Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-29 / 176. szám
1991. JULIUS 29., HÉTFŐ MEGYEI KORKÉP luurnzü 3 Kefegyár Nógrádszakálban NÓGRÁDSZAKÁL. Évente hetvenezer darab — közel harmincféle — terméket állítanak elő a helyijtefegyárban, Az esztergált különféle falapokat Budapestre küldik az anyavállalathoz, s ott válnak igazi tisztító szerszámokká, miután beleszövik a különféle sörtéket. Oláh Endréné sablon segítségével végzi el a furatok készítését. — Gyurkó felv. — Iszom, mert szégyellem, hogy iszomV Nők a bárpultnál Támad az az alkoholizmus, növekszik a rendszeresen italozó nők száma. Könnyű ítélni, elítélni; gyógyítani már nehezebb. Sokaknál nem felületi kezelésre, mind inkább a lelki masszázsra lenne szükség. Erre viszont még kevés a vállalkozó, így hát egyre többen locsolgat- ják bánatukat, így T. J.-né 46 éves irodai dolgozó is. — Kérem én lelki kátyúba kerültem és nem tudok belőle kimászni. — Mi történt önnel? — Férjemtől tizenöt éve váltam el. Egyedül neveltem fel a fiamat, aki most 26 éves. Mindent feláldoztam érte. Azt akartam, hogy legalább neki jó legyen. Az utolsót is odaadtam! — Ez természetes, minden anya ezt teszi. De mikor kezdődött a probléma? — Akkor amikor a fiam megismerte azt a felfuvalkodott barátnőjét. Ennek két éve és azóta pokol az életem. — Úgy érzem egy kicsit mártírszerepet vállalt magára. Az élet rendje, hogy gyerekeink felnőnek és kirepülnek. Ez nem taragédia! — A tragédia ott kezdődött, hogy ez a nő 35 évesen két saját gyerekével hálózta be a fiamat. Azóta szinte felém se néz a gyerek. Nem érdekli élek-e, vagy halok? Tudja, a legszívesebben elsüllyednék a szégyentől. Tisz- teségesen felneveltem, mindenről lemondtam, baráti köreimet leépítettem. Érdemes volt? — Úgy gondolom, hogy ezt igg nem lehet mérlegelni. Munkahelyén ellenben nem veszik észre, hogy milyen rendszeresen iszik? — Néhányan tudják. Ám többnyire csak munkaidő után iszom. — Úgy gondolja az alkohol megoldás a problémáira? — Megoldás? Nem, de jobb mint nyugtatókon élni. — Nem is erre gondoltam. Miért nem próbál kibékülni a fiával? — Én? Azt már nem. 0 az, aki mellőz, aki elfelejtett. Akkor miért... K. F.-né 50 év körüli, elhanyagolt külsejű, rokkant nyugdíjas. — Férjem öt évvel ezelőtt halt meg. Azóta kicsúszott a lábam alól a talaj. Csak lézengek — mondja. — Ezek szerint nem dolgozik? — Leszázalékoltak, de megmondom őszintén, én akartam. Nem láttam értelmét a munkámnak. — így viszont egyre rosszabb állapotba kerül. Miért nem próbál változtatni? — Nem tudok kilábalni a keserűségből, a bánatból. Kilátástalan, rémes az életem, de kénytelen vagyok így élni. Itt a kocsmában legalább vannak barátaim. olyanok, akik megértenek. — És segítenek is? ■ — Ugyan ki segít már manapság a másikon? Mindenki él, ahogy tud. Én így tudok. — Úgy érzem menekül a problémák elől. — Problémák? Azok itt nincsenek! — Anyagi gondjai sem? — Mindig megoldjuk. Ha én kapok előbb nyugdíjat én fizetek, aztán fordítva. Ebből sosincs vita. — A férje halála előtt ivott? — Nagyon ritkán. Szégyellem is magam, de pia nélkül már boldogtalan vagyok. Valóban redszerint nincs többé megállás. Az italozás önmagában hordja jutalmát és büntetését. Ahogy Saint-Exupéry írja a Kis Hercegben: „Iszom, mert szégyellem, hogy iszom!” Fekécs Edit Ifjúsági konferencia Szügy. Az ötszázötven lelket számláló evangélikus egyház vezetője önköltséges