Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-05 / 156. szám

LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 5., PÉNTEK 4 fi llilü Ereklyék Balassagyarmatról Kegyeleti múzeum a Kerepesi temetőben Ez (még) nem Amerika Munkácsy Mihály temetésé­re — a régmúltból talán vannak még, akik ma is emlékeznek. Fekete ruhába öltözött csáklyás kísérőire, az apródokra, a fekete lovakon, a hatalmas katafalkra, amelyet Budapesten a Műcsar­nok előtti téren állítottak fel. Szentpétervárról tért meg halá­la után hazájába a cár neves festője, Zichy Mihály. Díszes temetése esemény volt a ma­gyar fővárosban. Ki gondolná, hogy a magyar történelem nagyjairól fontos információk­hoz éppen a temetőben jutunk hozzá? .A közelmúltban nyílt meg a Kerepesi temetőben az a Kegyeleti Kismúzeum, amely­be érdemes lenne ellátogatni minden magyar embernek: kisiskolástól a nyugdíjasko- rúig. A hazafias nevelésünk eny­hén szólva hiányosnak mond­ható. Vajon felesleges-e, hogy a magyar gyerekek többet tud­janak az elődeikről? Nélkülözhe­tő-e a visszapillantás a múltba, ha az a nemzeti öntudatot alapozza meg? Kossuth, Klapka, Széche­nyi temetése... Ki emlékszik ma arra, hogy a császár megtiltotta az állami tisztségviselőknek, hogy részt vegyenek a nemzet nagyjának temetésén, s talán éppen ennek a tiltásnak köszön­hető, hogy Kossuth Lajosnál nagyobb díszpompával aligha temettek magyar embert. A múzeum tárgyai a magyar népi kultúráról, temetési hagyo­mányokról is hírt adnak. Itt talál­hatjuk például a fehér virágú mirtusz halotti koronát. Fiatalon elhunyt legény, vagy leány teme­tésén vitték a koporsó előtt, az úgynevezett szűzpárnán. Ez egy kicsit azt is jelképezte, hogy ennek a fiatal életnek nem telje­sült be a szerelme. Akadt tájegy­ség, ahol ugyanilyen céllal egy cserép rozmaringot vittek, vagy egy almát tálcán. A koporsó lebocsátásakor az almát a levegőbe dobták, karddal kellett kettéhasítani — egy csa­pásra. Milyen szép jelkép a megszakadt élet — szerelem kifejezésére! Balassagyarmatról került a múzeumba az 1837-ből szárma­zó, festett, díszes fakoporsó. Két szarkofágot is megcsodálhatunk, az egyik közülük Mikszáth Kál­mán regényének megfilmesítése­kor főszerepet játszott. Mi volt a hideglepédő? Mikor használták? Itt erről is értesülhetünk. Gondolatébresztő hely ez a múzeum, amelyhez zöld, füves térségeken át vezet az út, s ahol olyan szakavatott „idegenveze­tő”, felkészült, alapos tudású ember ad tájékoztatást, mint a korábban a népművelői funkció­ban tevékenykedő Xantus Zol­tán. A hét egyik napján egész napos a nyitva tartás, de előzetes telefonbejelentésre bármikor szívesen látják a látogatókat. M. I. Országos film­információs hálózat A XX. század végén, a mozgó­kép létezésének tizedik évtizedé­ben még mindig vizuális analfa­bétizmusról beszélhetünk. Ennek felszámolására nyílik lehetőség a nyitott információs rendszer igénybevételével. A Montázs— Filmtéka létrejötte válasz arra a kihívásra, amelyet a technikai civilizáció által megsokszorozott vizuális 1 összekapcsolásának szükségességét hangsúlyozza. A Montázs—Filmtéka megjelené­se áll a katalógusrendszerből, a hozzá kapcsolódó füzetsorozat­ból, és a számítógépes program­ból, amely ma valós vizuális alapműveltség tárházát jelenti. Az információs adatbázis fel­használható iskolákban, külön­böző tárgyak komplex oktatásá­ban (irodalom, pszichológia, fi­lozófia, esztétika), sőt a filmesz­tétika-oktatás