Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
8 LUZFUZEI GAZDASAG 1991. JÚLIUS 27., SZOMBAT Védtelenek az SKÜ-ben Az év eddig eltelt időszakában felforrósodott a levegő a Salgótarjáni Kohászati Üzemek körül. A nyilvánosság középpontjába került nagyvállalat ontotta a híreket: vegyesvállalat-alakítás az olasz ILVA céggel, rendelés- hiány miatti kényszerszabadság, és persze az ehhez kapcsolódó ál- és rémhírek. Az első fél év egyenlege már körvonalazható. Dr. Mészáros Ottót, az SKÜ gazdasági igazgatóját a cég jelenlegi helyzetéről kilátásairól kérdeztük. — Milyen volt az SKÜ eddigi teljesítménye? — Termelésünk erősen visz- szaesett, hiszen az amúgy is óvatos, visszafogott tervünktől is mintegy hét százalékkal maradtunk el. Összességében a tavalyi hasonló időszakhoz képest 20 százalékkal kevesebbet termeltünk. Ez egyrészt az országos gazdasági pangásnak, a növekedés visszaesésének tudható be. — Milyen piaci pozícióban várják a második fél évet? — Exporttevékenységünk is visszaszorult. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a nyugati piacokon megjelent keleti országok kohászati termékei erősen lenyomják az árakat. Idehaza a termelés során pedig egy emelkedő, inflációs ármozgással kell együtt élnünk. E két ellentétes folyamat azt eredményezi, hogy az amúgy versenyképes, jó minőségű, eladható áruink exportja gazdaságtalanná vált. Hasonló a helyzet a belföldi piacokon is. A keleti kohászati termékek itt is versenytársként jelentkeznek. Mivel azonban az ő termelési viszonyaikban még nem rendeződtek a költségstruktúrák, kedvező áraikat egy állami támogatottsággal tudják elérni. — Ez nyilván felveti az iparvédelem kérdését. — A piac törvényeitől természetesen nem lehet eltekinteni, de azt is látni kell, hogy minden ország védi iparát a GATT szabályainak megfelelően. A nyugat-európai államokban, sőt az USA-ban is bizonyos termékeket csak kontingensek alapján lehet importálni. Ilyen piackonform- szabályokat szerintem nekünk is alkalmaznunk kell. Annál is inkább, mert ez a folyamat most minket érint, de az egész gazdaságon végig fog gyűrűzni. Az pedig elég veszélyes dolog, ha egy gazdaságból teljes iparágak tűnnek el. — Mi várható a második fél évben? — A helyzet kritikus, vélhetőleg további csökkenésekre kell felkészülnünk. Még az igen Visszalépett a svájci tőkés (Folytatás az 5. oldalról) Tervei szerint új profilt, s szivattyúgyártást kívánta itt bevezetni, s elképzelései szerint a termelésben száz emberrel kevesebbet kívánt foglalkoztatni. A pásztói üzlettől visszalépett svájci tőkés — a hírek szerint — most új öntödét épít Nyúl községben. így hát nem tudtak Pásztón gyorsan privatizálni. Ennek bizonyára azok örülnek, akik a tulajdonváltással az utcára kerültek volna. A gyárban ez idáig nem volt nagyobb létszámleépítés, a gondnokság és a kisegítő állomány néhány dolgozóját küldték csak el. Nem változott alapvetően a termékprofil sem, bár igaz, az üvegiparban nincs fejlesztés, ezért bővült az a partneri kör, amelyik ellátja őket rendelésekkel. Lakatosüzemük például konténereket gyárt egy olasz cégnek. Bozsár Károly főkönyvelő szerint ezek elég alacsony árfekvésű termékek, és az olasz megrendelő igen-igen késedelmesen fizet. Ám minden munkát meg kell fogni! A gyár termelési volumene évek óta stagnál: 210—220 millió forintos éves árbevételt értek el, s tavaly ez még hatmillió forint nyereséget hozott. Ám az idei első fél év 600 ezer forintnyi eredményét már az átlag fölöttinek könyvelik el, s ha az év végére nullszaldósak lesznek, az már egyértelmű siker. S hogy mit hoz a jövő? Talán új érdeklődő tőkést, s „csodát” ígérő privatizációt, talán megélhetést adó apró üzleteket vagy a termelés drasztikus csökkenését...? A válságágazatba tartozó gépiparban a piacot ma senki nem látja. Hárommilliárd a nógrádi adósság A héten jelentést adott ki a magyar Nemzeti Bank Nógrád Megyei Igazgatósága a megyei ipar első féléves teljesítményéről, jelenlegi állapotáról. A tanulmány megállapítja, hogy a gazdaság teljesítménye visszaesett. A nagyvállalatoknak és szövetkezeteknek volt szocialista piac összeomlása, a tőkés piacok hiánya, valamint a belföldi fizetőképes kereslet szűkülése okoz fejfájást. A vállalkozások élénkülését az igénybe vehető források korlátozottsága, valamint a hitelekhez megkövetelt hitelbiztosítások túlzott mértéke is erősen fékezi. Az első fél évben folytatódott a nagyobb vállalatok, szövetkezetek kisebb egységekké, kft-ké bt-ké történő szétválása. A külföldi tőke beáramlása továbbra is nagyon szerény. A szerkezet-, illetve tulajdon- váltásban a II. negyedévben nem történt érzékelhető változás. A jövedelmezőség, illetve a munkahelyek számának növekedése nem tapasztalható. Általában a pénzügyi helyzet romlása a jellemző. A hosszú ideje fizetési problémával küzdő, a váltó tilalmi listán szereplő nógrádi cégek száma megduplázódott. Jelenleg mintegy 3 milliárd forintra becsülik a sorbanállók, a nógrádiak tartozását. Erősödik az a felfogás, hogy a késedelmes fizetés még mindig kényelmesebb, biztonságosabb mint a hitelfelvétel. A hitelhez jutás ugyanis bizonytalan és kamatai nem sokkal alacsonyabbak a késedelmi kamatnál. Ennek ellenére nagy az érdeklődés a hitelek iránt. A kereskedelmi bankok azonban a rendelkezésre álló források szűkössége, valamint a kölcsönigénylők romló hitelképessége miatt csak a kérelmek egy részét bírálják el kedvezően. mértéktartó terveinket sem tudjuk tartani. A csökkenő termelés pedig rontja a költségviselő képességet. Várhatóan három lépcsőben 320 embert kell elkül- denünk, további kétszáz pedig nyugdíjazással válik meg a cégtől. Szigorított költség- és pénz- gazdálkodással, erős készletcsökkentéssel, szervezetkorszerűsítéssel, a felesleges vezetői láncszemek kiiktatásával igyekszünk enyhíteni a szorításon. — Nyereségre akkor nem számíthatnak. — A cég jövedelmezőségi mutatói romlanak, de az első fé lévben még egy minimális nyereséget sikerült elérnünk. Jellemző módon a bankköltség és a nyereség aránya megfordult. Két év alatt megduplázódva, most évi 200 millió forint bankköltséget számolunk el. Ahogy ez nő, úgy csökken a nyereségünk. Igaz a hozzáadottérték-mutatónak ez is része, de ez bennünket kevéssé vígasztal. — A kohászatról mostanában sokmindent mondanak, de leginkább azt, hogy válságágazat. Ön hogyan vélekedik erről? — Szerintem az ágazat válsága nem nagyobb az egész gazdaságénál. Sikerlista az iparban Az ötvennél több dolgozót fogallkoztató megyei iparszervezetek első tíz helyezettje a jövedelmezőségük szerint az 1990. évi teljesítményük alapján. l.Szondv Lakatos és Szerelőipari Kisszövetkezet 2. Color—Nova Kft. 3. Ne\vtec—Hunpack Kft. 4. Faipari Kisszövetkezet — Pásztó 5. Nógrád Megyei Szolgáltatóipari Vállalat Videotechnika Leányvállalata ő.Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet 7. Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat 8. Color Osztrák—Magyar Kft. 9. Color Centrum Kft. 10. Zagyvavölgye Kesztyű készítő Kft. * A felsorolt tíz cég közül többnek a neve ismeretlen a közvélemény előtt. Ebből is következtethetünk arra, hogy új vállalkozások és zömében a náluk foglalkoztatottak létszáma sem nagy, többségében 50—300 közötti dolgozójuk van. A mostaniak közül 1989-ben is a tíz között voltak négyen: a Szondy, a pásztói kisszövetkezet, a Videotechnika és az osztrák—magyar kft. Az akkori első, a KGYV—SKÜ Szerelő- Szolgáltató Kft. a 15., a második Ötvözetgyár a 45. helyre zuhant vissza; a harmadik a pásztói kisszövetkezet volt. A salgótarjáni nagyvállalatok közül az SVT a 20., az Öblösüveggyár a 34., az SKÜ a 39. helyen áll. Idén a nullszaldó jó eredmény Lesz-e újabb aranykor? Hogyan vetette meg a lábát az építőiparban a legjövedelmezőbb szervezetek között a Szécsényi Épszöv? — Erről kérdeztük Godó Dezsőt, a Szécsényi Építő- és Szerelőipari Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatóját. — Sok gondot fordítottunk a költségek alakulására. Egy-egy munkán év közben is vizsgáltuk, hogyan alakulnak a költségek. És végül is minden munkánkon volt valamennyi nyereség. —A költségeken belül mit vizsgáltak alaposabban? — Három lényeges elem van az építőiparban: az anyag, a fuvar és a munkaerő. Az első kettő a költségek 65—70 százalékát teszi ki, míg a munkadíj ennek kevesebb mint a fele, 25—30 százalék. Ha a munkadíjon akarnék „fogni” öt százalékot, az 18 millió forintos éves bérköltségnél alig egymillió forint, s érzékenyen érintené a dolgozókat. Ám ha az anyagban és fuvarban tudok költséget csökkenteni, akár csak egy-két százalékot, az már jelentősebb összeg. — Értsem ezt úgy is, hogy a vállalati létszámhoz, a bérköltséghez nem is nyúltak? — Nem, nem. Jó tíz éve még három-négyszázán dolgoztak itt, s tavaly is százon felül volt a létszám, míg az idén nyolcvan körül alakul. Ezt úgy kell érteni, hogy az egy főre jutó termelési érték növekedett, s ugyanazért a bérért átlagban a dolgozóink több élőmunkát végeztek. A hozzáadott költségek aránya pedig az utóbbi két évben tíz százalékkal javult az előző évekhez képest. — Gondolom, a létszámleépítéssel együtt megváltozott a dolgozók érdekeltségi rendszere is... — Célfeladatokkal operáltunk. Nem a név számított, hanem az, hogy ki mit produkált, mit tett le az asztalra, és a munkáink is olyanok voltak, ahol hajtani kellett. Nem ötszáz forintos célprémiumokat tűztünk ki, hanem ezreket. Például Salgótarjánban a Csizmadia úti ABC építésénél 40 ezer forint célprémiumot tűztünk ki a nyolc ácsnak, ha még az esős idő beállta előtt rajra lesz a tető az épületen. Elvégezték a munkát, s meg is kapták a pénzt. De ilyen volt a mohorai Drogunion építése is. Az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara szolgáltatási tevékenységének középpontjában a tagjai igényeinek kielégítését állította. Ezzel gazdasági tevékenységük eredményességét tanácsadással, információkkal, különféle rendezvényekkel, a kamarai kapcsolat- rendszer igénybevételének lehetőségével segítik elő. A Kamara gazdasági információkat nyújt a külkereskedelemről, a kereskedelempolitikai egyezményekről, a magyar gazdaság időszerű kérdéseiről, a gazdasági törvényekről, a hitelfelvételi lehetőségekről. Az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara munkaadói oldalon érdekképviseletet lát el a helyi érdekegyeztetési fórumokon. A Foglalkoztatási Törvény szerint részt vesz a Megyei Munkaügyi Tanács munkájában Borsod, Heves és Nógrád megyében. Az ÉMGK a Magyar Gazdasági Kamara tagjai, így érdekképviseletet biztosít az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara az MGK tagjaként kapcsolatban van mindazon nemzetközi szervezetekkel, melyek munkájában a Magyar Gazdasági Kamara részt vesz. Az ÉMGK-nak folyamatos kapcsolatai, együttműködési megállapodásai vannak külföldi kamarákkal, illetve kereskedelemfejlesztő intéz-- ményekkel Ausztriában, Belgiumban, Csehszlovákiában, Dél-Koreában, Finnországba, Franciaországban, Hollandiában, Jugoszláviában, Lengyel- országban, Nagy-Britanniá- ban, Németországban, Olaszországban, Romániában, Svájcban, Szovjetunióban, USA-ban és Thaiföldön. ElilC< ^cíSí7' ’ ÍBZAK - MAOVABOBBZÄQI * OAZDABÁQI KAMARA Válaszol Hajas András igazgató Versenyképes-e a ruhagyár? — Azt mondják, a Salgótarjáni Ruhagyár versenyképes a világpiacon. így van ez? — Igen, így van. — Mégsem tud saját image-t kialakítani a piacon. Miért? — Ha a kérdés arra utal, hogy nem vagyunk ott saját tervezésű modellel az USA-ban, Németországban és Franciaországban, akkor a dolog igaz. Csak Észak- Európában szállítunk saját tervezésű ruhákat, a többi helyről a vevő hozza a modellt, az anyagot, és a kelléket. — Észak-Európán kívül mások nem is rendelnek saját tervezésű modellt Önöktől? — Minden ruhagyár úgy ad el Magyarországon, mint mi. A külföldi vevők ismerik, hogy mit tudunk megcsinálni. A ruhaszakmában Magyarország nem divatirányító, hanem csak divatkövető. A ruhagyárak pedig a bérmunkára épültek rá; csak a munkaerőt adjuk el. — Várható-e valamilyen változás; talán lesz saját image a magyar ruhaiparban? — Magyarországon ebben a szakmában az alapanyagellátás haldoklik. Ha vannak jó tervezőin, s ha lenne is jó modell, de nincs megfelelő alapanyag, nem várható változás. Egy-két éven belül biztos nem lesz ebben előrelépés. — Sorrendben kik most a Salgótarjáni Ruhagyár legnagyobb vevői? — Az USA, Németország, Belgium, Franciaország, Olaszország és Svédország. — Konkrétan mit mutatnak a tavalyi termelési adatok, s mi várható ebben az esztendőben? — Tavaly a nettó árbevételünk Építők toplistája Tavaly a jövedelmezőségi mutató — a nettó árbevételhez viszonyított eredmény — szerint Nógrád megyében az ötven főnél több dolgozót foglalkoztató építőipari szervezetek az alábbi sorrendet érték el. 1. Garancia Építő Kft. 2. Építő- és Szerelőipari Szövetkezeti Közös Vállalat—Szécsény. 3. Építőipari Kisszövetkezet, Balassagyarmat. 4.Salgó Építő és Szerelő Kft. 5.Salgótarjáni Épületfelújító Tervező és Építőanyag-kereskedelmi Kft. 6-Kállói Építőipari Kisszövetkezet 7.Építő- és Vegyesipari Kft. Rétság. 8.Salgótarjáni Tervező és Építőipari Szövetkezet 9.Salgótarjáni Tervező és Építőipari Szövezkezet lO.Novarat — Nógrád Építő- és Szerelőipari Kft. * A fenti sikerlistán szereplők közül 1989-ben öten az első tíz helyezett között voltak. Ezek: a szécsényiek, a balassagyasrma- tiak, a kállóiak, a rétságiak és a STÉSZ. A megelőző évhez viszonyítva viszont erősen visszaesett a toplistán a Mozaik Építő és Fővállalkozó Kft., amely 1989-ben második volt; most a 13. a sorrendben. Ugyancsak látványos az Agrofil visszaesése: az 5. helyről a 16-ra. közel 75 millió forint volt, s az árbevétel-arányos nyereségünk meghaladta a 15 százalékot, a kilenc és fél millió forintot. S, hogy mi lesz az idén? Ha ebben az esztendőben a nullszaldó az építőiparban jó eredménynek számít, akkor azt itt Szécsényben is el kell érnünk. — Végül: lesz-e újabb aranykor az építőiparban? — A mamutvállalatok ideje lejárt, csak a kicsi, ütőképes szervezetek élnek meg. Olyan autonóm munkaszervezetek fognak kialakulni kőművesekből, ácsokból, más szakmunkásokból, akik mennek egyik helyről a másikra. Olyasféle aranykor, mint a múltban, amikor minden építőipari vállalat a teljes vertikumra épült fel, és akkor is volt két tolólapja, ha évente csak egyet s egyszer kellett elővennie, és mégis megélt, nos ilyen már nem lesz. Az építőiparban automatikusan vissza kell lépni a nyolcvanas évek méreteinek, kapacitásának legalább harmadára, negyedére.
