Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
1991. JULIUS 27., SZOMBAT GAZDASÁG //M/77-ZZ7 7 Trabantos optimizmussal oda tudunk érni Interjú Gressai Sándor vezérigazgatóval, az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara Nógrád megyei társelnökével (Folytatás az 5. oldalról) — Másfél évvel a rendszerváltás után mennyiben mondható el, hogy átalakulóban van az ipar? — Arra van gyakorlat, hogy a kapitalistából hogyan lehet — vagy nem lehet — szocialista gazdaságot csinálni, ám arra nincs, hogy mindebből miként lesz jól működő szociális piac- gazdaság. A folyamat elindult, és az biztos, hogy sokáig tart. Először is a tulajdonviszonyokat kell rendezni, a tőkemozgáshoz pedig a kötött állami tőkéket kell oldani. A földnek is értéket kell adni. A politika ezeket elindította, azt viszont látni kell, nem egyszerű folyamatokról van sző. Az irány viszont jó. A piacgazdaság alapjai megteremtődtek. — Az ipari cégek java része viszont ebből a kialakuló piac- gazdaságból jelenleg csak a negatívumokkal — termelés- csökkentés, üzembezárás, műnkáselbocsátás — kénytelen szembesülni... — A gazdaságban objektíve is hosszabbak a folyamatok. Nem kevés idő kell az évtizedek alatt kialakult gazdasági kapcsolatok átrendeződésére, cégek közötti hosszú együttműködések borultak és borulnak fel. Csak vegyük példának a síküveggyárat, amely hosszú ideje az Ikarus szállítója volt, s ma nem kell tőle annyi üveg, mert annyi Ikarusz-busz sem kell másnak. Mit tehet? Már most fel kell készülnie arra, hogy például szállítója legyen a magyar Suzuki autógyárnak, s találhat egy újabb stabil partnert. — Ez utóbbi akár példa is lehet a következő kérdésre: hogyan tovább Nógrád megye iparában? Abban a megyei iparban, ahol a nehézipar és az önállóság nélküli gyáregység volt a jellemző? — Valóban, Nógrád jellemzője a nagyipar és a sok gyáregység volt. Mára viszont a gyáregységek leépültek, nagyobb önállóságot kaptak. A megyében azonban még most is sok a nagyüzem és kevés a kisüzem. Bizonyos szempontból a sok nagyüzemet szerencsés dolognak is fel lehet fogni, ha köréjük sok kisüzem, vállalkozás szerveződik, amely kiszolgálja a nagyokat. Kényszerűségből a nagyüzemek sok olyan tevékenységet folytattak, ami nem volt gazdaságos. Például karbantartást, szállítást, épületfelújítást. Olcsóbb dolog, ha ezekre kisüzemek szerveződnek. Ennek jelei már látszanak a szállításban, ahol kínálati piac alakult ki. — Tehát a nagyipar köré szerveződő kisüzemek jelentenének egyfajta megoldást a megye iparának átalakulásában? — Sok olyan dolgot állít elő a nagyipar, amit kisüzemeknek kiadhat: rengeteg nagyüzemi félkésztermék kerülhetne feldolgozásra a kis műhelyekben. Mondok erre is egy példát. Ha jól tudom, a pezsgős üveg drótkosarát még mindig importáljuk, pedig a kohászati üzemekben talán tudnának ehhez drótot előállítani, s egy kisvállalkozó pedig a kosarat készíthetné el. Lehet, nem nagy tétel, de egy kisüzemben már egymillió forint is sokat számíthat. S, ha kitekintünk Nyugat-Európára, azt látjuk, hogy a nagyüzemeknek sok kis beszállítójuk van, és ők csak a nagy alkatrészeket gyártják le és szerelik össze. A megye iparának is csak ez a lehetősége van. Nagyüzem telepítésére várni nem lehet. És nem is indokolt. — De az elavult technológiákkal érdemes-e még a nagyüzemeknek beszállni? —: Több nyugat-európai cégnél jártam, és tapasztalatból mondhatom, nincs nekünk annyira elavult tachnológiánk, mint amennyire szapuljuk. Természetesen, nem az autóiparban, és az elektronikában kifejlesztett csúcstechnológiával kell összevetni a nehézipari üzemeinket. Ha csak Salgótarjánt nézem, akkor például az SVT, a vegyép- szer egy közepes technológiával rendelkezik, és az SKÜ, vagy az öblös sem olyan elavult, mint amilyennek mondjuk. Nem véletlenül találnak ezek a gyárak nyugati partnereket és termékeiknek nyugati piacot. Vagy vegyük az üveggyapotot, ami korszerű terméket gyárt, a síküveg világszínvonalú üveget készít. Csak az új piaci kapcsolatok hiányoznak. És szerintem ezeket kell megkeresni. — Néhány éve, amikor Magyarországon az iparról volt szó, mindenütt elhangzott egy kulcsszó: szerkezetváltás. Ma ezt a kifejezést alig használjuk. Átváltott volna az ipar? — Lehet, hogy a szerkezetváltás is egy igény volt, s lehet, hogy az ma is. Ám az is lehet, hogy nem is tudtuk, miről beszéltünk. Egy azonban biztos, a szerkezet- váltásból nem szabad kampányt csinálni. Véleményem szerint ezzel a mai technológiával meg lehet élni. A megye iparának több gyára is olyan terméket gyárt, ami Nyugaton is kell. És az a korszerű termék, amelyet a világpiacon el lehet adni. — Nem túlzottan optimista ezekben a kérdésekben? — Nem túlzottan optimista-e a Trabantos is akkor, amikor elindul a kocsijával Salgótarjánból Bécsbe? De az. És az esetek kilencven százalékában joggal az, mert odaér. Nem lehetne sokkal optimistább az, aki Mer- cedessel indul útnak? De igen. Mert sokkal üzembiztosabb autója van. Ám az optimista Trabantos nemcsak abban bízik, hogy Bécsbe ér, hanem abban is, hogy néhány év múlva ő is Mercedes- sel indulhat útnak. Erre a Trabantos optimizmusra van szükség a magyar iparban. Arra, hogy oda tudunk érni. Az MNB rövidítés, a Magyar Nemzeti Bank egykor fogalom volt. Nem is csoda, hogy az összes banki feladattal és jegybanki hatalommal felruházott és védett mamutvállalat még arra is képes volt, hogy száműzze a magyar nyelvből a folyószámla elnevezést. Néhány éve, amikor még az egyszintű bankrendszerben egyedül az MNB-ben lehetett és kellett számlát vezetni, a gazdálkodók nem egymás számlaszámát kérdezték, hanem csak így egyszerűen az „mnbszámát”. Számtalan MNB Kajzinger János a Magyar Nemzeti Bank Nógrád megyei igazgatója. Régen az e poszton ülőnek szinte minden a megyei gazdaságról fellelhető pénzügyi információ a kezében volt. így van-e ma is? — Kétségtelenül kaptunk olyan feladatot a bankrendszer kétszintűsítése során, amely az informálódást, a megyei rálátást volt hivatott biztosítani. Az információkat a kereskedelmi bankoktól kellene beszereznünk. A rendszer azonban nem működik túl jól. — Nyilván nem nagyon akarnak minden információt nyilvánosságra hozni. — Nagyobb baj a rendszer túlzott centralizáltsága. Egy- egy területről csak kevés ismeret áll rendelkezésre. A nagy tömegű adatban pedig sokszor elvesznek a valóságos folyamatokat jellemző információk. A kereskedelmi bankokkal egyébként jó a kapcsolatunk, megadják azokat az adatokat, amelyeket meg tudnak adni. — Az MNB-nek, mint a monetáris politikai irányítójának azonban rendelkeznie kellene pontos és megbízható információkkal. — Ez kétségtelen, de ez a probléma tudomásom szerint, nemcsak minket, hanem a KSH-t is érinti. — Az információhiány nem eredményezheti azt, hogy a pénzügypolitika ismeretek hiányában egyszerűen nincs döntési helyzetben? Kajzinger János: „Az információs rendszer bizony akadozik” — Könnyen előfordulhat. Gyakori az is, hogy ugyanarról a kérdésről több, egymásnak ellentmondó ismeret létezik. Jó példa erre a költségvetési hiányról kialakult vita is. Az MNB, mint ismeretes, másként ítéli meg, nagyobbnak tartja a hiányt, mint a kormányzat. Ez egyrészt az alulinformáltságból ered. Persze politikai megfontolások is belejátszhatnak az eltérő megítélésbe. A pénzügyi kormányzatnak elsősorban az az érdeke, hogy minél kisebb hiány felmutatásával, minél jobban el tudja fogadtatni az országot a külföldi befektetőkkel és a világbankkal. — m — Hátraarc Keletnek! Kihalt csarnok Pénteken már második napja munkaszüneti nap van a salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt.-ben. A szerelőcsarnokban a letakart asztalok várják a hétfői munkakezdést, a félhomályban el sem látni egy-egy sor végéig. Dermedt csend van. A titkárság irodája körül azonban felforrósodik a levegő. Izzanak a telefonvonalak, ajánlatok, ismertetők készülnek a gyárról. Ha már Keletre nem ment, Nyugatra próbálják eladni termelési tapasztalatukat, kapacitásukat. —Az Rt.-vé alakulás nem jött túl jó időpontban. Az addig biztos pozícióval rendelkező cég akkor maradt magára, amikor a piacát is elveszítette. Gondolom, nem örültek ennek a döntésnek. — Az átalakulás vállalati határozat alapján indult el. Mi erősítettük ezt az óhajt, hiszen a régi forma már nem volt tartható — mondja Klug Nándor, a BRG Rádiótechnikai Rt. igazgatója. Mi itt csak egy végrehajtó egység voltunk. Semmi önállóságunk nem volt sem műszaki fejlesztési, sem pénzügyi, se kereskedelmi területen. Még az alapanyag beszerzésről sem dönthettünk. Az azonban igaz, hogy az átalakulás kritikus körülmények között, nehéz helyzetben történt. A szovjet piac összeomlása, a belső fizetési készség leromlása mellé még a rendszerváltás keltette számos bizonytalansági tényező is mind-mind számunkra kedvezőtlenül befolyásolta az eseményeket. — A politikai rendszerváltás után mindenki joggal várja a gazdasági rendszerváltást is. De hogyan jelentkezhet ez a valóságban? Például a BRG-ben. Elképzelhető egy azonnali piacváltás? — A rendszerváltásig, „tábö- ron belül” a BRG-termékek élenjárónak számítottak. A nyugati készülékek azonban elhúztak mellettünk. Ezen azonban nem is lehet csodálkozni. Hisz a nyolcvanas években a tervezőnek nemcsak a tervezéssel kellett foglalkozni, hanem olyan elvárásoknak is meg kellett felelnie, hogy a késztermékben az import alkatrész aránya nem haladhatja meg az öt százalékot. A leszakadás ma már tény, amit kényszerűen el kell fogadnunk, és együtt kell vele élnünk. Ha már így van, nem valószínű, hogy a piacváltás egyik napról a másikra létre jöhet. — Milyen pozíciókkal rendelkeznek most a Szovjetunióban? — 1990-re olyan rendelésünk volt, hogy a gyár teljes létszámát lekötötte volna. A szállításokat azonban leállították, mivel a Szovjetunió felé már akkor is elviselhetetlenül magas külkereskedelmi aktívumunk volt. Áprilisban már nyilvánvaló volt, hogy a tervezett mennyiségnek csak a negyven százaléka az, amire reálisan számítani lehet. Ez indokolta, hogy az emberek felét el kellett küldenünk. A kapcsolatok más formáját kezdtük kiépíteni a szovjetekkel. Ha államközi csatornákon nem ment, hát megpróbáltuk a bartert, a cserekereskedelmet. Ezt a formát azonban Gorbacsov állította le. Átálltunk a dollárelszámolásra, amit a szovjet vevők elfogadtak, úgy, hogy versenyeztették azokat más ajánlatokkal. Ez évre tizenöt millió dollár értékben kötöttünk szerződést, a számunkra biztonságot jelentő akreditivek azonban azóta sem nyíltak meg. — Lehetőség van azonban újra a barter kereskedelemre. Újból megpróbálják? — Minden a szovjetek találékonyságán múlik. Azon, hogy tudnak-e olyan árukat szerezni, amelyeket mi képesek vagyunk értékesíteni. Átadtuk a számunkra elfogadható áruk listáját, és ígéretet kaptunk, hogy megoldják a gondokat. — Talán ebből van a legtöbb. A szovjet piac kétségtelenül nagy és csábító, de amint szavaiból is kitűnik, rendkívül bizonytalan. Egy vállalat sorsát nem lehet erre alapozni. — Természetesen mi is igyekszünk más profilokat meghonosítani a termelésünkben. A világ egyik legnagyobb rádiótelefon gyártó cégével kötöttünk együttműködési megállapodást. Itt végezzük berendezéseik végszerelését, programozását és értékesítését. Elképzelhető az is, hogy a kapcsolatok fejlődésével a megrendelések mellé technológiát is kapunk ettől a mamutvállalattól. — Magyarul felvásárolná Önöket... — Kétségtelen, hogy az Rt.- vé alakulás előtt voltak ilyen szándékai. Ez azonban az akkori szabályozatlan, kiismerhetetlen viszonyok között meghiúsult. A mi cégünk eltörpül a nagyok gyártási kapacitása mellett. Inkább abban gondolkodunk, hogy néhány részegység gyártását szerezzük meg, és ebben legyünk a nagyok „beszállítói”. Emellett persze más utakat is keresünk. Jelenleg négy közvetítő cég keres befektetőket, akik hajlandóak lennének a BRG Rádiótechnikai Rt.- be invesztálni. —Mi az, amiben a BRG-part- nere tud lenni egy világcégnek? — Meggyőződésem, hogy termékeink rádiós része nagyon jó minőségű, versenyképes. Gondjaink a processzoros egységgel vannak. Mészáros Zsolt Adatok tálcán Még igazából nem fedezték fel az új politika új gyakorlói, de még inkább nem a változó gazdaság új üzletemberei, hogy az információáramlás legkeresettebb bázisai lehetnének a Központi Statisztikai Hivatal megyei szervezetei. Valamikor pedig nem így volt ez. A megyei párt- bizottságok és az ideológiai irányításuk alatt álló megyei tanácsok a statisztikai hivataloktól szereztek be minden fontosabb információt. És tudtak is mindenről, birtokában voltak a fontosabb adatoknak, amelyek újabb és újabb elképzeléseiket voltak hivatva objektíve is alátámasztani. (Az már más kérdés, hogy statisztikával mindent ki lehet mutatni.) Manapság kevés az olyan vállalkozó, aki mielőtt pénzét befektetné valamely üzletbe, statisztikai adatokat kéme arról, mi a helyzet a létrehozni kívánt üzletágában, vagy abban az ágazatban, amelybe pénzzel beszállna. Leg* inkább egy-egy külföldi érdekeltséget közvetítő helyi iroda kíváncsi a statisztikai kimutatásokra. Persze egy külföldi tőkésnek már van abban gyakorlata, hogyan vágjon bele az üzletbe. A KSH megyei igazgatóságának tájékoztatási osztályán Sánta Imréné dr. elmondta, hogy szívesen állnak adatokkal, statisztikákkal az érdeklődő vállalkozók, önkormányzatok rendelkezésére. Természetesen egy-egy vállalat egyedi adatait nem szolgáltathatják ki, de az ágazatra vonatkozó kimutatások is eligazítást nyújtanak az üzletembereknek, s a helyi közélet politikusainak. A Budapesti Rádiótechnikai Gyárban 1968-ban vetődött föl, hogy üzemet létesítenek Salgótarjánban. A gondolatot tett követte és az üzem 1970-ben már működött annak ellenére, hogy a különböző kiszolgáló egységek 1972-ig épültek. Később gyáregységi, majd 1986-ban gyári rangra emelkedett a tarjáni egység. Ekkor már szinte teljes egészében a Szovjetunióba exportált rádió adó-vevőket gyártották. E termékükre alapozták rendszerüket a szovjet belügyi szervek, valamint néhány nagyobb közmű s szolgáltató vállalat. 1989. július 1 -tői a salgótarjáni gyár BRG Rádiótechnikai Rt. néven részvénytársasági formában működik. A pakettek hetven százalékát a BRG Mechatronikai Vállalat, a maradékot pedig egy osztrák befektető birtokolja. Közben a szovjet piac összeomlása nehéz helyzetbe sodorta a BRG-t. Salgótarjánban először ebben a gyárban került sor nagyobb mérvű elbocsátásra. Mára a cég helyzete és jövője kritikussá vált. Bár rendelkeznek érvényes szerződésekkel, a megrendelők nem mutatnak fizetési hajlandóságot. A BRG Rt. ma erősen csökkentett létszámmal, három napos munkahéttel dolgozik.