háttérszolgáltatá­saként, a vizuális képzés ma létező kísérleti formáihoz kap­csolva, és a terjesztő intézmé­nyekben (könyvtárak, művelődé­si házak, filmklubok). Érdeklőd­ni a Magyar Filmbarátok Szövet­ségénél lehet. (1175 Bp., Róna u. 174.) — dobozy— Nyolcvanon felüli idős hölggyel beszélgetek. Az Egyesült Államokból tele­pült haza, nyugdíjjogosultsá­gát is ott szerezte. Csak úgy mellékesen jegyzi meg, hogy az óceánon túlról, minden hónapban napra pontosan érkezik a csekk, amely az esedékes dollárt tartalmaz­za... A dolog gondolkodásra késztetett. Miként lehet, hogy sok ezer kilométer távolságból, egy hatalmas konszern illetékes tisztvise­lője — nyilván komputer segítségével -— de számon tartja, hogy az adott időpont­ban megérkezzék a pénz egy kis Nógrád megyei faluba. Eszembe jutottak honi vi­szonyaink. Amikor egy szin­tén nyolcvatlmi jóval túllévő asszony hiába várta napokon keresztül a megadott idő­pontban a nyugdíját, miköz­ben a körülötte lakók már mind megkapták a pénzüket. A kifizetési határnap egyezik az övével. Már remegett, sír- dogált, hogy mi lesz vele, nem lehetett megnyugtatni. Ami­kor a lánya bement a postára érdeklődni, alig álltak vele szóba, mondván, nem tudnak felvilágosítást adni. Mert a posta nem ügyfélként, hanem sok esetben alattvalóként kezeli az állampolgárt. Vagy miért nem kapják meg a munkanélküliek ponto­san és a megígért időre a nekik járó pénzt. A hivatal a magyarázatot mindig megta­lálja, csakhogy abból nem lehet kenyeret venni. így aztán a salgótarjáni főposta környéke időnként egy hadiü­zemhez hasonlatos... Elmélkedéseimre ifjú, ám komoly tapasztalatokkal bíró kollégám adja meg a választ: Ja, ez nem Amerika... Igaza van. Ez (még) valóban nem Amerika. DALLAS-SZTORI Befürödtiink Tarvisióban Szenvedély- betegek védett szállása Szigetvárott Védett szállást — teljés ab­sztinencia követelményével — létesítettek szenvedélybetegek­nek a szigetvári kórház alkoho- lógiai osztályának orvosai és a kezelt alkoholistákat tömörítő ..Hetes Kör Társaság" tagjai. A „Bázis" elnevezésű szállást egy bérbe vett családi házban alakí­tották ki azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a szenvedélyük­ből kigyógyított emberek újbóli beilleszkedését a hétköznapok társadalmi közegébe, és egysze­rűbbé tegyék a volt betegek utógondozását. A ház bérleti díját a bentlakók fizetik, s több­nyire addig élnek ott, amíg sikerül megteremteniük későbbi önálló életvitelük feltételeit. Szakértők tárgyalják az új postatörvényt (FEB) Korszerű postatör­vényre van szükség, azt senki sem tagadja, hiszen az állami monopóliumok közül is talán az első között ezt a mamutszerve­zetet kezdték átalakítani. A postáról leválasztották a távköz­lést, a két vállalat működését viszont még nem szabályozták. Több változatot dolgoztak ki eddig az illetékes tárcák szak­emberei, amelyek abban min­denképpen közösek, hogy — talán az elmúlt gyakorlat minde­náron való elutasítása érdekében — a piac jelenlétét elsődlegesí- tik. Bár a bélyegkiadást, illetve a nemzetközi levélküldemények továbbítását ezután is állami monopóliumként említik, a pénzküldemények továbbítására koncessziós megoldásokat kí­nálnak. A törvénytervezet előkészíté­sével megbízott szakértők egy része borúlátó, mert nem talál­ják megfelelően kidolgozottnak az egyes paragrafusokat. Nem fogalmazta meg eddig még senki sem világosan, melyek lehetnek e területen a piaci verseny színterei, feltételei. Miközben a hazai nézők hétről hétre várják a Dallas fondorlatos eseményei­nek újabb epizódját, Amerikában, május 3-án végleg kioltották a lámpá­kat a Southfork Ranch szobáiban. A példa nélküli tv-sorozat néhány kísérő- jelenségét érdemes felidézni. 1978: Április 2-án volt az első adás. 1980: Júniusban merényletet követ­nek el Jockey, a legidősebb fiú ellen. A nyugat-európai lapkiadók szerveze­te több millió dollárt ajánl fel Larry Hagmannak, hogy árulja el, ki a tettes. A brit anyákirálynő Londonba hívja, hogy feltehesse ezt a kíváncsi kérdést. Jimmy Carter kortesbeszédében azt ígéri, hogy megnevezi a merénylőt. Ronald Reagan stábja jelvényeket osztogat a felirattal: „A merénylő demokrata párti volt.” Vagyis Carter híve. 1981: A család fejét alakító színész — Jim Davis — meghalt. A forgató­könyvíró tehát elutaztatja egy hosz- szabb nászúira, ahonnan nem tér visz- sza. Már 55 ország megvette a soroza­tot, de Japán nem kéri. Törökországban az ortodox muzulmán párt felszólítja a kormányt, hogy tiltsa be a sorozatot, mert „rombolja a török családesz­ményt”. 1984: Egy dallasi polgár feljelenti Larry Hagmant. amiért nem az igazi Jockey. Panaszában „piszkos ganajtú- rónak” nevezi a színészt. 1985: Miss Ellie, azaz Barbara Bel Geddes megbetegszik, otthagyja a produkciót. Donna Reed helyettesíti. Amikor felgyógyul, a CBS-televízió felmond a helyettesnek, aki két hónap Szovjet—amerikai közös tudo­mányos expedíció érkezett a Kurili-szigetcsoport középső ré­szére. A Vlagyivosztokból, illetve Seattle-ből elindult tengerbioló­gusok lakóhelye és laboratóriuma a Rubezsnij szovjet halászhajó lesz. A- szigonyágyúval is felsze­relt hajóról ezúttal altatóval fel- töltött injekciós fecskendőket lőnek ki majd. Az expedíció fela­data ugyanis a Fekete Testvérek­és a Rajkok-szigeteken, valamint a Dolgaja (Hosszú) és Hitraja (Ravasz) sziklaláncon élő orosz lánfókák megszámlálása. Egyidejűleg az állatokat az említett injekciókkal elkabiijak A csúfad az utolsó adásnapon. a i* múlva meghal. 1987: Bobby autóba- lesetot szenved és meghal. A forgató­könyvíró azonban feltámasztja, mert a közönség látni akarja. A „feltámadt” Bobby tehát a felesége megrökönyö­dése közepette kilép a zuhany alól, és újból belép a filmbe. A halál — a for­gatókönyv szerint — csupán Pamela lidércnyomásos képzeletében történt meg. majd rádióadókat erősítenek rájuk — az adásokat műholdak veszik majd. Ily módon figye­lemmel tudják kísérni az orosz­lánfókák vonulását és képet alkothatnak közérzetükről is. Az USA-hoz tartozó Aleut- és a szovjet fennhatóság alatt álló Parancsnok-szigeteken ugyanis e vadak létszáma csökken. Az emiatt aggódó amerikai kormány már be is tiltotta a vadászatot oroszlánfókákra. Egyébként a mostani, tengeri prémesállatok vizsgálatát célzó szovjet—amerikai közös expedí­ció sorrendben már a tizedik ily én vállalkozás. (AN) 1988: Linda Gray kiszáll. Sue Ellen szerepében annyira hozzászokott az ' italhoz, hogy klinikai ápolásra szorult. 1991: Januárban eladták a hely­színt. A Southfork Ranch azonban továbbra is vonzza a nézőket, de már nem a képernyőn. Hat dollárért bárki vehet egy kis dobozkát, benne „Dallas piszkos földjével”. Az Akadémia Kiadó idegen nyelvű könyvesboltja nyílt meg június második felében Budapest szívében, az V. kerület, Gerlóczy utca 7. szám alatt. A célszerű és esztétikus környezetben különle­ges összeállítású könyvkiállítá­sok vonzzák az érdeklődőket. Az importliberalizáció meg­nyitotta az utat a másfajta könyv- beszerzés előtt, tudtuk meg a bolt vezetőjétől, Bordás Gittától. Kapható náluk jó néhány neves nyugati kiadó, például az Oxford University Press, a londoni Harcourt Brace Jovanovich, a holland Kluwer Academio, a stuttgarti Swer Verlag, a mün­cheni Sauer cég, a bonni Bouvier Jó egy hónappal ezelőtti szá­munkban olvastam Dudellai Ildi­kó cikkét, Apukám ordított, mint a sakál” címmel. Hát Jtérem, Gina Steve Tours-' róI nekem is megvan a vélemé­nyem. Képzeljenek el nyolcvan embert, hogy üvöltöztek április 29-én, reggel, amikor megérkez­tek Tarvisióbal! A Gina igen kedvező árön ajánlotta (850 forint) azt a szolgáltatást, hogy utaztat, de amikor megérkeztünk Tarvisióba, a piac zárva volt. Kitört a nagy pánik. Mindenkinek volt egy külön gondolata, ötlete. Az én férjem is „ordított, mint a sakál’ ’. A szécsényi asszonyok letörten álltak. Ok idősebbek voltak. Mi, fiatalok, vállaltuk azt, hogy fel­derítjük, miért nincs nyitva a piac? Kiderítettük, hogy egy időszakban hétfői napokon zárva Ilyen nem volt még a for­radalom előtt sem: a tasken- ti iszlám papneveldében 70 nőnek nyújtották át a speciá­lis kurzusok elvégzéséről szóló bizonyítványt. A hall­gatónők több hónapon át tanulmányoztak olyan tár­gyakat, amelyek szükségesek Verlag, az orvosi könyveiről nevezetes Urfean und Swarzen- berg kiadó legfrissebb termése. Igazi szenzációja lesz a válasz­ték mellett .boltjuknak, hogy katalógusáronJkTnálják a könyve­ket. Azaz, ágii megjelenik a Münchenben, aznap 40 márkát ér, az Budapesten forintért, a napi árfolyamon beszerezhető. Sem­miféle haszonkulcs, árrés nem terheli az új tudományos, műsza­ki kuriózumnak számító könyve­ket. Miképpen engedhetik ezt meg maguknak, hiszen kereske­dők, s lemondanának a haszon­ról? — Az olcsóságot úgy enged­hetjük meg magunknak—vagyis tart. Szerencsénkre egy üzlet nyitva volt, ahol lehetett -— igaz, —jó drágán vásárolni bőrkabá­tokat. Ezt követően még kinyitott hárorrt üzlet: gondolom, a hely­beliek megtudták, hogy buszok állnak a parkolóban. Az üzleti szellem pedig él mindenkiben, csak bennünk pusztul le minden... Összevetve az egész háromna­pos utazást: a szervezés miatt nem éreztük-éreztem jól magun­kat. Nyolcvan embert idegenvezető nélkül elengedni? Igaz, nyolc­százötven forintért mit is aka­runk? De minek működik ez az utazási iroda, ha a felvállalt utasokat csodálatosan nem szer­vezi meg előre, az indulástól az érkezésig? Zubercsányné Zorga Zsuzsa Salgótarján a gyermekek iszlám szellemű neveléséhez. Az év végéig még négyszázan végzik el ezeket a kurzusokat. Mint a papnevelde rektora elmondot­ta, ha minden végzős tanít­vány két esztendő alatt továb­bi 20 társnőjének át tudja adni a tudását, az intézettől tanító­női diplomát kaphat. azt, hogy ne szökjenek fel az eredeti árak —hogy nagy kül­földi kiadók bérlik egy-egy évre kiállítás céljára bemutatóterüle­tünket. Ez számunkra is előnyös, mert az olvasó á tárlókban érde­kesebb kínálatot láthat, és min­denképp előny, hogy a nemzet­közi cégek pénzt takarítanak meg a magyar könyvbarátoknak ezzel a sajátos üzletpolitikai megol­dással. — A nyitáskor hány könyvet kínáltak? — Ezerféle kötetből, kataló­gusból, orvosi és egyéb szakiro­dalomból válogathattak, akik ellátogattak hozzánk. Moldován Ibolya Rádiózó fókák Friss nemzetközi könyvkínálat Nyugati áru —forintért Nők a papneveldében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents