Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-05 / 156. szám

I 1991. JÚLIUS 5., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP uEPmu 3 Pártvélemények az egyházi ingatlanok sorsáról VII. Biztosítani kell az egyházak működési feltételeit A KDNP álláspontja A néqyforintos segély esete Salgótarján sincs jól eleresztve Az egyházi ingatlanok visszaadása, az eddig nem igazán politizáló közvéle­ményt is élénken foglalkoz­tatja. Jóváhagyással és féle­lemmel egyaránt találkozni. Politikai húzás, vagy jogos kárpótlás? Ilyen megközelí­tésben persze az is kérdés lehet, mi a ,jogos” és mi a „kárpótlás”? Sorozatunk­ban a megyében működő politikai pártok véleményé­vel ismertetjük meg olva­sóinkat. Rétságon sajátos helyzetben van a Keresztény Demokrata Néppárt. Annak idején, az alaku­láskor még egy csapatban szerve­ződtek, de később a tolmácsiak külön váltak a rétsági szervezet­től. Szász László, a tolmácsi kereszténydemokraták nevében nyilatkozott: •— Ha valamit elvesznek vala­kitől, azt vissza is kell adni jogos tulajdonosának, ez a mi vélemé­nyünk. Törvényesnek tartjuk, az egyházi ingatlanok és ingóságok visszaszármaztatását. Rendbe kell hozni az'utóbbi évtizedekben igencsak elhanyagolt épületeket. Hogy ki végezze a tatarozást? A kérdés könnyű, a válasz nehéz. Nagybárkány. Június 30-án 23 fővel megalakult a Phralipe Független Cigányszervezet köz­ségi tagszervezete. Titkárának Bizony, az élet szépen lassan (olykor gyorsan) tovaszáll! Ez a tény különösen azoknak fájdal­mas, akik szeretnek és tudnak is élni. No persze, ahogy a jeles filozófus Immanuel Kant megfi­gyelte. „...az ember fél a haláltól, anélkül, hogy szeretné az életet, s hogy bár mindennapi létének tűrhető elviselése is nehezére esik, még sincs soha elege a gyötrelem ismételgetéséből.” Mert hát ilyen az ember. Megadatott neki az a különös képessége, hogy előre tudjon bizonyos dolgokat, mint például a halál puszta tényét. De ördög vigye az ilyen tollat, hiszen nem a halálról, éppen az élet egy különös zamatáról kívántam volna eszmét cserélni a Kedves Olvasóval és lám, mennyire „visszamentem a kályhához”. Ahhoz viszont, hogy az élet érté­két pontosan érzékeljük, mégis­csak megkerülhetetlen a halál tudatosítása. Innen visszaszám­lálva vethetünk számot azzal, hogyan tudjuk a számunkra ki­szabott 40—60—80 évet mind emberibben leélni. A válasz ter­Egy biztos, az egyház erősebb mint az önkormányzatok. Tudni kell, hogy a vallásos emberek többre képesek, ha az egyház érdekébe hívják őket munkára, szabadidejükben. A lényeg: az egyház funkciójának megfele­lően működjön, épületeinek, ingatlanainak visszaszerzése, annak megfelelő átalakítása után. Hajnis Imre Rétságon a polgári védelem alkalmazottja és a KDNP vezetőjeként elmondta, hogy pártjuk álláspontja szerint, mindenképpen biztosítani kell az egyházak — és nem csak a római katolikus, hanem természetesen a társegyházak, — működési felté­teleit úgy, hogy a vallásgyakorlá­son túl, oktatási, kulturális, és egyéb célokat is elláthasson. Rétságon, egyházi ingatlan visz- szaigénylésére ez ideig még nem került sor. Korábban . ugyan működött a városban két katoli­kus iskola, de erre még nem hívták fel az illetékesek figyel­mét. Hajnis Imre szerint, azonban az egyházi ingatlanok visszaadá­sánál, mindenképpen ügyelni kell a a fokozatosság elvére. Ez a folyamat még legalább tíz évet vesz igénybe, hiszen az elmúlt negyven év történéseit, azok káros mellékhatásait egyetlen év alatt nem lehet helyreállítani. Bangó Józsefet választották. A nagybárkányival együtt már nyolc Phralipe-szervezet műkö­dik Nógrádban. mészetesen annyi féle, ahányan megszülettünk erre a különös földbolygóra. Tapasztalatunk nincs ugyan oly sok a „jó élet­ről”, ámde valószínűleg a sok­sok millió lottózónak elképzelése az azután van e szerencsés hely­zetről. Több, kiegyensúlyozott, való­ban boldog embert ismerek, s e rokonszenves tulajdonságaik okát keresve majd mindenkinél megtaláltam a közös nevezőt, mely a társaság volt. Azok a szabadon szerveződött, érdek­mentes közösségek, ahol az ember szeret alkalmanként időt tölteni. Csak úgy. Egy jó beszél­getésért, „eszmesúrlódásért”, a hangulatért, azoknak a rokonlel­kű társaknak a mondanivalójáért, akikkel együtt lehet. A társaság szabadítja fel az embert. Mert önkéntes, mert kötelezettség­mentes, mert mindig nyitva hagyja a kaput a visszavonulás — Mire költené Ön négy magyar forintot? Ne is válaszoljon a Kedves Olvasó, lelki füleimmel már hallom válaszát, hogy „vennék rajta két doboz gyufát (az csak 3,40) — s a maradékot beoszta­nám”, vvagy „végre megvehet- ném rajta a tarjáni piac legnyesz- lettebb paradicsomának felét, (szóval dőzsölnék) és felékesíte­ném vele a zsíros kenyeremet”. — Szóval az egészből az derül ki, hogy nem tanultuk meg tisztelni a 4 forint jelentőségét. Pedig itt az ideje.,. A minapi Városházi Tudósítá­sokban olvashattuk a rendszeres szociális segélyben részesülők jegyzékét. A havonta folyósított összegek felső értéke 5360, az alsó értéke 4 forint volt. Ezt legrafináltabb jogvégzett ismerő­seim is nyomdahibának vélték első látásra. — Szó sincs erről — tájékoztat dr. Hajdú Katalin, a Polgármeste­ri Hivatal szociális és jogi osztá­Javában tart szünidő, ami ter­mészetesen nagy Örömükre szol­gál a diákoknak. Vannak, akik az egész nyarat pihenéssel töltik, de olyan diák is akad, aki a vakáció­ban, vagy annak egy részében dolgozik. Sok benzinkútnál látni fiatal lányokat, akik az autók szélvédő­jét tisztítják. A kisterenyei kútnál Pintér Andrea helybeli nyolcadik osztályos tanuló végzi ezt a könnyűnek éppen nem mondható munkát. — Hogyan kerültél ide? — kérdeztem tőle. — Anyukámnak is ez a mun­kahelye, ő szólt nekem. —Mennyi ideig akarsz dolgoz­ni? — Még egy hetet leszek, tehát összesen három hétig. — Az autósok pénzt adnak a mosásért. Ez a tiéd, vagy máskép­pen számolják el a fizetésedet? — Általában egy húszast ka­pok, de van aki százast ad. Az összes pénzt átadom a főnöknek és naponta ötszáz forint az én részem. — Mit gondolsz, mennyi jönne össze, ha saját zsebre dolgoznál? — Nem számoltam, de körül­belül ezer-kétezer forint lehetne. — A fizetésedet zsebpénznek számára. A társasági élet a demokratikus társadalmak leghu­manistább találmánya és lehető­sége. Mind megannyi láncszem, mely az egyént a társadalomhoz, az élethez fűzi. A társasági együttlét elviselhetővé teszi a kötelezettségtől terhes minden­napokat. Szóljon a szó az ilyen társasági körben akár e kötele­zettségekről, akár a szemben ülő barátunk aránytalanul nagy orrá­ról, legyünk bár komolyak, vagy harsányan röhögök — a társasági élet biztos gyógyszer a társadal­mi közönyből, az állandó anyagi gondokból fakadó lelki gon­dokra. Persze a társasági élet nemcsak az egyénnek jó, de a társadalom minden hivatalosságának is. Hiszen ha van mód az állami ridegség — ami minden korban a társadalomban ilyen! — társa­sági „felmelegítésére”, akkor a normális emberek megértőbbek, lyának vezetője. — Az összeg valóban négy forint, de ez csak annak furcsa, aki nem ismeri az idevágó réndelkezéseket. —Milyen jogszabály rendelke­zik négy forintról? — Ez nem összeg kérdése. Jog szerint a férjnek saját tartására 5722 forint jár. A feleségnek 70 éven alul 5360, ez alatt 5000 forint a létminimum. Akinek ez nincs meg, az ehhez hiányzó összegre tarthat igényt rendszeres szociális segély formájában. Ez történt jelen esetben is, s ezért talál a névsorban 14,42 vagy 194 forintos összegeket is. Egyébként 