Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
GAZDASÁG 1991. JÚLIUS 27., SZOMBAT 6 VÁLSÁGÖVEZETBEN A KORMÁNY Egy héttel ezelőtt Antall József miniszterelnök és kormánya Salgótarjánba látogatott. Az apropót a megyei jelképek eredeti jogaiba emelése jelentette, a lényeg azonban csak ezután következett. Mintegy kihelyezett kormányülésen — akkor már a miniszterelnök nélkül — a megye vezető gazdasági szakembereivel és politikai tényezőivel tanácskoztak az egyes tárcák képviselői. Az alábbiakban a kormány látogatását előkészítő megyei közgyűlési jelentésekből, valamint az egyes szakminisztériumokból rájuk kapott válaszokból idézünk. Pénz az ablakban Pásztó és Bátonyterenye nem elmaradott? A Bőd Péter Ákosnak címzett iparral és idegenforgalommal kapcsolatos kérdések-kérések között a Nógrádi Szénbányák Vállalat felszámolása körüli problémákat veti fel a megyei közgyűlés. Eddig ezerszáz dolgozó sorsát rendezték, további ezerhatszáz azonban még mindig bizonytalanságban van. A Salgótarjáni Síküveggyár akkoriban felkerült az első privatizációs programban kijelölt húsz vállalat közé. Mind ezidáig azonban nem született döntés. A közgyűlés kérte, hogy gyorsítsák meg a privatizációs folyamatot. A megyei közgyűlés úgy látja, hogy a nem megyei székhelyű, de itt működő üzemek, telephelyek veszélybe kerültek. A vállalati központok gazdasági nehézségeik ellensúlyozására gyakran hirtelen bezárják vidéki üzemeiket. Bizonytalan ezeknek az egységeknek a sorsa, noha önmaguk is képesek lennének gazdálkodni, piaci szereplőkké válni. Ezért, ezek önállósulási törekvéseiket kérték támogatni. Ismeretes, hogy a bánki tó vízminősége ez évre annyira megromlott, hogy a strand kinyitását a Köjál már nem is engedélyezte. A tárcától a szükséges munkálatok elvégzésére nyolcvan-százmillió forintot kértek. A minisztériumi válasz leginkább arra szorítkozik, hogy a Nógrádi Szénbányák Vállalatról rendelkezésükre álló adatokat ismertesse., A Minisztertanács a térség problémáinak enyhítésére háromszáztíz millió, munkahelyteremtő beruházásokra pedig ötven millió forintot biztosított a foglalkoztatási alapból. Ebből eddig — létszámarányosan — százmillió forintot lehetett volna felhasználni, ám csak hatvankettő és fél millió forint erejéig éltek a lehetőséggel, így a pénz helyett információval szolgáltak: további harmincöt millió még a megyében van. Tessék felhasználni! A Salgótarjáni Síküveggyárnál a DAIWA céget bízták meg a privatizáció módjának kidolgozásával és befektetők közvetítésével. Az ipari tárca információi szerint az egyszemélyes zárt Rt.- vé való átalakulás tervét az ÁBÜ- höz benyújtották. Ennek elbírálása most zajlik, de az ígéret szerint még idén sor kerülhet a befektetőkkel való megegyezésre. A vidéki telephelyek önállóvá válását, a nagyvállalatok szervezeti lebomlását az ipar? tárca támogatja. A leválást akkor is végrehajtja, ha azzal a vállalati tanácsok nem értenek egyet. A nógrádi telephelyek listáját külföldi befektetőknek való kiajánlásra átadták az Állami Vagyonügynökségnek. A bánki tó ügyében a válasz rövid és egyértelmű: a kért nyolcvan-százmillió forint központi forrásból nem biztosítható. A kihelyezett kormányülés egyik résztvevőjét, dr. Mészáros Ottót, az SKÜ gazdasági igazgatóját kérdeztük a tárgyalások sikeréről. — A dolog természeténél fogva nein sajátos, speciális problémák, hanem általános, költségvetési, infra- struktúrális kérdések voltak a porondon. Nyilván az égető gondok — például a munkanélküliség is — ezt indokolták. Talán az ipar elsikkadt egy kicsit, de kétségtelen eredmény, hogy szeptemberben Bőd Péter Ákos ismét Nógrádba látogat és a konkrét számokkal, tényekkel megismerkedve csak az iparral foglalkozik. A dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszterhez írt rövid feljegyzés szinte memorandumként is felfogható: Nógrád megyében júniusban nyolcezerháromszáz fő volt a munkanélküliek száma. Ezzel az országban a második legrosszabb helyzetben van. Idén azonban már bejelentették további kettőezemyolcszázhuszonegy személy elbocsátását. A megyei közgyűlés azt kérte a munkaügyi tárcától, hogy a szűkös keretet a körülményekre való tekintettel egészítse ki. Nehezményezték azt is, hogy a központi pályázati rendszerből mind ez idáig kizárták az egyébként kritikus térséggé nyilvánított Bátonyterenyét és a hasonlóan rossz helyzetben lévő Pász- tót. A Schamschula György államtitkár nevével fémjelzett válaszban a munkaügyi tárca ígéretet tett arra, hogy a Nógrádnak korábban előirányzott százhúsz- száznegyven millió forintos keretet százötven millió forint fölé emelik. A jövőben az elosztás módján is változtatnak: figyelembe veszik a foglalkoztatási helyzet évközi változásait is. A levélben megemlítik, hogy a megye mozgásterét tovább növeli, ha a korábban kritikusnak minősített bátonyterenyei térségnek odaítélt többlettámogatásokat felhasználják. Felhívták továbbá, a megyei szakemberek figyelmét, hogy a foglalkoztatási alapból pályázatok útján további támogatások nyerhetők el. A munkaügyi tárca nem lát módot arra, hogy Pásztó és Bátonyterenye térsége a munkahelyteremtő beruházások központi pályázati rendszeréből támogatást kapjon. Válaszukat azzal indololták, hogy e területek, a kritériumok alapján, nem minősülnek gazdaságilag elmaradottnak. Sokat kértek — alig kaptak Tőkeinjekció az utakon Ipari termelési mutatók Nógrád megyében Megnevezés Termelési index Az egy foglalkoztatottra jutó termelés indexe 1991. I. negyedévének termelése az előző év negyedévének százalékában. 4 Ipari összesen 88,8 101,6 Ezen belül: bányászat 132,4 189,7 kohászat 65,7 73,0 gépipar 84,7 101,6 építőanyagipar 86.0 93,8 könnyűipar 84,8 92,8 élelmiszeripar 91,2 93,5 Mégis pénzzel jöttek Az iparban az ötven főnél több dolgozót foglalkoztató gazdálkodó egységek az első negyedévben 8,8 milliárd forint bruttó termelési értéket állítottak elő. Ez 1,2 milliárddal több. mint a múlt év első három hónapjában. A termelési érték összetételében azonban lényeges változás nem történt: ebben — sorrendben — most is a gépipar, a kohászat és az építőanyagipar részesedése volt a legnagyobb. A termelési indexből megállapítható, hogy csupán a bányászat termelése haladta meg az előző évit Nógrádban. Ennek oka, hogy két külszíni fejtés beindításával jelentősen megnövelték a szénkitermelést. A dr. Surján László népjóléti miniszternek címzett feljegyzésben a megyei közgyűlés az egészségügyi, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi kérdések között többek között a diósjenői és ber- celi foglalkoztató intézetek, valamint a Balassagyarmati Csecsemő- és Egészségügyi Gyermek- otthon működésére kért még az idén 4,2 millió forint többlettámogatást. A húsz éve tartó kórház-rekonstrukciós folyamat a miniszterhez intézett feljegyzés szerint 1991-ben minimális mértékűre szűkült. Ez azonban veszélybe sodorhatná a megyei egészség- ügyi ellátást. Ezért a balassagyarmati kórháznak azonnal százhatvan millió, teljes befejezéséig hatszáz milliót, a pásztói kórháznak nyolcszáz milliót, a salgótarjáni megyei kórháznak pedig hatszázmilliót kértek, a rekonstrukciós programra 1995-ig. A salgótarjáni két volt MSZMP-székház további sorsáról kért a megyei közgyűlés egyértelmű, pontos információt, vagy ennek hiányában azt, hogy az ingatlanokat adják a települési önkormányzat tulajdonába. A Népjóléti Minisztérium írásos válaszában kifejtette, hogy a kért anyagi eszközök megadására ígéretet tenni nem tud. Elismerik, hogy az intézetek egy része rendkívül rossz állapotban van, ugyanakkor ezek felújítására a jövő évi céltámogatásban kerülhetne sor. A megyei kórházrekonstrukciót kedvezően fogadták: az 1992—1995-re jelzett 2,2 milliárd forintos igényből, a salgó- tarjánin túl a balassagyarmati városi kórházrekonstrukció finanszírozását is támogatják. A volt megyei és városi MSZMP-bi'zottságok salgótarjáni épületeiben először Népjóléti Oktatási Központot létesítenek. A megye vitathatatlanul az egyik legelmaradottabb térség az infrastrukturális fejlesztések területén. Nem véletlen hát, hogy a Siklós Csaba közlekedési-, hírközlési és vízügyi miniszter részére összeállított lista igen hosszúra sikeredett. íme néhány igény: Észak-Nógrádi Regionális Vízmű, 1990. évi társulati vízművek elmaradt támogatásai, Piliny—Salgótarján közti távvezeték, dejtári vízbázis céltámogatása, dejtári és salgótarjáni szennyvíztisztítók. A közutakra is ráférne egy alapos tőkeinjekció. Ezért kérték a közgyűlési listán, a 21-es út Salgótarjánt elkerülő III. szakasza megépítésének támogatását, valamint dél-nógrádi helyzet javítását a Bér—Buják—Ecseg, a Már ez év szeptemberétől tisztiorvosi továbbképzést, biztosítóorvosi átképzést, alapellátásban dolgozók továbbképzését, valamint informatikai és menedzser- képzést indítanak. Ezzel egyidő- ben megalapítják az Egészség- ügyi Főiskolát, amely 1992-ben kezdhetné meg az oktatást. Nógrádsipek—Herencsány, . a Kisbárkány—Zsúnypuszta, valamint a Diósjenő—Borsosberény szakaszok megépítésével. A telefonhelyzetet senkinek nem kell bemutatni, aki valamikor már akart telefonálni, vagy várta valakinek a hívását. A balassagyarmati és pásztói helyzet már idén normalizálódni látszik, de Rétságon, Szécsényben és Salgótarjánban kilátástalan a helyzet. Ennek orvoslását kérte a megyei közgyűlés feljegyzésében Siklós Csaba tárcájától. Amilyen hosszú felsorolást kapott, olyan rövid válaszokat adott a KHVM az infrastruktúrát érintő kérdésekre — kérésekre. A Piliny—Salgótarján távvezetéket támogatja, az Észak—Nógrádi Regionális Vízmű Komra-völgyi víztározójának problémáját néni, a vízügyi alapból elmaradt, kifizetésekre pedig vissza lehet térni. A tarjáni szennyvíztisztítóra az idén kapott, a dejtárira pedig jövőre kaphat céltámogatást az önkormányzat. A dejtári vízbázis ügye pedig tovább húzódik. A 21-es út Salgótarjánt elkerülő III. szakaszának építése 1990- es árakon hétszáz millió forintba kerül. A nyomvonalban egyetértés van az önkormányzat és a tárca között, a tervezés megkezdődött, az azonban nem tudható, hogy mikor és miből épül fel a mintegy négy kilométeres újabb szakasz. A dél-nógrádi összekötő utak közül valamennyi szerepel a 2000-ig szóló tervekben. Az azonban, hogy mikor valósulnak meg a tervek, a pénzügyi lehetőségektől függ. A Magyar Távközlési Vállalat három éves fejlesztési terve szerint Salgótarján városban hatezemégyszáz állomást 1993- ig, Salgótarján körzetben ezer- kettőszázat, míg Balassagyarmaton ezerkilencszáz állomást kíván üzembe helyezni még 1991- ben. Ez nem biztosítja a megye igényeit, így a tárca fontosnak tartja az önkormányzatok fokozottabb kezdeményezését. , A minisztérium koncessziós pályázatokat ír ki azokon a területeken, amelyeken a Távközlési Vállalat nem tervez 1993-ig hálózatfejlesztést. Tolmácsi Ferenc Salgótarján polgármestere visszafogottan nyilatkozott a kihelyezett kormányülésről: — Örültem, hogy a tárcák képviselői nyitottak voltak a helyi problémák iránt, s a megyét a második legsúlyosabb régiónak tartják. Az persze rossz, hogy itt tartunk, az viszont jó, hogy mások is tudnak róla. Az ilyen nagy létszámú eszmecserék hatékonysága mindig nagyon alacsony. Érdemben egyszerűen nem lehet tárgyalni. Nem tetszett, hogy a salgótarjáni pártházak sorsáról nem nyilatkoztak, illetve amit elmondtak, az vagy elodázó volt, vagy — szerintem — nem megalapozott. Mindezek mellett, vagy ellenére fontos, hogy végre egyáltalán létrejött, beindult egy párbeszéd az önkormányzatok és a kormány között. Dr. Dömsüdi Péter, megyei tiszti főorvos jó véleménnyel távozott a kormányülésről: — Kedvező benyomásaim vannak. Főleg, mert a Népjóléti Minisztérium úgy nyilatkozott, hogy a megyei kórházrekonstrukciók a tárcát terhelik majd. Belátták, hogy ezek a feladatok önkormányzati költségvetésből nem végezhetők el. Ez mindenképpen előrelépést jelent a kórházak felújításánál. Örültem annak is, hogy végre eldőlt a salgótarjáni pártházak sorsa. Ott első lépésben Népjóléti Oktatási Központ létesül, ezzel egyidőben pedig megkezdődik az Egészségügyi Főiskola megalapítása is.