alapon, továbbá a hívők adakozásából Balassagyarmaton ötven-ötvenöt gyermek részvételével ifjúsági konferenciát szervezett. Az egyhetes együttlét alatt, a tizenkettő- tizennyolc éves szügyi fiúk, lányok megismerkedtek a keresztényi élet követelményeivel, képet kaptak a környezetükben található egyházi értékekről. Naponta reggeli és esti ájtatossá- gon vettek részt. Új vízvezeték Balassagyarmat. Július 31-én helyezik üzembe a város második vízvezetékét, amely Dejtárrói szállítja a szükséges vízmennyiséget ide. Ez összefüggésben van a csütörtökön átadott másik vezetékkel, ami a megye nyugati, délnyugati területének vízellátását biztosítja a Dunáról, mentesítve ezzel Dejtárt. Dezső József bemutatkozik Szirák. A Kastélyszálló galériában Dezső József Budapesten élő festőművész tárlata nyílt meg. Az alkotó tájjellegű festményeit augusztus közepéig tekinthetik meg az érdeklődők. Ki tudja megfizetni? Magyarnándor. A tüzelőutalványokra járó szenet a Galga- menti Áfész két Tüzép-telepén átlag négyszáz forint mázsánkén- ti áron vásárolhatják meg az érdekeltek. Hogy mi lesz a jövőben, azt senki sem tudja megmondani. Ugyanis a kormány által megemelt szilárd tüzelésű döntően külföldi szén mázsájáért nyolcszáz-ezerkétszáz forintot kell majd fizetni. A családi lakóház tulajdonosok kiszámították, egy kétszobás otthon évi tüzelőszükséglete az eddigi harminc— negyvenezer forint helyett ötven- hatvanezer forintot kíván. Hogy ki tudja ezt a magas árat megfizetni, egyelőre a talányok közé tartozik. „Nem egy tál levest kértünk...” (Folytatás az I. oldalról) Igazi munkaokmányok születtek, konkrét választ kaptunk mindenre és az egész alkalmas arra, hogy a megye jövő évi! költségvetését erre alapozzuk. Ez nem csekélység. Már csak a visszajelzések távlatai miatt sem... — Sokan kifogásolták, hogy a szakmai tanácskozás zártkörű volt... — Csak azért volt zártkörű, mert kifejezetten szakmai irányultság érvényesült minden kérdésben! Semmi titokról nem esett, nem is eshetett szó. Itt teszem szóvá azt az időszerű előnyt, ami a találkozóból, eredményességéből következik: az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok második fordulós pályázatán az egyeztetett szakmai „okmánytár” sokat segít majd a pályázóknak a realitásban, s így a pályázat elnyerésében. Felbecsülhetetlen az eszmei-gyakorlati értéke e ténynek. Esélyeinket jelentősen növeli. Pontosan tudjuk most, hogy az adott kérdésekben ki és milyen mértékben fogadókész a „másik” oldalon. Ez sem csekélység. Az önkormányzatok folyamatosan megismerik a tárgyalás eredményét. Egy bizonyos köre máris ismeri, ám mindenki hozzá juthat. —Ide kívánkozik néhány konkrét példa a kormányzati „igen” - ékről amelyek az önkormányzatokat is tájékoztatják és a megye közgyűlését megerősítik terveikben. — Igent mondtak a kórházi rekonstrukciós terveinkre például. A megyei kórházon túl a balassagyarmati városi kórházrekonstrukció címzett támogatását kezdeményezi a Népjóléti Minisztérium. Ugyanide tartozik a volt megyei pártszékház ügye, ott első lépésként Népjóléti Oktatási Központ létesül ez év szeptemberétől az akut oktatási igények kielégítésére. Tisztiorvosi továbbképzés, biztosító orvosok képzése stb. történik majd ott. 1992-től főiskolai (egészségügyi) képzés mellett az előbbieket is megtartva. Huszonegy nógrádi település az elmaradott térségek fejlesztési programjában szerepel, munkahely-teremtési támogatásban 65 megyei település tartozik az érvényes kormányrendelet szerint. Bátonyterenye és Pásztó térsége ugyancsak a támogatottak közé kerül a foglalkoztatás területéről. Igent mondtak a dunai vízmű második ütemére is a megye vízellátásának fejlesztésében. Ezekben konkrét és azonnali segítséget is kap a megye pályázati lehetőségekben és minden másban, a jövő évi pénzügyekben például. — Mi a haszna Nógrádnak abból, hogy itt létrejött vagy létrejön rövidesen egy kormány- bizottság Bőd Péter Ákos miniszter vezetésével? — Elsősorban minket inspirál! Hogy a dolgot most már ne hagyjuk elaludni. Éljünk ezzel a lehetőséggel. Számunkra így megadatott, hogy ezután egyetlen komoly, jól előkészített megyei szakmai programot sem lehet majd asztalfiókba csúsztatni. Van ugyanis kötelezettsége a kormánynak és azt a bizottság szavatolja. Ezt nyilvánosan vállalta, ezzel élni tehát kötelességünk. — Máris látható valamilyen haszna a bizottságnak? — Nem hiszem, hogy magyarázni kell, mi a haszna annak, hogy most az ipari miniszter úr megkérte a közgyűlést, gyűjtse össze azoknak a vállalatoknak a listáját, kondícióit, amelyekről a vállalatokkal együtt úgy vélhető, hogy van fel- és kiajánlani való termékskálájuk, kapacitásuk, stb. Azt nem várhatjuk, hogy ide özönöljön önmagától a befektetőmegrendelő. A konkrétság ebben úgy nyilvánul meg, mint ahogy most legutóbb a miniszter belgiumi útján, ahova a két legnehezebb helyzetű borsodi kohászati üzem ügyét vitte. Tehát gazdasági diplomáciával legközelebb viheti a mi kohászati üzemeink ügyét, ajánlatait is. — Nem került-e egy-egy település régi módszerrel előtérbe aktuálpolitikai szempontból, amiből eleddig eleget láttunk... — Senki, semmilyen rész nem esett külön figyelem alá. Megyei ügyek voltak, nem politikailag külön kiemelten preferáltak. A víz itt vizet jelentett, az út utat, a telefon telefont és nem valami „mást”. — Végezetül, milyen típusú segítséget vár a megye? — Nem egy tál levest az ingyenkonyháról. Nem ajándék- csomagot. Természetesen tudom, hogy azok, akik éppen most vesztik el az állásukat, akár ezt is megengedhetőnek, sőt elvárhatónak tartanák és azt kérdezik, hogy miért nem jártunk ki a kormánynál valami foglalkoztató üze- mecskét, iparocskát? — És erre mi a válasza a közgyűlés elnökének? — Az, hogy mindaz válasz, amiről eddig beszéltünk. Válasz hosszú távra. Nem egy-két hónapra vagy évre, amikor az ilyen jellegű üzemeket újra be kellene zárni. Most tisztábban látjuk a megyét és minket is a kormány. Tudjuk, mi a reális a terveink közül, merre haladjunk. Szerintem válságövezetben vagyunk és úgy látom, azt ismerték el a szakmai találkozáson, amit kértem: olyanfajta segítséget adjanak terveinkhez, amilyet a kormány elvár mondjuk Nyugat- Európától! Másszóval, hogy csak kormányzati segítséggel va- gyunk-leszünk képesek a felzárkózásra. — Feltűnt, hogy eddig kizárólag a szakmai oldalról beszéltünk. Nem volt politikai jelentősége a kormány salgótarjáni ülésének? — A párt-törzsi, egymás elleni háborúk erre az időre elültek. Természetesen tudom, hogy ha itt most elindul egy jó program kormánysegítséggel, annak éppúgy politikai jelentősége van, mintha nem történik semmi. Mégis elsősorban szakmai találkozás volt. A politikától persze nem független, ám nem voltak napi aktuálpolitikai oldalai. De a különböző „őrületek” a kis Moszkváról és másról, tömegbefolyásról szólva — itt nincs szélsőséges erő! Az emberek döntő többsége kizárólag biztonságban élni akar. — Köszönöm. T. Pataki László Kiváló gyógyszerész Az orvosok segítő jobbkeze Az élet ritka ünnepi pillanatai közé számít egy kitüntetés átvétele. Laczkó Lászlónét, a megyei önkormányzat Madzsar József Kórházának intézeti főgyógyszerész helyettesét fia és lánya is elkísérte Budapestre, hogy megoszthassák édesanyjukkal az öröm perceit. Kiváló gyógyszerész kitüntetést az országban kilencen vehettek át a Semmel- weis-nap alkalmából a Népjóléti Minisztériumban: Laczkó Lászlónét is ez az elismerés érte. Ma már talán kevesebb patikalátogatónak ismerősek a vonásai. Magas, egyenes tartású harmóniát árasztó, kellemes jelenség ez az asszony, akinek nyílt mosolya láttán könnyű megnyílni a szorongó embernek. Szükség van-e arra, hogy a gyógyszerész bizalmát is megnyerjék az emberek? Lehet mostanában kevésbé, de volt idő amikor méginkább az orvosok segítő jobbkezének számított az ő munkájuk. A gyógyszertár, ahová receptjeikkel azért mennek az emberek, hogy hozzájussanak a számukra létfontosságú szerekhez, egy kicsit tükörképe is a kornak, a rohanó életnek. Annak idején, amikor maga is a pult túlsó oldalán állt egy patikában, tapasztalata, szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, az infarktus elleni védekezés a legnagyobb rizikófaktorok. Egy kisebb patikában az emberek gyorsan személyes kapcsolatot is kialakítanak a gyógyszerésszel. Nem türelmetlenek. Megtörténik, tanácsot is kérnek. Mit szedjenek, hogyan, milyen rendszerességgel? Akkoriban nyugod- tabbnak tűnt az élettempó. Most? Egy ideje elszakadt a közvetlen kapcsolattól. A kórházi profilnak tesz eleget az ő gyógyszertáruk: csak kórházi forgalomban lévő szerekkel látják el a megyei gyógyító intézményi. A gyógyító szerek között is óriási változás ment végbe az elmúlt évtizedben. Ez észlelhető nap, mint nap. A csodálatos antibiotikumok, a „nagyágyúk” bombázzák a betegséget, de néha félni is kell tőlük: a kórokozó furcsa szerzet, gyorsan hozzáidomul a pusztítását célzó anyaghoz. Egy idő után a veszély fennáll: az egyre kevésbé hat a kívánt cél szerint. Gyógyszerbeszerzések, sok adminisztrációs munka, és a je lenlegi munkakör más, mint a korábbi, de azért ma is figyelemmel kíséri, hogy akik ma sorban állnak a patikában, azok borzasztó mennyiségben veszik a nyugtátokat, s az adagolás is felfelé szökik. Tanácsadásra ma aligha jut ideje a számítógép kezelése mellett a gyógyszerésznek. Em- lékszik, a géptől kezdetben mennyire idegenkedtek a kollégák, s amikor már magabiztosan használták, mennyire megszerették, látták gyakorlati előnyeit. Beszélgetésünk a munka körül zajlik, ám mégis körvonalazódik a kitüntetett asszony portréja. Nehezen, de eljutunk a családi életének fájó sebéhez is; férje elvesztésének tragédiájához, amelyet igazából ma sem hevert ki. A két gyerek akkoriban apróság volt, most hova-tovább mindketten diplomások. Közük lesz a gyógyításhoz, de ezt legalább akkora eredménynek érzi az édesanya, minthogy munkáját észrevették, szorgalmára, megbízhatóságára felettesei is figyelnek. Vele van az ünnepi percekben gyermekei mellett a kórház igazgatója is. És lélekben biztos vele örül a megyében a sok ember, akiket ő arra biztatott: forduljanak a természet patikájához is, nem kell azonnal a gyógyszerektől várni a csodát. Moldován Ibolya