400 forint alatt csak negyedéven­ként folyósítjuk az öszeget. Tudni kell továbbá, hogy alanyi jogon csak azoknak jár köz- gyógyellátási igazolvány és tej­jegy, akik rendszeres szociális se­gélyre jogosultak. — Azt hiszem, megértettem a négy forint jelentőségét. — Nézze, ezzel előbb-utóbb mindenkinek tisztában kell len­Nem könnyű öt órán át a szél­védőket tisztogatni. szánod, vagy van valamilyen célod, amire gyüjtesz? —- Konkrét célom nincs. Ru­hákra, vagy más hasonló dolgok­ra költőm majd a keresetemet. — Csak a pénz miatt vállaltad a munkát? — Nem. Eddig még sohasem dolgoztam a szünidőben, kíván­csi voltam, milyen is a munka. Persze, a pénz is jól jön. Szikora Andrea Fotó: Gyurkó Péter türelmesebbek, egyszerűen pol­gárként dolgozzák föl az állam akaratát. Ezt nevezzük azonosu­lásnak. Ilyenformán a társasági élet a demokratikus társadalom „egyfajta kenőanyaga”., ami lehetővé teszi a mind jobb működést, az egyén életében pedig gyógyszer, aminek adago­lásához saját életvitelünk ismere­te szükségeltetik. Szívem szerint most a történe­lem nagy társasági alkalmairól írnék — Epikuros híres „kertjé­től” a francia felvilágosodás szalonjáig — ám érdemesebb a földön maradni. Elnézve az utcák hajszolt emberáradatát, a 24 órából majd annyit dolgozó kol­légákat, ismerősöket, az üresen kongó közösségivé formálódó intézményeket — bizony elszorul a szívem. Mégse tudok mást mondani, minthogy, kinek kinek lelke rajta, ám a derűsebb, nyu- godtabb saját élete érdekében keresse, alakítsa, éltesse minde­gyikünk az ő társaságát. Németh János István nie. Hiszen a négy forint — amennyiben sok gyógyszerre van szüksége a segélyezettnek — akár több száz, vagy több mint ezerforintos havi kiadástól menti meg a ténylegesen rászorulót. S hogy csak a tényleg rászoru­lót, azt bizonyítja, hogy csak a minimum 67 százalékos munka­képesség-csökkenést elérők kap­hatják ezt az összeget, vagy akik elérték a 65. illetve 70. évüket. Akik nem alanyi jogon, hanem méltányossági alapon kapnak közgyógyellátási igazolványt, — számuk mintegy ezerre tehető — évi 2680 forintba kerülnek az önkormányzatnak. Ennyit fizet­nek a társadalombiztosítás kasz- szájába. Tehát majdnem három­milliót, az ez évi 8 millió 702 ezer forintos rendkívüli szociális segélykeretből. Bár az egészség­ügy ebben az országban soha nem volt igazán jól „eleresztve”... (Folytatás az 1. oldalról) Úgy tűnik, a Malinovszkij utcában sincsenek csodák. Elju­tunk az utca közepéig. A kis kertben üldögél B. E. nyugdíjas. Kilencszázhetvennyolc forintot tesz ki a számlája. — Jaj, aranyom — kesereg a pénzbeszedőnek — képzelje, a nadrágom zsebéből elvesztettem az összes pénzemet, nem tudok fizetni. De nemsokára kapok több ezer forintot, majd abból kifize­tem. Higgye el, így lesz. Levi­szem majd a TIGÁZ-hoz... Vele átellenben lakik F. A.-né. Zsuzsika, aki tapasztalt gázszám­lás, hisz tizenöt esztendeje csinál­ja, odasúgja, hogy itt mindig később fizetnek. Amikor jön, szinte soha. Az asszony panasz­kodik, kevés a pénz, majd a jövő hónapban kettőt fizet. Ugyanis azt szinte kivétel nélkül tudják a gázos lakásban lakók, hogy egy számla elmaradásakor még tulaj­donképpen semmi gond. Ha kettőt nem fizetnek, majd csak akkor jön a szerelő. Az emeletre igyekszünk, ahon­nan hangoskodás hallatszik. B. A. jelenleg munkanélküli. Elég rossz bőrben van, nemrégiben operálták. Mutogatja a csekkszel­vényt, amit a postás hagyott nála, milyen keveset kapott segély­ként. Nincs mit tenni. O gyakor­latból is tudja, valamiképp össze kéne kaparni egy kis pénzt a gázszámlára. Ebben a lakásban több évig nem volt gáz, öt hónap­ja szerelték vissza. A mostani, immár négyhavi számla hárome- zerhatszázötven forintra rúg. Végső elkeseredésében gon­dolja így Makovszki Károly het­venkilenc éves nyugdíjas olva­sónk. Az idős ember arca meg­megrándul, könny szökik a sze­mébe, amikor előadja a kínzó gondját, amelyen eddig senki nem segített. Ezért is gondolja, hogyha lehetséges, személyes meghallgatást kér Antall József miniszterelnöktől. Van erre mód? — kérdeztük dr. Szentgyörgyi Andrástól, a miniszterelnöki tit­kárság vezetőjétől. — A miniszterelnök úrnak nincs ügydöntő hatásköre. Egyé­ni kérelmeket, problémákat nem tud orvosolni. Ezért nem is iart fogadóórákat. Ennek ellenére Önálló hivatal Szécsényfelfalu. A községi önkormányzat legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy 1992. január elsejével önálló polgármesteri hivatalt alakít. A képviselő-testü­let határozatának megfelelően kilépnek az Endrefalvával közös körjegyzőségből. A jegyzői hiva­tal betöltésére rövid időn belül pályázatot írnak ki. Idősek klubja Sóshartyán. Az orvosi rendelő felújításával egyidejűleg az ön- kormányzat az idősek klubját is kialakíttatta. Most a berendező- « sen a sor, majd hamarosan megkezdheti működését ez az új intézmény. S nemcsak beszélget­ni, az időt múlatni lehet majd a klubban, hanem a délelőtti tízó­rait és az ebédet is — csekély térítés ellenében — itt fogyaszt­hatják el az idős emberek. Most újra a mérőóra leszerelése elé néz. Májon miből fizet?... A következő „pácienssel” az utcán találkozunk. B. T. gombá­zásból igyekezett hazafelé, nyo­mában kisgyerekek. Nekik is*volt már leszerelve a mérőórájuk. Akkor gyorsan fizették. Most aránylag könnyen feszél, hisz csak egy számlával tartozik. Az ígéret itt sem marad el: egy-két napon belül viszem le a kilenc- százkilencvenhárom forintot. Most pénzem, sajnos nincsen. * Macsudáné csöppet sem opti­mista: — Biztos vagyok benne, hogy egyikük sem hozza. Petiig szinte kérés szerint jövök, többs­zör is, hogy amikor nyugdíjat, vagy valamilyen pénzt kapnak, tudjanak fizetni. Sajnos, ezekben a lerobbant lakásokban egyre inkább érződik a szegénység, a fokozódó nyomor. Az viszont már meglepetés, hogy a kisnyug­díjasok fizetnek. Kivétel nélkül, elsőre. Mert ők félreteszik a kis pénzüket erre. Egyre több a munkanélküli, akik hétről hétre csak tengődnek. Miből is fizetné­nek? * A következő két lakásban nem nyitnak ajtót, bármennyire nyom­juk a csengőt. Egy másik család­nál már elfogyott a munkanélkü­li-segély. A kifizetetlen számla visszakerül Macsudáné táskájá­ba. Mindent összevetve, hét la­kásba csöngettünk be, de a gáz­számlás egy fillért sem szedett össze... —cs— végtelenül zsúfolt minden napja. Azt javaslom Makovszki úrnak, hogy problémáját írásban jelezze. A levél címzettje lehet a minisz­terelnök úr, vagy én, s azt a parlament címére a Kossuth tér 1—3 címre küldje. Amikor gond­ját megismerhetjük, akkor tu­dunk levélben egy időpontot megjelölni egy esetleges találko­zóra. Ekkor én, vagy a miniszter- elnöki kabinet más munkatársa meghallgatja, s ha tud, intézke­dik. Egy azonban biztos, a mi „in­tézkedéseink” nem pótolhatják sehol az állampolgárok ügyeinek felelősségteljes, jogszerű és emberséges helyi szintű intézke­dését. Erősödik a Phralipe Vezetékes víz Mátranovák. Év végére a község egész területén lesz veze­tékes víz, miután megegyezett a kivitelezői árban az önkormány­zat és a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, s a Ságvári, .a Vásárhelyi, a Köztársaság és a Szabadság utakon is kiépítik a csőhálózatot. A falunak csak 2,5 millió fo­rintja van erre a célra, ezért a lakosság munkájára is szükség lesz a tervek kivitelezéséhez. NÉZŐPONT A társaságról Balázs József Napi ötszázért Andrea a benzinkútnál „Fizetni? Pénzem sajnos nincsen...” Fölmennék a miniszterelnökhöz...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents