalába bevezetni? — fordult az ügyvéd Carla Eichhoffhoz, amikor kettesben maradtak a konferenciateremben. A csinos, barna, hullámos hajú asszony, Carla Eichhoff nagyon ápolt, elegáns jelenség volt. Mosolyogva megrázta a fejét. — Ezt inkább magára bízom — válaszolta. Pichler doktor bólin­tott, és az aktatáskája után nyúlt. — Akkor várom a testvérét az irodámban, amint megérkezik. — Ezzel barátságosan elbúcsú­zott Carla Eichhofftól, és elhagy­ta a termet. Másnap reggel dr. Keller a legjobb hangulatban kezdte meg szolgálatát. Jó hangulatát az elmúlt estének köszönhette. Barbara megtartotta az ígéretét, és hét órakor megérkezett. Hár­masban vacsoráztak, és utána még majdnem három óra hosszat beszélgettek. Csak azt sajnálta egy kicsit, hogy velük volt a lánya is, mert nagyon szívesen szólt volna egy pár személyes jellegű szót Barbarának. Akaratlanul mosolyognia kel­lett Keller doktornak, amikor az előző kellemes estére gondolt. Mégis energikusan félretette személyes gondolatait. Most csak főorvos volt, akinek egészen felelősségteljes feladatának kel­lett szentelnie magát. — Tudassa kérem, hogy harminc perc múlva nagyvizitet tartunk — hagyta meg a titkárnőjének, és az újszü­lött intenzívosztályra indult. — Készen van a laborjelentés — válaszolta a nővér dr. Keller kérdésére. — A bilirubintükör még mindig tizennégyet mutat. Dr. Keller megelégedetten bólintott, ugyanis emelkedéstől tartott. Ezek szerint a fotóterápia mégiscsak csillapítólag hatott. Ez örvendetes volt. Az osztályt elhagyva, majd­nem összeütközött von Angem kereskedelmi tanácsossal. — Hogy van az unokám? — kérdez­te az izgatottan anélkül, hogy köszönésre vesztegette volna az időt. Dr. Keller figyelmen kívül hagyta ezt az udvariatlanságot. — Még minden második órá­ban tesztet készítünk — válaszol­ta nyugodtan. — Es mi történik közben? — Várunk — válaszolta nagy önuralommal a főorvos. A kereskedelmi tanácsos vala­mi érthetetlen dolgot motyogott. — O, igen... — jutott eszébe hirtelen. Elővett egy papírlapot és átadta dr. Kellemek. — A lányom beleegyező nyilatkozata. (Folytatjuk) F ürdöterrorizm us Néhány prózai adat a hatvani strandról. Egész napos fürdőjegy 100 forint, nyugdíjasoknak, diá­koknak, katonáknak 70 forint, a délutánért „csak” 50 forintot kell fizetni. A strand ellenben ugyanazt nyújtja, amit négy-öt évvel eze­lőtt. Legfeljebb a mogyorófák nőttek nagyobbra. Persze azok természetes úton. Nem így a tarifa. Valahol az önkormányzat, a fürdőt üzemeltető vállalat tájé­kán magas lóról diktálták az árakat. A gyorsan tollasodni akarók lázálma, hogy így lehet gyarapodni. S, hogy a lázálom távol esik a valóságtól, az már mára kitetszik. Visszaesett a fürdő forgalma. Valamikor megfordult itt napon­ta hatezer fürdővendég is. Július első napjainak egyikén 30—35 fokban délelőtt néhány tucatnyi­an lubickoltak. Délután a felár miatt már több volt a fürdőző, de jóval innen a csúcstól. A vízszegény Nógrádból sokan jöttek ide valamikor. Most csak egy ismerőssel találkoztam. Egyhamar családom sem megy. Egri laptársunk is szóvá tette már ezt, jóllehet Eger kapcsán nekik is van némi tapasztalatuk. Heves, Nógrád, Szolnok találka­helye volt a strand, valamikor kellemes összefutások, nagy beszélgetések színhelye. Mára szétverték. Ám a vendéget sem lehet fejre ejteni. Nem fizet újabb 100 forin­tot egy pádért, egy székért. A kabin tájára sem megy, pokrócon vetkőzik és öltözik. S hiába a mikrofonos felszólítás: „felelős­séget nem vállalunk!” Rá sem hederítenek. Ám a padokon, székeken mégis ülnek, csak hol ez, hol az. A személyzet is érzi a fonák helyzetet. Nem vállalják a vitát, azt, hogy nagyapakorban rossz helyre küldjék őket... Végtére is kevesebb emberrel, kevesebb a gondjuk. Most, hogy megy a harács, mindenki figyel. A butikoktól, büféktől elmarad­nak a vendégek. Van, amelyik már becsukott. S tovább folyik a leépülés. Pedig a strand nem csak a külső megtisztulás helye, de kicsiben a belsőé is. Szívesen veszi elő itt az ember kedvenc regényét, vagy újságát, ahogy a pesti Palatínu­son, vagy a Szécsényiben. A kulturált vendéget elűzi az állan­dó mikrofonlárma, amiből min­den nagyobb bokornál található egy. A Danubius Rádió balatoni riportokat sugároz a szörfözésről, az olasz ételekről, a halászléről. Riportokat, nyögvenyelős mon­datokat, s szlovén helyzet, meg anyám tyúkja. Lehunyom a sze­mem, s úgy érzem lágerben vagyok. — Mire jó ez? — kérdezem az egyik alkalmazottat. Bocsánatké- rően tárja szét a kezét. -— Oda­benn azt mondják, hogy a fiatalok igénylik. — Kétlem. Ebben a táskará­diós világban a fiatalok ide egé­szen másért jönnek. Matyi bácsi korára emlékeztet, amikor még működtek a vezetékes rádiók, amikor kollektive butítottak. Akkor érveltek így a taplófejűek, a suszterpolitikusok. A fürdő irányítói furcsa embe­rek! Egyik lábuk a múltban, a másik az arányérzéki nélküli szabadversenyben. Megnyugtat, amit a Magyar Nemzetben olvas­tam. Harkányban (amely jóval rangosabb hely) nagy a paláver. A helyi lakosok hadat üzentek a vámpíroknak. Ott már kezdik normalizálni az árakat. Enged az IBUSZ és a többi üzemeltető. A napfény, a víz, a levegő, a természet adománya, egészsé­günk megőrzői. Kétes eredmény­re jutunk, ha visszaélnek vele. Gulyás Ernő Mesterfogások felsőfokon Ha indulni akar a következő parla­menti vagy önkormányzati választá­sokon, esetleg politikai szakértőként kíván dolgozni valamely párt-, vagy más politikai szervezet vezetésében — avagy egyszerűen érdeklődik a politi­kai szakma mesterfogásai iránt, akkor várja a Századvég Politikai Iskolája! Az a pártokból független, alapítványi oktatási intézmény, ahol megismer­kedhet a politikai management, a politikusi képességfejlesztés, a kam­pányszervezés, a tömegkommuniká­ciós viselkedés, a konfliktusmegoldás, a politikai rendszerek elemzésének modem módszereivel. Sőt, megtanulhat bánni az emberek­kel, az idővel és a pénzzel annak érdekében, hogy hatékonyan képvi­selhesse politikai meggyőződését és érvényesíthesse állampolgári érdekeit, bővíthesse a politikával kapcsolatos szakmai ismereteit. Ez a tudás az öné lehet 50 ezer forintért, az egyéves kurzus tandíjáért, ha július 31-éig jelentkezik a Század­vég Politikai Iskolájába. További in­formációk a következő címen kapha­tók: Budapest II. Ady E. u. 19., III. emelet 315. Telefon és telefax: 135-13-33. j POSTÁNKBÓL I Nem akarok még egyszer veszíteni Állítólag van humorérzékem! Szeretem, ha kulturált módon — de anyagi megcsorbítás nélkül — kissé bosszantva, mégis jókedvre derítőén, hangulatosan, mindenki örömére csipkelődnek. A jól si­került humor, ha célba talál is, nem ejt sebet, nem okoz kárt sem az egészségünkben, sem a barát­ságunkban. Ám mindennek van valahol határa! Kár. hogy ez az egyszerű igaz­ság még Sátoraljaújhelyen a dohánygyárban senkinek sem jutott az eszébe. Ok kíméletlenül, kitartóan és eléggé sablonsze­rűén, de logikátlanul „viccelőd­nek”! (?)... A füstszűrös Sympho- nia cigaretta gyártmányaikkal, akár barkochbajáték is beindul­hatna. (Erre a célra az Egerben gyártott Symphonia cigaretták nem felelnek meg, mert nincse­nek bennük üres hüvelyek.) Itthon a családban már három­szor játszottunk: kétszer nyertem is vele. Nem volt nehéz ügy, mert korábbról megszoktam, hogy — szinte — minden dobozban egy­két üres hüvely lapult. így a kettes lett a nyerőszámom. Ta­pasztalataim alapján rendületle­nül bíztam is benne. Igen ám, csakhogy harmadjára, már hat darab üres hüvelyt sikerült ellen­feleimnek egy dobozból előszed­ni. Sajnos, vesztettem! ...Három korsó sört kellett a dohánygyár precízetlenségéért a Bohémta­nyán kifizetnem. így nemcsak az áhított sikerélményem maradt el, de még pénzembe is került. Bosszúságomban azt üzenem Sátoraljaújhelyre, hogy ha nem tudják tartani a dobozonkénti két üres hüvelyszámot, ne tegyenek' bele egyet sem. Nem akarok még egyszer veszíteni! Kökényesi Béla Karancskeszi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents