Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-12 / 162. szám
1991. JÚLIUS 12., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP iinnunu 3 A magyarok tudnak élni Salgótarján. Az országonként csoportosuló, az idegen nemzetek fiaiból fokozatosan egy nagy család kovácsolódott össze a nyári egyetemen, ahol a napok múltával már nem számítottak a nyelvi nehézségek és az életkori különbségek. A szünetben egy asztalnál fogyasztják a hűsítőket csak azt, hogy politikai változások zajlanak le és Budapest a főváros. — Az első benyomásra olyan ez az ország, mint Portugália — mondja —. Az emberek nagyon barátságosak, udvariasak, a lányok nagyon szépek. Jósét a Portugál Nemzeti— Anneli Makcla a család tagjai, igyekezvén kéz- zel-lábbal megértetni magukat. Én a finn Anneli Makelát szólítom meg. Később egy portugál fiúval, Jósé Luis Rochával ismerkedem meg. Elsőként a hölggyel beszélgetek. — Minek köszönhető, hogy ilyen jól ismeri nyelvünket? — A Helsinki Finn—Magyar Társaság szervezésében kezdtem a magyar nyelv tanulását. Ekkor hetente egy alkalommal negyvenöt percet tanultunk. "'Nagy szorgalomra és kitartásra volt szükség. Később egy'új-magyar lektort kaptunk, aki már hetente hatvanperces órákat tartott, sőt ez a szám egy éve másfél órásra emelkedett. Sokat segített a tanulásban az az ösztöndíj, mellyel a debreceni nyári egyetemen vettem részt négy hétig. Legutóbb 1989-ben jártam Magyarországon. Összesen tizenhárom alkalommal voltam az önök hazájában, míg a férjem és a lányom ötször. Jósé, a portugál franciául és angolul is kiválóan beszél. Ő először jár hazánkban. Korábban országunkról nem tudott semmit. Jósé Luis Rocha Ifjúsági Szervezet delegálta. Ő egyébként az ifjúsági miniszter tanácsadója is. Lassan már tizenegy éve foglalkozik az ifjúság problémáival; 18 évesen kezdte. Lisszabonban dolgozik, de ő maga a főváros melletti kis turistacentrumban, Estorilban lakik. Mindkét beszélgetőpartnerem elégedettséggel szól a nyári egyetemről. — Én előre tudtam, hogy jó lesz itt, Salgótarjánban — mondta Anneli. —05* válóban ’Mir* minden nagy élmény. Szerencsére -nem túl dús- «-program úgy-' mond, így marad idő az ismerkedésre is. Nagyon fontos problémákról hallhatunk, amik nem csak ifjúsági problémák. Nagyon tetszik, hogy mindenről nyíltan, nem pedig suttogva beszélnek. Kiemeli a kazári délutánt, ahol menyecskeruhába öltöztetve ropta a táncot az épp kazári legénnyé „átvedlett” Jóséval. Emlékszem akkor Jósé szavaira. — Én szeretem az életet, szeretek élni és azt látom, hogy a magyarok nemcsak szeretnek, de tudnak is élni. Béres Tamás Erősödik a politikai kalandorság Dr. Tölgyessy Péter volt az SZDSZ Liberális Klubjának legutóbbi vendége Salgótarjánban. A parlamenti választások óta eltelt időszakokról szólva, a volt frakcióvezető hangsúlyozta: a legitimációs elv megváltozásával, a szabad választásokkal a politikai rendszerváltás lényegében megtörtént. A koalíció stabil többséghez jutott. A máig vitatott MDF—SZDSZ paktum lehetővé tette, hogy a kormánypártok éljenek a társadalomtól kapott felhatalmazásukkal, ugyanakkor rájuk hárul a felelősség a kormánypárt és a parlament működtetéséért. A közvéleménynek még meg kell szoknia, hogy az országgyűlési döntések a többség döntései; az ellenzék lehetőségei szerények. Sokan értetlenül követik a parlamenti „csatározásokat” — szeretnék, ha a partnerek végül egyetértésre jutnának. E viták valódi szerepe nem ez! Nincs olyan parlament, amelyben a fontos kérdésekről kialakított többségi-kisebbségi álláspontokat a vitákban elhangzó érvek alapvetően befolyásolnák. A nyilvános politizálás részint arra való, hogy a felek meggyőzzék a közvéleményt a saját politikájuk helyességéről; részint pedig arra; a közvélemény ellenőrizze — befolyásolja — a pártokat, s mérlegelje, jól választott-e? A mai többség nagy hibája; nem eléggé érzékeny a közvéleményre. Ennek magyarázata többek között — Tölgyessy szerint — túl erős küldetéstudatában rejlik. Úgy veszítette el rövid idő alatt a népszerűségét, hogy az igazán fájdalmas (ám elkerülhetetlen) döntéseket meg sem hozta! Egy SZDSZ irányította jó kormány feltehetően népszerűtlenebb volt a mainál, de' meghozta volna azokat az intézkedéseket, amelyektől — ugyan súlyos konfliktusok árán — gyors és kedvező változások várhatók. Tölgyessy úgy véli: a gyökeresen különböző filozófiájú politikai erők konszenzusa nem reális; választani kell közülük. A kormánypártok a közhatalomtól várják a magyar társadalom boldogulását. Ezzel is magyarázható a jövedelemközpontosítás igen magas szintjének fenntartása, a központi bürokrácia hatékony (és igen drága) kiépítése, az önkormányzatokkal szembeni szűk- keblűség. Ma aggasztóan gyorsuló folyamatoknak vagyunk részesei — mondta a politikus. A társadalmi mozgások a szélekre tartanak. Egy kisebbség igen gyorsan gazdagodik (ez elkerülhetetlen és hasznos folyamat; a baj az, hogy a jövedelmek nagy részét még mindig inkább felélik, vagy elrejtik, semmint vállalkozásba fektessék, ráadásul a gazdagodás sokszor illegitim tevékenység eredménye), miközben milliók szegényednek el. Sok ember számára csak az a biztos, hogy holnap a mainál rosszabbul él majd. Igaz ugyan, hogy mai válságunk a tegnapból származik, de ez nem nyugtatja meg a társadalmat. Ebben a helyzetben erősödik a csodaváró hangulat, az irracionalizmus, és a rá épülő politikai kalandorság, a handa- bandázás. Ilyen körülmények között nagyon fontos a hiteles érdekvédelmi szervezet létrejötte. Ezeket az SZDSZ-nek támogatnia kell, de létrehozni csak a munkavállalók tudják. Szükség van arra, hogy a koalíció politikájával szemben egy nagyvonalú, vonzó, ám reális jövőképre alapozott alternatíva fogalmazódjék meg. Erre ma elsősorban az SZDSZ képes, de e feladatot a szabaddemokraták még nem oldották meg. E tekintetben az SZDSZ felelőssége óriási — állapította meg Tölgyessy Péter. — A világos alternatíva megjelenítése kiragadhatja a társadalmat mai apátiájából, és visszaszoríthatja a demagógiát. Tequila a víziszínpadon Bánk—Rétság. A Rock and Roll Camping rendezvénysorozat keretén belül hetente váltják egymást azok a zenekarok a bánki váltótábor mellett, amelyek a Rock and Roll Buli résztvevői. E hét végén, szombaton a Tequila együttes vendégszerepei a víziszínpadon. Az énektanulásra jelentkezettek képzését a rétsági Asztalos János Művelődési Központ szervezésében Berki Tamás végzi. Válás Piliny. A falu egész közösségét érintő témát vitat meg ma a polgár- mesteri hivatal testületé. Piliny ugyanis úgy döntött, hogy elválik Endrefalvától. Ennek jegyében dönt a vagyonmegosztásról az önkormányzat. Egyúttal eldől az is, hogyan osztják szét azt a százezer forintot, amellyel az önkormányzat segíti a megemelt kamatadó fizetéséhez támogatást kérőket. Egy kis melegség Egyházasdengeleg. A település általános iskolájában a nyári szünidő alatt végzik az épület fűtésének korszerűsítését. Míg eddig á tantermekbe állított kályhák mellett melegedtek a diákok, szeptembertől vegyes tüzelésű kazánnal fűtenek. A munkálatokat magánkisiparos végzi, a beruházás közel 400 ezer forintjába kerül az önkormányzatnak. Kirándulók Salgótarján. A Nógrád Volán másodikos és harmadikos szakmunkásképzős tanulói már évek óta hagyományosan egynapos bogácsi kiránduláson, fürdőzésen vesznek részt. Az idei utazásra ma került sor. Tejjegy Nagylóc. A községben nagyon sokan igazságtalannak tartják az ingyenes tejjegy szétosztásának módját. Az üzletekben beváltható tejjegyet azok kapták, akik egyébként is részesülnek valamilyen szociális támogatásban. Véleményük szerint szerencsésebb lett volna az önkormányzatra bízni a tejjegyek odaítélését. így fordulhatott elő, hogy olyan család is kapott tejjegyet, ahol tehenet tartanak. NÉZŐPONT Keleti liberalizmus Ezúttal ismét olyan magyar specialitásféléről lesz szó, amit egyik rokongondolkodású barátom egyszerűen keleti liberalizmusként határozott meg legutóbbi beszélgetésünkön. Ezt a specialitást közelmúltunk politikai demokráciájának folyamatai kristályosították ki, noha csíráit méhében hordozta történelmünk. Ha tömören kívánják a Kedves Olvasók kézhez kapni a keleti liberalizmus meghatározását, úgy célszerű, ha összevetjük az atlanti—európai kultúra liberalizmuseszméjével. Vagyis a nyugati demokráciák kínosan nehéz konfliktusok-küzdelmek sorozatában létrehozták a szabadság (A szabad cselekvés, a szabad gondolkodás stb...) rendjét, ezzel szemben a kárpát-medencei posztkommunista társadalmak rövid idő alatt általánossá tették a rendetlenség szabadságát, vagyis a liberalizmus keleti variációit. Kiváló költőnk gondolatát kölcsönözve, a szabadság bizony képes a ,,rend megszülésére”, ám a rendetlenség csupán a biztos anarchiához lehet kiindulópont. E szerepcsere következtében azután nem meglepő a keleti liberálisok viszonya az élethez. Például betegesen irtózik az államtól, és annak minden intézményesített megjelenésétől. Számos keleti liberalista ismerősöm ebből a szempontból sokkal jobban hasonlít a századforduló orosz anarchistáihoz, mint német, angol, svéd kortársához. Mindenféle gazdasági, kulturális, szociális központosításra oly utálattal tekint, mint holmi társadalmi leprára. Sok esetben gyanús számára a szakszerűség is, mert a hatalom kizárólagosságát véli felismerni benne. Nem az a probléma a keleti liberalizmussal, hogy nem olyan mint a nyugati, hanem az, hogy éppen itt, Európa középső-keleti régióiban életidegen. Önszerveződő közösségek gazdaságában tehetős középosztály, teljesítményen alapuló szelekció, évszázados törvényekkel védett talajon, élet- stratégiák tervezését lehetővé tevő egyéni boldogulások millióinak hiányában a liberalizmus amolyan ráolvasássá egyszerűsödik. Keleti lesz. Valóságidegen, mely számos esetben gátolja, hogy honfitársaink nekiinduljanak az alattvalói létből a polgári állapothoz vezető nehéz úton. Gondoljunk csak a kultúra intézményesített lehetőségeit támadó keleti liberális indulatokra, s ezek fájó következményeire, így van ez, ha a szabadságot összetévesztjük a szabadossággal. Pedig az állam szolgáló-szolgáltató szerepének kikényszerítése nem a központosítás elleni elvakult támadásokban, de a liberalizmus lényegét adó szabadságjogok érvényesítésével érhető el. Tanult kollégám bölcs axiómájával veszek búcsút a keleti liberalizmustól. Ö közös nyugati utunkon ilyenképpen foglalta össze a liberalizmus szabadságának és az állam rendjének viszonyát: ,,Érdekes, itt minden társadalmi problémát amit csak lehet, az önszerveződő közösségek oldanak meg, ahol viszont szükséges, mindig jelen van az állami közreműködés.” Ugye, hogy nem is olyan bonyolult? Németh János István Nem számít a garancialevél Egyre többen vannak azok a megyei lakosok, akik a tévékészülékükkel járó nehézségükre panaszkodnak. Az egyik fölháborodott tulajdonos mesélte: a nemrég vásárolt Videoton-Wält- ham televíziója romlott el. A komoly csapást mégsem ez jelentette, hanem a garanciális szervizelés problémája, hiszen a Salgótarjánban működő Videoton- szerviz a jótállási jegy ellenében nem, kizárólag pénzért hajlandó a javításra. így akinek Waltham készüléke van Pestről, illetve Miskolcról várhatja a szerelőket. Ezzel a valós problémával a legillekésebbet, Kovács Józsefet, a Videoton salgótarjáni márka- szerviz vezetőjét kerestük fel. — Tény, hagy.tjiL.nem javítunk garanciális Wältham készülékeket. Lehej, .jhpgy „ezek után furcsának tűnik, de ennek ellenére áruljuk ezeket is. — Mivel magyarázható ez a meglehetősen furcsa helyzet? — A Wältham nyugat-európai üzletház forgalmazza az általunk készített, és eladott televíziókat ezen a néven. Valamelyik kereskedelmi cég vásárolta vissza, és telítette a piacot, de a javítási szerződést már nem velünk kötötte meg. — Ha önök a gyártók is, akkor feltételezem, hogy a javításhoz szükséges alkatrészekkel is rendelkeznek. — Ez annál is inkább így van, mivel a teljesen azonos belső szerkezetű Precision 2000 néven ismert Videoton televíziót is mi készítjük. — A garancialevél mire jogosít? — A javítószolgálat jótállási jegye ugyanolyan fizetőeszköz, mint a forint. De hangsúlyoznom kell, hogy csak azokban a szervizekben, amelyik cégével a forgalmazó szerződést köt. A Videoton márkaboltokban vásárlók figyelmét minden esetben felhívjuk a Wältham javítási problémájára, de azok az eladók is csak etikailag hibáztathatóak, akik ezt nem teszik meg, ugyanis a garancialevélen mindez szerepel. Dobozy Csilla Gyógyításra tanítanak Salgótarján. Június közepén egy új természetgyógyászati módszerről, a dianetiká- ról szervezett előadást a Gyógyír Életreform Egyesület és a Társadalmi Egyesülések Szövetsége. A nagy érdeklődés arra késztette a szervezőket, hogy — kihasználva a nyári „uborkaszezont” —--, július közepén kétnapos intenzív tanfolyamot rendeznek a jelentkezők számára. Ez az úgynevezett HDS-szeminárium arra készíti fel a hallgatókat, hogy önállóan ismerjék fel és kezeljék a lelki — köznyelven ideginek nevezett — alapokon kialakuló betegségeket. A kétnapos hét végi intenzív tanfolyamra július 13-án és 14-én reggel 9-től este 19-ig kerül sor Salgótarjánban a TESZ-székház tanácskozótermében. Az érdeklődőknek, a jelentkezőknek szívesen adnak felvilágosítást is a 10-029-es, vagy a 15-716-os telefonszámon mindennap délutánján. — s—n — Az akta dagad, a segély apad (Folytatás az 1. oldalról) egyedülállóaknak és a többgyermekes családoknak tudunk adni. Akkor is megkaphatják ezt a segélyt, ha húsz százalékkal túllépik a létminimum összegét. Egyre nőnek az árak, és a városban sok olyan család van, ahol az egy főre eső jövedelem négyezer forint alatti, és nem minden esetben tudunk rendkívüli segélyt kiutalni. — Tegyük fel, hogy mindkét szülő munkanélküli, és nem tudja eltartani kiskorú gyermekeit, ebben az esetben mi az eljárás módja? — Állami gondozásba kellene venni a gyereket. De kérem, ezt egy olyan szülővel megcsinálni, aki becsülettel és tisztességgel felnevelte gyermekét! Ez a megoldás elvtelen, és egy kissé durva leszek most: „törvényellenes”. Egyszerűen nincs lehetőségünk az anyagi támogatásra, mert az önkormányzatnak nincs pénze. — Mi lenne a megoldás? — Úgy vélem, központilag kellene egy olyan elkülönített pénzalapot létrehozni, amely u hátrányos helyzetű megyéket, a gyermekek fejlődéséhez szükséges körülmények biztosításában segítené. Nagyon sok tehetséges gyerek továbbtanulása múlna ezen. Érdemes lenne azon is elgondolkozni, hogy egy igazi családsegítő központot hozzunk létre. Ez úgy működne, hogy ne csak bejelentésre vizsgálják a felmerülő problémákat. Fontos, hogy a családok szégyenérzet nélkül forduljanak hozzánk. S végül, de nem utolsósorban ingyen kellene étkeztetnünk a rászoruló „nebulókat”. — Kinek a támogatásával lehetne létrehozni ezt az intézményt? — Társadalmi képviseleti szerveknek, vállalatoknak és szakszervezeteknek, de azt hangsúlyozom, hogy nem politikai tömörülés helyszínének kellene, hogy legyen. Pusztán csak humánus emberi segítségnek. Az ipar romlása miatt egyre több másodfokú döntésre váró akta áll most is az íróasztalomon, s ha nem találunk időben a problémákra megoldást, akkor beláthatatlan következményei lesznek. Szeli Sára
